Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)
1935-11-23 / 94. szám
1935 november 23. >kO.M\Kmu LAPtlki 15 percig főzni, ezzel máris megvan a munka java! Mennyi időbe és fáradságba került azelőtt a sok dörzsölés és kefélés! Ezt a munkát ma elvégzi a RÁDIÓN: 15 percig kell a fehérneműt a R a d i o n-oldatban fölélni — akkor máris patyolat fehér és cslramentes! RADIO i káai papjaik, kiknek minden (szükségletéről az uraság gondoskodik, ö a háznép tagja, vendégség idején olt ül az úr és úrnő mellett; a gyermekek házitanítója is egyszersmind. Megismerhető a fejére csavart magas, turbánszerű fehér vászon süvegéről, kezében egy hosszú bot, mely réz kosszarvban végződik. Szegény ember nem tarthat külön papot, de van havonta fizetett papja, ki időnként meglátogatja, beszél neki vallási dolgokról, oktataja, tanácsot ad, bőjtől helyette, imádkozik érette, s ha meghal, a temetőbe kikiséri. Akinek papja nincs, pap nélkül temetik el. A nagy urak saját templomot építenek földjükön, védőszentjük tiszteletére, ők ott a kegyurak. A nagy papok nagy földesurak, rengeteg birtokuk, övék azon a jobbág}' termésének kilencede, az erdők vadja, folyók hala. Fejük az abuna és az ecsgié, amaz az alexandriai pátriárka által kinevezett, emez az abcssza világi hatóság állal választott egyházfő. Számos férfi-női kolostor, ki&ebb-nagyobb földi javakkal, a szerzetesekkel, kolduló barátok nagy számmal s az erdők mélyén a sok szent remete. Vannak zarándokhelyeik is s Jeruzsálemben, a szent sír mellett templomuk papokkal, oda zarándokol minden nagy abessza legalább egyszer éleiében. A császárné, Vojzero Menen, két éve volt Jeruzsálemben zarándokúion Dzsibuliig lekisérte udvara. Udvarmesternője, egy német nő, egy görög alkalmazott, s egy abessza úr, azonkívül férfi-asszonysereg. Külön vonattal a sok nép. Éppen Dzsibuiban voltam én is, mikor Addiszból lejöttek; délután érkeztek, hajójuk másnap indult. Mozgásba jött egész Dzsibuti, a szállodák zsúfolásig tellek, a felség és a német udvarhölgy a francia kormányzó palotájában szálltak meg annak voltak vendégei, a többi úr és népség a szállodákban rangjuk szerint. Hajóra nem mindenki kisérte, az abessza úr, a német udvarhölgy és a görög csupán. Szolgáló leányok többen, s pár férfiszolga. Luxuskabinban utazott, útjába ejtette Görögországot, s amerre járt, nagy ünnepséggel fogadták. Majd hazajött, bűneitől megtisztulva. A kopt ünnepek. A kopt ünnepek az orthodox liturgia szerint; sokat és szigorúan böjtölnek, néha hetekig csak esle esznek valamit, napközben inni sem szabad. Ez a külső, exoterikus vallás, ezt láthatja bárki, de a régi okkult tudományok sem haltak ki. Évezredek óta éli itt tovább a kaltimirt; három fokú az iskolázás, mint a régi egyiptomiaknál volt, hol az iniciálandó három fokon ment keresztül a heyrophant vezetése mellett, hogy iniciált Venyige a borsos kádenciára szaporán pislog. De nem baj. A tromf voltaképpen úgy ér valamit, ha üli a kiadott lapot. Hát ez elütötte. Na most, ha nem akar alól maradni, akkor ugyancsak föl kell srófolnia az észbeli tudományát. Venyige srófol is, mert van hozzávaló muterje. Hamiskás mosoly szalad végig barázdás ábrázatán, amint a tromfra tromfot ad: — Te mög mind-egy-szálig patikára költenéd!... — A fene ezt a Venyigét! — gondolja a koma. — Maholnap már úgy bánik a szóval, mint egy könyv... Ezt a véleményét ugyan nem mondaná ki hangosan egy vak lóért... pedig most annak is nagy ára van ... Szerencsére nem kell tovább sodorni ezt a szófonalat, mert az egyik lakaréki úr a nevüket kiállja: — Venyige Péter! Görbölő János! A két koma odavádol a rácshoz s a váltó-céduláikat benyújtják. Na, most már állva kell várni. De nem sokáig. Hja, a pénzt nem igen szokták megvárakoztatni. A pénztáros beszedi a kamatokat s aztán elinti őket: Görbölő elfordul. Nem így Venyige. — Mehetnek! őrajta nem lehet olyan könnyen túladni. Legalább egy szót vet a pénze után. Egy csiklandós szót ennek a szigorú pénztárosnak, aki voltaképpen az ő pénze után uraskodik. Vagy legalább az ő pénze uláu is... Féligforlegyen maga is. A nép e tudományokból nem ismer semmit, de létezéséről tud. Iniciáltjaik a mágusok, jövőbe látók, s más látnokok. Felhői, esőt hajtó erővel felruházva, el tudják hárítani a kilőtt golyót, fegyver, kard élétől megvédenék, ellenség gonosz szándékát meghiúsítják, csillagok járásából jövendőt látnak, — ők a napkeleti bölcsek! A mi Atillának sem volt barbár király, Patesi, —■ pap-király, a vallás feje, táltosok, gulyák, boncok vezére, maga is iniciált; min taz árják papkirálya, Ráma, s mint Trója királya, a hős Aeneas, ki a harcba vitte isteneit, akár a négus a templomok tabotjait. Népének megszemélyesítője ez is, az is. Harcban a szellemek is csatáznak s az győz, kinek védőszelleme erősebb, a hadak útján leszállnak a halottak, s az élőkkel együtt küzdenek. A mágusok. A fehér mágusok, a táltosok, a titkos erők vezetői, a vészek elhárítói, a nép védői, orvosai. Százával mennek hozzájuk ügyes-bajos, bánatos embe-A mai nap folyamán kezembe került egy középiskolai bizonyítván}'. Ön írta alá, mint osztályfőnök, tehát minden valószínűség szerint ön volt az is, aki kitöltötte. Mindjárt a szöveg első sorában a következő szöveget olvastam:... »X. Y. született 1915. év mán bedugja fejét a ketrec kis ablakán s vastag szemöldökeit fölvetegetve beirígykedik: — Jó dolga vau az úrnak! A pénztáros amolyan magának való ember. Nem szereti a szóváltást s ezért haragosan rámordul a magyarra: Mi kell ív; ég V — Neköm semmi, — mondja Venyige. — Én csupándad csak azt célozom, hogy jó dolga van az úrnak 1 A pénztáros papirost forgat, könyvbe néz, számol, egy kis csontnyelvű valamivel numerusokat jegyez, miközben odaveti: — Nekem? Venyige bizonykodik: — Nonol Talán hogy hamarabb végezzen, a pénztáros megkérdi: — Miért? Venyige hunyorog, nyújtogatja a nyakát s lodasandít a halom pénzre: Ennyi sok kis pénz szomszédságában!? A pénztáros fölüti a fejét, de hirtelen lenyeli az indulatát, s legyint a kezefejével: — Nem az enyém 1 Venyige bólint: — Nono... Hát hiszen... Majd vet egyet a szemével: — A liszt se a molnáré, oszt azér csak feliér a dolmányai A pénztáros felugrik a székéről... De hogy a takaréki urak nevetnek, ő is segít a kórusnak ... A két magyar meg lassan kióvakodik az ajtón.---- V iHWHmHHI'i'1. UIWMHEMPI» rek. Vigaszt, erőt találnak náluk. Vannak gyógyító mágusok, az Európában nem ismert sokféle nyavalyától megszabadítják a hozzájuk folyamodót. Van férfi, nő is, aki gyógyít, pálcájává Ival megérinti a beteg helyet, vagy kézrátevéssel gyógyít a betegség minősége szerint, önzetlenül ül egy-egy ilyen mágus egész napon át, s hallgatja annyi emlxtr ezer panaszát. Vannak azonban boszorkányok, fekete mágusok, a nép megrontói, betegségek szórói, a »rontás« mesterei. Bájitallal látják el a kétségbeesett vagy önző szerelmest, kórt küldenek az ellenfélre. Ilyen rontások ellen orvos le keletien, a fehér mágus tudja meggyógyítani csak, vagy a szent forrás vize, a labal. Az abessza élet ezért különös; keresztény hit felszíne alatt régi hitek és babonák, a szentek mellett démonok, tündérek népesítik be világukat. A négusnak niágusi erőt erőt tulajdonít a nép, hiszi, hogy golyó, kard éle nem járja. Csillagjósainak szava a köznép közé került, a négus sorsa az állam sorsa is, jó csillagával emelkedik az is. K. I. november hó 25-én Dunajská Streda (Szlovenszkó)...« Hát, Tanár úr kérem, ha az Ön fülét nem is sérti ez a mondat, de önön kívül minden magyar ember fölszisszen, ha elolvassa. És még csak nem is konzekvens. Ha már Dunaszerdahely helyett Dunajská Stredát ír, akkor mért írja magyar sz-szel a Szloveuszkó szót és mért nem Slovenskonak. Nem tudom megérteni, hogy mint magyar gimnázium tanára, ha nem is törődik kisebbségi jogainkkal, nem vette-e észre, hogy körülbelül ugyanazt a hibát követte el, mintha a kolozsvári-káposzta helyett »cluji-káposztát«, a bécsi-szelet« helyeit »wieniszeletel«, a »prágai-sonka« helyett prahai-sonkál« mondana. Ugye borzalmasak és lehetetlenek ezek a »módosított« kifejezések? Pedig semmivel sem lehetetlenebbek, mint az ön által írt bizonyítvány idézett sora. Az alkotmánybm lefektetett 122/1920. sz. nyelvtörvény módosító belügyminisztériumi rendelet, amelyet az iskolaügyi minisztériumnak is publikálnia kellett volna mindenegyes iskola vezetőségnek (nem tudok róla, hogy ez eddig megtörtént volna!) világosan kimodja. hogy mindama helységek neve, amelyeknek lakossága kisebbségi jogokat élvez, azaz a kisebbség meghaladja ott a 20no-ot, még a hivatalos iratokban is, ha azt kisebbségi nyelven írták, az illető kisebbség elnevezésével jelölhető meg. Azaz magyarul: a régi magyar helységnevek ott, ahol a magyarság száma meghaladja az összlakosság 20%-át, hivatalosan is használhatók. Ezen belügyminisztériumi rendelet alól kivételek a volt nagyzsupák székhelyének (Pozsony, Kassa és Ungvár) régi elnevezései, amelyek hivatalosan nem használhatók még magyar szövegezésben sem, amely pillanatnyilag nem is aktuális, 3 oldal hiszen ezekben a városokban a hivatalos statisztika szerint a magyarság száma nem haladja meg a 20u/u-ot) és Komárom, amely azzal magyarázható, hogy ne forduljanak elő esetleges tévedések a testvérvárossal kapcsolatban. Hogy melyek azok a helyek, amelyeknek neveit hivatalosan is a régi elnevezés szerint szabad használni, azt meg lehel találni a belügyminisztérium helységnévtárában, ahol az ilyen esetekben mind a két név fel van tüntetve. Például így: Rimavská Sobola—Rimaszombat, Nővé Zámky— Érsekújvár, Dunajská Streda—Duuaszerdahely, stb. Igazán minimális munkába kerülne ezt minden év végén a bizonyítványok megírása előtt megnézni, de a pozsonyi gimnáziumot kivéve egyetlen magy ar gimnázium osztályfőnöke se vett még magának ennyi fáradságot, inkább hagyja elveszni jogainkat, romlani az amúgy is romló nyelvünket. —y, —y-Egyik házasságszé~ delgő jön, a másik megy! Házasságszédelgés nagyban. — november 22. Délszlovenszkó melegágya a házasságszédelgőknek: alig foglak el egyet, utána teremnek a követők, akik ékesszóval fonják be a gyanútlan áldozatokat. A legújabb házasságszédelgő Hubert-Tóth Ede érsekujvári asztalossegéd, aki aránylag rövid pályafutása alatt gazdagon araloll. Az volt a trükkje, hogy a vonaton megismerkedett lányokkal, akiknek udvarolni kezdett s házasságot ígért. Egy almási illetőségű lány volt az első áldozat, akit hízelgő szavakkal vett körül, majd '.Akisért lakására, ott a lány szülei jól tartották, mint komoly kérőt. Mikor már megunta a vendégséget, kicsalta a lány ékszereit, pénzt leért útiköltségre s onnan Ebed községbe távozott. S míg Almás községbe türelemmel várták vissza, Ebeden kiadta magát eg}' pozsonyi borkereskedő cég bizományosának s Beck Mihálytól megvásárolt« tizenkét hektó bort. Nem fizette ki, ellenben még ő kért kölcsön, vagyonrendelésre néhány száz koronát. S ezzel eltávozott. Karva községijén kicsalt egy kerékpárt, amit viszont Muzslán elzálogosított. Áldozatai egyideig vártak, majd megtették sorra a feljelentést. Tóth Ede eltűnt, a csendőrség széleskörű nyomozást indított kézrekerítésére. Valószínű, hogy megkísérel még néhány szélhámosságot. Noteszlapokból. Rauscher Györgyre emlékezünk. Emlékezünk férfias megjelenésére, érdekes művészfejére, sikerekben gazdag ifjúságára. Nekünk komáromi értéket jelent Rauscher György világot járt művészete s az a komoly siker, mit budapesti kiállítása jelent. Finom költészet Rauscher festészete, olyan könnyed, mint a parfőm s olyan mély, mint a virágok élete, ha figyeljük. Fájdalmas vonalai között néha megbújt a finom, szinte láthatatlan gúny; Rauscher magasról látta az életei, mert közelről megismerhette. Sohasem festette azt, hogy az élet szép, csak — szép lehetne. A budapesti kiállítás alkalmából a megemlékezés virágait visszük komáromi sírjára, mely felett múlhatatlanul él és erősödik fiatal életének rövid időre fellobbant meleg fénye. — Te mög nagyhirtelen elhalná, oszt rám testálnád!... Tanár úr kérem! A szlovenszkói magyar helynevek kérdése. 31ikor használhatjuk a városok magyar nevét ?
