Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)

1935-09-07 / 72. szám

4. oldal. »KOMAROMI LAKOK« 1935. szeptember 7. sze. A szándék meg volt benne, de a ripóMének nyugialán vére itt is haj­totta. Nyugodtan lépte ál még a Te­­ihesvári Hírlap főszerkesztőjének kü­szöbét, de ott észébe jutott hogy a volt görög királyné egy szomszéd bánáti községben veti birtokol, ismét elfogta a láz, le­tett a pihenésről, — pedig Bizis­­ten azért jött, —s a következő pillanatban már »hoppotta« a ri­portot Készült, menetrendéi nézett, megbe­szélt, — egészen elfelejtette; bögV pi­henni jött. Rám néz, elmosolyodik: — Látja, nem leheti A riporternek jnem szabaTl ]>ihenni. Csak nem sza­­lasztbatom el őfelségét, a görög király­nét. amikor helybe jött« nekem! (SZ. V.) Mikor lesz megint háború? Egy angol banktisztviselő különös módszert „talált fel“ a következő há­ború időpontjának kiszámítására. Szá­mítási rendszere a következő: Az afgán háború kitörési éve: 1880 a háború időtartama : egy év_____l összesen: 1881 Most ennek a számnak a jegyeit egymás alá Írjuk: 1 8 8 ___1 A búr háború kitörésének éve: 1899 A háború időtartalma : három év 3 összesen : 1902 Az összeg számjegyeit megint hozzáadjuk az évszámhoz : 1 9 0 2 És megkapjuk a világháború kitörésének évét: 1914 A világháború 4 évig tartott:__4 Megismételjük az összeadást : 1918 1 9 1 ___8 A legközelebbi háború kitö­résének éve tehát az angol tisztviselő rendszere szerint 1937 Az angol banktisztviselő természe­tesen csak Anglia háborúit vette figye­lembe. Most mindenki megpróbálhatja, hogy más oszág számára milyen esz­tendőre ígér háborút ez a kétségtelenül „csalhatatlan“ számítás. szavai, vagy a sietők lökdösése képé­ben. Igaz viszont, a fal melleit eset­leg az a veszély fenyegeti őnagyságát, hogy tégla esik a fejére. De szeren­csére ez nem gyakor ieset, s ebben az esetben a világ minden illemszabá­lya sem segíl. Színházban, hangversenyen sem fel­tétlenül jobbra ül a nő a férfitől, hanem ott, ahonnan jobban lát. Még akkor is, ha — ó borzalom! — a férfi kerül jobboldalra. No, persze, Angliá­ban. Ahol esernyőt például nem tart­hat a férfi a nő fölé. Ez a mozdulat a nő bizonyos — bármilyen csekély — átkarolásával jár, ez pedig az uccán — shoking! »HOGY VAN?« Két kitűnő angol szokást azonban bízvást átvehetnénk. Egyik ez: a nő köszön előre. Fej­­bólinlással jelzi, megengedi-e a férfi­nek, hogy köszöntse. Ha nem bólint, a férfi részéről felesleges az üdvözlés. Sok kellemetlen és felesleges alkal­matlankodástól óvja meg a nőt ez az üdvözlési rend. A kézcsókról mondanunk sem kell, hogy nincs forgalomban. Ami a leg­természetesebb dolog a világon. A kézcsók Franciaországban is »hon­­ncur«, tiszteletadás. A hűbériség ko­rában egyformán járt ki férfinek és nőnek. A lovagkor »Fraüendienst -je ültette mélyre gyökerét. De vagy vá­lasszuk Párist; ahol a kiszoígálókis­­asszonynak is kezet lehet csókolni, vagy Londont, ahonnan a kézcsókot Választói sztrájk egy ál'őrült gyilkos miatt Bouquemaison helységének lakói ki­mondták a választói sztrájkot, nem akarnak községi képviselőtestületi ta­gokat választani már féléve, amikor a régi községi képviselőtestület minden tagja lemondott. Az állami felügyeleti hatóság már többször tűzött ki határ­időt a községi választásokra, de Bouque­maison választópolgárai egyszerűen a fülük botját sem mozgatták, nem men­tek szavazni. Ennek a választói sztrájknak nagyon furcsa az oka. Bouquemaison népe nem akar eltartási költségeket fizetni egy állítólagos őrültért, akit állami téboly­dába helyeztek el, holott a község népe azt mondja róla, hogy nem bolond, hanem tetteti az őrültséget. León Hec­­quet-nek hivják ezt az embert, aki megbontotta ennek a derék falusi nép­nek a békéjét. Hecquet hatalmas ter­metű, de félfülére süket fiatalember, aki sohasem szeretett dolgozni, hanem szüleinek a nyakán élősködőit. Apja elüldözte a háztól s igy vetődött el Calisba. Ott szemet vetett egy leányra s mert az nem akart róla tudni, agyon­­szurta. A bíróság felmentette a gyilkosság vádja alól azzal a tnegokolással, hogy nem épelméjű és internáltatta egy ál­lami tébolydába. Két évig volt ott, idő­közben apja meghalt és az ellátási költségeket az illetőségi községnek kellett volna fizetnie a törvény szerint. Két év múlva mint gyógyuitat elbocsá­tották az őrültek házából s ő visszatért Bouquemaisonba. Továbbra is munka­kerülő maradt és a szegény rokonokon élősködőit. Utána vetette magát a hely­ség egyik leggazdagabb lányának, aki kikosarazta, sőt az útját is kiadta, mire a legény hetvenkedve mondta a kocs­mában, hogy meg fogja ölni a leányt, úgyis fel­mentik, mert megint az őrültet fogja játszani, mint Calaisban. Megleste és agyonlőtte a leányt. A törvényszék orvosszakértőket hall­gatott meg és mert a szakvélemény ismét az volt, hogy a gyilkos iegény nem épeszű, újból bevitték a téboly­dába Bouquemaison község nem akar évente 1000 frankot fizetni az állítóla­gos őrületért, akit a helység népe ép­elméjű, haszontalan csavargónak tart és mert a törvény azt mondja, hogy ilyen esetben a községi képviselőtestü­let tagjai tartoznak fizetni, a községi képviselők félévvel ezelőtt lemondtak s a falu nem akar uj képviselőket vá­lasztani. igen okosan száműzték. Mert a kéz­csók csak akkor helyénvaló, ha jelent valamit. Ha például a férfi közöledcni akar... De puszta szokásból soha. Egyszóval vagy ezt, vagy azl kelle­ne választanunk, de bántó megkülöm­­böztetéssel, társadalmi pozíció szerint egyik nőnek kezetcsókolni, a másik­nak csak megszorongatni ujjait, ez lehetetlenség. Bár ez a lehetetlenség nálunk igen gyakori. A másik, igen kitünően átvehető szokás: a »How do you do?« Leegyszerűsíti a »keziccsókolomalá­­szolgája, jónapot, ajánlonunagamat, pászervuszvisszlát« szörnyű műfaját. Igazán nem kell más hozzá, mint­hogy a »hogy van«-t ne vegyük ko­molyan. S legfőképpen ne vegyük tré­fás formában komolyan. Ne válaszol­junk rá lial körmondatban, tőlünk telhető alapossággal ecsetelve hogylé­­lünket, de ne is szikrázzunk a szel­lemességtől a bárgyú viccek áradata közben, hogy aszondja: — Lehetnék jobban is! — Lehetne rajtam segíteni! — Vagyogatok, vagyogatok! — Mint szegény ember gazdag vá­rosban! — Szo-szo-trallalla! — Kösz, kösz! — Nnna! Vegyük ezt a két szót, hogy »hogy van« annak, ami. Udvariasságnak. Kérdezzük vissza és kész. Kevesebb álorcát, halványabbra fes­tett mázt az illem arckifejezésére és őszintébben feszünk udvariasak. Vadőrök és vadorzók véres karca a kismányai határban. szeptember 6. Varga Ferenc és Hotár Károly kis­mányai vadőrök a szokásos felvigyázó sétájukat tettek az agacsi erdőben, amikor fegyverdörrenésekre lettek fi­gyelmesek. Azonnal lilloll vadászaira gondollak és a hang irányába men­tek. Az erdő egyik részében azután három felfegyverzeti fiatal embert pillantottak meg. A vadőrök megadásra szólították fel a tilokban és törvényellenesen vadhoz jutni akaró embereket, a legnagyobb meglepetésükre azonban az egyik vad­orzó vállához kapta a fegyvert és a felszólílókra lőtt. A vadőrök önvédel­mükben fegyverrel válaszoltak a lö­vésekre és az egyik támadót sikerült is eltalálni, mire a másik kettő el­tűnt az erdő sűrűjében. A sebesült vadtolvajl Nngysurány­­ban részesítették első segélyben, majd az érsekujvári kórházba szállították.' Vallomása alapján letartóztatlak a másik kél vadorzót is két kismányai fiatalkorú munkás személyében. — Mindhármuk ellen megindul a bün­tető eljárás. „Ha nem enged aratni, elpusztul a családjával együtt!“ — irta egy elkeseredett aratdmunkás egy munkaadónak. — szeptember 5. A mai gazdasági viszonyokra jel­lemző esemény történt nemrégiben Nána községben. Szerencse, hogy az eseménynek csak a bevezetője tör­tént meg, — hogy ha százszázaléko­san befejeződhetett volna, ma már gyilkosságról írhatnánk. Nagy József nanai lakosról szól je­lentésünk: Nagy József földmunkás és nyaranta aralni szokott, így keresi meg a télirevalól. Idén valami ok mi­att nem jutott aratómunkához s ez szerfelett elkeserítette. Jakus János párkányi lakostól várta a segítséget s azL remélte, hogy Jakus fog számára munkát találni. Amikor ez nem tör­tént meg, haragjában levelet írl Ja­­kusnak s felszólította, hogy az egyhá­zi birtokon aratómunkái szerezzen ne­ki. »Ha nem kapok munkát, — írta Jakusnak többek között, — sem ma­ga, sem a családja nem fognak többé élni! Jakus János a bírósághoz for­dult s feljelentette Nagy Józsefet élet­­veszélyes fenyegetés címén. Nagy Jó­zsefei beidézték. Erős felindulásával védekezett, — vallotta, — mert nem vették fel aratónak s emiatt igen el­keseredett. A bíróság zsarolás vétsé­gében találta bűnösnek és 700 korona pénzbüntetésre ítélte. Haldene tanár a Föld légkörének izzó burkáról. Rendkívüli haladásnak mondja Appleton felfedezését a sztratoszférakutatdsban. — Hogyan ugrándoznak a rövidhullámok London uccáin? E. Y. Appleton professzornak az a felefdezése, amelyről a közelmúltban emlékezett meg a »Magyarország« c. lap, l. i. hogy a Földet eddig isme­retlen »izzó burok« veszi körül, az egész angol tudományos világban rendkívül nagy feltűnési keltett. — Minthogy a felfedezés jelentősége a sztratoszféra kutatása szempontjából belálhatallanul nagy, a Daily Mail kérdést intézett a sztratoszférakuta- Lás egyik legkiválóbb szakértőjéhez, J. S. Haldane professzorhoz, aki most Skóciában nyaral. Haldane telefonon nyilatkozol! a felfedezésnek sztrato­­szférakutalás szempontjából való fon­tosságáról. — A sztratoszférakutalás szaktekin­tély ei egy idő óla már sejtették en­nek az izzó rétegnek a létezését, — mondta. — Appleton felfedezése rend­kívül haladást jelent, bár közvetlen hatása a sztratoszférarepülésre nem lesz, mert az izzó burok mérföldek­kel magasabban van annál a pontnál, amelyet eddig az ember eléri. A sztra­toszférakutatók különben úgy talál­ták, hogy 40.000 láb magasság után a hőmérséklet emelkedni kezd. Míg ezt a pontot el nem érjük, egyre hide­gebb lesz, amint távolodunk a föld­től. Különösen a rövid hullámokkal kí­sérletező tudósok körében idézett elő nagy izgalmat Appleton felfedezése. A Radio Research League, amelynek szervezete az egész világra kiterjed, a rádió-hallgatók ezreinek bevonásá­val hatalmas kutatómunkát indít meg az izzó öv titkának felderítésére. Meg akarják állapítani, milyen széles a titokzatos izzóöv, milyen a sűrűsége, hogyan befolyásolja az időjárást. A Radio Research League tagjai írott utasításokat kapnak, hogyan figyelje­nek a rövidhullámú jelzésekre és ho­gyan kövessék a rádióhullámok útját. A megfigyelések eredményét Apple­­ton professzornak fogják feldolgozás végett átnyújtani. O. F. Brown, a Tudományos és Ipari Kutatótársaság elnöke, érdekes felvilágosításokat adott arról, hogyan »ugrándoznak a rövidhullámok Lon­don uccáin«. —- A nagyközönségnek alig van sej­telme arról, — mondotta O. F. Brown — milyen csodálatos dolgokat mű­velnek most a rövidhullámokkal a tudósok. Néhány nappal ezelőtt kí­sérleti rövidhullámos közvetítést vé­geztek East London és a King’s Col­lege között. — A számítások azt mutatják, hogy az East Londonból kibocsátott rövid­hullám beleütközött az atmoszféra felső részébe, azon a helyen, ahol Appleton professzor szerint az izzó réteg van, aztán visszatért Londonba a Liverpool-streeti állomás mellé, on­nan újra kiugrott a térbe, aztán a Szent Pál székesegyházra vetette ma­gát, harmadszor is a felsőrétegekbe szökött és onnan a King's Collegébe látogatott, ahol felfogták. A kísérlet fantasztikusnak tűnik fel, de manap­ság nem tartozik a ritkaságok közé. Egy leány „rendkívül alkalmas az elrablásra Másfél év óta másodszor rabolták el gengszterek Kansas City polgár­­mesterének csinos leányát, Mary Mc- Elroyt. Először 1933-ban a fürdőkád­jából emelték ki a rablók, akik hetekig tartották maguknál, mig végül a ren­dőrség kiszabadította. Az egyik geng­sztert később elfogták és kivégezték. Most ismeretlen tettesek ismét elra­bolták a fiatal lányt, amikor éppen sétára indult. Kloroformmal elkábitot­­ták és autón vitték magukkal. Az Il­linois állambeli Springfieldben tért magához és itt sikerült megszöknie a gengszterek kezéből. Elmondta, hogy rablói gúnyosan azt mondták neki, hogy rendkívül alkalmas az elrablásra és kiszabadulása után melegen fogják ajánlani kollegájuknak. Jó állapotban levő motorcsónak eladó. Vlasák Frantisek 258 Div. nemocnica Komárno.

Next

/
Oldalképek
Tartalom