Komáromi Lapok, 1935. január-június (56. évfolyam, 1-51. szám)

1935-02-20 / 15. szám

1935. február 20.

»KOMAROMI LAPOK«

3. oldat.

i képviselőtestület szótöbbséggel megszavazta a városi pótadó fölemelését.

Házadó után 200%, egyéb adó után 300% a pótadó.

Komárom, — február 19.

A Járási Hivatal rendeletére február 12-én tartott rendkvüli képviselőtestületi közgyűlés úgy határozott, hogy egy később összehívandó közgyűlés tárgyalja le újból az 1935. évi költségvetést és amennyire lehetséges, a pótadó megállapi'ásánál a törvényben megengedett legmagasabb százalékot irányozza elő, hogy a városnak joga legyen államsegélyt kérni s ezzel súlyos helyzetében anyagi támogatást nyerni. Ismételten megírtuk, hogy a város egyik türelmetlen hitelezője, a Zemská banka panasszal élt az Országos Hivatalnál, hogy a város 1935 évi költségvetésében nem gondoskodott kellőképen tartozásának törlesztéséről, arra kellő fedezetet nem vett föl, amiből arra lehet következtetni, hogy nem veszi komolyan fizetési kötelezettségének teljesítését. Az Országos Hivatal a panaszra fölhívta a Járási Hivatalt, hogy az 1935. évi költségvetést tárgyaltassa le újra a képviselőtestülettel és pedig azzal az utasítással, hogy a városi pótadó megállapításánál a törvény által megengedett legmagasabb százalékra emelje föl a pótadót. A Járási Hivatal sietett az ügy elintézésével és rendkívüli közgyűlést hivatott egybe, majd ennek határozatából február 18-ára rendes közgyűlést, amelyen a képviselőtestület állást foglalt ebben a kérdésben.

A pótadó felemelésre nézve a tanács pénteki ülésén szótöbbséggel hozott határozatát tárgyalta a hétfői közgyűlés, amely szintén szótöbbséggel _ elfogadta a tanács javaslatát és a városi pótadót 1935. évre a házadó után 200°l(í-ban, egyéb adók után 300°j0- ban állapította meg.

A határozatot hosszabb vita előzte meg, amelynek folyamán megállapítást nyert, hogy azok, akik az emelést megszavazták, a körülmények kényszerítő hatása alatt adták le szavazatukat, abból a feltevésből indulva ki, hogy ezt az áldozatot kénytelenek meghozni a város érdekében, ha azt nem akarják, hogy a hitelező bankok egymásután mondják föl a kölcsönöket és a városra az újabb perek lavinája zúduljon. Volt olyan hang is, amely a kormánybiztos kinevezésével érvelt, bár ez még aligha aktuális. Akik nem szavazták meg a javaslatot, át voltak hatva attól a gondolattól, hogy lehetetlen az adózókra nagyobb terhet róni az eddiginél s nem akartak részt vállalni a pótadófőlemelés kétes dicsőségéből.

A város egyébként kimondotta, hogy a még fedezetlenül maradt 714 509 Ke erejéig államsegélyt kér.

*

A közgyűlést Csizmazia György városbiró nyitotta meg a munkáspártok tagjaiból egybegyüll nagyszámú hallgatóság jelenlétében. A közgyűlésen megjelent Risztics Dimitrij dr. járási főbiztos is. Mindjárt a megnyitás után parázs összetűzés támadt Csizmazia városbiró és a kommunista párt tagjai között, akik követelték, hogy adjon engedélyt napirend előtti felszólalásra, amelyet a népkonyha ügyében kívánlak elmondani. Csevár és Trepesik tanácstagok éles szavakban követelték a felszólalási, amit nagy lárma, sőt a közönség köréből ismételt közbeszólás követeti, amire az elnöklő városbiró a közgyűlést kénytelen volt felfüggeszteni, előbb azonban kijelentette, hogy mivel a napirend előtti fölszólalásra szóló kérelmet nem adták be kellő időben, a felszólalást nem engedélyezi.

Rövid szünet után Sándor Ernő főszámvevő terjesztette elő a tanács javaslatát, amelyet már lapunk szombati számában részletesen ismertettünk A tanács javasolja, hogy az 1935. évre a községi pótadó a házadók után 200 »■'o-ban, egyéb adók után pedig 300 "n-ban állapíttassák meg. A még fennmaradó 71 1.509 Ke fedezésére pedig kérjen a város az országos szanációs alapból megtérítést.

A javaslat ellen Csevár Ferenc szólalt föl, aki hivatkozott arra, hogy Komáromban 2000 munkanélküli van, akikről nem gondoskodik senki. A pótadót nem lehet fölemelni, mert az behajtható nem lesz. 0 és pártja nem szavazza meg az emelést, mert nem

akar felelősséget vállalni a következményiekért.

Csizmazia György városbiró szerint büszkén vállalhatja a felelősséget minden polgár azért, hogy az államtól kapjon segítséget a város kölcsönének kifizetésére. A város a kölcsönökkel hasznos beruházásokat végzett, amely forgalmai hozott a városnak és keresetet a munkásoknak. A város érdekében történtek a beruházások, most is a város érdeke követeli azt. hogy a pótadó fölemeltessék, mert csak igy jut a város abba a helyzetbe, hogy szanálási segélyt kérjen, amivel adósságait fogja törleszteni. Ajánlja a tanács javaslatát elfogadásra. Tories István azért szavazza meg a javaslatot, mert ha a város ezt nem teszi mag, kormánybiztost kapnak, ez pedig aligha lehet előnyös a városra. Munkásérdek is azt követeli, hogy emelje a város a pótadót.

Fried Jenő megmagyarázza álláspontját, hogy miért szavazza meg a pótadó-fölemelést. Mindent megpróbált, hogy ezt a város elkerülje, azonban a mostani helyzet azt parancsolja, hogy az emeléshez hozzájáruljon, öt nem befolyásolja semmiféle felsőbb hatóság, sem a Járási Hivatal, sem a járásfőnök, de nem befolyásolja semmiféle párt sem. hanem a józan esze után indul, amely azt diktálja, hogy ne menjen fejjel a falnak Meg kell adni a lehetőségei a városnak, hogy államsegélyt kapjon, mert ezzel segíteni tud jelenlegi válságos helyzetén. A tanács javaslatát minden józanul gondolkozó embernek et kell fogadni.

Risztics dr. közig.-főbiztos megjegyzi. hogy eddig kormánybiztos kinevezéséről még nem volt szó, de ha a város helyzete nem változik, akkor könnyen lehetséges, hogy jönni fog.

Lóránd István megszavazza a javaslatot, amely súlyos ugyan, de a kispolgárságnak el kell viselnie l'rencsik János tiltakozik az olyan beállítás ellen, mintha pártja a munkásságot félrevezetné, ők nem akarják az adózókat uj adóval megterhelni. Senkisem biztos abban, hogy a város megkapja-e a szanálási segélyt. Hivatkozik arra, hogy a munkakölcsönből is ígértek a városnak, de még máig sem kapott egy fillért sem. Megjegyzi. hogy a pénteki tanácsülésről csak most értesült, őt arra nem hívták meg, azért nem is volt jelen.

Csizmazia városbíró megállapítja, hogy a tanácsülésre a tanács valamennyi tagja meg volt híva, Trencsik is, de a kommunista frakcióból senki sem jelent meg. Majd ismételten arra kéri a közgyűlést, hogy fontolja meg a város érdekéi és fogadja el a tanács javaslatát. Meg kell próbálni, hogy alkalmat találjon a város a szanációs segély elnyerésére, amelyre nagy szüksége van. Hogy fog-e kapni a város segélyt, azt senki sem biztosíthatja ugyan, de meg lesz a remény arra, hogy a pótadó felemelése után megkaphatja.

Ezekután elrendeli a városbiró a névszerinti szsavazást, amelynek eredménye lett, hogy a tanács javaslatát 19 szóval 15 ellenében (hálán nem éltek szavazati jogukkal) a közgyűlés elf ogad la. *

A közgyűlés többi pontját nagyobb vita nélkül fogadta el a képviselőtestület, amely özv. Eöry Andrásné és özv. Krisztinusz Emilné kegydij ügyét a tanács és pénzügyi bizottság javaslata értelmében intézte el. A táppénztár és alapok 1933. évi zárszámadását, valamint az 1918—1922. évi zárszámadásokat jóváhagyta a közgyűlés. — Dr. Németh Dezső adófelebbezési ügyében a közgyűlés, Fülöp Zsigmond h. városbiró indítványával szemben, szótöbbséggel az előadó javaslatát tette magáévá. Az Apályi szigeten kisajátítás alatt levő félszerért 2000 Ke kártérítést kér a város az államtól. Bi>inger István dr. szemszakorvost a város havidíjas szakorvosnak alkalmazza a városi kórháznál. Weiszenbacher Nándor kórházi titkárnak a kért betegszabadságot megadja a közgyűlés, amely a városi krőnikásbizottság tagjai sorába Fried Jenő

és Tarics István tanácstagokat választotta be.

A magyar könyvtártanács jelentésénél Lóránd István kifogásolja a könyvtár vezetősége által a katalógusokért szedett 5 korona dijat és javasolja, hogy a katalógus ára példányonként 2 koronában állapíttassák meg. Szükségesnek tartja, hogy társadalomtudományi és szociológiai műveket is szerezzen be a városi könyvtár, mert erre eddig nem fordítottak kellő gondot. Fülöp Zsigmond, mint a könyvtártanács tagja reflektálva a felszólalásra, felvilágosítja Lórándot, hogy a könyvtár a katalógusokért szedett dijakból téríti meg azoknak nyomtatási költségét. Katalógus nélkül lehetetlen a könytárt használni, de ennek összeállítását a törvény is elrendeli. A könyvtár eddig is vásárolt több tudományos müvet, azonban ezeket senki sem olvassa és a nagyszámban levő női olvasók csak a szépirodalmi müveket favorizálják. Nagyobb baj az, hogy a város még az 1933. évi hozzájárulási illetményt sem fizette ki a könyvtárnak, ami az uj könyvek beszerzését rendkívül korlátozza, úgyhogy a könyvtár az utolsó két évben a sürgetési dijakból volt kénytelen a könyvtár állományát igen mérsékelten gyarapítani. Kéri a közgyűlést, hogy rendelje el legalább az 1933. évi fentartási illetmény kifizetését. Csizmazia városbiró: Szívesen kifizetné a város a hozzájárulást, de nincs pénze. Megígéri, hogyha pénz lesz, kifizetik az 1953. évi illetményt.

A közgyülás ezután több illetőségi és telekügyben határozott, elfogadván az előadó javaslatait.

Vasárnap tartja országos közgyűlését a SzMKE Komáromban.

A Szlovenszkói Magyar Kultur-Egyiet február 24-én, vasárnap délelőtt jél 11-kor tartja országos közgyűlését a komáromi Kultúrpalota képtártermében dr. Jankovics Marcell elnökletével. Napirenden elnöki megnyitó, titkári beszámoló, pénztári jelentés, az országos vezetőség néhány tagjának megválasztása szerepel, valamint a SzMKE időszerű kulturkérdéseinek s programjának megbeszélése. A SzMKE elnöksége ezúton is meghívja a gyűlésre a SzMKE összes tagjait, különösen pedig a komáromi s környéki tagokat.

Az Arany János iparoscserkészcsapat báija.

Az Arany János iparoscserkészcsapat az igazi értelemben vett cserkészideál. Fizikai munkával foglalkozó generációt nevel és ezt az Ifjúságot a jellem igazi tájaira viszi. A cserkészet ugyanisakkor nevel életre, ha azok, akik ezt csinálják, igazában a reális, mindennapi élet emberei. Iparoscserkészeink azok, akik a munka ritmusában fejlődnek és a cserkészet törvényeiben nemcsak jól bemagolt leckét, külsőséget, a cserkészetben nemcsak masirozást, éneklést és szép egyenruhát látnak, de kultur és szociális missziót. Ezt jelenti a Telkes Mihály igazgató parancsnok vezetése alatt álló iparoscserkészcsapat minden akciója. Ez a csapat aztán a jövő iparosgenerációnak biztos erkölcsi záloga lesz, amivel a magyar iparosgeneráció sohasem volt híjában.

Minderről meg kellett emlékeznünk abból az alkalomból, hogy az Arany János iparoscserkészcsapat műsoros bált rendez 1935 február 23 án este 8 órai kezdettel az Iparoskör összes helyiségeiben. A műsoron kiváló ifjúsági Íróknak, dr. Borka Géza tanárnak humoreszkjei, egyfelvonásosai szerepelnek, egy Dombi, Strobel s egy Wurm —Baranyai kép a cserkészéletből.

Az Arany János cserkészcsapat műsoros bálja megérdemli a legteljesebb támogatást, mert ez a cserkészcsapat városunk díszére van akkor is, amikor közületek rendezésénél külsőleg reprezentál s akkor is, amikor belső értékes munkásságával dolgozik az iparosság régi tekintélyéért és kulturáltságáért

BIBÉK

Diákbál

... Már hatkor elkezdték, hogy semmit se mulasszanak, mert kevés az engedélyezett idő s ezalatt mindenkinek forogni, mozogni, vigadni kell! Már ötkor megjelentek a diszőrséget álló cserkészek, hogy nagy kalapjukkal megadják a bálok egyenruhás fényét, — Ferencjóska is generálisokkal szerette tarkítani az udvari bálokat, — már hatkor pöngetett a muzsika s alighogy összegyűlt a fényes ifjú társaság, felzendült a nóta s a fiatalabb korosztály azonnal munkához látott, hogy lehetőleg semmit se mulasszon. Az arcoknak ezt a boldog ragyogását, a gallérba keményített nyak ide-odafordulgató feszengését, a szűk cipő örömét, a selymek suhogását láttuk, hallottuk a színes papírok s a nagyszerű rajzok tarkaságával valóban fiatalossá varázsolt Kultúrpalota nagytermében. Válogatott ifjú legénykék s válogatott deli leánykák roptak, lejtettek, perdültek, csosszantak, ügyeskedtek, vagy szomszédos lábterületen botorkáltak, már, ahogy az ügyesség s a megtanult táncok tudománya kinél-kinél diktálta. Volt itt csárdás és keringő, tangó és fox, csak éppen a mi magunk szép, hagyományos négyese nem, amely oly izgatottá, oly varázslatosan széppé tette a mi diákidőnket, a maga második négyesével, a hatodik figura kolonnádjával, amely végül is ellenállhatatlan rétessé gyűrte a sorokat s vad szupécsárdásba torkolódott. Valamelyik szlovenszkói diákbál az idén igen ötletesen felelevenítette a négyes szép szokását s húsz pár lejtette nagy gyönyörűségre. Nem volna-e jó, ha jövőre nálunk is ellejtené húsz fiatal pár ezt a régi szép táncot, persze, valódi kellemmel s odaadással, nem pedig olymódon kinpadra feszitve ezt a hagyományos táncot, ahogy letűnése előtt miközöttünk már szokássá s pogánysággá lett. S ugyanakkor el lehetne járni a palotást is. Elvégre magyar diákok bálján vagyunk, vagy mi ?

Soha ilyen sikeres mulatságot! Szombaton mindenki táncolt s a petrezselyemillat csak távoli gondolat volt ebben a teremben, ahol még a falak is átizzadtak a nagy forrongásban. Az öregebb nemzedék óvatosan tartott ki a kortyolgató asztalok mellett, hosszú majomsziget tette geográfiáiig tökéletessé az élvezetek tengerét, uj szmokingok s estélyi ruhák kavargása avatta elegánssá ezt a kis bált.

Talán tul-elegánssá is. Az okvetetlenkedő vendégnek az volt a gondolata, nem lehetne-e a fiatal kislányok ruhatobzódását, toalettvetélkedését, selyem-bársony lebegését néha kissé csökkenteni s a valódi nagy bálokra hagyni a „grand-toalett“-örőmét. Túlságosan nagy volt a toalettvetélkedés. Dehát ebbe nem szólunk bele, mert az illetékes mamák igen illetéktelennek találnák ezt a hangulatrontó közbeszólást. Amit pedig igazán nem akarunk.

Kitűnő mulatság volt, alig akartak hazamenni az ifjú arszlánok s lédik a a bálról. Jegyezzük föl, hogy Kocsis Károly tanárnak a lelkes rendezésért, Harmos Károly festőművésznek a diszités irányításáért külön dicséretet szavazunk. S általában minden s mindenki kitűnő volt. A zene is, a hangulat is, a képek a falon s a bohókás cifraságok. Lehet máskép is a diákbálon? Sose vénülünk meg !

— Figyelmeztetés. A rendőrség ezúton is figyelmezteti a közönséget, hogy szinielőadásokon felsőkabátokat a nézőtérre bevinni és ezeket ott a székek támláján, a korlátokon stb elhelyezni szigorúan tilos azon oknál fogva, hogy az igy elhelyezett ruha veszély esetén igen megnehezítené a terem gyors kiürítését A közönségnek tehát saját érdeke, hogy a tilalmat betartsa, nem is szólva arról, hogy ellenkező esetben .az a meglepetés érheti, hogy az ügyből kifolyólag esetleg csak hetek múlva súlyosán meg lesz büntetve. A tilalom áthágása ugyanis a 12^/1927 sz. törv. 3 cikkelye alapján 5000 Kő-ig terjedő pénzbüntetéssel, vagy 14 napig terjedő elzárással büntetendő.