Komáromi Lapok, 1935. január-június (56. évfolyam, 1-51. szám)
1935-06-26 / 51. szám
2. oldal »KOMÁROMI LAPOK* 1935. junius 26 A szanációs segély fedezetét új adóval biztosítják. Komárom, június 25. Még a régi törvényhozás juttatta tető alá az önkormányzati testületek, vagyis a járások, városok és községek szanálására vonatkozó törvényjavaslatot. A törvény kimondotta, hogy az autonóm joggal biró közületeket szanációs segélyben részesítik, amenynyiben azoknak erre való igényét indokoltnak találják. Ahhoz azonban, hogy szanációs segélyt kapjon valamely önkormányzati joggal biró testület, az is szükséges, hogy a segélvtkérő község vagy város a törvényben biztosított módokat teljes mértékben kiaknázza, ami annyit jelent, hogy pld. a szanálási segélyre jogot formáló község a községi pótadónak legmagasabb mérvét, tehát a 359 százalékos pótadót is kivesse és behajtsa, mert csak akkor tarthat igényt a segélyre, ha ezt a fedezeti módot is kimerítette. Az eladósodott községek és városok, amelyeknek kategóriájába tartozik úgyszólván a köztársaság valamennyi önkormányzati testületé, már évek óta a legmagasabb százalékban vetették ki adófizetőikre a pótadót, mert már az államsegélyre való jogosultság is ehhez a feltételhez volt szabva s mert csakis így juthattak néhány százezer koronás államsegélyhez. A szanációs segélyre jogosultaknak is meg kell előbb kísérelniük a legmagasabb százalékú pótadót s ha ennek dacára sem képesek gazdasági leromlottságukból szabadulni, intézhetnek a belügyminisztériumhoz kérelmet a segély kiutalása iránt. De kérdés, vájjon honorálni fogják-e kérelmüket? Ugyanis egy félhivatalos közlés szériái a pénzügyminisztérium mindöszsze 32 millió koronát irányzott elő erre a szanációs segélyre, amely 1936 január 1-én lenne esedékes, ami igen csekély összeg, ha figyelembe veszszük, hogy az önkormányzati testületek, melyek segélyre szorulnak, több mint két milliárd adóssággal vannak terhelve. Hogy erre a horribilis öszszegre miként fogják a 32 milliót eloszlani, azl egyelőre bajos volna megmondani, különösen ha tudjuk, hogy még ez a 32 millió sincsen meg, erre is még fedezetet kell keresnie a pénzügyminiszternek. Most egy híradás arról szól, hogy Trapl pénzügyminiszter szeretne, ha az új parlament gondoskodnék már most a fedezetről, azonban a parlamentnek nem igen van kedve az ilyen népszerűtlen cselekedetekhez, különösen, ha ezt a fedezetet újabb adókból gondolják előteremteni. A pénzügyminiszter ugyanis már a tavasszal kijelentette, hogy a szanációs segélyre pénze nincsen és ha a kormány ki akarja az önkormányzati joggal bíró testületeket a bajból rántani, azt csakis új adók kivetésévet teheti meg. A fennálló óriási adóterhek mellé még újabb adókat kivetni, éppen nem olyan dolog, hogy nyomban a választások után tegye meg a képviselőház, amelynek tagjai a korteskedés idejében minden jót és szépet ígértek a választóknak. Semmiképen sem kellemes a parlamenti működést azzal kezdeni, hogy új adóval szaporítsák az eddigi súlyos közterheket, amelyek már oly sok exisztenciát semmisítettek meg! De a keserű pilulát ezúttal le kell nyelni, bármilyen nehezére esik majd a lörvényliozóknak. S lia most nem is fogják megcselekedni, majd megfogják a nyári szünet után, mert ez elkerülhetetlen. Legfeljebb csak az a kérdés még, hogy milyen címen vetik ki az új adót. Erről még gondolkozzék a pénzügyminiszter, lesz neki elég ideje a nyári szünet alalt. De hogy végeredményben milyen haszna lesz ebből az eladósodott városoknak és községeknek, az még a jövő titka s tekintve a tervbevett32 milliót, alig szabad vérmes reményekkel áltatni magukat a segélyre rászorultaknak. kiírva, hogy mikor nem szabad a Nádor uccába bemenni. A tilalmat jelző piros karika is olyan magasan van, hogy ha egy soffőr lelkiismeretesen maga elé néz az uccán, soha ebben az életben nem találkozik pillantása a magasban libegő, kifakult piros karikával. Ha aztán áthágja a tilalmat, a rendőr csak a túlsó sarkon figyelmezteti. Azl kellene tehát megtenni, — s ez a legegyszerűbb, hogy a Klapka téren minden időben látható irányjelzőt tenni az autósoknak. A hídon, Baross Június 29-én és 30-án nagy eseménye lesz a kisebbségi magyarságnak: a Csehszlovákiai Magyar Dalosszövetség ekkor rendezi meg Érsekújvárod Ili. országos dalosünnepét, melyen találkozót adnak egymásnak Szlovenszkó magyar falvainak és városainak dalosai. A nevezetes ünnepség már június 28-án kezdődik, a távolabbi énekkarok fogadtatásával és a tiszteletükre, valamint dr. Gilier János, a Dalosszövetség elnökének és dr. Holota János érsekujvári városbiró tiszteletére rendezendő szerenáddal. Este ismerkedés lesz az Arany Oroszlánban. Másnap, Péter-Pál napján 8 órakor istentiszteietek lesznek a különböző felekezetek templomaiban, majd díszközgyűlés lesz az Arany Oroszlán nagytermében, ahol a 15—50 éve működő dalosokat a Szövetség oklevéllel és éremmel tűnteti ki. Délután főpróba lesz, majd este a sporttelepen gyülekeznek az énekkarok, s innen a katonai iovardába vonulnak, ahol fél nyolc órakor veszi kezdetét a díszhangverseny Ennek első száma az összes énekkarok, mintegy 1200 dalosa által közösen előadandó Kuruc dalegyveleg ucca sarkán, Klapka téren, minden forgalmas ponton kitenni a tilalmi táblát s azt, hogy melyik út merre vezet. Mert ilyen útjelző tábla sincsen. S ekkor aztán nem cikázhatnak az autók végig a Nádor uccán azzal a céllal, hogy jóindulatú gyalogosoknak gorombaságokat kiáltsanak le a kormánykerék mellől. S a stokliolmi kocsi is azonnal eltalálja: Becsbe, Pestre, Pozsonyba, vagy Pöstyénbe merre vezet az úl! lesz, melyet Riszner Ede losonci karnagy, a Dalosszövetség országos karigazgatója fog vezényelni Ezután az egyes énekkarok előadják szabadonválasztott önálló énekszámaikat, közben két kisebb összkar is sorra kerül, melyeket a régebbi dalárdák kb 400 tagja ad elő. A kis összkarokat Simkó Gusztáv, kassai karnagy, a Dalosszövetség orsz. ügyvezető karigazgatója vezényli. A hatalmas műsort ugyancsak az öszszes énekkarok nagy összkara zárja be, előadván Delly Szabó Géza Eredeti magyar dalok című dalegyvelegét, Riszner Ede vezetése mellett. Vasárnap, junius 30-án évi rendes közgyűlését tartja meg a Dalosszövetség, az Arany Oroszlánban. A Dalosünnep iránt országszerte páratlanul nagy érdeklődés mutatkozik, s azért ajánlatos, ha a díszhangversenyen résztvenni óhajtó vidéki közönség mielőbb biztositja belépőjegyét. Jelentkezni lehet az érsekujvári rendezőség elnökénél: Szabó Kálmán bankigazgatónál, Érsekújvár, Duna Bank. E címre küldendők a Dalosszövetség céljaira szánt önkéntes adományok is. Jegyelővétel az egyes résztvevő énekkarok vezetőségeinél is eszközölhető. Egy magyar származású férfi és egy holland nő csontvázát találták meg az ócskavasként eladott Mauretania leforrasztott légkamrájában. A luxusgőzös leszerelése során szörnyű felfedezésre jutottak. — 1921- ben követték el a titokzatos bűntényt. — A Scotland Yard detektivjei fáradoznak a titok megfejtésén. Magyar Dalosok találkozója Érsekújvárott. Egy fekete Chrysler-autó — számát is tudjuk, — vasárnap este háromnegyed tízkor a Klapka-térről jövet befordult a Nádor-uccába. Szemben az autóval sétált egy öttagú társaság s mivel tudták, — noha csak gyalogjárók voltak, — hogy ebben az órában még nem szabad a Nádor uccát járműnek zavarni a sétálók miatt, egyikük barátságosan felemelte a karját, s intett az autónak, hogy az ucca még le van zárva, vissza kell fordulnia. A soffőr nem reagált. Továbbrobogott s abban a pillanatban, amikor a társaság mellé ért, minden szó, vagy fényjelzés nélkül, csendben és ravaszul hirtelen egyet fordított a kormánykeréken. Ha a társaság a legutolsó pillanatban félre nem ugrik, az autó két emberi elüt. így is horzsolt a sárhányó kettőt. Ugylátszik, az autó mégis tudta a helyzetet, mert a Szentháromság szobor háta mögött csavaros kanyarodókkal rögtön be tudóit menni a Centrál-szálló mellé. A társaság felelte bosszankodott: jót akart s majdnem elgázolták. Mire a társaság a Kultúrpalota elé ért, a Chrysler-kocsi soffőrje már mögöttük sietett, gyalog s megjegyzéssel illette a társaságot. Megfigyelte, kik voltak a lársaság tagjai. Ezután különös dolgok történtek. A kocsi várt este tizig. Akkor újból beszaladt a Nádor-uccára s igyekezett úgy végigrohanni a Klapka-tér felé, hogy súrolja a társaságot. Valamit ordított is. Csúnya lehetett, de csak ennyit értettek belőle: — Titel A többit elnyelte a rohanás. Majd a következő pillanatban újra visszajött s újra végigrohant a Nádor uccán, ezúttal már végig. A társaság nem tudott megszabadulni attól az érzéstől, hogy a soffőr dühös a sétáló társaságra s most az alkalmat keresi, hogy »súrolja« őket. Ha nem is akarta elütni, de kellemetlenkedni kívánt. Mintha kereste volna a társaságot. Aztán eltűnt. Lehet, hogy komáromi kocsi volt, lehet, hogy vidéki. Ebből kél tapasztalat vonható le. Az egyik, hogy ne tégy szívességet senkinek kéretlenül, s különösen soffőr-emberbe ne avatkozz bele, ha tilos úton akar menni, még akkor se avatkozz, ha el akar ütni. Tűrd nyugodtan súroló sárhányóját, tűrd, hogy rád kiabáljon, tűrd szeszélyességeit, mert — mint Kayserling megmondta — most a soffőr-nemzedék van uralmon. Ha sikongat melletted, vagy aszúk uccákon száguld, vedd úgy, mint egy kor jelenséget, amelyben le vagy alul. Gyalogos vagy, — amaz meg bakról beszél veled. A mentőautó újabban, — dicséretére legyen mondva, — myugodtabb vérmérséklettel szaladgál. De vannak autók, amelyek hajnali ötkor országúti szirénával sikongatnak s hirtelen úgy lepnek rád, mintha tűz volna valahol. Ezeket a sikongatásokat, udvariatlan rohanásokat s velük együtt a biciklisek vad elkázását küszöböljük ki végre! Néhány feleslegesen sikongó autó rendszámát bekükllék szerkesztőségünkbe. * Ez az előbb említett autó ismerhette Komárom uccáit, de vannak idegen autók, amelyek nem ismerősek az uccák s a tilalmi idők bonyolult rendszerével. Mindenki meggyőződhetik maga arról, hogy az idegen autós vajmi nehezen igazodhatik ki időben és térben, ha lelkiismeretesen megnézi a Klapka tér és a Nádor ucca sarkán, a felleges magasságokban már elkopott s naptól, esőtől kifakult tilalmi táblaregényt. Magasan, apró és homályos betűkkel van Londoni jelentés szerint Rosthy város kikötőparancsnoksága néhány nappal ezelőtt arra kérte a londoni Scotland Yardot, hogy küldje le egykét emberét Rosthyba, ahol egy rejtélyes és szinte megfejthetetlen bűnténnyel állnak szemben. Ez a bűntény a nemrégen ócskavasként eladott Mauretania nevű egykor világhírű luxusgőzös fedélzetén történt — valószínűleg 10—15 évvel ezelőtt, bizonyos körülmények folytán azonban csak most fedezték fel, még pedig a véletlen közrejátszásával. A kiöregedett Mauretaniát az a vállalkozó, aki ócskavasként megvásárolta, Rosthy kikötőjébe irányította, ahol nemrégen kezdték meg a hatalmas hajó leszereléséi. A leszerelési munkálatok során az egyik munkás szörnyű felfedezést telt és fölfedezése nyomán indult meg most a nyomozás, hogy fényt derítsen arra a tragédiára, amely a luxusgőzös egyik óceáni útja alkalmával játszódhatott le. Velőtrázó segélykiáltás. Néhány nappal ezelőtt a hajó leszerelésén fáradozó munkások eljutottak az egyensúlyozás céljait szolgáló légkamrákig. Ezek a légkamrák a hajó belsejében a középvonal mentén szoktak állni, azok nyílásai többnyire le vannak forrasztva és ezeket a légkamrákat soha semmiféle célra nem használják. A Mauretaniárf is leforrasztott légkamrák voltak. A régi hajók alkatrészeit többnyire beolvasztják, így az acélból készült légkamrákat is be szokták olvasztani anélkül, hogy azokat felnyitnák, most azonban egész véletlenül az történt meg, hogy a légkamrák leforrasztott nyílásait kifeszítették. Az egyik munkás behatolt egy ilyen légkamra belsejébe, de a következő pillanatban társai velőtrázó sikoltást hallottak. Néhányan az elszántabbak közül társuk segítségére siettek, behatoltak a légkamrába, ahol a munkást két csontváz között eszméletlenül találták. A véletlen fölfedezés megdöbbentőkig hatott. A villamos kézilámpa világánál két csontváz feküdt a légkamra egyik sarkában, a padlón szétgurult igazgyöngyszemek hevertek, azonkívül egy zsebkés és egy régi típusú vadnyugati rendszerű revolver, amelyet az 50—90-es években használtak azok a kivándorlók, akik az újvilágban akartak szerencsét próbálni. Epv férfi és egy nő csontváza. A londoni detektívek teljes felkészültséggel utaztak le Rosthyba. Magukkal vittek több kiváló bűnügyi szakértőt is, köztük egv orvosszakértőt, aki megvizsgálta a csontvázakat és megállapította, hogy a légkamra foglyai egy férfi és egy nő voltak, akik valószínűleg tíz-tizenöt éve, hogy meghaltak. A további nyomozás során mcgállapították, hogy a férfi és a nő titokzatos bűntény áldozatai, akiket eddig még ismeretlen okból élve zártak be. a légkamrába, amelynek fedelét ismét leforrasztotlák. Kétségtelenül megállapították, hogy a légkamra foglyai zsebkéssel próbálták eltávolítani a forrasztási. hogy ilyen módon kiszabadulhassanak börtönükből, a zsebkés pengéje azonban nem boldogult a forrasztáshoz használt anyag keménységével. A légkamra foglyai szörnyű kínok között hallhattak meg. Ezt bizonyítja az, hogy a nő halálkínjában letépte nyakáról az igazgyöngysorál és a gyöngyszemek szerteszét gurullak a padlón.