Komáromi Lapok, 1935. január-június (56. évfolyam, 1-51. szám)
1935-01-19 / 6. szám
1935. január 19. »KOMÁROMI LAPOK« 9 . oldat" , Piiéssüitá borogatást 'tegyen a ‘betegbe - adja ki az orvoS' utasítását az ápolónak, de ugyan ki gondol ma lí^r^Pyt^sttit^re,' a vizgyógymód meg-: atá'julojára. Ä Családi névből valóságos fogalom telt, akár csak a Röntgennévből,, . Pi-iessnilz ’Vince* száz esztendővé} •emelőit éji, .közönséges, dolgos osztrák paraszt volt, írni, olvasni se tudóit. Egy kii eldugott osztrák faluban, Graefenbergben élt és a maga zseniális paraszti eszével fedezte fel, hogy a betegségek leküzdésére a legalkalmasabb mód: a szervezel edzése, az ellenálló képesség felfokozása. Módszerét saját ínagán próbálta ki, majd a környék betegeit is bevonta kísérleteibe. Mire , harmincéves korában megtanulta a betűvetés mesterségét, híre eljutott az. ország minden részébe. Tömegesen sereglenek falujába a gyógyulást kereső betegek, főleg idegesek, köztük igen sok gazdag, művelt ember, arisztokrata hölgyek, urak, a császári udvarhoz közelálló személyek. A gyógykezelés ingyenes volt, azonban a szűkszavú Priessnitz az önkéntes adományokból negyven éves korában már felépítette a több száz személy befogadására alkalmas Kurbade-Anstalt - el. Priessnitz hideg vízzel, fürdőkkel, nap és légkúrával gyógyítón. A megfázástól rettegő előkelő pacienseit mezítlábasán küldte sétálni a hajnali harmatos pázsitra és favágással erősítette a petyhüdt izmokat, ernyedt idegeket. A betegek étrendje forralatlan tejből, rozskenyérből és nyers gyümölcsökből állott. Szenzációs eredményeivel csakhamar európai hírnévre telt szert, úgy, hogy a kis Gracfenberg afjg tudta befogadni az odaseregieü betegek ezreit. Abban az időben az orvosi tudomány meglehetősen alacsony fokon állolt. Érvágással, liánylatással, kininnel és ópiummal gyógyítottak az orvosok. A »tudatlan fatesi kuruzsló állandóan perben állott az orvosokkal és bizony az engedély nélküli ívurpfucherc-l több ízben elzárással büntették a tehetetlen , osztrák hatáságuk. ' A mái vizgyógyéljárásók niegalapT; Rousséaulól nágyon- szép voll, hogy Míedezlé: gyermek is van a világon, örök tisztesség' és hódolat érle enne!; az embernek, ki többnyire hazugul gondolkozott, de kivétel nélkül mindig igazán érzett. Hát jól van, Rousseau után megszületett a modern pedagógia, amely felfedezte, hogy a gyermek is ember. Ez a második nagy felfedezés. Az első az, hogy századok vívódása, vergődése, harca utján rájön. hogy az asszony is ember. Az első döntési követi a második: mikor a gyermek ember jogát elismerik. Mert ha volt keservesebb rabság az asszonyénál. az csak a gyermeké volt. Most ne beszéljünk hátborzongató történeteket az ó- és középkorról, még keltei- Gottfried regényének, a Zöld Henriknek halálra kinzott, szegény kis grófleánykáját sem hozom elő, hanem beszéljünk a nagy Gondéról, aki tudatta fiával, hogy menyasszonyt választolt számára.. Mikor a fiú szerényen megkérdezte: Szabad tudnom a kiválasztott menyasszony nevétV — Condé herceg végignézett fián és csak annyit felelt: Ajánlón önnek,.ne avatkozzék abba, ami az enyém. Vagy beszéljünk Shakespeare Júliájának apjáról. aki a legszörnyűbb átkokat szórja leányára, mert az nem akar a kiválasztott vőlegényhez, Páris grófhoz hozzámenni. És itt vannak Moliére apái: férjhezmégv, elvetemedett leány, vagy kolostorba záratlak. És így tovább. Mi az és igy tovább szakitoliam félbe a szóáradatol. Hiszen mindaz, amit most elmondtál, az én malmomra hajtja a vizet. A gyermek rabszolga volt. Volt? Ide az nem jó szó. Ez egyszerű magyarul múlt. Ide tegyük a latin vagy francia régmúltat. Minden dicsősség adassék meg annak, akiezetója már világszerte ismeri tudós volt, amikor í85Í-hen a schiesiai Tfoppan-1 ben meghalt. y í jlI kel az időket .hátborzongató víigy -humoros dokumentumaikkal segített eltemetni. De ez nem jelenti azt, hogy most már. —Mi az a most már? Hogy most már az öregeket azaz a szülőket kell láncraverni. Pedig jelenlegi állapotuk már úgyis hasonlatos a gályarabokéhoz. Az apák teljesen leigázva,. árnyként bolypnganak ebben y világban, mely összetörte családfői tekintélyüket, férfiúi méltóságukat, hajdani, büszkeségüket. A nők, mint minden egyéb sorscsapást, ezt is job ban bírják. Aztán a gyermekek valahogy mégis könyörületesebbek az anyával szemben. Na es mi következik ebből? Az, hogy a szülők sem érzik jól magukat. Ezt már régen mondjuk. De hát?... — De hát velük a kutya sem gondol. És ép azért akarok én gondolni, mondta kolléganőm erős, határozott hangon. — Végre is az ember, ember ötvenen sőt hatvanon felül is. .'V szülő ina úgy retteg gyermeke kérdő, szemrehányó pillantásától, mint a régi római rabszolga az urától. Ha a szerelmes pásztoréra nem volt elég forró, ha a barátnő ruhája jobban sikerült, ha nincs állás, pozíció, mindig az anya kapja érte a súlyos korbácsütések el. Az apa. az már cl van intézve Vagy kávéházban üdül, vágj- ami ennél sokkal helyesebb és okosabb cselekedet, már régen belepusztult gyermekei ellenségeskedésébe.- Nem gondolod, hogy elveted kissé a sulykot-? Hogy a szülők talán túlontúl érzékenyek? Próbáltam védelmezni az ifjúságot. A gyermek élete sem vezet rózsák között és a szegény nem táncol és mosolyog egész nap, azl nem kell halálos sértésnek és még halálosabb szemrehányásnak venni.- Igazad van; — bólintott kolléganőm, A szülők gyermekeik boldogba lanságát, sőt még .rosszkedvét és lehapgoltságál is. sajátmaguk ellen való merényiéinek tartják. Ez természetesen óriási Tgázsá'gt'aldóság; de niégéíT-1 belő. A szülő, ha gyerniekét az életből? elfordulni iái ja. Saját étetigeilhiSí't azt, ami erősebb és hatalmasabb hála tálja, eltiporva. És ennél nincs gyÖfi robb fájdalom. Mert a gyermek neri'i azt dobja el és veti meg, ami itt van' ami 'múlandó, aminek földi létteí Úgyis vége, hanem a halhatatlan élni akü' rast,’ az örök életcsírát, mely teremtett bennünket, mellyel teremteni akarunk. Ezért fáj minden szülőnek a gyermek szenvedése, boldogtalansága, sokkal jobban, mint á saját ni agáé. A magáé csak a földi élet tartamára szól, Üé gyermekének keserűsége a halhatat1 lan jövőt tapossa össze Hát akkor kinek van igaza? -i kérdeziem bátortalanul.--- Természetesen mindakettőnek ,G- bólintott kolléganőm. De a viszonyok ma a gyermeknek kedveznek, és én mindig az elnyomottak pártján vagyok. Mondjak neked egy irodalmi példát? Dumas fils irt egyszer egy darabot. melyben a leányt annyira felháborítja a szerelem brutalitása, hogy az első este elszökik férjétől, pedig imádja. Ez voll Simrosc grófkisaszszonv története. Azóta a lányok ug,y viselkednek, hogy igazán semmi meglepetés nem éri őket. mikor egyedülmaradnak férjükkel. Valami ilyesmi történt a gyermek körül. Felfedezték, hogy a gyerek is ember és azóta azt mondják: csak a gyerek ember. Mi még csak most voltunk gyerekek és helyzetünknél, korunknál fogva is kell, hogy az ő parijukon legyünk. De amint körülnézek és nem látok mást, mint embervoltukat annyira érző gyerekeket és ifjakat, hogy már szinte embertelenek és agyonkinzotl, sápadt, remegő szülőket, addig és csak olyan ankétre megyek el. ahol az apákat és anyákat fogják védeni gyerekeik ellen. A tudós moly, a katicabogár, meg a fecske A könyvmoly kilépett a történelemkönyvből és szétnézett az íróasztal tetején. Valamerről kiáltást hallott és feszülten figyelt, honnan jön a hang. Nem az én testvéreim kiáltása - gondolta igen bölcsen —, idegen bogárka hangja ez. Mindjárt szólok társaimnak'. hátha segítségre lesz szükség. Azzal megkopogtatta az íróasztalon heverő számtankönyv, nyelvtankönyv és olvasókönyv fedelet, mire egymásután bújtak elő a könyvek apró motyocskái. Egész életünket könyvek között töltjük kezdte a beszédet a történelemkönyvmoly - , szedjük hát öszsze minden tudományunkat és kutassuk ki. honnan jöhet egy idegen bogárka segélykiállása, amit az élőbb hallottam. Hosszú pillanatok teltek el a keresésben, amikor a tintatartó szélén álló számtankönyvmoly hirtelen felkiáltott: Ide. jöjjetek! Egy ismeretlen bogárka vergődik a fekete tintában! Hát nem ismersz meg? — nyöszörgőit fel egyszerre a tinta mélyé-, ről a bogárka. fin vagyok a katicabogár! Te volnál az? Hiszen rád se lehel ismerni. Piros ruhád éppen olyan fekete, mint a pettyeid! Hogy kerültél ide? A tintatartó szélére szálltam, megcsúsztam As belepotlyantam a tintába.. Mentsetek meg, mert mindjárt megfulladok ! — Azért vagyunk itt, hogy megmentsünk téged, de előbb gondolkozunk, azután cselekszünk válaszolta a történelemkönyvmoly. Amíg ti kieszeltek valamit, addig én elpusztulok. siránkozott a katicabogár. Kérlek szépen mondta szerényen az olvasókönyvmoly a történelemkönyvmolynak —, én olvastam egyszer, hogy valaki az utolsó szalmaszálba kapaszkodott és megmeneküli. Nem szerezhetnénk mi is egy ilyen szalmaszálat? Hm, hm, nem rossz ötlet — bólogatott a történelemkönyvmoly —.okosságban nem vallunk szégyent, de gyengék vagyunk ahhoz, hogy a szalmaszálat idehozzuk.- Hát ha megkérnénk a focikét, hogy hozza ide a csőrében? Nem hiszem, hogy ráér. mert éppen a fészkét rakja. — Ha zenghet es nyelvezetemmel szótok hozzá, meglátod, nem fogja megtagadni kérésemet. büszkélkedett az olvasókönyvmoly és már ki is röpült az ablakon. Történelmi pillanatot élünk, sóhajtotta a történelemkönyvmoly. A kis olvasókönyvmoly a fecske elé állott és hízelegve mondta: Jó reggelt, jó* reggeli, csodálatosan csicsergő csengőhangé csalogány. Csivi-csivi-csivi — bosszankodott a fecske én nem vagyok csalogány! Tudom, tudom, de a hangod csalogánynál csodálatosabb. Csörgedező patak csobogását csitítottám, hogy a csendben csukott szemmel csak csicsergésed hal 1 h assám! Miért dicsérsz engem annyira? Én dicsérlek? Hát van a testvéreim közül egynek is olyan ha,ngja, mint neked9 Csiviii-csiviii kacagott a fecske — ez már igaz. De ne haragudj, nem érek rá tovább fecsegni, sok a dolgom. Oh, ne menj még kérlek, légy segítségünkre! Én segítsek rajtaok. hiszen tti sokkal okosabbak vagytok, mint én. Szegény katicabogár beleesett a tintába! Egy szalmaszálra lenne szükségünk. amelyen felkapaszkodva megmenekülhet. Kérünk téged, hozzál nekünk nagybecsű csőrödben egyel! Csivi-csivi-csivi csóválta roszszalóan a fejét a fecske. — Miért nem mondtad mindjárt, bőgj* mit akarsz. Nem kellett volna ennyi fölösle. é- el összebeszélned! Máskor, ha egy, tudós könyvmolynak ilyet mondanak, megsértődik, de , most erre. nem volt idő. Eredi gyorsan vissza mondotta a fecske —. azonnal jövök. S mire a moly visszaérkezett, a fecske is ott volt. Csőrével belemárlotta a szalmaszálat a tintába, még egy-két izgalmas pillanat — és a katicabogár meg volt mentve! Köszönöm nektek, hogy megmentettétek, hálálkodott a katicabogár. Vegyétek egyik pettyemet viszonzásul. — Nem illet meg bennünket ilyen nagy ajándék, — válaszolták a molyok és eltűntek a könyv belsejében. A katicabogár pedig fáradtan, de boldogan repült ki a fecskével a kertbe. Amint a szőlőlugas körül röpdösötl. beszélgetés ütötte meg a fülét.- Apuka, - hallatszott egy gyermek hangja a lugasból, —; nem kellenek nékem azok a könyvek, amik ott hevernek az íróasztalon. Tele van-. nak könyvmollyal. Jól van kisfiam, — válaszolta egy mély férfibeteg — akkor este elégeljük őket. A katicabogár szívverése majd elállóit erre a beszédre. Elégetik a könyveket! El akarják pusztítani ezeket a derék tudós molyokat! Nem. ezt ő nem engedheti! És feledve fáradságot, sietve röpült vissza az ablak felé, de az már csukva volt. És hiába ütögette fejét neki az ablaknak, a tudós molyok mélyen bele merültek az olvasásba. Szegény katicabogár az ajtó felé szállt, de azt is zárva találta. Egy pillanatig tanácstalanul Alit ott. aztán hirtelen átbújt á kulcslyukon. A könyvek elé toppant és végigkopogott minden könyvön. Ki zavar bennünket? — kiáltotta ki a történelemkönyvmoly. Én vagyok, a katicabogár! Meneküljelek! Az ember jön és eléget benneteket! Erre a szóra égj' szempillantás alatt valamennyi könyvmoly ott termett az íróasztalon. A történelemkönyvmoly találta fel legelőször magát: — Gyertek, menjünk vissza a padlásra, keressünk nyugodtabb otthont magunknak. Az emberrel mi nem harcolunk. Neked pedig katicabogár köszönjük, amit lettél. Ha időd engedi, látogass meg bennünket, sok szépre megtanítunk. Amint megnövök, felkereslek, kedves moly. — válaszolta a katicabogár. Azzal érzékenyen elbúcsúztak és egymásután bújtak ál a kulcslyukon. Ment ki-ki a maga útjára, a molyok vissza a padlásra, a katicabogár pedig vígan röpködött a : napsütésben és nevetett az emberen és fián., akiket annyira megtréfált.
