Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)
1935-10-26 / 86. szám
1 1 1935 október 26. »KOMÁROMI LAPOK« 9. oldal. Oselédkérdés -családkérdés Asszonyok, akik társalgásban végéhosszat nem érően tárgyalják cselédjük eilen emelt kifogásaikat, megfeledkeznek arról, hogy társasági színvonaluk nem nagyon esik messze az időjárásról folytatott tanulságos eszmecserétől, de megfeledkeznek arról is, hogy háztartási alkalmazottjuk hibáinak részletezése közben önmaguk hibáját ecsetelik. Természetesen ebben az esetben nem azokra a cselédekre gondolunk, akik elszegődtek anélkül, hogy erre a foglalkozásra hajlandóságot hoztak volna magukkal, vagy szellemi színvonaluk annyira alacsony, hogy kiművelésük hiú ábrándok közé tartozik. Az ilyen alkalmazottal kár bíbelődni, mérgelődni s kár eltűrni azt a rengeteg kárt, amit anyagiakban s a házi béke. harmónia terén okoznak. Igen sokszor és talán az esetek legnagyobb részében maga a háziasszony a hibás, ha alkalmazottja csak gondol és bosszúságot okoz. Kezdődik a hibák sorozata az alkalmaztatásánál, ahol a háziasszony sokszor elveszíti szem előtt azokat a szempontokat, amelyektől pedig nem volna szabad eltérnie. Első és legfontosabb szabály, hogy senki ne fogadjon fel teljesen ismeretlen valakit anélkül. hogy ne tájékozódna a cseléd körülményei iráni. Szüleinek rendes foglalkozása. életmódja, testvéreinek helyzete, előbbi szolgálati helyének megkérdezése okvetlenül szükséges annak megállapítására, vájjon alkalmas-e számunkra. A cselédkönyvben bejegyzett minősítések nem tekinthetők teljesen irányadónak, elvégre, magunkról tudjuk, egyikünk se írja be a sok mérget okozott lányról, hogy hanyag, rendetlen, megbízhatatlan, szeles, mert nem akarja kenyérszerzését megnehezíteni. Egy rövid látogatás, vagy esetig egy telefonon elintézett érdeklődés az előbbi gazdánál a szóbeli érintkezés köz ve tétlensége következtében azonban nagyon sok értékes adattal szolgáiban Ha ismerőseink nem tudnak ajánlani, megbízható közvetítő helyei kell keresnünk, ahol féíig-meddig garanciát vállalnak érte. óriási csalódástól mindenesetre megóvhatjuk így magunkat. Az alkalmaztatásnál elsősorban nem szabad ragaszkodnunk fillérig az elgondolt bérhez. Arra kell gondolnunk, hogy ügyetlen lány egyetlen értékünk lönkretevésével sokkal nagyobb kárl okoz, mint akárcsak meg is tudna fi- . zetni. Még fontosabb az őszinteség az alkalmazandó cseléddel szemben. Nem szabad azt mondani, hogy nálunk édesfiam aranyélete lesz, mert dolga alig akad . Ezt a lány részben úgysem hiszi el, hazugságot szimatol, s ő se őszinte. Meg kell mondani őszintén és határozottan, hogy körülbelül ennyi bért fizethetünk, amivel szemben ezt és ezt a munkát kell elvégezni, ennyi meg ennyi személyre. Megállapodunk rész-, letesen a kimenők idejében, röviden: alaposan megismertetjük vele előre a helyzetet s különleges kívánságainkat is. Ebben az esetten a leány hálás lesz, ha a körvonalazott m unkámé nynyiségné! esetleg kevesebbet kívánunk meg tőle s ha a kikötött feltételek bármelyikén is enyhíthetünk. A feltételekhez általában azonban következetesen ragaszkodni kell. A következetesség különben is egyik főtényezője az alkalmazott irányításának. A következetességet megköveteljük tőle is, de magunknak kell jó példával járni előtte. Kezdődik a következetesség a vele való érintkezésben. Éreznie kell, hogy megbecsüljük tenne az embert, nem tekintjük páriánaks ha tanítjuk. nemcsak önzésből, de jóindulatból is tesszük. Ha valamely bajával bizalommal hozzánk fordul tanácsért, szívesen kell időt szentelnünk ügyének. A jóindulatot azonban nem szabad még jókedvünkben sem holmi tréfás »komázással« kimutatni, ami mindenkor a tisztelet rovására megy. Ne gúnyoljuk soha tévedéseikért s ne fogyjunk ki türelmünkből. Türelmet kénvszerítsünk vele szemben magunkra akkor is, ha »idegesek«, vagy éppen házsártosalc vagyunk. A családi életben ért bosszúságainkat, ne vezessük le rajta. A háztartási alkalmazott előtt vigyázzunk szavainkra és különösen arra, hogy ne nyilvánítsunk előtte véleményt, se családtagjainkról, se ismerőseinkről Bizalmas dolgainkat ne tárgyaljuk meg jelenlétében és főképpen ne veszítsük el önuralmunkat családi vitatkozások alkalmával. Ha »az úr, meg az asszony kiabálnak, majdhogynem egymásnak mennek«, abból a cseléd nem épül, csak a tekintély megy tönkre előtte. Bizalmunkkal akkor sem ajándékozzuk meg ha tudva tudjuk, mennyire megbízható és jólelkű. A bizalom először megtiszteli őt, de később bizalmaskodóvá teszi, nem is szólva a pletykáról, amelynek óriási lehetőséget adunk s amely előbbutóbb, ha nem később, hát akkor fog bekövetkezni, amikor mégis egyszer — távozik tőlünk. Tartsunk lehetőség szerint mértéket a munkában is s ne »strapáijuk« agyon még abban az esetben sem, ha szorgossága, dolgossága őt magát arra vezetné. Ha a rendes napi munkáját elvégezte, hagyjunk időt ruhájának rendbehozatalára s arra is, hogy olvasson s ha kivételesen megerőltető volt a munka, úgy osszuk be következő nap az idejét, hogy hamarabb kerüljön pihenőre. Ne érjük te azzal, hogy csak kifogásainkat közöljük vele. hanem dicsérjük is meg, ha valami különösebbet produkál és ne féljünk megelégedésünket éreztetni vele általában, ha valóban meg vagyunk vele elégedve. Nem kell attól félni, hogy akkor mindjárt béremeléssel áll elő. Rendreutasításunk, figyelmeztetésünk sohase legyen kiabáló, haragos, hanem szenvtelen: érezze, hogy tárgyilagosak vagyunk mindig és mindenben. Adjuk meg neki pontosan mindazt, ami jár, élelemben, ellátásban, pihenésben, bánásmódban s akkor bizonyosra vehetjük, hogy ragaszkodó lesz hozzánk, ami nélkül a legjobb cseléd sem ér egy fabatkát. Ragaszkodás esetén teszi csak meg, hogy szerétéiből spórol a gázzal, villannyal és mindennel, ami rá van bízva. Nagy probléma az, hogy zárj unk^e előtte mindent, vagy csukjunk? Ha elszegődése alkalmával mindent zárva talál, kévéiké érzi megalázónak, mintha bizonyos idő után kezdünk zárni. Később, ha megbízhatónak találjuk, esetleg kipróbáltuk, akkor lassankint kezére lehet bízni a kamra-kulcsát főzés idejére, azuláu végkép és fokozatosan az egész lakást, bár a szekrényeket s olyan fiókokat, ahol úgysem lehet dolga, a rend kedvéért minden esetten jobb zárva tartani. Ha igyekezetünk hiábavalónak bizonyulna, ami a felsorolt szempontok figyelembevétele után nem nagyon valószínű. ha mégis csalódnunk kellene benne, akkor, hacsak tehetjük, kétheti bérének kifizetésével márol-holnapra távolítsuk el a háztól, mert- a rossz cseléd felmondása után kimondottan ellenségünkké válik, akinek nem szabad alkalmat adni arra, hogy a következő (a tizennégy nap alatt) ellenséges érzésének akár anyagi, akár erkölcsi kárral kifejezést adhasson. ii iwmmtmm « m Tíz percben . .. Mesélgetik a gyerekek, Ki mit csinált a nyáron? Miska mondja: »Én mindvégig Kinn voltam n tanyánkon! Egész nyáron ettem, ittam, aludtam, Bizony mondom, egy cseppet se tanultam h Azután meg Pista henceg: »De szép volt a Balaton! Két hónapig ott mulattam Azon a szép nagy tavon. Vitorláztam, csónakáztam, fürödtem, A homokból pogácsákat sütöttem!«, Jancsi hallgat, szeme könnyes. Ajka olyan bús marad. Kérdik öt is a többiek, Hogy töltötte a nyarat? ■»-— Markot vertem, — a szülémék arattakh — Kis pajtások nevetésre fakadtak. Tanító úr hozzájuk lép, Kedves hangja közbe szól: »Büszke vagyok Jancsira, mert Nyarát ö töltötte jól! Nektek a nyár játék volt csak, nem egyéb, 0 gyűjtötte, mindannyiunk kenyerét!< Bobby, mint lovag Bobby épp olyan egyszerű fakutya« volt, amilyet mindennap százában látni mostanában az uccákon. Szakállát úgy nyírták szögletesre, mintha fából faragták volna ki a fejét és a két mellső lába is olyan volt, mintha csak úgy nagyjából ácsolták volna ki. Akármikor is jött haza a gazdája, tüstént a fürdőszobába rohant s hozta elő a papucsát. Persze, csak az egyiket. És ha a gazda csakugyan utána nyúlt, hogy a lábára húzza, akkor Bobby újra elcsípte a papucsot és végignyargalt vele az egész lakáson: fogócskát játszott! Roppant szemfüles volt, mindent észrevett. Minden ajtót a leggondosabban be kellett csukni s lehetőleg kulcsra, hogy Bobby te ne jusson, teszem azl, a kamrába. Mert addig ugráit föl a kilincsre, amíg az ajtó ki nem nyílt.. És akkor nem kegyelmezett ott semminek. Hogy megdézsmálta a tésztái? Hát az csak természetes. De még a befőüesüvegeket is lerángatta a polcokról és úgy föl nyalogatott mindent, hogy csak a cserepek maradtak meg a bűntett helyén! Aztán, mintha mi sem történt volna, visszasomfordált a szobába, kiült valamelyik ablakba és tereferélni kezdett a szomszédok kutyáival.- Pompás barackbefőttünk van! újságolta. Csak azt hiszem, kevés lesz télire, ha mindennap megeszem i'gy üveggel... Ui-tii-ui! - vonított vissza a szomszédból egy dülledtszemű spanyol pincsi. — Te barackbefőttet eszel? Nekem meg nem adnak! Ui-ui-ui! Kaparj kurta, neked is lesz! felelte hegyesen Bobby. De hogyan kaparjak, amikor vendéglőből étkezünk és onnan sose küldenek barackbefőttet! A másik szomszédban egy öreg farkaskutya szellőztette a fejét az ablakban. Jön még a kutyára dér! — mondta megfontoltan. Bobby se fog mindig így hencegni a befőttekkel... Ha rájönnek a turpisságára, majd kolbászokat kap, de a hálára ám! Az alsó erkélyről egy vizsla ugató! I föl. Hallgassatok már el, aludni szeretnék! Be vagyok oltva és most folyton aludnom kell! Ezen azlán Bobby nagyon elgondolkozol!. mert hallott már ő is erről az oltásról harangozni, de nem nagyon törődölt vele, mert a játék miridenékfölött elfoglalta. Most aztán addig törte a fejét azon, hogy mint is lesz az azzal az oltással, hogy szép csöndesen elaludt. Arra ébredt föl, hogy a gazdája szólongatja. Ugrott is tüstént, mert a séta is nagyon kedvére való dolog volt. ó. mi mindent lehetett séta közben látni! És azok a csodálatos szagok! Csakhogy most nem séta lett ám a kiruccanásból, hanem egy intézette vitték Bobbyt, ahol ő is megkapta a kötelező védőoltást. No, ez nem volt valami kellemes dolog! A lapockájába szúrlak bele s még jóval utána is az volt az érzése, hogy a tű tenne van a lapockájában. Kapkodta is a fejéi, hogy kihúzhassa a tűt, de bizony ez sehogy se sikerült neki. Nyalogatta hát a fájdalom helyét, nyalogatta még másnap is, de ekkor a gazdája azt mondta neki, hogy ezl nem szabad. És hogy Bobby hozzá ne érhessen a lapockájához a szájával, lemezpapírból hatalmas gallért szabott neki s a nyakára illesztette. Akkora volt ez a kerek gallér, akár a hold az égen, no, ugatta is Bobby eleget, mert nem létezett neki sehogyse ez a viselet. Még a gazdája is kinevette: Olyan vagy, mint egy spanyol lovag! kiáltotta nevetés közben. És a ház népe véle nevetett. Ezzel a gallérral vitték aztán este sétálni. Persze, kint sétált a környék egész kutyatábora is, akik a befőttek miatt tisztelték és irigyelték is, most nem ismertek rá. Miféle vadállal ez? — kérdezte a farkaskutya vad morgássaL és a fogait csattogtatta. A spanyol pincsi úgy megijedi, hogy a szobalány szoknyája alá bújt. De a többi kutyát is rémülettel töltötte el a papírgallér. Szimatolva és acsarkodva közeledtek feléje, készen arra, hogy rögtön beléje mártsák a fogukat. Bobby meg szégyenkezve nézett körül. Hát nem ismertek meg? Bobby vagyok ... Bobby a harmadik emeletről ",— Azt mindenki mondhatja! — vélte a vizsla és bele akart kapni. — De kakas úgyse én vagyok, a Bobby... Majd holnap is mesélek nektek a befőttekről... — Huh-huh-huh! — kezdte a nevetést most a farkaskutya, mert most már csakugyan ráismert Bobbyra. — No, téged szépen kistafiroztak!... Talán büntetésből hordod ezt a micsodái a nyakadban? És a többi kutya is nevetni, csúfolódni kezdett. — Pfuj! Én ki nem mennék így az uccára, ha miszlikbe vágnának is! - mondta még a dülledtszemű spanyol pincsi is. Nagyon elszégyeile erre magát Bobby. - No. gondolta, — ezt én el nem viselem hajasán, kopaszon is bajosan ... Még ez a nyavalyás spanyol is kicsúfol? — És szép csendesen kiháírált a körből s ment. ment, hogy soha többé vissza ne térjen se a gazdájához, se a befőttekhez. Már jó darabot szaladt s még mindig hallotta társainak csűfolódó hangját. S akkor maga előli látta a Dunát. Utánam a vízözön! mondta elkeseredetten és te leugrott a vízbe. A meleg estében nagyon jól esett neki a fürdés, még a fejét is megmártotta kissé. És ahogy úszkált, egyszerre csak megérezte a lábaival, hogy puhul ám a gallér! Mi a szösz? Hát ez ilyen egyszerű dolog? — gondolta. . Akkor nem is kell átúsznom a világ másik végére... Nézzük csak! ' És jól megmártogalla most már a galléri minden oldalról, hogy miélőbb elázzék. Puliul! is könnyen, hiszen csak kéregpapírból volt. Aztán kikaptatott a partra és alaposan nekidörzsölőzött az egyik kikötőoszlopnak. Szakadt le most már a papír egykettőre! S amikor ennyire volt, nyakába kapta a lábát és loholt ám haza: Itt vagyok, ragyogok! Hát a gallérod hova lett? fogadta a gazdája. Bobby csak rázogatta magát s úgy felt, mint aki már régóta süket és ilyenformán nem tudhatja, hogy kihez beszélnek. No, meg is tépázgatta a fűiét a gazdája, persze, inkább csak szereiéiből. De Bobbynak ez már jól esett, mert a hidalgó-gallérra nem volt szüksége többé, hiszen a hideg fürdő meggyógyította és elmulasztotta a fájdalmát,
