Komáromi Lapok, 1935. január-június (56. évfolyam, 1-51. szám)
1935-01-05 / 2. szám
2 oldal. »KOMAROMI LAPOK« 1935. január 5. Kulturéletünk mérlege, a helyi viszonyok s a szlovenszkói távlat Komárom, január I. KOMÁROM S A TÖBBI VAROSOK. — Komárom! mondják bizonyos respektussal s bólintanak. oil van ám kulturélet... S önök női. helyben? kérdezem, — önöknél is csak van. bizonyosan egy sportegyesület, vagy kultúrkör, valamelyik talán rendez... Itt valahol ott valahol, Szlovenszkó legtöbb kisvárosában sokszor lefolyik ez a beszélgetés e sorok írója s egy-egy helyi intellektuel között. A beszélgetés leszűrt vége az. hogy Szlovenszkóban általában jó híre van a komáromi kulturéletnek s valóban, mi. akik a komáromi kulturális és társadalmi élet figyelői vagyunk, ha térben kissé eltávolodunk a városlót s úgy pillantunk vissza Komáromra. akkor mégis meglátjuk azt, amit idehaza nem akarunk sokszor észrevenni : a szlovenszkói kisvárosokhoz viszonyítva Komáromban aránylag fejteit, mozgalmas kiilturélet van most is, a válságoknak ebben a mindent megfakító harcában. Sajnos, ez nem azt jelenti, mintha Komárom kultúráiéit* volna állandóan virágzó s emelkedett, hanem azt, hogy a lobbi kisvárosok színvonala csökkent s a kulturális rendezések száma mennyiségileg jóval leszállóit. Minőségileg a nívó majdnem ugyanaz. Öt ujjunkon megszámlálhatjuk, hány szlovenszkói magyar város kulturélete lüktető. Kassát s Pozsonyt nem számítva, a kisvárosok között Komárom az egyik első helyei foglalja el s távolról úgylátszik, mintha nálunk a kultúra valóban feltalálta volna azt a bizonyos fenékig tejfellel bíró edényt. MÉGIS VAX ÉLET! Az ősz folyamán lezajlott s szép port felvert kultúránkét után azt hihettük. az ankét gőzkörében, hogy Komárom kullurclete pang. megsemmisült, s hogy másüvé kell járnunk tanulni. Beleéltük magunkat egy fikcióba, amely azt hitette el velünk. hogy Komáromban kultúráról nem beszélhetünk, meri nines. Ellenben, ha a megszépítő mcssziség ködéből tekintünk városunkra, akkor látjuk meglepetve, mennyire él. lüktet még ma is nálunk a kulturéíel. mennyire hiányos ebben a tekintetben Szlovenszkó számos más. jelentékeny városa. Ha látjuk másutt a végleges pangást kultúrában s társadalmi éleiben, akkor kénytelenek vagyunk bevallani, hogy a komáromi Jókai unokája, a kettős életű Feszty Masa Irta: Papp Jenő. .Masai már régen ismerem, Leclmer Jenő műépítész barátom mutatott be neki. amikor évekkel ezelőtl panaszkodtam a kiváló professzornak, hogy a házam népe tűvé teszi a várost egy olyan vérengző macska után, amelyik szenvedélyesen egerészik. Forduljatok Feszty Masához, mondta Leclmer, csak neki vannak Budapesten párducmacskái, Firenzéből hozta őket, majd azok rendeznek olyan Széni Bertalan éjszakát az egerek közt, hogy hírehamva se marad a környéken egyetlenegy egérnek se. A jó tanácsra meg is környékeztük Masát, festők, írók és asszonyok fogtak össze, hogy Masa engedjen át egy ilyen párducpéldányt gyűjteményéből, hóbéri tevékenységre. Az ünnepi vacsorán, amelyen megostromoltuk, hogy ideiglenesen néhány hónapra váljon meg egyik kedvenc macskájától, Masa az asztalfőn ült és lehajtott fejjel hallgatta kedvelt hívei előterjesztését. Nekem már akkor gyanús volt ez a lehajtott fej, Masa nagy némasága és szomorúsága. Mosolygott, a szeme révedezett, eltekintett a messzeségbe. Semmi jót nem olvastam ki ebből a két lobogó szürke szemből. — Hát jó, — mondta végre, — adok egy macskát, nem is kölcsönbe, hanem örökbe. De nem a firenzeiek kulturéíel még most is vezethet a kisvárosok között, azzal a lendületével. amit az utóbbi hetek leforgása alkalmával tanúsított. A kultúránkét, amit lefolytaltunk, bizonyos mértékben használt Senkisom tagadhatja, hogy nem hozott eredményes pezsgést. * \ KÉT LEHETŐSÉG. Kél fikció áll fenn: az egyik a helyi, komáromi fikció, amely szerint nálunk minden pang s a másik, a távoli városok fikciója, amely szerint Komárom kulturélete példaadó. F kél feltétel ‘között valahol középütt van az út, mint már annyiszor. A távoli kisvárosok szemszögéből nézve, az ember bizonyos mértékig elámul, hogy kulturális rendezések tekintetében milyen aktiv, lelkes a komáromi közönség s csak akkor ébred a komáromi kulturélet igazi jelentőségének tudatára, ha meglátja, hogy más városokban mennyire lassúbb ütemű a kulturéíel, milyen kevesebb a rendezés és lanyhább az érdeklődés. Messzire vezetne, tanulmányjelleggel bírna, ha ennek okail kutatunk A valóság az. hogy Komáromnak még ma is példaadó szerepe, hivatása lehel. A rendezések számát illetőleg a komáromi kulturélet vezet. A hiba olt van, hogy Komárom nem akarja felismerni ennek szuggesztiv erejét s nem vonja le a következtelést: a következtetés az volna, hogyha már megvan Komárom vezetői, irányadói adottsága, ha már azt hiszik rólunk, hogy élen vagyunk a kisvárosok között. akkor vonjuk le ennek a szerepnek tanulságait s legyünk valóban irányadók, tartalmilag, színvonal, kulturfinomság tekintetében is. Mintául szolgálhatnánk, s irányt, tartalmat adhatnánk a szlovenszkói kulturéletnek. Ehhez azonban az szükséges, ha emelkedettel)!) szempontok lennének irányadók s lehetőleg menekülnénk a vidékiesség mázától s mindig jobbat, szebbel produkálnánk. Ez volna a felismerés utáni első lépés. A város kullur-közszellemét kellene erősebbé lenni, felelősségvállalásban, lelkiisinerethcn megedzeni. Itt van az alkalom, hogy Komárom újra példaadó lehel: a szalmaláng-leikesedés mellőzésével, az alföldi tunyaság félredobásával aktiv, tanító kulturéletel kell fejlesztenünk, hogy az irányító szerepet megtarthassuk. ami néhány évvel ezelőtt még valóban Komáromé volt. hiszen Komárom a fordulat óla mindig élen közül. Azok már nein eszik meg az egerei. Azokat én már leszoktattam a vérengzésről. Mert vegyétek tudomásul. hogy az egér is Isten teremtménye, azt se szabad irtani! annak is fáj a halál. Az én firenzei macskám már hozzá se nyúl ehhez a szegény menekülő állathoz. Ezeket ők (és reánk mutatott) már semmire se fogják tudni használni. Ellenben van jelenleg. véletlenül egy új macskám, a Statisztika-téren szedtem föl, olt laláltam vérbefagyva, az utcakölykök csúzlival vadászták le, ezt bekötöztem, meggyógyítottam, ezt odaadom. Ez még talán hallgat az ősi és vad ösztön szavára és ráveti magát a szegény egerekre. Ettől kezdve érdekelt Masa, a Jókai unokája, aki rajzolt, festett és ilyen fantasztikus passziókat űzött, hogy a párducmacskákból kiirtotta a vérengző hajlamot. Átvettük ugyan a Statisztika téren talált girhes jószágot, de semmire se mentünk vele, Masa felfogása már ezt is megmételyezte, könnyes szemmel nézett az egerekre és a végén ki kellett tenni a szűrét. Drága pénzen szereztünk a budaörsi sváboktól egy rendes és vérszomjas bestiát, ez aztán ellátta az egerek dolgát. De nem is ez a fontos, hanem az, hogy* Masáról egyre több hasonló dolgot tudtam meg, ami már gyűlt és gyűlt bennem, alig vártam, hogy egyszer elmondhassam s most, hogy Masa kiállítási rendezett rajzaiból, most végre összeállíthatom haladt, legföljebb az utóbbi években hagyott abba lendülete! Kétségtelen, hogy ritka lendülete volt Komáromnak az utóbbi hónapokban. Már nem is lendület volt, hanem verseny, viadal, stafétafutás a közönség begyűjtéséért, a pénzre váltható kultúráért, a dicsőségért. Itt. itt ezen a ponton vesz el mindig valahol a komáromi kultúra s lesz magasztos eszmei célok helyett vidéki versenyfutássá. MI MINDENT RENDEZTÜNK? Végig kell néznünk, mi minden volt az utóbbi hetekben, s mi készül még: A vezető Jókai Egyesület rendezésein kívül a Dalegyesület, az Egyetértés Munkásdalárda, a Karitász, a Ref. Énekkar, a Legényegylet, az Iparoskor. az Akció, a különféle felekezetek belső egyesületei, ideszámítva a zsidó kulturegylel előadásait, a Szabadegyetem. a Munkásakadémia, a pártok kullurmunkája, a Jótékony Nőegyletek teái, a Deborah, a KFC, hogy így kapásból vegyük, - rendeznek, vagy fognak rendezni. Valószínűleg kifelejtettünk még néhány rendezést, nem szándékosan, csak elfulladva a sok egyesület rohamától. Most aztán a színészek jönnek s megkezdődik a farsang is. Jótékony s nagyrészt eredményes kulturütközetek voltak ezek. Kulturülközct? Nálunk a társadalmi akciókat öszszetévesztik a kulturakciókkal s így. ha őszinte mérlegre tesszük a rendezéseket. ezek egyrésze elesik azért, mert nem számíthatók kulturális életünk keretei közé. A táncokat, a teaestéket. a vásárokat ne számítsuk a kultúrába: ezek tiszteletreméltó anyagi vállalkozások, jótékony alapon társadalmi kezdeményezések, tánc-alkalmak. Ezek a kulturéletben, mint olyanban nem számítanak. Létezésük mégis jó abból a szempontból, hogy a társadalmi életet mozgatják meg. nem engedik tcspedni. Ez is kell. De ez még nem kuliura. Ami nálunk kuliura, az túl van reklámozva. Nemcsak Komáromban, hanem egész Szlovenszkón. MILYEN REKLÁM JOGOS? Valljuk be. hogy a komáromi kullurélclet is lulreklámozzuk, jelentőségéi nem belülről, hanem kividről emeljük. Ez ellen már többször s helyesen emelték fel szavukat többen is; ez a lulrcklámozás, az önreklámozásnak merészebb formájú irreálissá teszi a helyi kultureredménveket. Talán ez az egyik legnagyobb bajunk: mindaddig. miiig a közönség-fogásnak ezt az amerikai módszerét tartjuk a kullurélel alapjának, addig nem beszélhetünk emelkedett kulluréfetrői. A reklám persze érthető: a pénzt áldozóegy részéi annak, amit erről a rendkívüli jó lélekről tudok. Uj eslélyi ruháját a Mária-oltár lábai elé leszi Egyszer kihúztam az asztalfiókját és egy- csirke csipogott ki belőle. A csirkét elgázolták, eltörött a lába, elvitte orvoshoz, bekötözletle és a fiókban ápolta, mint egy szanatóriumban. Az OTBA nem adhat különb ellátást betegeinek, mint ő ennek a névtelen csirkének. Masa mindenét closztogalja a szegényeknek, ha pénzzel a zsebében megy sétálni, annak a pénznek régen rossz, abból egy fillér se marad meg. Többször megesik, hogy útközben könyörögni kezd a társaság valamelyik férfitagjának, hogy légy szíves, vedd el tőlem ezt a lízpengösl, mert nem felelek crle, ez az egész vagyonúm, odaadom a legelső koldusnak, pedig otthon is nagy szükség van reá, légi’ szíves, vedd magadhoz, míg kint vagyunk, hogy biztonságban legyen. Bélelt télikabátját ráakasztotla egyszer egy szegényre, aki a Margithídon didergell a télben és ő kabát nélkül ment haza, kékre fagyva. Nem tudja nézni a szenvedést. A kesztyűjét is odaadja. Ragyogó estélyi ruhát kapod, nagyon örült neki, talán fel is vette egyszer-kétszer, aztán szépen karjára fektette az új ruhát, gyalog nvki\ágolí Máriareinetének, ott bement a templomba és oilárra tette az új ruhát, mint valamikor assisi közönség száma kevesebb, mint amennyi a rendezés. Igv aztán, hogy a közönség begyüljön, szükség van reklámra, különben minden kultúra deficittel végződik. A mai, amerikás világban helyes is az. ha módjával reklamirozunk valamit. Az a versengés. ami azonban a komáromi ötven egyesület és négy felekezet közölt van, már túlment azokon a határokon, amelyek a kulturélet meredekei mellett húzódnak. Igv lesz aztán vidékivé. kicsinyessé, keveset érővé egész kulturéletünk. Így lesznek műkedvelői előadások, amelyek pedig okvetlen szükségesek s kellenek is, a pesti színházakkal egyenértékűvé , így lesz. egy-egy helyi kis primadonna Bajor Gizi lepipálója s így keletkeznek azok az álmodozó, kellemes révületek, amelyek Rózsahegyit ilyen kicsire teszik, aki tanulni jöhetne Komáromba, vagy Szerdahelyre... « Nyugodjunk bele: sem Komáromban, sem Szerdahelyen, sem UjVároU, sem Léván nincsen olyan műkedvelői előadás. amely ? bármely világvárosival versenyezhetne kérem! Ha ebbe belenyugszunk, s a magunk rendezéseit arra a polcra helyezzük, árúit megérdemel, akkor nem lesznek kis megsért ődések, félreismert szinészzsenik, rendező-titánok s mellőzött Alpár Gitták. A mi magunk, komáromi életében jók s helyénvalók ezek a kullurelőadások. csak nem szabad mindjárt világvárosi mértékkel mérni, még akkor sem, ha a karzat s a közönség véresre veri a tenyerét. Mindent a maga helyén s színvonalán! De nem szabad hinnünk Viszont a smokkoknak sem. akik sértő fölénnyel néznek le minden komáromi kezdeményezést. azzal, hogy Becsben vagy Pesten úgyis meglátom!« Ezek a smokkok nagyobb ellenségei a kultúrának, mint azok. akik égig reklámozzák. Ezek nem gondolják meg, hogy van egy kulturszolidaritás, egy kedves, mély emberi érzés, amely esetleg elnézi a hibákat, szeretettel érti meg a gikszereket s amely megérti. mennyi lelkesedés, mennyi hit, szorgalom kell ahhoz, hogy vidéken kultúra teremjen, hogy valaki színdarabot tanuljon, szerepet mondjon a napi munka fáradtsága után, hogy mégis, mindamellett kell annak a szereplőnek egy kis biztatás, gratuláció. szeretetteljes nielléáílás, dicséret, hiszen nem pénzért teszi, hanem, a dicsőségérzésl leszámítva, latoban önzetlenül, szereiéiből egyesülete vágy embertársai ii’ánt. BIZAKODÁSSAL NÉZ RANK SZLOVENSZKÓ. .! Igen. kell a reklám, kelt. a.szeretettel jós támogatás, de énnek nem szabad tülságba mennie. A verseny is szükséges, ha az nem megy vérre. Szent Ferenc, aki,, mielőtt mezítláb és szőresuliában elindult volna meghódítani a világot, a püspök előttmindenéi visszaadta apjának, amití csak kapott tőle. Masának a pap adta vissza az új estélyi ruhát, azóta se használja, feleslegesnek tartja, egyszer Seni öltötte magára. Masa zárdába vonul Gondok nélkül akar élni Masa, fölszabadulva az anyag varázsa alól, Icrázvá magáról minden kényelem és fényűzés igáját. Tolsztoj menekült így el a vagyonától, visszahúzódva Jaszuapolján, egy fehér, meszelt szobába, ahol egy szék volt, aszta], prices és egy vaskályha, s a smolenski piacról hozott magának heringet és kvaszt. Masa két évvel ezelőtt búcsút is mondott barátainak, elment Vidékre és bevonult egy klastromba. Azt mondta: nem tudja látni a szenvedő embereket. Sokan azt hittük, hogy Masa szíve tatán csalódott valakiben. Szó se volt róla. Masa elfutott a szenvedő világ elől a vastag falak mögé, de olt nem sírt, hanem ujjongott a lelke. Csak a művészetnek élt ott, Jókaitól örökölte az, írás lágyát cs tehetségét s apjától, Feszty Árpádtól, a festés gyönyörűségét. Madonnákat festett és szenteket, a csillagok áhítatával, úgy mint Fra Angelico: térdenállva, a quattrocento elragadtatásával. Ma se tudom még, hogy mi hozta vissza közénk. Az a kis várbeli trafik, amelyikből édes anyjával szegényesen él, <3
