Komáromi Lapok, 1935. január-június (56. évfolyam, 1-51. szám)

1935-01-12 / 4. szám

H héten kezdődnek a farsangi mu­latságok, érkeznek lányos házakhoz a meghívók, időszerű tehál, hogy meg­­emlékezzünk n báli éjszakák mártirjá­­rót: a hálózó anyáról. Nem a fess kismamára gondolák most, akiről :az Udvarias néző nem tiiszi el. liogy-gar­díroz, akinek szőkesége esti fényben versenyt ragyog a lányáéval és aki reggel felé versenyt táncol a fiatalok­kal. A mamuskáról akarok beszél­ni. aki lánya tizenhetedik születésnap­ján megszűnt nő lenni és azontúl kizá­rólag mint kísérő tünet tengeti nap jait. A 1 pelikáiiahyáról . aki a vir­­csaftjM'nzhö! spórolja le a gyerek se­lyemharisnyáját. a maga ajándék koin­­hinéit titokban becseréli a lánya szá­mára. hat évig rendületlenül alakítja a fekete selyemruhát, menthetetlenül beleszeret a lánya aktuális főfiújába és minden erkölcsi és anyagi Isi len­­■ gést fedez a papa előtt. Amíg elérkezik a hál napját, sze­génynek nincs egy nyugodt perce sem. Az utolsó órákban izgalma pu­­roxiznursra hág. Végre megérkezik a nagy pillanat: ott áll a nagylány a nagy tükör előtt, a nagy ruhában várakozással. Éh csak nem vagyok elfogult anya, mondja a mamuska, de meg kell hagyni, hogy gyönyörű! Megérkeznek a gavallérok, a mama rohan öltözni, sielt ében 1 jaI arcára kétszer annyi mást rak, mint a jobb­ra. viszont a kocsiban veszi észre, 'hogy elfelejtse felfűzni briUiáhs­­hmssjál a fekete selyem egyetlen dí­szét: úgyse néz rám senki, ezzel vi­gasztalja magái. .Megérkezés: zene szól. csillár ra­gyog. szépség elhomályosul, megfagy a mosoly és a mama dermedten ros­­kád egy székre. A szék rossz helyen áll. lökdösik és cúg van, de ezl nem veszi észre senki. Miközben ölében szorongatja lánya legyezőjét. re.ii­­kufjet. Ijelépőjegyél. az egész mama szemmé alakul. Ez a szem keresi a lányát; keresi este tíztől reggel hatig és nagy haj. ha megtalálja, mert az annak a jele, hogy a gyermek unat­kozik. Mert ha mulat, akkor táncol vagy a bárban udvarolta! magának, vagy a folyosón flörtöl, de a mama • közelébe nem kerül. Ez a szem vi­szont meglát minden más lányt, száz lányt, kétszáz lányt, és a tükrök Kokszorozó lapjában a lányok ezreit. Meglátja, hogy a nagvszalónban vá­sárolt eredeti párizsi modell tucat­szám ismétlődik itt. viszont rájön, hogy a forgatagban elenyészik a gon­dosan kispekulál! lábalhosszító oldat­­ránc. az öv apartan elhelyezett kar­csúsító vonala, a hátkivágás egyénien stilizált merészsége Ili szép minden lány és minden ruha, de nem tű­nik fel egy sem. A szép tánc nem érvényesül a túlzsúfolt parketten, de épolv kevéssé zavar az. idétlen tipe­gi'*. A. tömeg elnyeli az egyéni ki­válóságokat és nivellálja az egyéni hibákat. Ami otthon szenzációnak tűnt. itt sablon csupán és a család hercegkisasszonya itt nem nagyobb csoda akármelyik kis hálózó leánynál. De jaj neki, ha egy véletlen kiemeli őt az átlagból és nein simul észrevét­lenül a báránvkák seregébe. A mamák immár többesszámban vannak, a közös unalom összesodorta őket. Együtt ülnek egy műpálmu si­vár árnyékában ál bókokkal kedves­kednek egymással és álbizalmasko­dással igyekeznek elkápráztatni egy­mást. Drágám, mindenkinek feltűnik az Ituska sárga ruhája a sok fe­hér és rózsaszín közt! Ituska? tűi­mül a megszólított mama. »Hát a te leánykádé, az Ilikéé! Egy. szivem eszmél a mama, nem tudtam kiről beszélsz, mi mindig Ilonának szólít­juk. De Erzsébetnek mily csoda­jói ált a hosszú ruha! Igen, tudom, Kötvi kének' sajnos kissé vastag a bo­kája . szerénykedik cukrosán Erzsé­bet pukkadozó anyja. Az est király­nője kétségtelenül a Tucika szö­gezik le egyhangúan valamennyien. Tuei épolv kevéssé az est királynője, mint Pőtyi. Ilona vagy más. de az együlfülő mamák egyikének sem a lánya és igv valamennyi megsértődött valamennyire és dacból állítja ugyan­azt. mint a lobbi. Amikor szu púhoz telepszik a társa­­ság. az összes anyák matematikusok­ká válnak. Gyors áttekintéssé) meg­számlálják. kinek asztalánál hány fiú ül. levezetik, hogy miért van ott. hogy kerül oda, hívták-e vagy maga ajánl­kozott. parti képes-e vagy csak táncos? és percek alatt megmérik az esetek súlyát és jelentőségét. Néhány súgott kérdéssel informálódnak saját kincsük közérzetéről és fölösleges tanácsokkal látják el: mulatsz? sok új fiú kér le? van-e veled a Pista ? légy kedves ...Tó­mhoz! ne kacérkodj Palival! A sz’upécsárdás barbár tombolása végleg kimeríti a hálózó anyák élet­­energiáját. Lankadó fejjel, fáradt mo­sollyal üldögélnek tovább. Már min­den szépet közöllek egymással leánya­ikról: kikosarazott kérőiknek összegét felemelték a hatodik hatványra, föl­sorolták házias tehetségeiket és tanul­mányi sikereiket, clpanaszolták. hogy a gyermek nem akar komoly partiról hallani, csak kisfiúk udvarlását fo­gadja szívesen. .Most beáll a téma­­liiány és a hajnali órákban, jazzband hangjainál hetek óta először gondol a marna önmagára. Hirtelen észre­veszi, hogy fáj a lába és nehéz a feje. Eszébe jut. hogy nincs kifizetve a báliruha, [vedig okvetlenül zsúrt kell rendeznie és nem szabad elfelejteni a Zsiga fiát. mert abból lehet valami! Érzi. hogy álmos és hogy ő felesleges ill. Ásítani szeretne, de mosolyogni muszáj. Körülnéz már ismer min­den ruhát és minden arcot, a tömeg egyénekké bomlott és mind csupa el­lenség. Ellenség minden fiú. aki más lánynak udvarol. Ellenség minden lány. akinek táncosa van. Ellenség minden anya. akinek lánya van. El­lenség a saját imádott lánya, aki ■agya inna ma vállvonógatással inté­zi el őt. Ellenség a jazz duhaj lár­mája, csillár goromba fénye, a szer­pentin rikító tarkasága, a kelő haj­nal beszűrődő derengésé. Ellenség a tegnap gondja és a holnap kötelessége. Ellenség a mások diadalmas ifjúsága és a saját rezignált öregedése ... drága anyukám, oly remekül mulattam, ug­rik a nyakába kócos, gyűrött, kipi­rult gyermeke, az ő gyermeke! És a hálózó mama repeső szívvel nyújtja kezét a bemutatkozó frakkok­nak és büszkén vonul e délceg kísé­rettel a taxihoz, amelybe úgy lép, mint győztes hadvezér a diadalszekérbe. Otthon boldogan nézegeti a kislány el táncolt cipőcskéjét és királyfit álmo­dik hozzá a ködös hétköznap szürke délelőttjén. O rjal eves-recept. Tegyünk fel fazékban vizet, annyit, ahány szentélyre levest akarunk főz­ni. Az orjalevcs elkészítéséhez lég­iéi jebb kél óra szükséges. A vízbe te­gyük még, a jól megmosott, megtisz­tított orjahúsl, egész borssal és sóval és főzzük csendesen, lassú, egyenle­tes tűznél egy órahosszat. Közben a habját többször szedjük'le a habszedő kanállal. Tegyük bele a közben meg­tisztított és a vékonyra felvágott zöld­séget, kis fej vöröshagymái, egy-két evőkanál paradicsomot és ha szerel­jük, egy jól megmosott [tiros csöves paprikái. Ezekkel együtt főzzük to­vább egyenletes tűznél egy órahosz­­szat. Szűrjük le egy másik edénybe az egészet, hogy a tésztát (vékony me­télt való bele) befőzhessük. A húsra öntsünk annyi forróvizet, hogy ellepje és tálalásig forró maradjon. Ezt az úgynevezett második húslevest felhasz­nálhatjuk mártások, hamis levesek ké­szítéséhez. A forró orjahúsl ecetes tor­mával forró látón tálaljuk. ÜZENET 'Hűséges előfizető« Likasomat 5 6 éves, hosszú indákkal híró Asparagus disziti. Eddig egyszer sem történt ve­lük semmi baj, most azonban levelei rohamosan sárgulni kezdenek és le­hullanak. Hoggan tudnám kedvelt nö­vényeimet megmenteni és a bajt meg­állítani. Az Asparagus Sprcngeri a meleg száraz szoba levegőt nem bírja. Levelei megsárgulnak és lehullanak, uj hajtásai pedig megnyurgulnak és ép levelet fejleszteni nem tudnak. Hogy Asparagus Sprengerink újból kizöldüljön és egészségesen továbbfej­lődjön, megfelelő helyiségbe (12—14 C fokos) kell állítanunk és bőven ön­töznünk. A levelek sárgulásához le­het, hogy hozzájárult még a talaj ki­­éltsége, illetve silány volta. Ez eset­ben a tavaszi átültetést nem várhat­juk meg. növényünket most kell átül­tetni Ültetéshez használjunk 1 rész agyag. 1 rész komposztáld. 2 rész melpgágyi földet és 1 rész homokot Ültetésnél vigyázzunk arra, hogy a gyökér labdát és közvetlen a föld alatt lévő gumókat ne sértsük meg. A fris­sen átültetett növényeket egy hétig melegebb H Ki C fokos helyiségben tarthatjuk. Mókus bácsi pápa szeme. Mókus bácsi közclhajolt az újság­hoz és lassan betüzgetni kezdte a hí­reket. Te nem tudom, mókuskánv fordult a feleségéhez — valahogy tán­colnak a szerilém elölt a betűk. Vagy must már a nyomdafestékkel is .spó­rolnának. azért nem látom őket? Tévedsz, öregem! mondta Mó­kusaié asszony közelebb ugorva. Nincs az újságban semmi hiba. Csák olyan, mint régen volt. Hm, hm csóválta összes buk­siját Mókus bácsi — akkor biztosan bennem lesz a hiba. Három nap múlva megint csak meg­szólítja Mókus bácsi az ő feleségét: Te. asszonykáin, bemegyek a vá­rosba ! Miért te? Szemüveget veszek .Nagyon meg­gyöngülték a szemeim az elmúlt hetek alatt. Már a páros mogyorókat sem tudom megkülönböztetni, ha magasan vanitak a mogyorócserjék. Nem lesz az jó, férjedéként, az a-szemüveg csóválta fejét Mókus­uk asszony.. ^ Meglátod, csak kido­bod',érte a drága pénzt. De ha nem iátok dühöskö­döt t Mókus bácsi. És hát mire -tartogassam a pénzt? Én bizony ve­­srékmagamnak szemüveget; Ke' is merik á váróéba, Vett is ma­gának egy szép csontkeretes pápászö­­met.- No, hogy nézek ki? — kérdezte. Huh! borzadt meg a felesége. Olyan vagy, mint egy csúnya ba­goly ! De hogy tovább nézte, már barát­ságosabban menta: Hanem azért tudod, férjecském. tekintélyes külsőt kölcsönöz neked a pápaszem. Különb vagy akármelyik mókusnál. Hanem a többi mókusok nem voltak ezen a véleményen. — Nézd. csak nézd, hogy henceg. Adja a bankot, szemüveget hord. Azt hiszi azzal több lesz, mint mi vagyunk! Ki hallott már szemüveges mókusról! IX* mókus bácsi nem törődött ve­lük. Csak beszéljetek, beszéljetek mosolygott a bajsza alatt azért mo­gyoró szüi-et kor mégis én fogom észre­venni elsőnek a páros és nagytestű mogyorókat. Elérkezett a mogyorószüret és Mó­kusék nagy buzgalommal kezdték gyűjteni a télire valót. Mókus bácsi is fellelte hát szemére a csontkeretes pápaszemet és kilátogatott a határba. Ez az mondta elégedetten — inast mindent tisztán látok. Hartem amikor a szüret már nagy­jában folyt és a mókusok egymással Versenyezve szedegették a mogyorókat. Mókus báréi csak megállapította, hogy valami baj van a szemüveggel. Mert látta ő. tisztán látta az izes gyümöl­csöket. de valahogy közelebb látta, mint ahogy valójában voltak. Ha ki­­' imtjfotta kezét, ' ha'1 le akarta szag­gatni őket, hát csak üres semmibe markolt, a mogyorók a cserjén ma­radtak. Megcsal ez engem! gondolta szomorúan. Közelebb hozza őket, kétszer kell mindegyik után nyúlnom. De mert a többiek is észrevették, hagy hiába kapdosott a levegőbe, Mó­kus báréi szép csendesén levette a szemüvegét. Jó a szemüveg, nagyon jó mormolta most már elégedetten de szemüveg nélkül azért jobban látok. Úgy látszik, már meggyógyult a sze­mem. Felesége megelégedetten bólogatott a háta mögött. — Jól van az így, öregem mon­dotta. Nem vagy te még olyan Öreg. hogy szemüvegre szorulj, akár­milyen előkelő is vagy azzal a csont­­keretes pápászemmel. Ezl mondta a jó Mókusné asszony, de magában azért sokszor gondolt ar­ra, hogy férjeura, a jó Mókus bácsi megint hiába dobta ki a pénzt az abl akon._________________________ Aki a csillogást veszi észre. A rigó énekre tanította a fiát. Pi­hent* közben megpillantották a szarkát. A kerregő madár ide-oda né­zett, mintha'keresne valamit... Egy­szerre lecsapott a rétre. Azt mondja a kis rigó: Bizonyára finom falatra akadt;.. Kíváncsiságból odarepült. Ejnye, ejny* mondta neki - csak üvegdarab, amit szorongatsz ... He csillog, V- berregett á szarka. A fecskék és a Zeppelin Egyszer egy kis fecske Mit gondolt magába Mikor útnak indult Messze. Afrikáim!... Tudta: nagy ut vár rá Mely kimerít, fáraszt. Alig-alig bírják A kis fecskeszárnyak. Gondolt hát merészel A párjának inte S fölkapaszkodónak Egy nagy Zeppelinre. Zeppelin-léghajó Éppen délnek indul — Már ott száll á tenger Kék hullámain tál. , . Többet ésszel mint éröveim Igaz ez, hiába ... j így ment két kis fecske Messze, Afrikába! A tyuk és a szarka. Egy udvaron sok lim-lom, cserép­­darab csillogott. A bóbitás tyúk félre­­rugta utjából a sok haszontalanságof. fezre sem rétté ,hogy a szarka föl­fölkapja a? elrúgott cserepeket és el­vitte a fészkébe. Egyszer a bóbitás tyúk arra a fára tévedt, amelyen « szarka fészkelt. A szarka hívogatta, csalogatta a bóbitást azzal; hogy kü­lönb szállást még ne A látott... Ami­kor a bóbitás végre a fészekhez ért és bepillantott abba, haraggal mond­ta: —1 Hisz ez az a lim-lom,- amit el­rúgtam ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom