Komáromi Lapok, 1935. január-június (56. évfolyam, 1-51. szám)
1935-02-16 / 14. szám
4. oldal. > KOMÁROMI LAPOK« 1935. február 16. — Ez a két akasztófára való kölyök — mondotta az asszony — frontharcosokat játszott és ez a szerencsétlen kisebbik rohamsisakkal akart játszani és a fejére tette ezt az edényt úgy hátracsapva, hogy elől csak a homlokát takarta el, de ez a nagyobbik gazember harc közben akkorát ütött erre a bádogedényre, hogy a nagy ütéstől leszaladt a gyerek válláig. A gyerek orditozására le akartuk venni a fejéről, de az edény karimája behajlásánál megszorult az orra és nem lehetett megszabadítani, mert akkor az orrát hasítottuk volna le. Mit csináljunk? Elszaladtunk az orvoshoz, aki szintén próbálkozott csipesszel, kutasszal, de nem sikerült és a végén annyira dühbe gurult, hogy elkergetett bennünket és egy ügyes bádogos mesterhez küldött, aki majd lereszeli ezt az átkozott izét a gyerek fejéről. Még szerencse, hogy utánunk kiáltotta, hogy ezt az izét jól kötözzük be kendőkkel, sálokkal, mert a bádog jó hővezető és ebben a huszfokos hidegben mire beérünk Komáromba, lefagy a gyerek egész feje. A bádogosmester ügyességét ugyancsak igénybe vette, hogy ezt a csallóközi vasálarcost megszabadítsa kellemetlen helyzetéből. Az volt a szerencse, hogy volt egy kis hézag a gyerek vállánál, s igy annyi levegőt mégis kapott, hogy a megfulladás nem fenyegette. A munka két órát vett igénybe. Hátul, á koponyánál kezdték reszelővei, fúróval és bádog vágóollóval, ahol nem kellett attól tartani, hogy az arcon, orron és a szemen valami sérülést okoznak. Amikor készen voltak a munkával és a gyerek halálsáppadt arca szabaddá lett, az ügyes mester megjegyezte, hogy hát mégis megmentettük asszonyom a fiát, mire az asszony megjegyezte, hogy nem az ő gyereke. Az anyja, amikor látta a szerencsétlenséget, nyomban elájult, talán még most se tudták fölmosdatni. O a szomszédasszony, mert ha az anyjuk volna, hát bizony lekenne mind a két kölyöknek egy-egy hatalmas pofont, hogy ilyen bolond játékot találtak ki. Komárom végleges népszámlálási statisztikája. — Nemzetiségi és felekezeti eredmény. — Komárom, február 15. Az 1930. évi népszámlálás eredményét már régebben közöltük, azonban a részletes statiszlikáról csak mosl érkezett meg az állami statisztikai hivatalnak végleges kimutatása. Eszerint Komárom városának 1930 december 1-én összesen 21,158 lakosa voll, ebből férfi 11,204, nő 9954. Csehszlovák állampolgársággal bírt 19,892, akik nemzetiség szerint a következőképen oszlottak meg: magyar 12,645, csehszlovák 5335, német 1024, zsidó 653, cigány 186, orosz 25, leni gyei 6, más nemzetiségű 18. Idegen állampolgár 1266. Vallás szerint a lakosság a következőképen tagozódott: r. kát. 13,812, ágost. evang. 612, református 3871, izraelita 2001, csehszlovák 194, cseh testvér evang. 57, görög katolikus 75, pravoszláv 98, német evang. 18, ókat. 4, egvéb vallási! 32. Felekezetnélküli 384. A városban a lakott házak száma 2151, a lakások száma pedig 4655 volt. 223.430 Ke pótadótöbbletre számit a város a pótadó íölemetése után A f ént maradó 714.509 korona hiány fedezetére államsegélyt kér a város Komárom, február 15. A keddi rendkívüli közgyűlés határozata folytán február 15-én, pénteken ülést tartott a város tanácsa, amelyen foglalkozott a járási hivatalnak az 1935. évi költségvetéssel kapcsolatos pótadó fölemelése iránti leiratával. Csizmazia György városbíró elnök a törvényes formaságok elintézése után fölhívta Sándor Ernő főszámvevőt, hogy tegyen javaslatot az ügyben. A főszámvevő ismertette az 1935. éii költségvetés lezárása utáni számadatokat, amelyek szerint a költségvetésben mutatkozó hiány 5,104.816 Ké-l tesz ki. Ennek fedezetére szolgál elsősorban az aktív hátralékok valószínű bevételére a hátralékok 25 százalékának fölvétele, valamint a többi aklív hátralékok 25 százalékának beállítása. A még fennmaradó hiány a pótadóból nyerne fedezetet. Amenynyiben a leirat értelmében fel kell emelni a pótadó jelenlegi 180 százalékát, javasolja a számvevőség, hogy a törvény által megengedett mértékben akként állapítsa meg a tanács a pótadót, hogy' a házadó után W0 százalékban, az egyéb adók után pedig 300 százalékban irassék elő a pótadó az 1935. évre. Jelentette a főszámvevő a Tanácsnak, hogy a póladónak ilyetén megállapítása esetén a város 223A30 korona községi pótadótöbblethez jut, (a házadók után 72.000 Ke, egyéb adók után 151.430 Ke), de végeredményben ennek a felemelési műveletnek alkalmazása után is 7l'i.509 korona marad a költségvetésből fedezetlen. Erre az összegre kell államsegélyt kérnie a városnak, hogy a költségvetés egyensúlyba kerüljön. A községi pótadónak ilyen mérvben való fölemelésével az egyes háztulajdonosok adója átlagos számítás szerint kövekezőképpen emelkedik. Kisebb házak (egy szoba-konyha) adójánál 500 Kc-t véve állami adóalapnakk, a pótadó évi 14 koronával emelkedik, a magasabb értékű házaknál pl. 6000 korona állami adóalapot számítva, évi 168 korona többletet jelent. Minthogy a pótadó magasabb százalékban való megállapítását a felsőbb hatóságok követelik, ajánlja a javaslat elfogadását. A javaslatot a tanács, tekintettel a kényszerhelyzetre, elfogadta és azt a Hálna; Margit értesíti kedves vevőit, hogy Kossuth-téri kalapszalónját Masaryk (Nádor) u.3. sz. alá helyezte át Szemben a Meinl-céggel. Modellek állandóan nagy választékban. Közismert olcsó ár akt Átalakítások 10-15 Ki árban képviselőtestület elé terjeszti. A tanács tagjai résziéről megbeszélés tárgyát képezte az államsegély elnyerésének lehetősége, amelyet a költségvetés jóváhagyása után azonnal kérnie kell a városnak. De az államsegélyen kívül kérelmeznie kell a városnak a szanálást is az önkormányzatok szanálásáról szóló törvény értelmében, amely mosl van előkészület alatt. Szóbakerült a különböző szlovenszkói városoknál kivetett pótadó nagysága is és megállapítást nyert, hogy Érsekujvár, Nyitra, Léva, Pozsony, Losonc és más városok már évek, óta a törvényben megengedett legmagasabb százalékban (300°/o) állapították meg a községi pótadói, minek következtében államseben részesültek. A tanács nyomatékosan fölkérte az állami vezető főjegyzőt és a városbírót, hogy az államsegély elnyerése érdekében mindent kövessenek el, meri a pőladó fölemeléséhez annak biztos tudatában járul hozzá a tanács, hogy Komárom nemcsak jogot szerzett ezzel az államsegélyhez, hanem legalább is a még fedezetlen 'maradi összeg erejéig tényleg államsegélyben jog részesülni. A város joggal elvárja a Járási Hivataltól, hogy az államsegély megszerzésében mindent meg fog tenni Komárom javára, mert különben semmi értelme sem lenne a pótadó ezen kényszerű s nagy áldozattal járó fölemelésének. A nagyközönség panaszkönyve. Ki gondol a kisiparosokkal? Tisztelt Szerkesztő Ur, — szíveskedjék az iparosok fájdalmát is meghallgatni s panaszos soraiknak helytadni. Olyan ritkán jutunk mostanában kellő munkához s oly erősen kell harcolni a betevő falat kenyérért, hogy minden munkaalkalmat, amelyet valahol elkaphatunk, végtelen örömmel üdvözlünk. Olvastuk azt a jelszót: ha komáromi vagy, vásárolj komáromi kereskedőnél, engedtessék meg nekünk, hogy hozzátehessük: ha komáromi vagy, dolgoztass komáromi iparosnál. Sorstársak, adófizető társak vagyunk, egyek a terheink s az örömeink, méltán elvárhatnánk, hogy komáromi iparosok kapjanak komáromi munkát. Sajnos, nem látjuk mindig ezt. Számtalan esetben megtörténik, hogy komáromi ember idegenbe viszi azt a munkát, amit komáromi iparosra is bizhatna s hogy egyes fontos munkák elvégzésére idegenből hoznak iparosokat. Azt szokták olykor mondani: „megjártam, kontárokkal dolgoztattam“. Sajnos, a kontármunkáért a komáromi iparosok összesége felelősséget nem vállalhat s csak arra kérjük a nagyközönséget, hogy ne kontárokkal dolgoztasson, hanem igazi, tanult iparosokkal, akik a város teherviselésében elől, de a kereseti lehetőségek terén hátul járnak. Eklatáns bizonyitékát látjuk ezekben a napokban is annak, hogy a komáromi iparosokkal nem igen gondol a felsőbbség: most vannak a mérleghitelesitési idők s ahelyett, hogy komáromi iparosok munkálkodnának ebben a dologban: idegen vidékről, Újvárból, Nyitráról érkeznek az iparosok s learatják azt a kis, maradék keresetet is, amit komáromi iparos még elérhetne. Miért van az, hogy a szép szavak s jelszavak hangoztatásán túl nem megyünk soha és ha valóra kell is váltani a jelszavakat, akkor húzódozik mindenki a valóraváltástól ? Fáj, hogy a komáromi iparosok kimaradnak a munkalehetőségből s kénytelenek elnézni, hogy a meglevő kevés munkát is mások viszik el. Miből vállaljuk aztán a terheket. Hiszen azt mondják, hogy társadalomfenntartó erők vagyunk ! A gyári lerakatok, az idegenből jött munkások lassan elhervasztják amúgy sem virágos ipari és kereskedelmi életünket 1 Érvényesítsük a jelszót: ha komáromi vagy, dolgozztass komáromi iparosnál s vásárolj helybeli kereskedőnél! Tisztelettel : több iparos. Újságok sorsa a kávéházakban. Kedves szerkesztő uram, — engedje meg, hogy bus bánatomat elzengjem a nyilvánosság előtt. Ez a bánat nemcsak az enyém, hanem igen sok társamé, akik kávéházba járunk egy kicsit feketézni, diskurálni s akik a napi gondok után egy félórára itt keresünk szórakozást, ha már egyéb szórakozási lehetőségben a város szegény. Sokunk panasza ez, amelyre azonnal rátérek : a kávéházi képeslapokról van sző, csak szó van róluk, egyébként nincsenek. Az ember nemcsak kártyázni vagy „vesézni“ megy a kávéházba, hanem olvasgatni, lapokat forgatni is. Ha azonban a komáromi kávéházakat nézzük, igen kevés az alkalom a „lapforgatásra“, — néhány napilap s öreg képeslap az, ami a szórakozás tetejét nyújtja, ellentétben más, városi kávéházakkal, ahol a vendég számára valóban felsorakozik a képeslapok gárdája s azért a feketééit, spricceréit, miegymásért nemcsak a Die Bühne mult éy októberi számát s a Tolnai Világlapja multheti példányát láthatja a ver.dég, hanem egyéb lapokat is olvashat. Ha végignézek a káházban, a vendégek 80 százaléka magyar, hogyan van az hát, hogy az egyetlen Tolnai Világlapjával kimerül a képeslapok áradata ? Egy-egy további képeslap még akad, egy bécsi, vagy brünni, azután semmi. Magyar képeslap minél kevesebb s minél szakadozottabb. Pedig annyi van a boltokban, hogy meg lehetne vele tölteni az üres keketeket. Sajnálatos, hogy egyetlen szlovenszkói magyar folyóirat nincs a rámákban, a Tolnaival minden kimerült, az embernek elmegy a kedve a képeslapok forgatásától, ha az öreg, szakadozott s ezerszer agyonolvasott lapokat veszi a kezébe. Hát nincs a Milus JállflS rnhafestS, venytisztftú i l9°5-~TM...""" .. ............■■■;;*■«■..... Leszállított áron fest, tisztít úri, női ruhákat, függönyöket stb. Kmiárnn n Q /jo Külföldön szerzett tapasztalatok alapján szőrmék, rókák stb. bőrkabátok, aUmdfllu, líidbái jft'll. 0. CO HtO. szarvasbőrök szakszerű festése és tisztítása. Plissirozás minden nagyságban.
