Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)

1935-08-21 / 67. szám

1 1 Otrenhatodlk évfolyam. 67. szám. Szerda, 1935. angnsztns SÍ, KOMAMMLAM Előfizetési ér csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel nffei évre 89 Ké, télévre 49 Ké, negyed­évre 20 Kf. - Külföldön 129 K& Egr esszém ára 1 korona. Alapította: TUBA JANOS. Belei ós főszerkesztő* GAAL GYULA dr. Szerkesztős BÁRÁNYAY JÓZSEF dr. Köm unkatársa In ALAPY GYULA dr. és ECLÖR ZSIGMOND. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Masaryk-u. 29. Megjelenik hetenként kétszer: szecdán és szombaton POLITIKAI SZEMLE vényesültek, míg a munkásság kíván­ságait elodázták. A prágai nagyüze­mek munkássága jelentkezik óva intő Komárom, augusztus 20. Az egész világot feszültségben tartó olasz-abcsszin konfliktus mellett sen­kinek sem julotl eszébe, hogy a na­pokban jubilált a kisanlant, amely most érte el fennállásának tizenötö­dik évfordulóját. Ha Bcnes külügymi­niszter úr pártjának egyik lapjában meg nem emlékezik az évfordulóról, teljesen feledésbe megy a nagy fon­tosságú dátum, amely Csehszlovákia külügyminiszterének legnagyobb kül­politikai müvét alkotja s amelyet év­­röl-évre a három szövetséges hatalom valamelyik városában, vagy fürdőhe­lyén szoktak újra meg újra megpe­csételni. Benes külügyminiszter úr nyilatkozata be sem várta az idei kon­ferenciát, amelyet ennek a hónapnak végén tartanak Blcdben, hanem sietett minél előbb napvilágot látni, hogy ráirányítsa az érdekellek figyelmét az évfordulóra. Boldog ember a külügyminiszter úr, hogy még a jól megérdemelt nyári vakációjában sem feledkezik meg hal­hatatlan művéről s amikor a nagyha­talmak hónapok óta azon fáradoznak, hogy a világháború koronáját, az ál­taluk nagy bölcsen megalkotott világ­békét megmentsék és az elháríthatat­lannak látszó afrikai háborúi megaka­dályozzák, még ezekben a súlyos na­pokban is az ő egyetlen szívogyer­­mekérc gondol, amelynél sikerülteb­bet el sem tud képzelni atyai szive, s amelynek abszolút biztos voltáról, megingathatatlan szilárdságáról meg van győződve. Mintha csak ezúttal is azoknak a kommünikéknek vala­melyikét olvasnók vagy hallanék, amelyeket egy-egy kisanlant konferen­cia végeztével szoktak a hármas szö­vetség által fenntartott sajtó összese­­reglett képviselőinek kiadni. A külügyminiszter úr alkalmi nyi­latkozata sem mond újat, látszik, hogy ez a nyilatkozat is ugyanabban a műhelyben készült, mint az eddigiek, — de különösen hangsúlyozni kíván­ja, hogy az elmúlt tizenöt év alatt a kisantant-államok között a legcseké­lyebb nézeteltérés sem fordult elő s különösen a Habsburg-restauráció kérdésében volt mindenkor egy véle­mény, s épen úgy egyakaraton volt a kisanlant Németországgal, Olaszor­szággal, Lengyelországgal és Szovjet­­oroszországgal való viszonylatban is. Ugyancsak egyetértés uralkodik a Du­­napaktum kérdésében is, valamint mind a három államot érintő közös kérdésekben. A kisantant egységes volt, egységes ma is és egységes marad a jövőben is. Hogy tényleg egységes-e a kisan­lant, a szövetség édesapjának kell legjobban tudnia, hogy ezután is egy­séges fog maradni, majd beigazolja a jövő. Azt azonban már megterem­tésekor megmondták, hogy nem volt feltétlenül szükséges a megalakulása, meri azok az okok, amelyekkel meg-Komárom, augusztus 20. A szlovák néppárt készen áll a harcra A szlovák néppárt hivatalos lapjá­ban, a Slovák-ban Sidor főszerkesztő amiatt sajnálkozik, hogy a néppártot nyomban a választások után nem vet­ték be a kormányba. A Judákoknak kor­­mánybalépé&ével Szlovenszkón a hely­zet egy csapásra megváltozott volna. A cikkíró nem érti, miért halasztgat­­ják a néppárt kormányba való fel­vételét. A kormány a kérdéskomple­xumok megoldásába csak a meghatal­mazás! törvénnyel a kezében foghat s a törvény a kormány kezében bo­rotva a serdületlen, de bosszút lihegő gyermek kezében. Ismételjük, — írja Sidor, — hogy minden pillanatban készek vagyunk átvenni a felelőssé­get Szlovenszkó fejlődéséért és sorsá­ért. Tudjuk, hogy Szlovenszkó bizal­mával tisztelt meg bennünket és hogy segítséget vár tőlünk. De ez nem je­lenti azt, hogy -minden árürrkornrá­­nyozni akarunk már az ősztől kezd­ve. Ez csak annyit jelent, hogy oly összetételű és irányú kormányba me­gyünk, mely elég készséget és garan­ciát juttat kifejezésre, hogy velünk együtt, programunk pontjai szerint javítsa meg Szlovenszkón a viszonyo­kat. A helyzet a kormány hibája foly­tán megromlott, a látókör bond, felle­gek gyülekeznek s a Tátra fölött is­mét villámok csapkodhatnak. — A Pr. Lidu reflektálva a cikkre, a kö­vetkezőket jegyzi meg: Más szóval: tehát a ludákok a kormányba akar­nak ugyan lépni, de ha kívánságaik nem teljesednek, hát ismét villámlani fog és csapkodni fognak az ellenzéki mennykövek. Fenyegetésekkel közös munkát nem lehet előkészíteni. Választási reformterv egy jelöltes kerülettel. A prágai Bohemia c. lap a válasz­indokolták szükségességét, tulajdon­­képen fenn sem forogtak, legfeljebb a nyugtalan lelkiismeret akarta magát megnyugtatni bizonyos történelmi le­hetőségek ellen. A kisantant megala­kulása köztudomás szerint Magyar­­ország ellen irányult, ebből maguk a szövetséges hatalmak sem csináltak titkot, sőt adott esetben mind a há­rom állam külügyminisztere nyíltan is kifejezést adott ennek. A párizs­­környéki békék állal elviselhetetlenül súlyos helyzetbe sodort kis Magyar­­ország ellen több mint negyvcnmil­­liónyi néppel rendelkező három utód­állam a bekerítés politikáját űzi, ren­geteget költ fegyverkezésre s olyan hadsereget tart fenn, amely veteke­dik a nagyhatalmakéival, úgy hogy a nyolcmilliós kis ország a három szomszéd vasgyűrűjében sorvadozik. Tisztán politikai ok kovácsolta ösz­­sze a kisanlant államait, amelyeket egyébként a különböző érdckellenté­lási törvény gyökeres reformját sür­geti és az erről szóló cikkében egy je­löltes választási kerületeket javasol. A lap szerint az ilyen rendszer lehe­tetlenné tenné, hogy az erős pártelnök önkénye gyakran bábokat és nullákat helyezzen a jelöltlistára. Az ilyen rendszer meghozná azt is, hogy a vá­lasztók nemcsak a pártsajtót és a pártjelszavakat ismernék meg, hanem a törvényhozójukat is és annak ké­pességeit. Ilyen módon a törvényho­zóknak szavazógéppé való lealacso­­nyílása is elkerülhető volna. Végül a gyáripar parlamenti képviseletének kérdése is megoldást nyerne. A munkás szakszervezetek a ga­bonamonopólium módoitását kö­vetelik. A cseh nemzeti demokrata Národní Listy a politikai helyzetről a követke­zőket írja: — A szocialista munkásság körében egyre nő az elégedetlenség a szocia­lista vezérek politikájával szemben. Ezt a hangulatot nagyszerűen hasz­nálják ki a kommunisták a munkás­ság egységes frontjával szemben űzött ágitációjukban. Legjobban bizonyítja a munkásság nagyfokú elégedetlensé­gét, hogy Nagyprága negyvenhét vál­lalatának üzemi tanácsai közös nyilat­kozatot adtak ki, amelyben éles sza­vakban ítélik el a drágaságot előidé­ző politikát. Ezt a nyilatkozatot ki­vétel nélkül aláírták a szociáldemok­rata, nemzeti szocialista és kommu­nista üzemi tanácstagok. A kiáltvány így hangzik: »A prágai üzemek mun­kásai nyugtalankodva nézik a drága­ság rohamos emelkedését. A tej, hús és füstöltárú árának emelkedése után drágul a liszt s fennáll a kenyér drá­gulásának veszélye. A munkásság ke­resete ezzel szemben nemcsak nem emelkedik, hanem csökken. A kor­mányban csak az agrárkövetelések ér­teik elválasztanak egymástól és nem teszik lehetővé, hogy — ami a leg­fontosabb volna valamennyi állam részére, — gazdasági kapcsolat alakul­jon ki közöttük. Már évek óta kísér­leteznek ezzel, de a természeti adott­ságokból folyó különleges helyzet a kisantant államainak gazdasági szö­vetkezését eredménytelenné tette. Pe­dig csak akkor lehelne produktiv haszna ebből az allianceból Cseh­szlovákiának, Romániának és Jugo­szláviának, ha gazdasági érdekeik összeegyeztethetők lennének és ez ér­dekek egymás között kielégítést is nyernének. A kisantant nagyban han­goztatja, hogy a béke föntarlására te­remtődött, azonban a szertelen fegy­verkezéssel és a hadikészültség milli­­árdokat elnyelő tökéletesítésével az ellenkezőt csclekszi. Nincs is olyan naiv ember, aki elhinné a kisantant korifeusainak időnként felhangzó pa­cifista kitöréseit. szavával és hatékony védelmet kér a drágasággal szemben. Követeljük, hogy az áremelések vonassanak visz­­sza, hogy a gabonamonopólium nyom­ban novellizáltassék, úgy hogy a nagy­­birtokosok és a nagybankok számlá­jára a városi polgárság és munkásság javára szolgáljon. Ez csak úgy ér­hető el, ha a szilárd gabonaárak csak a kis- és középgazdasági üzemekre vonatkoznak és ha a nagybirtokosok gabonája számára lényegesen alacso­nyabb árakat szabnak meg.« A közös nyilatkozat arra kéri az összes szocialista pártot és szakszerve­zetet, hogy a parlamenti klubok te­gyenek közös lépést a parlamentnek ez ügyben való azonnali összehívá­sára. Tartalékostisztek nem vesznek részt a hadgyakorlaton. A múlt hét végén megkezdődtek Morvaországban és Nyugatszlovensz­­kón az őszi hadgyakorlatok. Ezzel kap­csolatban a Ceské Slovo c. újság »A be nem hívott tartalékos tiszteknek a hadgyakorlatokon nincs keresnivaló­juk« cím alatt foglalkozik a nemzet­­védelmi minisztérium ama rendeleté­vel, amely szerint tartalékos tisztek az idei hadgyakorlatokon nem vehet­nek részt. Tavaly ugyanis olyan nagy­számú tartalékos tiszt jelentkezett a hadgyakorlatokra, hogy elhelyezésük, szállításuk nehézségeket okozott. A Ceské Slovo szerint ez az indokolás nem állja meg helyét, mert tavaly is minden tartalékos liszt maga volt köteles gondoskodni élelmezéséről, szállásáról s továbbjutásáról, ezért helyesebb volna, ha a katonai igazga­tás nyíltan megmondaná, hogy egy­szerűen nem kívánja, hogy a tarta­lékos tisztek a hadgyakorlaton meg­jelenjenek. Az államok életére csak azok a szö­vetségek lehetnek áldásosak, amelyek a népek gazdasági életét erősítik és virágzóvá teszik, ezok a szövetségek, amelyek az érdekelt államokat inpro­duktiv beruházásokra kényszerítik, s erőn felüli áldozatokat követelnek tő­lük, sokáig fenn nem tarthatók. A kisanlant is ezek közé a szövetségek közé tartozik s hogy tizenöt évig fenntartotta magát, azt inkább a dip­lomáciai ügyeskedés szerencséjének, minisem a szükségszerűség logikus következményeinek tulajdoníthatjuk. Ezt kellett érezniök a kisanlant álla­mainak is, mert az évforduló szinte a legnagyobb csendben tűnt el s ha Benes külügyminiszter úr nem em­lékezett volna meg róla, akkor senki sem vett volna tudomást arról, hogy ez a véd- és dacszövetség már tizen­öt év óta tartja konferenciáit s más­fél évtized óla gérálja magát a világ­­béke fenntartójának.

Next

/
Oldalképek
Tartalom