Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)

1935-12-14 / 100. szám

. 2 oldal »KOMAROMI LAPOK* Rázóssal ős a kárpátaljai ruszin kép­viselőkkel együtt ugyancsak 22 képvi­­■selŐjc. vagyis n két pátinak összesen á't képvislője vart. A szocialista cso­portban az erőviszonyok a következők: a szociáldcmokrala pártnak 38. acseh nemzeti szocialista pártnak 28 és a német szociáidemokraUi parinak ll mandátuma van, vagyis a szocialista csoportnak ti kommunisták nélkül 77 mandátuma van. A legutóbbi külpo­litikai expozé megszavazásánál feltű­nési keltett az a tény, hogy a 30 kom­­mista képviselő első ízben szavazott Beites külügyminiszter expozéja mel­lett. A többi mandátumon nemet és a ma [ipar ellenzék osztozik': Honiéin 44, a német kercsztényszocialista párt 6. a magyar ellenzéki pártok pedig 9 mandátummal szerepelnek, c: a cso­port tehát 5.9 képviselővel bír A szenátusion az erőviszonyok csak­nem teljesen megegyeznek a parla­mentiek!: I. azzal a különbséggel, hogy kisebb pártoknak a szenátusban egyál­talában nincsen képviseletük. Az emlí­tett három csoport egyike sem bírja a parlamenti többséget, még akkor nem. ha Srámek csoportja jobbra vágj' balra csatlakozna is. Tíz mílliárddal tartoznak az adófizetők A Lúd. Politika c. njság írja: Az ál­lami költségvetés beterjesztésekor a fő­előadó azt közölte, hogy az adóhátra­lékok 1934-ben 260,589.000 Kc-vat emelkedtek és hogy ma az összes adó­hátralék mintegy tíz milliárd koronát tesz ki. Figyelemreméltó, hogy Cseh­ország és Morvaország aránylag sok­kal nagyobb adóhátralékokat mutat ki. mint Szlovenszkó és Ruszinszkó. így Cseh- és Morvaországban az adóhát­ralékok teljes 6 százalékkal, Szloven­­czkón mindössze csak 0.7 százalékkal emelkedtek. Ez is azt igazolja, hogy Szlovenszkó lakossága becsületesen tel­jesíti az állammal szemben fennálló kötelezettségét. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Ponty tanár úr névnapja. Irta: Matolay Géza Már hetekkel a névnap előtt nagy sugdolózásban volt az egész osztály. IJj ötletet keresett mindenki, akár a modern operettírók, mert Ponty Ke­lemen tanár úr névnapját nem le­hetett közönséges módon megünne­pelni. Mindenképen valami újat, ere­detit és főleg mulatságosat akartunk kiokoskodni. A múlt évi nagyszerű névnapon is túl akartunk tenni, ami pedig nem volt egyszerű dolog. Tavaly ugyanis két vásári festett bádogtányér díszlett a zöld terítővei letakart tanári asz­talon, mint ajándék, s az egyik tá­nyérban sült krumpli párolgott, a másikban pedig virzsínia szivarok ágaskodtak. Mondom, a tavalyi remekül sikerült névnap után, nehéz volt valami még­­eredetibbet és ötletesebbet kitalálni, pedig kellett, kellett! Okvetlenül kel­lett, mert különben nem érdemeljük meg, hogy Ponty Kelemen legyen a görögpótló irodalom tanárunk. És, mert kellett, az új, nagyszerű, utolérhetetlen ötlet meg is született két nappal a névnap előtt. Rozsnyay Feri agyából pattant ki a szikra, amely azután csaknem lángba borí­­lotta két nappal később a tantermet. A szikra, — sőt mondhatnám, isteni szikra — amely Rozsnyay Feri agyá­1936. december 14. Követeljük . nyelvi jogainkat! Tizenhét év óta állandó és orvoso­­tatlan panasza a szlovenszkói magyar népnek, hogy a hatóságok idézéseiket, értesítéseiket, végzéseiket a kisebbségi járásokban is legtöbbször csak állam­nyelven adják ki. A magyarajku állam­polgárok ezreit érte súlyos anyagi ká­rosodás, vagy kellemetlenség és érheti még a jövőben is azért, mert a kapott Írások tartalmát nem értette meg. A Magyar Nemzeti Párt, mint a szlovenszkói magyarság egyedüli ma­gyar pártja, az elmúlt másfél évtized alatt minden alkalmat felhasznált arra, hogy a magyar lakosság e sérelmeinek orvoslására az iiietékes kormányténye­zők figyelmét felhívja. A kívánt ered­mény elmaradása nem a párton mú­lott ! Sok esetben a törvényes jogaival nem élő magyar lakosság is hibás volt ebben ! Mert a kisebbségi járá­sokban lakó magyar lakosságnak tör­vényes joga volt és joga van a hiva­talok és bíróságok Írásbeli elintézéseit anyanyelvén is megkapni ! De küzdelmünket nem adtuk fel! Sőt fokozottabb erővel készülünk har­colni a magyar nyelv törvénybiztosi­­totta jogaiért! Nem tagokat toborozunk ! Csak a nyelvi jogainkért megindított újabb mozgalm ink támogatására és abban való részvételre hívunk fel minden magyart 1 Ez a mozgalmunk elsősorban arra irányul, hogy a magyar kisebbségi járásokban, az illetékes hivatalok és bíróságok írásbeli elintézéseit magya­rul is megkapjuk. Ehhez nemcsak tör­­vénybiztositotta jogunk van, de megvan a törvénye? mód is. amellyel jogaink­hoz hozzájuthatunk. A nyelvtörvény végrehajtást utasítása szerint ugyanis a hivatalok és bíróságok a magyar nemzetiségű fél kérelmére kötelesek Írásbeli elintézéseiket magyarul is ki­adni E kérelmek bélyegmentesek. Ha magyarnyelvű idézéseket, magyar­­nyelvű válaszokat, végzéseket, Ítélete­ket akarunk, akkor ragaszkodnunk kell a nyelvtörvényben biztosító t jogaink­hoz! Minden esetben kérelmezni kell a magyarnyelvű elintézést, mindaddig, amíg a hatóságok egyidejűleg nem küldik meg magyarul is Írásbeli el­intézéseiket! Ebből ál! a mozgalmunk! De e mozgalom csak úgy vezet rövi­desen célhoz, ha a magyar lakosság minél nagyobb tömege résztvesz ebben, miért is felhívunk mindenkit,pártállásra való tekintet nélkül, a mozgalomhoz való csatlakozásra. Az eredmény a magyarajku lakosság öntudatos munkáján múlik. A Magyar Nemzeti Párt szerepe a mozgalomban csupán az, hogy a nyelvtörvényben lefektetett jogokat a szlovenszkói ma­gyar nép minél szélesebb rétege előtt ismertesse és hozzásegítse jogai alkal­mazásához. Evégből közöljük a nyelv­­rendelet bennünket érintő rendelkezé­seit és ingyen kérvényeket bocsátunk a jogával élni akaró magyar lakosság számára. Magyar nyelvű hivatalos írásokat akarunk! Százezrek kívánsága ez! Százezrek követeljék tehat! KOMAROMI KOMAROMI KOMAROMI KOMAROMI KOMAROMI KOMAROMI KOMÁROMI KOMAROMI KOMAROMI KOMÁROMI LAPOK KOMáI LAPOK1 Sí* LAPOK OLVASD m I \POK lapok FIZESD ELŐ LAPOK I APÓK KOMAj Amit még nem tudnak a négus országairól. héhány érdekes adat Afrika egyetlen független államáról. Párizsban minden ország, »pro« és »kontra« van képviselve. A hivatalos képviseletet a követségek, Konzulátu­sok és a külképviseleti szervek mellé rendelt hivatalos és félhivatalos intéz­mények, kereskedelmi kamarák, táv­ira li irodák, tisztviselő, azok család­tagjai, iltélő rokonai és ismerősei je­lentik, az ellenzéket pedig a menekül­tek. Aki objektív Ítéletet óhajt magá­nak valamely ország politikai, gazda­sági, társadalmi viszonyairól megal­kotni, az a német követségről átmegy a német menekültek irodájába, az olasz követségről az antifassiszták szállására, a spanyol követségről a katalán meneküllek egyest"!létéi«', a gö­rög követségről Venizelos lakására, az orosz követségről az emigránsok köz­pontjába, hogy mindkét oldal állás­pontjai meghallgatva kiszámíthassa magának a valóságot. így jutottam te­hát én is az etióp követségről a Romját:: néger szónok elnöklete alatt működő >' Comité de Déferne de l'Etiő pic« (Etiópia védelmi bizottsága!)iro­dájába. ahol M. J. Toryho titkár volt szives azokat az Etiópiára vonatkozó adatokat ismertetni, amelyek - jól­lehet az olasz—etióp kérdésnek az el­múlt két hónap alatt már egy hatal­mas irodalma keletkezett — ennyire precíz és szinte ludományos részle­tessé ggel még senki sem ismertetett. — Tulajdonképpen magának az egyesületnek a szerepével és program­jával kellene, hogy kezdjem az orszá­gainkban uralkodó állapotok ismer­tetéséi. — fogadott az etióp védelmi bi­zottság titkára — »mi nem a néyus. hanem az etióp nép érdekeit védel­mezzük és miután a kettő egymásnak ellentéte... mi az uralkodó, az udvar és az általa kinevezett vagy örökösödés utján trónra jutott tartományfőnökök politikai ténykedéseit helytelenítjük és ellenezzük!« — így tehát az olasz csapatok Levo­nulásával az egyesület rokonszenvez. — No... ez! nem egészen állíthat­nám, mindenesetre a legalaposabb őszinteséggel fogok kitérni- később erre a kérdésre is. Kezdjük tehat. ha meg­engedi a tényekkel. Eiiópiu lerületc-1,120.000 négyzetkilométer, (Francia­­ország kétszer is kényelmesen, tele­lőmé). a lakossága azonban mind­össze csak 8,000.000. Az Abesszin bi­rodalom több évezredes történelmi múlttal bíró országból — Tigrá, Am­­hara, Soa, Gojam. Wolió. Zsimma, Kaffa valamint a Meneiik álíai meghó­dított törzsekből van összelőve. Az or­szágokat királyok illetőleg szultánok, a törzseket pedig > ras ok kormányozz­­zák, akik valóságos - vagy állítólagos, örökség jogán jutottak ehhez a méltó­sághoz. Amikor birodalmunkat a Nem­zetek Szövetsége modern államnak el­ismerve tagjai sorába felvette, az ural­kodó nekifogott, hogy az európai or­szágok alkotmányát lemásolja. Ez az. alkotmány 1931 julius 16-án a par­lament két házában — szenátus és képviselőház — valósult meg. amelyek­kel azonban a mindenható uralkodó saját elképzelése szerint cselekszik, amint akar! Hailé Szelasszié négus — jólle­het csak 1930 óta császár — már 1916 óla uralkodik. Rendkívül intelligens képzett ember, folyékonyan beszél és ír franciául. Minden alkalmat megra­gad, ahol módjában áll kijelenteni, hogy mennyire igyekszik népét a tu­datlanságból és hálramadotlságáből kiemelni, utak. távíró és távbeszélő hálózatok építésével a bel- és külkeres­kedelmet fejleszteni, az egymástól a legszigorúbb el zárkózottságban élő tör­zsek, tartományok és városok közölt a forgalmat élénkíteni és fokozni, amely­­szép törekvések azonban mind meg­hiúsulnak a tartomány és törzsfőnökök: »ad acta« vétójával. ból pattant ki, egyetlen szóba fog­lalva ez volt: »Tűzijáték«. Csak ez kellett! Ez. Az első, egyet - len szó, az ötlet, amelyet azután a diákfantázia a következő tízperces szünetig valóságos filmrendezői kész­séggel formált hatalmas, a gimná­zium tanári névnapjainak történeté­ben egyedül álló, ünnepi tervvé. És két nap múlva megvalósult... Amikor a névünnep napján az ajtó kulcslyukán át leskelődő Cseke Jós­ka megadta az első vészjelt, a közép­ső ablaknál ülő Bárdos Pali sietve összekötötte a három ablakfüggöny zsinórját egy vékonyabb spárgával, amelyet balkezére csavart, majd elő­húzta zsebkését és azt mondta: — Most már jöhet. Gyufákat elő­készíteni! Egyszerre mintegy- negyven gyufa­skatulya zörrent meg, annak jeléül, hogy az osztály készen áll Ponty ta­nár úr fogadtatására. Az ajtónál álló őr megadta a má­sodik vészjelt: — Itt van! Azzal már be is ugrott helyére a padba. Két pillanattal később meg­jelent az ajtóban Ponty tanár úr zö­mök alakja, amelyet az elmaradha­tatlan kávébarna pellerin takart, fe­jén pedig ott piroslott a fez-formájú bojtos hálósapka. Amint az osztályba lépett az öreg, azon nyomban a jól­eső érzés derűje ömlött el az arcán, mert látta, hogy névnapjáról nem feledkeztünk meg, s a katedra felé vetett pillantásával még láthatta, hogy az ünnepi zöld terítővei letakart asz­talon, mint ajándéktárgy-, hatalmas ébresztőóra díszeleg. Mondom, ezt még láthatta, de legfeljebb csak né­hány másodpercig, mert Bárdos Pali elvágta az ablakfüggönyök zsinórjait tartó vékony madzagéit s a nehéz bar­na vászonfüggönyök hatalmas robaj­jal leszaladtak. Koromsötét lett. Ponty Kelemen ezért nem gyönyörködhetett tovább az ünnepi díszben pompázó asztalban s az azon álló ébresztőórában. Nem láthatott semmit, ellenben annál in­kább hallhatott. Orkánszerü három­szoros »éljen« remegtette meg az ódon falakat, amelynek elültével új hang rikácsolt bele a sötétbe. Az ajtó felől jött a kiáltás: — Marhák! Húzzátok fel a füg­gönyt! Ehelyett azonban egyszerre húsz­harminc gyufa lobbant lángra, ame­lyeknek legnagyobb része felfelé igye­kezett a magasba. Látni leheteti, hogy többen a padra állva a széttárt karú gázlámpák felé nyúlnak az égő gyu­fákkal, s a következő pillanatban a középső lámpa rudján sziporkázva gyűlt ki az első csillagszóró. Utána egyre-másra lobbantak az ap­ró tűzijátékok, puffantak a rakéták, sercegve forogtak a csillagszórók, s nehéz szagot árasztva öntötte piros, zöld és liláskék fényét az ablakpárká­nyokon sorakozó sok görögtűz kú­­pocska. Marhák! Mit csináltok? — kiál­totta elnyújtott éneklő hangján Ponty­­bácsi. — Hagyjátok azonnal... Torkán akadt a szó, mert most in­dullak éppen cikkázó, durrogó útjuk­ra az ugráló kis tűzbékák. Egyenesen felfelé pattogott vagy három is. — Marhák! — rikoltotta ijedten, s. pellerinjét a térdén összekapva, hihe­tetlen fürge szökkenéssel ugrott fel a katedrára. Ott megállt, szembe fordult az osz­tállyal s heves gesztikulálás közben követelte, hogy azonnal hagyjuk ab­ba a pazar tűzijátékot, ami most már nem is ütközött komolyabb nehézség­ije, mert elpuffantak az utolsó raké­ták is, az osztályban pedig olyan ször­nyű fojtó füst terjengett, hogy alig vártuk már azt a pillanatot, amikor ablakot nyithatunk. A függönyöket egymás után felhúz­tuk, az ablakokat kinyitottuk s kabát­jainkat fel-le lobogtatva a levegőben, igyekeztünk kihajtani a sűrű, nehéz füstöt. Amint a felkavart levegővel gomolyogva kitódult a füst és már tűrhető látási viszonyok uralkodtak a tanteremben, hirtelen riadalom tá­madt. — Tűz van! — kiáltotta valaki. — Ég a pad! Szerencsére nem volt nagyobb baj, mindössze tenyérnyi helyen szenese­den meg az egyik pad felső része és alig krajcárnyi folton fogott tüzet To­­perczer Sándor nadrágja, de az is olyan helyen, ahol a tűznek az égő

Next

/
Oldalképek
Tartalom