Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)

1935-10-19 / 84. szám

»KOMÁROMI LAPOK< 7. óidat 1935. október 19. Akszum, a szent város. Az évezredes templom, ahol Mózes túbláit őrizték. Kincsek és gonosztevők búvóhelye. Ham nemzette Kust, Kus nemzette Etiópiszt, Etiópisz nemzette Akszu­­mávit és Akszumávi hat fia alapította Akszunlöl. így beszéli el egy abesszin legenda Abesszínia szent városa alapításának történetét. Egy másik legenda Make­­tával, Sába királynőjével hozza kap­csolatba Akszumot. Eszerint sok év­vel azután, hogy Akszumávi fiai meg­alapították Akszumot, a szent város Angabónak, egy híres sárkány meg­élőjének a birtoka lett. Sába király­nője pedig Angabo leszármazottja. Mi­kor Menelik, Salamonnak és Sába ki­rálynőjének fia, 22 éves lett, azt a kívánságát fejezte ki, hogy látogatást tesz apjánál, akit még sohasem látott. Anyja átadta neki a gyűrűt, amit Sa­lamontól kapott, Menelik pedig ut­­nakindult Jeruzsálem felé. Salamon ünnepélyesen fogadta Mc­­neliket, rá akarta beszélni, hogy ma­radjon Jeruzsálemben, de a fiatal­ember ezt az ajánlatot visszautasí­totta. Salamon ekkor fiatal zsidó ne­mesekből fényes kíséretet adott mel­lé, hogy velük együtt térjen haza Ak­­szumba. A fiatal nemesek azonban nem tudtak megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy elhagyják a várost, ahol a törvénytáblákat őrzik. Össze­esküvést szőttek Menelikkel és elha­tározták, hogy magukkal viszik a tör­vénytáblákat. A terv sikerült is. De Salamon észrevette a törvény táblák eltűnését, mielőtt még Menelik kísé­retével elhagyta Palesztina földjét. Sereget küldött üldözésükre. Menelik a zsidó nemesekkel éppen át akart kelni a Vörös tengeren, mikor a sereg utolérte. Hirtelen megnyílt alattuk a föld és ők földalatti átjárón érték el Akszumot. A törvénytáblákat elhe­lyezték Akszumban és 1300 embert rendeltek ki őrizetére. A hagyomány szerint a törvénytáblák még most is ott .vannak. A történetírók és a régészek két­ségbevonják ezeknek a legendáknak az igazságát. De annyi bizonyos, hogy Akszum az abesszíniái keresztények szent városa lett. Ma mindössze 2000 lakosa van, de monolitjai és egyéb emlékei letűnt nagyságról beszélnek. Ezek között az emlékek között a leg­nevezetesebb a régi akszumi temp­lom, amelyet az abesszíniái krónikák szerint Sába királynője építtetett a törvénytáblák őrzésére. Muhammad Gran, harrari szultán 1535-ben lerom­bolta, de Faziládesz király a XVII. században portugál munkások segít­ségével újra felépítlette. Ez a templom alacsony, vastag fa­laival, erődítéshez hasonlít. Harminc méter magas alapzaton épült. Hatal­mas kőtömbökből rakták össze, vako­lat nélkül. Sokáig itt tartották a tö- ViskosZorús Krisztus képét, amelyet az abesszin néphit szerint Szent Lu­kács festett és mindig győzelmet ho­zott az abesszineknek. Ez a kép már nincs a templomban, állítólag aCana tó egyik szigetén őrzik egy templom­ban. Az akszumi templom a legszen­tebb hely a szent városban és éppen ezért régen valóságos kincsesház volt. Azonkívül a bűnösök és politikai lá­zadók menedékhelye. Régen a dűnösök, akik el tudtak jutni a templomhoz, biztonságban ta­nyázhattak a templom körül épített kunyhókban. Élelmezésükről a papság gondoskodott. Éppen a bűnösök és a lázadók elszaporodása miatt szűnt meg királyi székváros lenni Akszum, II. Menelik idejéig ott koronázták meg minden abesszin uralkodót. II. Mene­lik azonban megtörte a tradíciót és Gondarban koronáztatta meg magát. A történészek szerint a keresztény­ség első századában Akszum jelenté­­keny birodalom székhelye volt. Ez a birodalom nemcsak a mai Abesszíniát foglalta magában, hanem a Vörös ten­geren át Jemenre is kiterjedt. Ak­­szumból indult el Frumentius a ne­gyedik században, hogy keresztény hitre térítse Abesszíniát. Frumentius egy görög kereskedő fia volt. Adulisz­­ban, Akszum kikötőjében az akszumi­­ták fogságába esett, még mint kisfiú. Rabszolga lett. Az akszumi király szol­gálatában nőtt fel, a királv megsze­rette, kincstartóvá tette és fiának ne­velését is rábízta. Később Frumen­tius Alexandriába ment, ott Athana­sius az első abesszin érsekké szen­telte őt és visszaküldte, hogy folytassa a térítés munkáját, amit mái- megkez­dett. — A járási köztnivelődési vá­lasztmány. Csütörtökön este a járási közmivelődési választmány vezetősége teljes számmal ülést tartott a Kultúr­palotában és ezen dr. Szijj Ferenc já­rási elnök megismételte lemondását. A vezetőség nagy sajnálattal vette ezt tudomásul és dr. Borka Géza tanárt és irót választotta helyébe, aki a tisztséget elfogadta és tartalmas, szép programot adott. A bizottság már ez Őszön elkezdi működését és vállvetve működik az SZMKE szervezeteivel, ahol ezek meg­alakultak. Lemondás folytán megürese­dett alelnöki tisztségre egy jogász megválasztását tervezi a vezetőség. — „Majd teszek róla... I “ A ko­máromi iskolaszékben, ebben a csendes testületben történt a következő jellemző kis epizód: az iskolaszék jegyzője be­jelentette, hogy az iskolaszék megválasz­tása ellen beadott felebbezés elintézése ellen uj felebbezések adattak be a fel­ügyeleti hatóságokhoz. Eszerint tehát a régi iskolaszék tovább folytatja műkö­dését. Ezt az iskolaszék tudomásul vette. Csak ezután kért szót Tarics István (szoedem) és zavaros beszédbe kezdett. Az elnök félbeszakította és megkérdezte, hogy mihez kíván hozzá­szólni? Mivel a napirend letárgyalása be volt fejezve, az elnök a felszólalást nem volt hajlandó engedélyezni, amire a szónok ezekben a szavakban tört ki: — Jól van, majd teszek róla. Erre az ülést az elnök berekesztetté. Az eset méltán sorakozik amellé az epizód mellé, amikor egy kommunista tag cigarettával a szájában nem akarta letenni a szo­kásos fogadalmat — Kulturális törvényeink és rendeleteink uj kiadása. A közel jövőben jelenik meg a Csehszlovák Köztársaság Népművelési Törvényei és Rendeletéi c. füzet, mely magábafoglalja a járási művelődési választmányok és községi bizottságok, valamint a községi közkönyvtárak ügyére vonatkozó összes ma érvényben levő törvényeket és rendeleteket. A törvények és rendeletek egy rendszert képeznek, melynek ke­retében a nemzeti kisebbségek, — igy a csehszlovákiai magyar kisebbség is — megtalálhatják kulturális életük lehető­ségét. Tisztázzák e rendeletek azt az eddig homályos kérdést is, hogy a magyar kulturegyesületek miként kap­csolódhatnak be a közigazgatási appa­rátusba tartozó kisebbségi kulturmun­­kába. így a füzetre mindenkinek szük­sége van, aki a kisebbségi magyar kulturéletben aktive résztvesz, vagy aki a jövőben akar ebbe bekapcsolódni, csak az eddig fennállott bizonytalanság miatt nem talált erre módot. A mint­egy négy ívnyi füzet (64 oldal) meg­rendelhető a füzet kiadójánál, Dr. Szlk­­hy Ferencnél, Kassa, Stefánik u. 105. I. em. portóköltséggel együtt 5 Kő-ás árban, melynek befizetésére a megren­delt füzetek szétküldésekor mellékelt csekklapok fognak szolgálni. — Bridzsélet Komáromban. Szep­tember közepén volt Trencsénteplicen a Szlovenszkói Bridzsdivizió közgyű­lése dr. Kuffler Artur elnökletével s elhatározták, hogy a szlovenszkói bridzs­­klubok is résztvesznek az országos bajnokságokban. Kelet- és Nyugatszlo­­venszkó, Morvaország és Csehország 8—8 csapattal vesz részt ezekben. A mérkőzéseket 1936 január 15-ig le kell játszani s a két első csapat a Tátrában a szokásos évi bajnokságokon részt vesz. A nyugat- s keletszlovenszkói bajnokságok során most került sor Komáromban az érsekujvári és a ko­máromi csapatok közötti mérkőzésre, amelyben az érsekujváriak annál in­kább a győzelem reményével indulhat­tak. mivel Trencsénteplicen megnyerték a bajnokságot s a vándorkupát is el­hozták. Az érsekujvári klub a nyertes csapatot átlitotta be: Schubert, Elbert, dr. Teichner. dr. Róth, dr. Róthné, akikkel szemben a komáromi csapat Smejkal ezredes, Ripp őrnagy, Lengyel Bözsi, Nádor Manci, Braun Liesl és dr. Kendi felállításával játszott. A mér­kőzés a komáromiak állandó fölénye mellett zajlott le s a komáromi csapat 3 ponttal jutott előnybe, ami eldön­tetlent jelent. A legközelebbi mérkő­zést Komárom a pozsonyi Közgazda­­sági Klub játékosaival játssza október 26-án, most vasárnap pedig vendégül látja barátságos mérkőzésre a tatai csa­patot. — Vörhcnyjárvány. A Tótmegyereu föllépett vörhenyjárvány csak nem akar megszűnni. A járásorvos kiszállt a községbe és megállapította, hogy 25 gyerek fekszik vörhenybe. A ha­tóság az iskolákat bezáratta. — Súlyos vadászszerencsétlenség fácánvadászat közben. Megrendítő szerencsétlenség történt Sók község határában, ahol a környékbeli vadászok fácánra vadásztak. Dócza Béla, az is­mert vadász egy fa mellett állt a fácá­nok vonulásának mentén. Közben egyik vadásztársa túlalacsonyan lőtt a fel­röppenő fácánokra és az egyik lövés Dócza arcába fúródott. Három darab sörét a balszeme gödrébe fúródott, a többi pedig az arcát roncsolta szét. Vadásztársai részesilették az első se­gélyben, majd az érsekujvári kórházba vitték. Tragikus véletlen, hogy éppen hat évvel ezelőtt autóbaleset érte Dóczát, amikor utitársai közül egy meghalt, egy pedig szemét vesztette. — Véres szerelmi dráma. Pri­­belszky Béla kéri legény szerelmes volt Janka Juliska kéri leányába. Kezdetben mi se zavarta szerelmüket, később azon­ban a leány szive másfelé vonzódott és kiadta a legény útját. Ez annyira elkeserítette a legényt, hogy egész kö­zelről rálőtt szerelmesére, véres tette után magára lőtt. A legény azonnal, a leány egy óra múlva meghalt. Nevet az egész világ Diadalmas hangos filmoperett Leonid Utesov Az orosz film fejlődésének azt a csúcspontját érte el ebben az eredeti SzoVjetfilmben, melyre csodálkozással tekint fel a polgári kritika. Az anyagi és kulturális fellendülés hazájában nincs szükség többé propagandára. A szovjetpolgár mulatni, szórakozni akar és örülni az életének. Ezt szol­gálja százszázalékosan az uj filmope­rett : Nevet az egész világ. A történet a fiatal pásztorról szól, aki Krim vi­dékén tilinkózva legelteti nyáját. Te­hetséget érez magában és Krimben felkeresi a neves zeneszerzőt. Félsieg és mulatsogos helyzetek sora követ­kezik, mig az egykori pásztorfiu, mint elismert művész a moszkvai operában Liszt második magyar rapszódiáját dirigálja eredeti intonálásban. Közban a szerelemben is megtalálja a boldog­ságot, de nem a krimi villatulajdonos lányát, hanem munkásnőt vesz el fe­leségül és jazz zenekarukkal lépnek fel a moszkvai Nagy Symfoniaszinház­­ban, mint fényes atrakció. Vaióban páratlan, ragyogó atrakció ez a film, mely friss vérkeringést hozott az euró­pai filmművészetben. A rendező G. V. Alexandrov, Eisenstein tanítványa. A főszereplők Leonid Utesov, Ljubov Orlova és Mária Strelková, a legjobb orosz színészek, akikhez foghatót se a német, se az amerikai színpadokon nem lehet találni. A zenei rész azon­ban a film legfőbb erőssége és minket magyarokat különösen érdekel, hogyan játszák a moszkvai operában Liszt második rapszódiáját. A nagy orosz slágeroperettet, mely világvárosok film­színházaiban hónapokon keresztül zsú­folt házak mellett játszák, szombat és vasárnap mutatja be a Modern mozi. Pótfilm : Fox hangos híradó. Ám ok Stefan Zweig világhírű regénye Valéry Inkisinov, Marcella Chantall Amok az izgalmas, búja regény hétfő és kedden a Modern mozi szen­zációja. Valéry Inkisinov a nagyszerű mongol színész alakítja a főszerepet. A film annyira ismert, hogy bizony­­nyára rendkívüli érdeklődést fog kel­teni. Marokkói kaland Adolf Wohlbrück és Camilla Horn Kelet felé fordul a világ figyelme. A mesés Keletet varázsolja elénk a nagyssabásu kalandorfilm Adolf Wohl­­brückkel, Camilla Horn és Jack Tre­­vorral a főszerepben. Bemutató szerda és csütörtökön. Interjú a fekete Jeanne d'Arc kai Az újságírók beszélgettek Voizero asszonnyal. Apjától 10000 szolgát, óri­ási sereg öszvért és lovat örökölt. Nagy földbirtoka az ország egyik leggazda­gabb asszonyává teszi. A többi abesz­­szin asszonnyal ellentétben nem vissza­vonult életet él. Az újságírók megkér­dezték tőle, igaz-e, hogy a harctérre megy? Nem fél-e a csatatér veszélyei­től? Kijelentette: Mi abesszin asszonyok, háborús időkben mindig szoktunk segíteni. A fronton odahaza érezzük magunkat. Az én családom nemzedékeken keresztül harcolt Abesszinia szabadságáért. Most én vagyok a család feje. Nem látom be, miért ne folytassam a hagyomá­nyokat Se én, se a többiek nem fé­lünk az olaszoktól, mivel az afrikai harcosok sokkal edzettebbek, mint az olaszok és sokkal jobban ismerik az afrikai viszonyokat. A sokat emleyetett Habde Mikael tábornoknak, az ogadeni haderők pa­rancsnokának a felesége is elindult a frontra, hogy harcoljon férje oldalán. Kijelentette, hogy Abesszinia legna­gyobb győzelmeit azzal érte el a múlt­ban, hogy az asszonyok ott voltak a fronton, lelkesítették férjeiket. — Miért ne vennék magukra ugyan­azokat a nehézségeket és veszélyeket az asszonyok, mint férjeik? Olyan asszonyok számára, amilyen én vagyok, most nem olyan idők vannak, hogy otthon há2i munkát végezzünk. Egy­formán kötelességünk harcolni a fér­fiakkal. Ok a császárt, ml a császár­nőt védjük. A négus meg akarta tiltani, hogy a frontra menjek, én azonban kijelentet­tem : határozhat ahogy akar, az én helyem a fronton van. Emlékeztettem arra, hogy Taitu császárnő is ott lo­vagolt öszvéren az aduai csatában, közvetlenül Menelik császár mellett. A győzelem fele az ő számlájára ir­­ható. E két asszony példájára most még seregeslől fognak majd elindulni Addisz Ababáből és más telepekről az abesszin asszonyok a frontra. R. L. Szerkesztői üzenetek. Kassai előfizető. Levelét átadtuk a város kormánybiztosának. Nyilttér. E rovatban közöltekért nem vállal fele­lősséget sem a szerkesztőség, sem a kiadó­hivatal. * Figyelmeztetés. Alulírott ezennel kijelentem, hogy nőm, szül. Brüll Aranka adósságaiért felelősséget nem vál­lalok és nincs jogosultsága ter­­hemre semmilyen anyagi termé­szetű ügyletet lebonyolítani. Komárom, 1935. október 19. 302 BERGER HUGÓ.

Next

/
Oldalképek
Tartalom