Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)

1935-09-28 / 78. szám

10. oldal.

> KOMÁROMI LAPOK«

19H5 szeptember 28

ASSZONYOKNAK.

Az amerikai

konyhatündér.

Mrs. Roosewellet a karikatúrák gyakran ábrázolják úgy, liogy harisnyát köt, miközben a mikrofonba tart előadást, vagy amint ép a háztartási könyvét adja össze, miközben férjének is segít a költségvetés átnézésében. Köztudomású, hogy Mrs. Roosevelt a fehér ház háziasszonyának szerepével nem éri be. Hogy politikai tevékenysége mellett a főzőkanalat sem veti meg. viszont csak azért hat humorisztikusan, mert a jelenlegi »first lady« (az elnök feleségének cime) oly sokirányban túlbuzgó minlanő.

De mig annak világszerte híre jár. hogy Mrs. Roosewelt a kevésbé formális fogadásokon villamossütőn sájátkezüleg készíti a rántottál, addig kevesen tudják, hogy az amerikai nők általában háziasak. Arról inkább hallunk, hogy a férfiak segítenek a házimunkánál. Hogy ők tolják a gyerekkocsit, ők trancsirozzák a pecsenyét és egyáltalán, ha vendégség van, aktiv részt vesznek a tálalásnál. Különben pedig reggelihez megpirítják a kenyeret és este munka után edénymosogatással szórakoznak. De minden a szokványos amerikai mesékre emlékeztet, olyan, mint annak a milliomosnak a története, aki rikkancssággal kezdi. És éppúgy elhagyják menni a fülük mellett a férfiak — és a nők is. Mert ugyan minek küldenék itt ki a férjet a konyhára? Ilyesmi itt a polgári nőnek eszébe sem jut. ünagysága a szivbalzsamról álmodik, amit egyegy csinos hollywood csillagocska kap a hűtlen dollárkirályfitól.

Lám, Amerikában már a puszta házassági Ígéret megszegése nyert ügy a nő számára. És gyakran emlegetik, hogy a lovagias amerikai bíróság előtt a nőnek általában mindig nyert ügye van. Esetleg felhozzák azt is, hogy a liftben nők jelenlétében az amerikai gentleman levett kalappal áll. Pontos értesüléseik vannak hölgyeinknek arról is, hogy az amerikai ifjú olyan • pali«, hogyha kirándul egy nővel és nem birja önmaga fedezni a költségeket, inkább összeáll közkereseti alapon néhány barátjával — mert az, hogy a nő fizesse a magáét, szóba sem

jöhet. A nőtisztelet ilyen példáira hölgyeink szívesen célozgatnak és minden mögött a hollywoodi szépségkultuszt sejlik.

Pedig a film odaát nem is oly irányadó. Sőt! A filmnek igyekeznie keil, hogy hogy megtalálja a közönséggel a kontaktust. Jellemző, hogy erre egy olyan állandó rovat szolgál a filmmagazinokban, melyben a sztárok háztartási ötleteit, kedvenc ételeik készítési módját és saját kreációju receptjeiket közük. Fogyó- és házikurákra való tekintet nélkül is.

Éppoly kevéssé feltűnő a kacér konyhakötőt viselő sztár, mint ahogy nem rendkívüli, amikor Mrs. Roosewelt kalóriák és árak tanulmányozásába mélyedre — étrendet állít össze. Mindenki érzi, hogy ez komoly és nemcsak propaganda célokra űzött műkedvelés. Mert az amerikai nő komolyan törődik a háztartásával. Míg nálunk, a nagyvárosi nők közt, a kivétel az, aki koriját a konyhához, addig az amerikai »businesswoman« is odaáll, liogy sajátkezüleg készítse el magának, vendégeinek, vagy ha van, családjának is a vacsorát.

De mielőtt rátérünk a görlök, politikusnők és önálló üzletasszonyok házasságára, el kell hallgattatnunk a hitetlenkedő áhnélkodást. »Hiszen olyan rossz a hírük, mással sem törődnek, csak a szórakozással!« Igaz — Európában a lapok szenzáció és filmrovatnőjét mulatják be. És ha eleven példányokkal találkozunk, ne feledjük: vakáción vannak. Könnyelműnek tűnnek. de ez megbocsájtható, ha tudjuk, mennyi felelősség nehezedik rájuk otthon. Mi, akik csak azt látjuk, hogy az amerikai nő ideát mint rúg ki a hámból ideje, hogy bemutassuk őt otthonában.

A szegényebb polgári feleség és a sportoló college-görí garderobjához egyaránt hozzátartozik a »hoo veret te« a ruhát teljesen fedő kötény és egy féltucat gumikesztyű. Ha aztán belépünk egy amerikai konyhába, nem csodálkozunk rajta, ha szívesen foglalatoskodnak benne, mert az sem ritkaság. hogy művészek tervezik ezt a helységet és a lakószobák Amerikában többnyire valamely régies stílust utánoznak, a konyha azonban a célszerűség modern elveihez alakul. Az

igénytelenebb lakások konyháiban is magától értetődő a porcellán mosogalómedence, zománcfelületű villany vagy gáz jégszekrény és takaréktüzhely. Az ablakon vidám kis függöny bodrosodik. Az egyéni Ízlés érvényesül aztán a bútor árnyalatának, a linoleummintának és a-konyhaeszközök sziliének összehangolásában. A konyha lehet ugyan kicsi, de a játékos művészi képzeletnek azért tág tere nyithat benne. Maguk a használati tárgyak olyan Ízlésesek, hogy a berendezés díszítő elemeivé válnak. De nemcsak »kunszt« csúnya vagy kopott konyhafelszereléssel élni ott, ahol az »5 és 10 centes áruházak «-ban tömegcikként terjesztik az ügyes és szemrevaló edényeket és főzőeszközöket.

De nemcsak a felszerelés csábító, hanem a szemre-szájra egyaránt ingerlőén hatnak nagy élelmiszer üzemek tetszetős hirdetései is. Mert nemcsak tea. kávé, mustár, csokoládé, vagy leveskocka az, amit védjeggyel bocsájtanak forgalomba — lojás, sonka, baromfi, narancs, vagy banán, kenyér és a főzelékfélék mind különleges és szavaloltan higiénikus csomagolásban kelletik magukat. A főzelékféléket az idényre való tekintet nélkül szállítják Kaliforniából, egész éven át — de, akik nem akarnak a tisztogatással bajlódni, egész éven át egyazon olcsó árban vehetik a »friss főzelék« konzervet. Egyébként a burgonya kivételével minden kapható konzervben. A háziasszony kedvére válogathat levesekben, becsinált húsokban, puddingokban, amihez csak felmelegítés és legfeljebb csak egy Ids viz hozzáadása szükséges. Erre azt mondhatják a mi fiatal feleségeink, hogy: akkor hát az amerikai főzőtudomány sem áll sokkal többől, mint amit mi is tudunk: az ételhordóból tálalni!« Az ételhordó intézménye azonban Amerikában ismeretlen és így ott a nő mégis kénytelen kissé többet törődni a menü összeállításával. Végigpróbálja hál. a gyors elkészítéssel kecsegtető desszerteket. A dobozokban található ajándékszelvények, ingyen receptgyűjtemények, amik eredetileg arra szolgálnak, hogy felkeltsék a vásárlókedvet a konyhaművészeti kísérletek irányában.

így az a furcsa helyzet áll elő, hogy épp amiért vannak nagy üzemek, melyek gyárilag látják el Amerikát »házikosztüal« a nők ismét elfoglalják helyüket a tűzhely melleit. Konzervnyilogalástól a féügkész fagyasztott krémektől a preparált tésztaporig, amiL három perc alatt meggyúrnak és aztán önállóan sütnek meg, nincs messze a régi szakácskönyv kipróbálása. És különös módon ott, ahol legfeljebb a konzervnyitogatás kényszerűség. de ijem a régi értelemben vett sütés-főzés, — igen sok nőnek ez a pasziója. Mert a villanyerőre berendezett és amellett barátságosra függönyözött konyhában kifejLheli találékonj^ságát, kiélheti díszítő hajlamát.

Mert az amerikai nőnek a konyha valóban önálló birodalma. Kis játékai közben nem kell, hogy a szakácsnő bíráló pillantásaitól inába szálljon kikérletező bátorsága. Viszont arra sincs alkalma, hogy az ügyetlen mindenes ekzeciroztatása közben méregbe, lovalja magát. Tehet amit akar, — de »magad uram, ha szolgád nincs« alapon. A férj, vagy »boy friend« segítségét az okos nő nem veszi igénybe — magánál a főzés aktusánál. A férfiaknak, hadd maradjon meg az illúziójuk, hogy nem minden kuünáris remeknek — konzervdoboz a nyitja. A modern amerikai nő is tudja, hogy a főzőkanál, meg^ kell, hogy maradjon titokzatos büvészeszköznek. Meri habár ez az elavult szerszám leggyakrabban elő sem kerül, a »terülj asztalkám«-nak a férfiak szemében legyen csak az a titka, hogy gumikesztyüs tündérujjak, amik néhány perc alatt is összecsapnak egy ötfogásos ebédet.

Csoda-e, ha az a jámborfajta, aki elhiszi a tündérmesét, szívesen segít a mosogatásnál. Vagy nem is szívesen? Dehát ezt csak nem fogja elárulni! Hisz magát kisebbítené a leleplezés, hogy a felesége is csak azért tündér a konyhán, mert nem tarthat Marit, vagy Julcsát, aki helyettesítse. Az amerikai kispolgár, aki Máryk és Júliák nagyszabású igényeivel áll szemben, inkább eüsmeri, hogy a felesége tündér. Ez egyben azt jelenti, hogyha nem bánik wie csinyján, megunja a dicsőségei és otthagyja. Itt van az amerikai nőliszlelet igazi magyarázata, hogy az amerikai nő nem tisztán a szépségével igéz, hanem tündér a konyhán.

■■■■■HeNBaMMMHaKMMMB ma

GYERME KERNEK.

Szeptember.

Figyel, fülel a kisember,

Lám, szólítja a szeptember. Hangja kedves muzsika:

Készülj, Pali, Zsuzsika!

Jártál eddig ungon-berleen, Siófokon, Devecserben.

Pihent a könyv, irka ész,

Hisz édes a pihenés.

De megkondult, giling-galang, Friss harangszó, anyai hang.

Azt kongja: Pál, kis Zsuzsika, Tiszteltet az iskola.

i .

Bár vidám a házatája,

Ti félénken néztek rája.

Fala: fehér gyöngyvirág,

Ne tarts tőle kisdiák!

Szeretet a tudománya,

Bölcs mester a kapitánya. Mosolyog az ablaka, —

Ablakán egy rózsafa.

A haláltó.

Délnyugat-Afrika közepén van a Haláltó. Száz kilométer hosszú és hetvenöt kilométer széles, hatalmas mocsárterület az, Moszat borítja felszínét s el lehet róla mondani, hogy a természet az állatok temetőjének szánta. Amikor az ember közeledik hozzá, az állatcsontvázak ezreit pillantja meg. Szörnyű látvány. A csontvázak helyzete elárulja, hogy az állatok halálos rettegésükben minden erejüket megfeszítve igyekeznek kimenekülni a mocsárból. A nyugatafrikai állatvilág

minden fajtája képviselve van ebben a halalmas temetőben. Borzalmasan Itatnak az óriási elefenicsontvázak, melyek két lábon állva és agyaraikat égnek szegezve pusztulnak el. A Halál tavában a drága elefántcsont mérhetetlen tömegét lehetne összegyűjteni, de nem akad a bennszülöttek között egy sem, aki merné a mocsártalajra tenni lábát, nemcsak -azért, mert fél, hogy elnyeli, hanem azért is, mert retteg a gonosz szellemektől, melyek babonás hite szerint, ezen a rettentő helyen űzik pokoü játékaikat.

Érdemes tudni, hogy

a holdon levő hegyek közt a legnagyobb 11.000 méter magas;

Paraguay dzsungeleiben szindus pillangók vannak, melyek úgy csípnek, mint a bögöly:

a földön statisztikai számítás szerint

1,922.500.000 ember él;

a viharos tengeren a hullám sebessége egyenlő a gyorsvonat sebességével;

a világ legrégibb kenyerét a chichagói múzeumban őrzik. Háromezer évvel ezelőtt sütötte egy egyiptomi pék;

a madarak közt a varjú, a sas, a holló és a hattyú él legtovább. Egynémelyikük százéves kort is megér. A legrövidebb életű madár az ökörszem, mert csak három évig él;

a szardellát jobbára Hollandiában, a Zuider-tóban fogják;

a greenwichi csillagvizsgáló minden tizenöt percben közü a brit rádióval a pontos időt;

egy méhkasban 40.000 dolgozó méh,

3—400 here és egy méhkirálynő lakik;

Kínában már kétezer évvel ezelőtt ismerték és használták a papírtapétát;

a kesztyűt nyugaton a Krisztus születése előtti ötödik század óta ismerik és használják;

a tenger vizében oly tömege van a sónak, hogy ha az egész vizet kiszárítanák. annyi só maradna utána, hogy tizenötökfélszer akkora szárazföldet lehetne formálni belőle, mint egész Európa;

az első amerikai napilapnak, a Boston News Letter-nek első számai még most is kitünően olvasható példányokban maradtak fenn, jóllehet 1704-ből valók.

Az órák, királya.

Csodás óra lesz az a toronyóra, melyet a messzinai székesegyház számára készítenek Olaszországban. Bronzból készült emberalakok jelzik rajta a négy évszakot sezek mutatják rajta az órákat és a hét napjait. Kukorékolva köszönti a napot egy kakas, a delet pedig ordítva jelzi egy farkát csóváló oroszlán. Két nőalak: Dina és Clarenza, az a két parasztasszony, kik 1228-ban figyelmeztették óva a várost, közeledik Anjou Károly ellenséges hadserege, hangos szóval kiáltja ki a nap minden óráját. Jelezni fogja még a csodaóra a hold változásait, a csillaállását s azt, hogy a tengeren mikor kezdődik a dagály.

Az utolsó erszényes farkasok.

A tasmániai vagy erszényes farkasok azok közül a kisszámú állatok

közül valók, melyek változatlanul olyanok maradtak, mint százezer évvel ezelőtt élt ősük. S ezt a természetrajzi ritkaságot most az a veszedelem fenyegeti, hogy teljesen kipusztul. A Tasmaniában otthonos farkas a kutyához hasonló alakjával egyik válfaja az erszényes állatoknak, melyeknek nősténye bőrerszényében hordja magával az újszülött kölykeit. Az erszényesek hajdanában el voltak terjedve a föld egész kerekségén, de most már úgyszólván csakis Ausztráliában élnek még és Tasmánia is Ausztráüához tartozó sziget. Az erszényeseknek ezt a legerősebb, legnagyobb és legvakmerőbb húsevő fajtáját, minthogy nagy kárt tesz az ország juhállományában, oly irgalmatlanul üldözik, hogy nincs messze az idő, mikor ez a ritka állatfaj véglegesen kipusztul.

A legdrágább

levélbélyey.

A világ legritkább és legdrágább levélbélyege ezidőszerint egy britguyanai 1856-ból való egycentes bélyeg. Amennyire meg lehet állapítani, a következő utón jutott el mostani tulajdonosához: Egy georgetowni diák találta és adta tovább egy diákpajtásának. A bélyeg utóbb az olasz Ferrari báró hires gyűjteményébe julott. Ettől egy gazdag amerikai vette meg. A gazdag amerikai meghalt, a nagy bélyeggyűjteményét eladták, de örökösei ezt az egy bélyeget még megtartották és csak később akarják eladni, minél drágább pénzen.