Komáromi Lapok, 1935. január-június (56. évfolyam, 1-51. szám)

1935-02-16 / 14. szám

1935. február 16. »KOMAROMI LAPOK« 5. oldat. magyar nyomdákban s a szlovenszkói forgalomban már egyáltalán újság a számunkra? Tisztelettel kérjük az új­ságok s a folyóiratok bővítését é; gondos kezelését. Sokan vagyunk, akik ezt szeretnénk s kívánjuk ! A másik panasz a kávéházi barbárok ellen irá­nyul, akik nem érzik a kollektivitást s akik szívesen rongálnak közvagyont. Miért van az, hogy szép német folyó­iratokból minden gusztusosabb képet bicskával kivágnak, megrongálnak, ázsiai módon metélik szét a lapot ? Hol vagyunk, könyörgöm, Ugandában? Avagy Kukutyinban, ahol bizonyos mellékes helységek díszítésére hasz­nálják fel a képeslapok illusztrációit? Ki az, aki otthon ragasztgatja titokban a kivágott képeket? Kezére kell ütni olyannak s megfizettetni vele az egész újság árát. Amit tesznek, az nem kul­túra, hanem együgyű barbarizmus. Úgyis oly kevés és oly megnyuzott lapjaink vannak, minek ezt is még pusztítani. Tisztelettel egy ünnepnapi haver.__________________________ Eldorádo táncmulatság a Legényegyletben A farsangi naptár — dacára annak, hogy alig van percünk, melyben a tömegeket sújtó nyomorról ne bugy­­gyanna ki panaszkodó szó ajkunkról — azt mutatja, hogy a komáromiak hadat üzentek a kétségbeesésnek s — ha csak magukra erőszakolt is — jókedvvel, zenebonával, tánccal akarják elverni, elhessegetni a búnak­­ereszkedés baglyait. A Katolikus Le­gényegylet még tovább megy, azaz még tovább viszi március 2-án az egyesületi székházban tartandó bál­jával szórakozni vágyó meghívott ven­dégeit. Tavaly elindította mesehajó­ját, most az idén a fantázia szele­­számyával, a képzelet mesevitorláival evez el egész Eldorádoig. Hogy mi a/, az Eldorádo? Egy ország az Ópe­renciás tengeren túl ezer mértföld­­nyire és még egy méterrel messzebb, ahol minden, ég, föld hajbókolóan lesi a vendég minden elképzelhető vágyait, földje aranykalászt terem, bokraiban sültgalambok raknak fész­ket, fáiról Ínyenc falatok csüngenek, csak a kezet kell felemelni értük. Zacc- és tengelytörésmentes a kiszol­gálás, nincs ott baj forgalmi adóval és községi pótlékokkal, tölgyesei, nyiresei mellett kacagástól hangosak tré-fa erdei. Felhőiből, melyek valódi bárány-gyapjúból valók, bor, sör, pezsgő eső hull a szomjasok és szi­vacsok plantázsaira. Egyben mégis igen szigorú az eldorádoi kormány­zat: ennivaló női rendőrséggel ellen­őrzi a meseországba lépő vendégek jókedv-, mulatni-, szórakozni vágyás készletét s be sem is engedi azt, aki nem tud erre az egy éjszakára elsza­kadni az orrotlógató gondjaitól, ba­jaitól. A vendégeknek a ruha ne okoz­zon gondol, mert hiszen Eldorádo a képzelet hajója. Ott is járnak uccai ruhában, vagy — kedv és zsebsze­­rint — minden elgondolható jelmez­ben. Az bizonyos, hogy a kedvet job­ban hangolja s szemnek is kellemes tarkaságot, szint, pompát ad a sok jelmez, ezért aki csak teheti — höl­gyek, urak — bizonyára jelmezben fognak megjelenni. Március 2-ig még van idő bőven s a szabók, varrónők is várják, hogy nekik is jusson va­lami kereset az eldorádoi jókedvből. A rendezőbizottság már szétküldte a meghívókat. Ha valaki ismerősei ré­szére meghívót küldetni kíván, szí­veskedjék a Riszdorfer drogériában (Komárom, Masaryk u.) ezt bejelen­teni. Értesítés. Elsői endü külföldi valódi fajalmák érkeztek: Rozmarin 39 Jonatán Batu Masánszki és másfajták. Schwarcz Lipót Komárom, Kossuth-tér 43. és Tolnai u. 7. Rendőri krónika. Esztergomban elfogták Gulyás Kefei Endrét A napokban megírtuk, hogy Gulyás Kefei Endre, többszörö­sen rovottmultu komáromi fiatalember,, akinek ismét számos lopás és betörés van a rovásán, — különösen gabona­lopásban specializálta magát, — a rendőrségi körözés elől ismeretlen helyre szökött. Eleinte az volt a gyanú, hzgy Gulyás Kefei Endre Komárom­ban, vagy közvetlen környékén bujkál s csak az alkalmat várja, hogy újból elkövessen egy csínyt, utóbb kiderült, hogy átszökött Magyarországra, való­színűleg a vasúti szerelvény alatt s Esztergomban fogta el a rendőrség. A kiadatási eljárás megindult s Gulyás Kefei Endre nemsokára visszakerül Komáromba, hogy legújabb tetteiről számot adjon. — Ismét gabonalopás. A komáromi ügyészségre feljelentés ment Mátyus Kálmán és Sarina Ká­roly többszörösen rovottmultu egyének ellen, akik ismét gabonalopásban te­vékenykedtek. Özvegy Dózsa Józsefné kárára egy zsák árpát loptak 75 ko­rona értékben s eladták Argay Lajos városi lámpagyujtogatónak, aki fele­sége kereskedése számára vette meg viszonteladásra, részben pedig meg­­őröltette az árpát. — Éjjeli vereke­dés. Matyus Kálmán, Hitzer Imre és Bosketti Antal ismert komáromi fiatal­emberek kifeszitették Zsemlye István ősz-uccai cipész kapuját s ablakát s nagy zajjal fenyegetőztek a háziak el­len. Megfenyegették Zsemlyénét azzal is, hogyha el nem oltja a lámpát, belelőnek a lámpába. Az éjjeli rend­zavarók ellen feljelentés ment. Stencsikné is vallani akart. Elpa­naszolta, hogy a kezdeti jóviszony nemsokáig tartott, az ura állandóan verte nemcsak őt, hanem a gyerme­keket is, különösen a mostohafiúra hara­gudott, aki már 22 esztendős le­géníj volt. Közben kilenc hónapra szét is váltak, de ez sem javított a helyzeten. A kér­déses napon Stencsik összeveszett a mostohafiuval, aggon akarta verni s a véres mun­kát a feleségén is folytatta. Majd, amikor látta, hogy felesége és fia vérbeborultan esnek össze, eldug­ta a kalapácsot, amit azonban a csend-Komáromi esküdtszék Revolveres jelenet a dinnyeföldön. — Az egyik konkurrens el akarja tenni a másikat a láb alól. — — február 15. Kélyi Sámuel karvai kőművesmes­ter és Madocsai István, szintén kő­műves régebben versenytársai voltak egymásnak s ezért a viszony egyre jobban elmérgesedett közöttük. Voltak tanuk, akik azt állították, hogy Mado­csai egy alkalommal a sötétben meg is támadta Kétyi Sámuelt. Kétyi bosszút forralt Madocsai ellen s az alkalmat várta, hogy' végezzen vele, Egyizben a marcel há zen dinnye­­földön tat átkoztak s ekkor Kétyi elővette revolverét és agyon akar­ta lőni Madocsait. A dinnyeföl­dön dolgozó munkások furcsa je­lenetre lettek figyelmesek: Kétyi Sámúel revolveréből Madocsai felé lövöldözött, Madocsai pedig ide­­oda ugrált a dinnyeföldön s me­nekülni próbált, hogy Kétyi el ne találja. Szerencsére nem is talált a golyó, de Kétyi mégis a törvény elé került szándékos emberölés kísérletével. Most tárgyalta ezt az ügyet is a komáromi esküdtszék, dr. Soós Imre íélsőbíró­­sági tanácsos elnökletével. A vádat dr. Szellák államügyész, a védelmet dr. Aranyossy László látta el. A vád­lott s a sértett egyképen hangsúlyoz­ták, hogy régóta konkurrensei egy­másnak s Kétyi azzal védekezett, hogy Madocsai kezdte az egész veszekedést, ő csak folytatta a harcot. Számos tanú vonult föl a tárgyalásra, akiknek ki­hallgatása után az esküdtszéki bíró­ság félévi börtönre ítélte a lövöldöző kőművest. Obertet elküldték a közben megjelent csendőrök az orvoshoz, hogy sérült ujját kötöztesse be. Az orvosi segítség után Obert ismét hazajött, lefeküdt, s ezt az alkalmat használta fel Czagány Adolf arra, hogy sommá­san intézze el nejét. Bement a veje szobájába, vitát kezdett vele s egy baltával többször fejbe­vágta, majd, mintha a balta pal­los volna: végighúzta a balta élet a veje nyakán. A vő hörögni kezdett, vérbeborult, az após megijedt, a csendőrségre sza­ladt s feljelentette önmagát gyilkos­ság miatt. A csendőrök azonnal a helyszínre siettek, de látták, hogy a vő még él, csak súlyosan megsebesüli. Obert Sándor később ki is lábolt sú­lyos sebéből, az após azonban a tör­vény elé került. A tárgyalás minden tanúja azt vallotta, hogy Obert Sándor nagyon izgága em­ber volt s összeférhetetlenül visel­kedett, sokszor megfenyegette apósa család­ját. Az após jóravaló munkás híré­ben állott. A sértett Obert Sándor el­­állott a vallomástételtől. Voltak tanuk, akik azt vallották, hogy az após éjjal, álmában akarta agyonütni Ober­tet, mivel éber állapotban nem mert hozzányúlni. Az esküdtbíróság igazmondása alap­ján Czagány Adolfot öthavi fogházra ítélték. Az államügyész semmiségi panaszt je­lentett be, a vádlott s védője meg­nyugodtak. Négy évei kapott egy család­fő, aki kalapáccsal akarta kiirtani a családját. őrök megtaláltak. Az asszony! s a mos­tohafiú sérülései életveszélyesek vol­tak s a két áldozat csak nagy idő múlva gyógyult ki sebeiből. Az es­küdtbíróság négyévi {egyházra Ítélte a brutális családfőt. A felek semmi­ségi panaszt jelentettek be. Rágyújtotta családjára a házat egy bűcs! fiatalember A komáromi esküdtszék csütörtökön gyűjtogatási bünpert tárgyalt, dr. Soós Imre felsőbírósági tanácsos elnökleté­vel. A védelmet a hivatalból kiren­delt dr. Aranyossy László ügyvéd, a vádat dr. Balcó Miklós ügyész kép­viselte. A vádlottak padján Pap Ár­pád bucsi lakos ült. Pap Árpád ta­valy elhatározta, hogy szülei anyagi helyzetén segíteni fog s rozzant tetejű házuk padlásán a szalma közé gyertyát dugott, hogy felgyújtsa a házat. Tudta, hogy a házban nagyanyja s szü­lei alszanak, ennek ellenére fel­gyújtotta a házat. Szerencsére idejében észrevették a pad­lásról kitóduló füstöt s eloltották a tüzet, még mielőtt az egész ház le égett volna. A tárgyaláson azt vallot­ta Pap Árpád, hogy a beismerő val­lomást a csendőrség kicsikarta belőle. A bíróság ennek nem adott hitelt s a legény elé tárta vallomását, amelyet a vizsgálóbíró előtt tett s amely szerint mulatság után, illuminált állapotban határozta el a gyújtogatást, mivel igen rossz volt a háztető. A gyújtogató fiatalembert a bíróság az enyhítő kö­rülmények figyelembevételével háromhavi fogházra ítélte. Ezt az időt a vizsgálati fogsággal ki­töltöttnek vette. Mindegyik fél semmiségi panaszt je­lentett be. A harcias vő és a sze­líd após harca azzal végződött, hogy az após elnyiszálta a vő torkát. — február 15. A komáromi esküdtbíróság szándé­kos emberölés kísérletének ügyét tár­gyalta a ciklus második napján, dr. Kronoroff bírósági tanácsos elnökle­tével. A vádat dr. Balczó Miklós ál­lamügyész képviselte, a védelmet dr Kaiser lévai ügyvéd látta el. A vád­lott egy vézna, idős ember volt: Czagány Adolf 63 éves nagykál­­nai cipész, aki a vejét akarta agyonütni. Az após családja és a vő között ál­landó volt a harc. A vő, Obert Sán­dor igen rabiátus, veszekedő és ital­kedvelő ember volt, aki állítólag azt is kijelentette egyszer, hogy elteszi apósát a láb alól, ha nem hagyják inni. Sokszor került verekedésre a család­ban a sor s a kérdéses napon is be­rúgva jött haza Obert. Alighogy ha­zaérkezett, kihívta a feleségét és verni kezdte. Az após leánya segítségére sie­tett, ütéseket kaptak s adtak, végre — február 15. Véres családi háborúságra tett pon­tot a komáromi esküdtbíróság. Sten­csik Imre kiskereskényi gazdálkodó állott a bírák előtt vádlottként azzal, hogy kalapáccsal akarta agyonverni a feleségét és a mostohafiát. A tárgya­lást dr. Krizs bírósági tanácsos ve­zette, a vádat dr. Rigan államügyész képviselte, a védőügyvéd dr. Hollós volt. Stencsik Imre 1922-ben házaso­dott meg s a felesége egy mostoha­­fiút is hozott a házhoz. Kezdetben jó volt közöttük a viszony, később azon­ban elmérgesedett s napirenden vol­tak a veszekedések. A vallomását így adja elő a vádlott: — Két évig jól éltünk. 192b. év őszén azonban olyan dol­gokat vettem észre, amelyek miatt veszekedni kezdtünk s a veszeke­dés nem szűnt meg azóta soha. Veszekedtem a mostohafiammal is, aki rugdalta a teheneket »az istállóban, majd ostorral ütött meg engem. Re­volvert is tartott magánál a mosto­hafiam, egyszer kérdőre vontam emiatt, de ismét csak neki állt feljebb. Végre nagy méregre lobbantam s a kezemben levő kalapáccsal verni kezdtem a fejét. Hogy meny­nyit ütöttem, azt nem tudom. Arra nem emlékszem, hogy a felesége­met is ütöttem volna ... I M # f ^ bcranciasva 1 Malattine megakadályozza a bőr égését, vörösödéit és re­szeléssé válását mindenek előttt érdes, száraz levegőben. A bőr ellentállóképes, simulékony és bársonypuha lesz. Malattine nemcsak megelőzően és gyó­­gyitóan hat, hanem hűsítőén is és mindenki, aki egyszer kí­sérletet tett ezzel a krémmel, meg lesz lepve annak jótékony hatásától

Next

/
Oldalképek
Tartalom