Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)
1935-12-14 / 100. szám
4 oldal >KOMÄROMI LAHOR« 1935. december 1 4 Karácsony előtti és karácsonyi ünnepek alatti nyitási és zárási időpontok módosítása. A bratislavai Országos Hivatal által kiadott 352798/13/935. sz. rendeletével a 154/933. sz. kormányrendelet 1. §. 3. szakasza értelmében engedélyezi, hogy Szlovenszkón az üzlethelyiségek december 16—-21-ig és 23-án, tekintettel a lakosság nagyobb fogyasztási szükségletére a karácsonyi ünnepek előtt nyitva tarthatók a déli szünet alatt is, A 229/933. sz. kormányrendelet megengedi, hogy karácsony előtti vasárnap (aranyvasárnap), vagyis ebben az évben december 22-én, minden üzlethelyiség d. e. 10 órától d. u. 6 óráig nyitva tartható. December 2b-én, minden kereskedelmi helyiségek, irodák, raktárak és ipari helyiségek, szállítmányozók stb. a 204/931. sz. törvény értelmében legkésőbb 11 órakor tartoznak bezárni. Borbély és fodrász üzletek december 21-én 19 óráig nyitva tarthatók. Tekintettel azon körülményre, hogy a lakosság vásárlási szükséglete karácsony előtti időben így kellő kielégítést nyer az összes üzlethelyiségek december 25-én és 26-án zárva tartandók. Édes anyanyelvűnk. Mindent fordítva beszélnek el. Berlini hir: „A király, aki ma este tovább utazik Nizzába, hir szerint meglátogatja a birodalmi elnököt.“ Körmönfont, hogy az a király, aki este Nizzába utazik, délben Berlinben látogatást tesz. Minek igy megnehezíteni szegénynek a dolgát. Rövidebb és jobban gördül igy: A király meglátogatja az elnököt. Este tovább utazik Nizzába. „B. M. provokáltatta U.-t, aki sajnálkozását fejezte ki.“ Vagyis B. M. nem elégedett meg a sajnálkozással, párbajra hívta U.-t. Pedig nem igy történt. U. csak a kihívás után fejezte ki sajnálkozását — és B. M. ezzel megelégedett. Ha a jegyzőkönyvet is ilyen homályosan fogalmazták meg, az utókor nem fogja tudni, mi történt. „Hátulról elkapta a fejét, amelyre vánkost húzott.“ Nem igaz — fogom vallani a bíróságon, ha tanú vagyok. „Elkapta és vánkost húzott rá.“ Döntő különbség. „Beidézték az öreget, aki beismerte tettét.“ Az öregnek esze ágában sem volt, hogy beismerje tettét, mig rá nem ijesztettek. Wo. Kihivóbb a germanizmusaz effélében: „Azon a karácsonyestén, ahol társtalanul. A karácsony: időpont. Az ahol helyhatározó. Amikor való ide. „Gondterhelt kedéllyel jött hozzánk ímrédy, ahol őszintén feltárta...“ A hozzánk inkább minket jelent, nem a lakásunkat. Az ahol tehát nincs helyén. Egyszerűen és-t mondunk: „... és feltárta...“ Ugyancsak rossz helyre tévedt az ahol ebben a gyámoltalan mondatban: „Házkutatást tartottak az ügyvédnél, ahol lefoglalták iratait.“ A visszamutatás itt semmiképpen nem helyes. Ahol-lal még ügyefogyottabb. Hol foglalták le az iratokat? Az ügyvédnél? Nem. A lakásán. A házkutatásnál? Nem. A házkutatáskor. Magyarul: „Házkutatást tartottak az ügyvédnél. Lefoglalták iratait.“ (Képzelem, mennyi ilyen mondatra bukkantak az iratokban!) „A könyv írójáról akkor derült ki, hogy alig húsz éves fiatalember: Somerset de Chaire, aki Ausztrália angol kormányzójának fia és aki földkörüli utján szerezte azokat a megdöbbentő benyomásokat, amelyeket stb.“ Ugyan ő róla Írják ezt is: „A fiatal angol iró, aki lelkes magyarbarát, aki munkáiban rokonszenvvel emlékezett meg stb... ma érkezik Budapestre.“ „Doktor Zöld telefonon felhívta Kabost, akinek gratulált sikeréhez, melyet távoliétében ért el.“ Akit nem bántanak ezek az akik, megérdemlik, hogy igy írjanak nekik. Aki igy ir, azon már nem segít a panasz. „Az ügyészség megindította az eljárást B. O ellen, akit a törvényszék hat hónapi börtönre Ítélt.“ Szegényt nem elég, hogy elitélték, még eljárást is indítottak ellene. Nem értem, hogyan Ítélhették el, ha még eljárást sem indítottak ellene. Még szerencse, hogy nem nyakazták le, a perrend és a — szórend nagyobb dicsőségére. A korszerű lakás. A korszerű lakásnak a mai lélektani követelményeknek kell megfelelni. A lakástól megköveteljük, hogy nyugalmat és örömet fejezzen ki. Nem volna észszerű, ha a lakásunktól azt követelnénk, hogy felemelő érzéseket, túlviíági hangulatokat, nagyvilági álmodozást váltsanak ki belőlünk. A mai lakásban, az embernek akár munkás, akár alkalmazott, akár gyárigazgató, stb a mai élet sietsége közepette, zajában, békére, nyugalomra van szüksége, ahol megpihenhet az élet hajszától, zajától. Mindazt, ami ezt gátolja, kiküszöbölendő, viszont mindenl ami azt elősegíti, alkalmaznunk kell. A lakószoba nem a család szobája, hanem a család zsarnoksága alól hovatovább felszabaduló önálló egyéneké. A lakószoba a szabadság szobája és ezért szereti a modern ember. A lakószoba lakói különböző nemű, különböző korú, különböző érdeklődés-körű emberek, és a lakószobának képesnek kell lennie valamennyinek befogadására. A lakószoba az új család elaszcititását teszi magáévá és teljes elgondolásában egyéni kell, hogy legyen. Az az osztatlan előírt nyilvánításokra nem tagozott élet, amit a modern ember modem lakásában él, sokoldalú feladatok elé állítja a lakószobát. Elő kell készülni a folyamatos tartózkodásra és a futólagosra, az egyedüllétre és a társaságra, lehetővé kell tenni a délutáni leheveredést, a késő éjszakáig való beszélgetést, tűrni kell a gramofon és a rádió hangulatát, helyet kell, hogy adjon a kártyapartitnak, ha kártyázni szeretek, táncnak, ha táncolni szeretek. Meg kell beleülni azzal, hogy dolgozom, azzal, hogy lustálkodom. A régi családi lakás nem volt az egyéniséget kielégítő, az új lakószoba az. (B. B.) „Diplomáciai konfliktus“ a népszövetségi bár miatt. Kedves, mulatságos, de mindamellett igen jellemző kis „diplomáciai“ konfliktus színhelye volt a Népszövetség, még pedig annak feltétlenül legnépszerűbb része — a népszövetségi buffet. Ez a buffet, amelynek remek italait és finom szendvicseit éppen olyan kevéssé veti meg Eden, mint Litvinov, Carlo olasz bérlő tulajdona. Signor Carlo évek óta a népszövetségi város kedvence, közkedvelt bárkeepere volt azelőtt Genf elegáns mulatóinak, majd bériője lett a népszövetségi bárnak : barátja a világ hírességeinek, legmulatságosabb tanácsadója pártbeli, nemzeti- és faji különbség nélkül minden ország állandó genfi megbízottjának. Az utóbbi napokban, a szankciók életbeléptetése óta az angol újságírók egy része állandóan azt követelte Signor Cáriétól, hogy távolítsa el az olasz márkájú italokat a bárból, éppen a Népszövetség nem lehet olasz produktumok elárusít óhelye. Carlo nevetve eleget tett az angol zsurnaliszták és néhány szankciópárti politikus követelésének — és néhány nappal ezelőtt meghívta a genfi újságírókat néhány pohár vermutra Cinzanót és Martinit táialtak fel a népszövetségi bárban, hogy végezzenek az Olaszországból származó üvegekkel. Erről a „privát genfi szankcióról“ tudomást szerzett a Népszövetség vezértitkársága, másnap pedig leirat érkezett, valóságos népszövetségi okmány, vezértitkársági papíron. Signore Cáriéhoz. Ebben a levélben a vezértitkárság megtiltja a bár bérlőjének, hogy „privát szankciókat“ alkalmazzon. Ami, lefordítva a Népszövetség nyelvét a közönséges halandó nyelvére, annyit jelent, hogy újra Cinzano-vermutot lehet inni a genfi buffetben. Akárcsak Gúlán. Nagy, sima rpiníázatlan felületek, világos, de nem rikító színek, nagy széles ablakok, vízszintesen hangsúlyozott testek, e cél elérésére szolgálnak. Kerülni kell a függőleges oszlásokat, mert ezek nyugtalanítók, idegesítők, fárasztók. Az alábbi példa világosan mulatja, hogy a függőleges oszlás mennyire nyugtalanító. Vasúton ülve, ha kinézünk az ablakon, szemünk fáradság nélkül követi a telefon vezeték feles lemenő vonalát, viszont nagyon fárasztó a tovasuhanó táviró oszlopokat figyelni. Ez a pillantás fárasztja a szemideget, fáradttá és kedvetlenné leszünk. Egészeu hasonló folyamat játszódik le bennünk, amikor egy függőleges tagolású szobába lépünk. Hogy az egész teret áttekinthessük, fejünket forgatjuk. Ha a falak egyszínűek, úgy szemünk megszakítás nélkül elsiklik fölöttük. Egy vízszintes mentén is simán elsiklik, ha ellenben függőlegesbe ütközik, akkor a szem lökésszerű megállásra, fel- és lepillantásra kényszerül. Az elfáradás mértéke annál nagyobb, minél kisebb a szoba. Azokban a helyiségekben, amelyek hosszabb tartózkodásra, pihenésre szolgálnak, nem szabad ilyesmiről megfeledkezni. Egy keskeny tér szűknek hat, egy túl magas tér idővel nyugtalanító. A múlt század végén, amikor a polgáriság demokráciája komoly formában megindult, kezdett szükség lenni egy olyan szobára, aminek funkciója nincs szigorúan előírva, amiben azt tehetem, amit akarok, amiben ijgy élhetek, ahogy énem megkívánja, amiben semmi precízebben megjelölhető dolgot nem csinálok, mint hogy lakom. Gútán ugyanis az uccákat két részre oszlottá az időjárás és a gútai srófos ész s a gútai uccáknak vannak hideg és meleg oldalai, aszerint, hogy napsütésesbe az uccasor, vagy a napjárása mindig árnyékban tartja a házsorokat. Vannak aztán egyes családok is, amelyek hidegoldali, vagy melegoldali előnevet kaptak maguktól a gútai aktól. Komáromban is ilyenformán történt a napokban. Az egyes uccákat itt is két felé lehetett osztani. Itt azonban nem hidegoldal és melegoldal szerint osztották be az uccákat, hanem villanyoldal és sötétoldai neveket kapta az uccák két oldala. Az időjárás szeszélye havas esőt, illetve esős havat szitált a tájra. A vizes hó rátapadt a villanyvezetékre és ugylátszik, ezek a vizes hópihék, illetve havas esőcseppek villanyiszonyban szenvednek és sokhelyen megrongálták a vezetéket és pedig nagyon érdekes módon, különösen itt Komáromban. Az egyik uccasoron vígan égett a villany és szólt a rádió, a másik oldalon a sötétség ütötte föl a tanyáját és a sötétség birodalmában a nehezen előkerült gyertyaszálak ugyancsak erős harcot vívtak. Az emberek bosszankodnak, különösen, amikor átnéztek a túlsó sorra, amelynek világossága onnét a sötétségből kétszeresnek tűnt fel. A minden bajban évelődni tudó cinikusok előszedték a nótarepertoárjukból a gyertyanótákat és a sötétség miatt bosszankodókat mégjobban mérgesítették ezekkel a nótákkal: Sorra kerültek: Ég a gyertya, pedig drága, Ne égessük azt hiába! * Faggyúgyertyát égetek én, Barna kislyányt szeretek én. * Idcs rúzsám gyújcsá gyertyát, Mutasd meg az országúttyát. * A szobában ég a gyertya, Barna kislgáng gyújtogatja, Hun elóttya. hun meggújtja, Csak a szívem szomoríttga! Vannak még rosszmájúabbak is és paródiát is faraglak: Egy gyertyaszál szebben beszél... Uj népdal is született erre az alkalomra, amelynek utolsó sorai így hangzanak: A villanyvezetékei megrongálta az eső, Ne menj rózsám az uccára, A sötétben még elesől közös albuma már kapható könyvüzletünkben Masaryk-u. 29« Xládiótechna System Telefunken készülékek: Konzert Trió......................1190.— „ Gala................... 1750.— „ Grand .... 2460.— 353 Állandó raktára BEER István cégnél, Republika-u. 16 - - - - Telefon: 100. Lenje men “al^‘ eSV Telefonkén. ZCJL4==i====== készülékké! Karácsonyra
