Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)
1935-08-31 / 70. szám
4. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1935. augusztus 31 HAJMOSÓ. hatásaiban utolérhetetlen. Csodálatosan frissít. Nézzen hajmosás után a tükörbe. Selymes hullámokban keretezi arcát a frizura. Fogadja meg a tanácsot: Ne mossa haját nélkül. (253) folyt le az átadás ünnepélyes aktusa, szerdán, d. e. 10 órakor kezdődött Kovács Alajos elnöklete mellett. A felavató ünnepen ott volt a pozsonyi iskolaügyi referátus részéről Balló Gyula, a referátus elnöke és Katiik Igor igazgató, a magyar nemzeti párt részéröl Kontsek György tartománygyűlési képviselő. Ott volt Balogh Elemér, a reformátusok illusztris püspöke, továbbá dr. Zsibrits Lajos, a pozsonyi állami magyar tanítóképző intézet igazgatója, Boross Béla, a Magyar Tanító cimü tanügyi lap szerkesztője, Komáromból Árendás József, egyesületi pénztáros, Somogyi István, polg. isk. tanár, központi alelnök, Wdnkay László, közs. isk. tanító, járásköri elnök és VÉe/ss Kornélia, ig. tanítónő. A járáskörök is mind elküldték képviselőiket. Kovács Alajos lelkes és megható megnyitó szavai után Balló Gyula, a referátus vezetője emelkedett szólásra. Úgy tekinti a Tanítók Házát, mint a szlovenszkói magyar tanítók áldozatkészségének és fejlett szociális érzésének tanúbizonyságát. Vizváry Vilmos csallóközaranyosi igazgató tanító ismerteti a Tanítók Háza keletkezésének történetét és célját, tizenöt esztendőnek kitartó és konszolidáló munkáját. Közelebbi célunk — úgymond —, hogy benépesítsük a házunkat, továbbá szabad asztal és segélyezés, — távolabbi cél: a Tanítók Házából szünidei üdülőtelep kifejlesztése, főképpen, ha a kilátásba helyezett államsegély valósággá lesz. nem. amit az én. drága jó anyám kívánt, amitől meggyógyult volna. Narancs, az nem volt. De még a kosarat sem láttam, az apámfonta kosarat. Nincs narancs. Az arcom pírba szökkent. forró homlokomat nekiszorílottam a vastag kirakatüvegnek és lassan. lassan összevegyültek könnyeim a csendesen folydogáló esőcseppekkel. Egyszer csak kocsizörgést hallottam a hátam megett. Nagy társzekér állt meg az üzlet előtt. Hordták be a sok drága holmit. Üvegek, kosarak, ládák egymásután tűntek el az ajtó mögött. A segédek sietve hordtak mindent. A társzekér gyorsan ürült. Mikor az egyik, az utolsó, hosszúkás ládát lekapta a kocsiról, megcsúszott a síkos járdán. Az eldobott láda kinyúlt s mintha valami mesebeli tündérkertben az aranyalmafa hullatná mindenfelé drága gyümölcséi, gurultak szét a szép, sárga narancsok. Mindig alázatos és előzékeny kis fiú voltam. Lázas izgalommal segítettem összekapkodni az édes gyümölcsöt. Mire az ajtó újból kinyílt, ládában voltak a narancsok. De nem. Egy nem volt benne. Amit jutalomként gyors kézzel nyomtak a kezembe. Egy7 darabig még kábultan álltam a kirakat előtt s mikor a társzekér dübörögve fordult meg mellettem, mint a szél Rohantam a zsellérlakások. féíé^ TÉkkor. már sűrűn Osvald Lajos vecsei tanító, a galánta—vágsellyei tanítómegye elnöke kiemeli beszédében, hogy nemcsak testi gondozást nyernek itt a gyermekek és ifjak, hanem lelki gondozásban is részesülnek. Bauer Ferenc magyarbéli tanító a pozsonyi III. számú tanfelügyelőség körzetébe tartozó tanítóság nevében beszélt, Wdnkay László járáskön elnök a Komárom-környéki tanítóság nevében üdvözölte az intézményt és megalkotóját, Béloch Imre a léva-zselízi tanítómegye nevében szólalt fel. Bi ó Béla szőgyényi ig. tanító a párkányi tanítómegye üdvözletét hozza. Balogh Elemér ref püspök három tanítóról ad színes arcképet, kiknek emléke gyermekkora óta él lelkében. Az egyik egy kultúrálatlan vidéknek vált felvirágoztató vezetőjévé, nagyszabású, elsőrendű virág- és gyümölcskultúrát honosítván ott meg. A másik kettő is kultúrálatlan helyeken működött és példátlan kitartással művészi tevékenységet fejtett ki s a szeretet orgonáján játszott és megnyerte népét a jónak. Kívánja, hogy ez a ház is olyan egyéniségeket neveljen, kik nagyok lesznek a nemes gyümölcs- és szép virágtermelésben, nagyok a művészetben és a szeretetben. Köszönti dr. Kuthy Gézát, a galántai Hanza ügyvezető igazgatóját, ki megértő lélekkel sietett a magyar tanítóság segítségére. Vajda Károly a Kassa-vidéki magyar tanítóság üdvözletét hozza. Bodon Lajos radnóti igázgató-tanító, a Pósa szobor fáradhatatlan megteremtője a gömöri tanítóság meleg üdvözletét tolmácsolja. Boross Béla nagy szónoki készséggel vázolta a Tanitók Házának történetét. A ház a szlovenszkói magyar tanítói történelem hőskorának emlékműve, melynek oromzatára e szavak illenek : Harc, Munka, Szebb jövő. Áttér ezután Kovács Alajos méltatására, kinek arcképét megfestette Ivány Ferenc, deáki tanító. Boross Béla beszéde közben lehullott a képről a lepel és a jelenlevők tapsolva gyönyörködtek a tanítóság szeretett Lajos bátyjának arcvonásaiban. Beszédjét Boross Béla igy fejezte be: ... A népek legnagyobb tanítója, Krisztus, mikor missziós utján betért valahová, igy köszöntötte a ház népét: „Békesség nektek !“ Aki ebbe a házba belép, azt a Kovács Lajos arcképén át fogadja ez a krisztusi üdvözlés : „Békesség nektek ! Kovács Alajos könnyekkel küzdve mondott köszönetét. Az ünnepély után a jelenlevők megtekintették az épületet, mely úgy készült, hogy a továbbfejlesztése is lehetséges, amennyivel idővel esetleg emelet is építhető rá. verték arcomat az esőcseppek, demit törődtem én most ezzel, mikor a kezemben éreztem a drága kincset, édesanyám kívánságát a szép sárga gyümölcsöt. az édes, vörösből íí narancsot. Csapzottan. vizesen dőltem be a zsellérház ajtaján. Ugv feküdt az édesanyám sápadtan, hátrahajtott fejjel, szemeit a mestergerendára függesztve, ahogy olt hagytam, mikor elmentem. A szél becsapott az ajtón, anyámat rázta a köhögés. Csak jó idő múlva fordította felém a szenvedéstől kimerült, hal a vány arcát s ahogy meglátta kezemben a görcsösen szorongatott sáros narancsot, szelíd mosollyal suttogta felém: »Hát hoztál kis fiam? Köszönöm... köszönöm<. Odamentem hozzá, de nem nyúlt a narancshoz. Kezét látható erőlködéssel emelte fel és a fejemre tette. Igen boldognak éreztem magam. Csend volt a szobában, csak az ócska falióra egyhangú ketyegése hallatszott. Egyszer csak nagyon csendesen újból megszólalt anyám: »Köszönöm kis fiam. Isten veled!...« Olyan különös volt a hangja, hogy megijedtem. A vörösbe, lű narancs kicsúszott a kezemből s végig gurult a zsellérszoba földpadlóján, fejemről pedig lassan, lassan csúszott le édesanyám elnehezült, drága, szent keze. Megindult a vadászidény Vadőrok és vadorzók veszedelmes csatája a nagymányai cukorgyár vadászterületén. *rn augusztus 29. Alig kéthete Anette kezdetét a vadászidény és máris a második nagy orvvadász-társaság elfogátásárol keli beszámolnunk. A s'ok munkanélküli ott próbál kenyerei szerezni, ahol lúd: A vM> ára iá alacsony, a rizikó pedig igén nagy és mégis napröl-napra szaporodik a vadorzók száma. Siralmas képe ez szomorú napjainknak. A nagvsurányi cukorgyár vadászterületét őrző négy vadőr közül az egyik munkája közben gyanús lövéseket hallóit. Azonnal értesítette társait és jól megfontolt tervvel nekiindultak a veszedelmes játéknak. Ugv állapodtak meg, hogy ketten egyenesen a lövések irányába mennek, míg a másik két vadőr hátulról közelíti meg az ismeretlen puskaropogtatókai. Ügy is lettek. Az előrehaladó két vadőr csakhamar szembe találta magát a négytagú vadorzó-társasággal, amely két puskával volt fölszerelve. Ahogy észrevették a feléjük közeledő vadőröket, még mielőtt azok felszólították volna őket arra, bogy adják meg magukat, rájuk tüzeltek. .Szerencsés, véletlen következtében azonban lövéseik mind céllléveszlettek. Ezt látva, a vadorzók menekülni készültek, de ekkorra már odaért a kél hálbakerülő vadőr is. akiknek sikerült az egyik orvvadászt hátúiról lefogniuk és lefegyvorezniök. A másik báróin vadorzó elszökött, de még menekülésük közben is rálötlek a vadőrökre, akik a lövéseket viszonozták is. A lövések azonban mind céltté vesz tettek. Az elfogott orvvadászban a vadőrök Demény Béla, besenyei legényt ismerték fel, aki elárulta társai nevét, sőt még azt is, hogy ki volt az, aki a vadőrökre rálőtt. A foglyot azután átadták a csendőröknek, akik kézrekerítve társait, az egész díszes társaságot a nvitrai kerüleli bíróság fogházába kisérték. Komáromi siralmak — Amin okvetlenül változtatni kell! — A Deák Ferenc ucca városunk büszkesége, igazi nagyvárosi ucca. Széles szép járdák, sírna, minrendezéstől mentes aszfaltos út és a jáib.; -ren-u virágok. Azaz virágok lennének, ha ez az ucca nem Komáromban, hanem bárhol az égvilágon volna, így csak fii. De ezt is csak nagy lokálpatriotizmussal lehet ráfogni azokra a gizgazokra, amik ott églelenkednek. * Ha már a Deák Ferenc uceában vagyunk, menjünk lovább. A Szénatér is külön nevezetessége Komáromnak. Az odaszállított kövek már évek óta halomba rakva hevernek. Se el nem szállítják máshova, se föl nem használják már évek óla a tér kikövezésére. Egyes verziók szerint a bécsi-forradalom uccáinak rekonstruált képe ezek a kőbarrikádok, amely felett a városrendészet őrei szigorúan őrködnek, nehogy az avatatlanok esetleg uccakövezésre használják fel c monumentális történelmi emlékművet. Viszont a kőrakások napröl-napra szemmelláthatólag fogynak. Különösen így káposzta szezon idején. Kitűnő nehezékek ezek a szép négyszögletes kőkockák a káposztáshordók tetejére. * A »haláltorok«, azaz a Széchenyi-Jókai-Városház uccák torkolatának világítása is fővárosi. Már így szokták tudniillik kivilágítani a fővárosok külvárosaik legel h ágyától hibb, a forgalomból teljesen kieső zugait, hogy a szegény kóbor kutyák cl ne tévedjenek. Ha a kereskedők kirakataiban nem égnének a lámpák, igazán nem tudnánk elképzelni, mint lehet az, hogy a forgalmas esti órákban ez igazán forgalmas és szűk uccatorkolatban nem történt mindeddig semmi szerencsétlenség. Még így is csodával határos. A korzóval is baj vau. Most az egyszer nem a sétáló nagyközönség a panaszos fél, hanem az idegen autósoknak van jogos panaszuk. A korzón tudniillik bizonyos időben tilos a járműforgalom. Hogy mikor, azt csak a beavatottak tudják. Van. ugyan az ucca elején és végén két tábla kitéve, de olyan jó magasan és az esőtől, vihartól úgy megkopva, hogy azt elolvasni lehetetlen. Rendőr a Klapka-tér felőli oldaton nem is áll, így a jámbor idegen mit. sem sejtve fut- végig a korzón, hogy. azután a Baross-ucca sarkán utolérje a -végzete. Jön aa kegyetlen rendőr és inár írja is az autó rendszámát. Nincs ellene apelláta. Még azoknak sem, akik esetleg először vannak Komáromban és a Duna vagy Iskola uccán át jöttek föl a korzóra, ahol se rendőr, se felirat. De rendnek kell lennie! * Parkban kerék párral filosz a út. Ezt a zengzetes, az Akadémia helyesírása szerint hibásnak igazán nem mondható feliratot az Angliában olvastam. Nem tenném szóvá, ha ép a napokban a szlovák lapokban nem jelent volna meg egy meglehetős erős hangú cikk a komáromi kereskedők, iparosok ellen cégtábláik hibás szlováksága miatt. Komárom magyar közönsége igazán, elvárhat annyi figyelmet, még a katonaságtól is, hogy ilyen szörnyűségekkel ne bosszantsák. Viszont az Angliában nyugodtan sétálni vágyókat a felirat megjelenése után is csak tovább zavarják a kerékpározók, akik arra hivatkoznak, hogy a kerékpár tulajdonosokat eddig még nem kötelezték a kínai nyelv megtanulására és így nem tudják elolvasni a figyelmeztető tábla szövegét. * A Kis-polgár uccáról is meg kell emlékeznünk. Ez is sok panaszra ad okot. Elsősorban is nem látszik az ucca a kanálistól. A sok fölgyülemlett, uccára folyó szennyvíz kellemes illatáról nem is akarunk beszélni, csupán arról, hogy mennyi betegségtprjesztő bacillus tanyázhatott a meleg napok alatt benne. Ha pedig szakad az eső, egyszerűen járhatatlan. Kerékpárral, autóval pedig lehetetlen keresztülmenni rajta a sok szennyvizes gödör, árok miatt. * A »suszterok tcmelöjének« nem tudom ki adta ezt a találó nevet A Bafa palota melletti üres, »gyönyörű« kőfallal ellátott házlelekről van szó! Meddig fog ez még üresen állni? Meddig fogja ez még rontani a közvetlen belváros igazán városias képét? Tudtunkkal a város úgy engedett bontani e helyen, hogy oda ház, méghozzá emeletes ház kerül. Hát nincs módjában már évek óta a Bafával kötött szerződésének e pontján érvére juttatni?! * . Ennyi sürgősen orvoslásra váró hibát vettünk észre egy rövid félórás séta alatt. a • -u- W, -y.)
