Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)
1935-10-30 / 87. szám
2. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1935. október 80. Széljegyzet egy ünnepi beszédhez. A csehszlovák köztársaságnak, mint államnak, legszebb ünnepe október 28-ika leli. Ezen a napon kiáltották ki a esetiek és szlovákok államuk önállóságát, ez szabadságuk emléknapja. Ez az ünnep azonban egyúttal dokumentálni kívánja azt is, hogy a köztársaságban élő népek együvé tartoznak s testvéri szeretedben kell éljenek egymással. Ez a nap az államban élő néjK'k egymás iránti szüreteiének, jóindulatának bizonyító napja. Ha évközben ellentétek merülnének 'is föl az egyes nemzetiségek között, ha a kisebbség s a többség között félreértésre kerül is a sor: az állami ünnepen a béke zászlajának kell lengeni s a megértés hangjainak kell hangozni. A köztársaság tudós elnökének idézzük szavait s mint máskor is, ezen a napon méginkább előtérbe kell hogy jusson a masaryki-szellem, a bölcs humanizmus, a megértés, az együttérzés szelleme. Egy tudós és alkotó ember szellemének fáklyája kell. hogy világítson ezen a napon. A magyar kisebbség a köztársaságban többször és szívesen idézi Masaryk tételeit, mert úgy látja, hogy ebből a forrásból ő is meríthet. Ez az a forrás, amelyből nemzetiségi és vallási különbség nélkül, közös elhatározással lehel meríteni s ez az a forrás, amelynek partjánál megértő kézfogásra gyülekezhetnek össze a köztársaság nemzetiségei, fajai. hétszeresen fáj tehát, amikor ilyen dokumentációs ünnepek összhangját disszonáns hangok zavarják meg s az ünnepek alkalmával, anélkül, hogy szükség lenne rá, még mindig a magyarság fejére olvasnak száz Jiibát. Komáromban, ebben a valóban ősi magyar városban a magyarokat barbároknak, brutális elnyomóknak hirdetni: nem a legsikerültebb vezérfonala egy ünnepi beszédnek. Mert úgy volt. A dokumentációs állami ünnepen, amelynek az az ideális célja, hogy a nemzetiségek dunamenti szeretetét kidomborítsa, az ünnepi szónok a régi szólamokat pergette, a magyar barbárságot, a magyar brutális elnyomást s elmondhatjuk, keserű érzéssel távozott az ünneprőlfa magyarság, hogy tizenhét év múltán ily kevés megértéssel s szeretettel találkozott. Erről a beszédről sok szó esett a következő napokban s nem minden keserűség nélkül. A magyar barbárság hamis legendáját ezerévi együttélés sem tudta megváltoztatni. A magyar barbárságét, amelynek kultúrtörténehne oly fényes eredményeket tud felmutatni, a magyar barbárságét, amely évszázadokig védte Európát a török ellen, hogy Európa vissza ne csússzon a barbárság állapotába, a magyar barbárságét, amely nagyszombati egyetemet, erdélyi fejedelemséget. Dunaszahályozásl, Petőfit és Jókait adott a világnak s a magyar brutális elnyomásét, amelynek nyomait, valljuk, be, nemigen látjuk. Tegyük végre félre ezL a lemezt s ne húzzuk fel többé ünnepélyes alkalmakkor s különösen úgy ne, hogy egy nemzeti kisebbség nyakába akarják varrni ezer év háborgó történelmét, amikor ennek a kisebbségnek az a célja, öröme, hogy békésen éljen meg a többséggel, ha jogokat s kötelességeket kap s ha leveszik róla végre a gyanú sárga foltját. Hol lát a szlovák szónok Komáromban barbarizmust, magyar elnyomást, miért e türelmetlenség velünk szemben, miért a támadás sajtóban és élőszóban, kinek használ ez s hogyan segíti a megértést? Akkor, amikor erre a beszédre a magyar ünnepi óda így felelt: Mit emlegetni a »tenger szenvedést« [ma, Mikor ez mind a múlt ködébe hali, Minek gyújtogatni vad bosszúi lihegve Hol szent remények nyertek diadalt? A múlt csak emlék és okos tanulság, Hogy a szabadság milyen drága kincs, Ezt kell szeretnil Azt kell megmutatni Hogy. érdemesről hullt le a »bilincs«.! Hol van itt a magyar barbarizmus elnyomás szándéka, nyoma? Miért kell a komoly ünnepeken is disszonáns hangokat hallatni, különösen itt, mifelénk, ahol a magyarság zárt tömege felé más hangokat kellene már pengetni, megértőbbet, szeretettel teljesebbet s nem olyanokat, amelyek csak félrehúzódóvá, keserűvé teszik a magyarságot. A dokumentációs ünnep valószínűleg nem arra való, hogy a megjelentek egy nagy részének nemzeti érzését, önérzetét sértsék meg, — hiszen ezt már csak törvényeink sem engedik, — hanem arra való, hogy az egymás iránti megértést növeljék, ha már így összeterelte a különféle nemzetiségeivel a Duna völgyébe a Jóisten. Burkolt és nyílt támadások nem segítik elő a megértést. S mivel a magyarságban megvan a megértés szándéka, nem opportunus és nem taktikus dolog erre a szándékra elutasítással, támadással felelni. .Magunk részéről egy magasztos ünnepet semmiesetre sem használnánk fel arra, hogy a megjelentek egy részét megbántsuk s olyan bűnöket olvassunk fejére, amelyeket sem el nem követett, sem el nem akar követni. A magyarság egyeteme önérzetesen utasítja viszsza a túlzott sovinizmus támadó szavait s szeretné, ha a jövőben ilyen Villogó, feketeszemű, hullámos feketehajú olajbarna fiúcska fürdőit a Dunában. Az ötéves fiúcska nagyon messziről érkezett, Abesszínia fővárosából, Addis-Abcbából. Az olasz-abeszszín viszály első következménye tudvalevőleg az volt, hogy az európai asszonyok és gyermekek már elhagyták Abesszíniái. A kis gyerek nevelőanyja már júliusban, saját jószántából kéjt útra, hogy meglátogassa rokonait. Most megérkezett a fiú is. — Néhány évvel ezelőtt, tavasszal mentem ki Abesszíniába, mondja Faragóné. Nagyszebenből indultam el, Pesten keresztül Génuába utaztam. Génuából Djiboulig hajón, onnan vonaton utaztam Addis-Abebába. Az út tizennyolc napig tartott. Férjem már hét éve él odakünn. Az egyik bankban, a Francio Abesszín bankban cégvezető. Ezen a bankon kívül még csak cgy bank van az etióp fővárosban. Az Állami Bank. Éppen az esős időszakiján értem oda, május végétől szeptember végéig tart szinte az örökös esőzés, néha azonban még két héttel tovább. Ez a nagy esőzés időszaka, a kiscsős időszak január-február hónap, de ekkor csak kevés eső esik. Az év többi részében ritkaság az eső. Havat, mióta kint vagyok, nem láttam. A fővárosnak szép fekvése van, erdőkoszorúzta hegyek közt épült, de az esős évszakban minden vigasztalan. Az utak jár hatatlanok. Az útépítés nagyon kezdetleges Abesszíniában. Még nyáron, március, április, május hónapban is alig járhatók, különben is piszkosak, porosak. A tisztaság nem valami erősségük a bennszülötteknek. — A házak egymástóL elkülönülve épülnek. Minden ház földszintes, földből épült és bádoggal van fedve. Kivételek az európaiak házai s a négus egyemeletes gyönyörű palotája, amelyet Ernst Waller Kainelz osztrák építész épített, mikor a svéd trónörökös ez év elején meglátogatta a négusl. Nagyon szép a német és olasz követség palotája is. Minden európai házat nagy kert vesz körül. A bennszülöttek nem tudnak az európaiakkal összebarátkozni. Alig-alig érintkeznek velük. Külön mulatnak, külön élnek. Templomaikba be sem szabad lépni európainak. A bennszülötteknek vallása a kiopt-vallás, de sok a mohamedán is köztük. Nemzeti ünnepük a maszkál-ünnep, ezt az esős időszak végeztével tartják, a négus és a trónörökös is megjelennek a* ünnepen. — Az európaiak a legújabb divat hangok nem zavarnák meg a tervezett harmóniát. Mi ilyen beszédei mondtunk volna: — »Minden ünnepel s minden hétköznapot használjunk fel arra, hogy az egymás közti megértést ápoljuk. Ha a történelmi idők forgataga együvé sodort bennünket, ne a rosszat keressük egymásban, hanem a jószándékol. A dunamenti népek humanizmusának jegyében tegyük félre mindazokat a válaszfalakat, amelyek esetleg az elkülönülést fokoznák, a súrlódások okait távolítsuk el, fölösleges támadnunk egymást, amikor sokkal többet nyerünk a békével, megértéssel. Ne a múltat hánylorgassuk föl, hanem keressük bizodalmasan, vállvetve a szebb jövőt. Testvérek, nyújtsunk egymásnak kezet!« Valahogy ehhez hasonló beszédnek kellene elhangzani, ez a humanista szellem s ezt a szellemet hirdeti a köztársaság elnöke is, aki második Svájcot tervezett a dunamenti népek öss ze fogásában. Erre a második Svájcra szeretnénk felhívni minden ünnepi szónok szives figyelmét, mielőtt a nemzetiségek érzékenységét, önérzetét, sikerekre áhítozva megtámadná. Egy elegáns gesztus a kisebbségek felé sokkal többet ér, mint a sorozatos támadás. F.ássuk végre ezt az elegáns gesztust! Egyébként komoly csehszlovák körök is elítélték ezt az ünnepi beszédet, amely nem kuláns akkor, amikor magyarok is résztvesznek szerinL öltözködnek, a hideg estéken sokan bunkában, szőrmés kabáttal mennek ismerőseiket felkeresni, kézi lámpással kezükben, mert nincs közvilágítás, mindössze egyetlen lámpa ég a városban, de az is csak nagyon ritkán. A bennszülött férfiak fehér szűk nadrágot, fehér kabátot viselnek, a gazdagabbak íatalpú szandált is és finom szövetgallért, a sárnál. Harisnyát nem ismernek. A katonák mezítláb gyakorlatoznak s a francia Djiboutiban és az olasz Erilreában is mezítláb exerciroznak a bakák. A nők ruhája a keleten szokásos ruha. Hajukat vajjal kenik, fülükben karikák lógnak, foghúsukal kék festékkel festik, nyakukra virágot festenek fekete festékkel.- Az ipar nagyon kezdetleges. Mindössze egy-két gyár van a fővárosban. A kisipar és kereskedelem elég élénk. Az ügyes, szorgalmas munkásoknak van munkaalkalmuk és keresetük. Az iparcikkek, árúk olcsók. Bakának már ott is van lerakata. Az üzletekben, bazárokban, mindent árulnak. A cserekercskcdés, különösén a kisebb falvakban, városokban, még mindig dívik. Különösen sót szeretnek elfogadni pénz helyett. — Mindenféle gabona megterem az országban, a kukorica, búza, árpa, olcsó, megterem a szőlő, kávé, barack, dinnye, narancs, banán, de nem terem ott alma, szilva, körte, meggy, cseresznye. Túlságosan sokat bőjt&lnek a bennszülöttek. A vallási szabályok írják elő a böjtöket. Leghosszabb böjtjük negyven napig tart ekkor csak kenyeret és gabonaféléket szabad enniők. Disznóhúst soha nem esznek. — Az európaiak legnagyobb része görög, vagy francia konyhán él. A húsz magyar család gyakran főz magyaros ételeket, paprikást, szármát, az egyetlen jugoszláv, aki ott él, cukrász, de sokszor készít razsnicát és csevapcsicsát. A bennszülöttek nemzeti eledele a hubesavot, harminc féle fűszerből készült pörkölt féle étel. — A nép szapora. Sok a gyerek, de nagyfokú a gyermekhalandóság. Tuberkulózis ritkán fordul elő, de annál gyakoribb a trachoma és rettenetes a lepra. Az amerikai misszió állított fel lepratábori, de bizony nem mennek be a leprások a táborba, különöseu azért, húzódoznak ,mert ott nem kapnak teiset és faltát, a két fajta pálinkát, amelyet á bennszülöttek nagyon szeretnek. A leprások járnak-kelnek az orcákon, ők az egyetlen embercsoport, amelyik az idegent is molesztálni meri. Álig lehet őket elkergetni. Koldulnak, hozzádörgölőkznek az európaiakhoz. A rettenetes betegséget általában nem kapja meg idegen, csak a feketéket éktelenül és pusztítja A kopt papok azt prédikálják, hogy az ilyen betegeket szívesen kell bárkinek lakásán fogadni és alamizsna nélkül nem szabad őket clbocsájtani.- A nagy ragadozók, az oroszlán, tigris, leopárd, hiéna, sakál, nagyszámban vannak az országban, Addis-Abebában is, a külvárosban gyakran megjelenik és garázdálkodik a sakál és a hiéna. A fővárostól száz kilométerre folyik a Havas folyó. Egy Ízben a hatvan fokos melegben megfürdettem ebben a folyóban. Öt méterre tőlem sütkéreztek a krokodilusok. Ha a bennszülötteknek át kell gázolni a folyón, óriási zajt csapnak és ezzel ijesztik el a krokodilust. — A kutyák nagyon elszaporodtak, időnként, kétszer évenként megmérgezik és igy pusztítják az ebekcl. A nők fiatalon, tizenkéléves korukban, már férjhez mennek. A kövér nő a szépségideál. Talán azért, mert az abesszíniái császárné is erősen motelt. — A rabszolgaság, ami az olaszok számára ürügy a háborús fenyegetésekre. nem olyan végzetes, talán legjobban emlékeztét ez a rabszolgaság a régi világ jobbágyságára. — A lakosság voltaképpen nem is fekete, hanem inkább olaj barna ■színű. — Fő szórakozásuk a rádió, a gramofon, láncéstélv, teadélután. Három hangos mozi is van a fővárosban, a mozit nagyon szeretik az abesszínok. Zeneker ritkán fordul meg a. városban. A cselédség nagyon olcsón dolgozik. Minden családnak több alkalmazottja van. Például nekünk van kertészünk, szakácsnőnk és inasunk. Van nagyon sok autó is, s az európaiak autón járnak. Száraz időben még csak lehel autózni, de az esős időkben elfeneklik a nagy sárban a legjobb márkájú autó is. A bíráskodási sátrak alatt az uccukon végzik. A delikvenst megláncolva a bíró síé viszik. Nincs sok teketória, vizsgálati fogság. A védőszenvedélyesen véd, a vádló önmagából kikelve vádol. A bíró már ki is mondja az Ítéletet. Ha nem menti fel a'yjádlollat, ruházata azonnal a »zsiráffal«, a hoSszú korbáccsal, a huszonötöt, vagy bebörlönözleti, vagy ha gyilkosság főbenjáró bűnről van szó. fői is akasztatja. — Sajnálom, hogy a családi képeken kívül más képet nem mutathatok. Etiópiában tilos a folografálás. — A külpolitikáról nem szólhatok, mert már júliusban eljöttem Addis- Abebából. Én még saját jószántomból, de már nőismerősöm és fiam kényszer emigránsok. Annyi bizonyos, hogy nagyon kedves, derék, jó emberek, vitéz katonák az abesszínok, nagyon szeretek köztük élni. — A négust mindenki rajongóan szereti, európai, bennszülött egyaránt. Adót csak ingatlanok után kell fizetni. — A nyelv nem nehéz. íme néhány szó: Zabanja = rendőr, bét = ház, affér = föld, turumu == szép, ussa = kutya, ababa = apa, Addis-Abeba = új virág, addls = új, kán = nap, voha = víz, daba = kenyér, baka = elég... — Ügyvédi iroda áthelyezés. Dr. Lengyel Ármin komáromi ügyvéd irodáját Királypüspök ucca 13. szám alá helyezte át Az első abessziniai emigráns Szlovenszkón. Hogyan és milyennek látja egy uriasszony Abesszíniát ?
