Komáromi Lapok, 1935. január-június (56. évfolyam, 1-51. szám)
1935-01-12 / 4. szám
»KOMAROMI LAPOK« 2. oldal. nem adható és más személyre át nem ruházható. Mggyurország írja az említeti lap e törvénnyel megkapja azt. ami alán a csehszlovákiai sajtó munkásai másfél évtizede vágyakoznak. Az új magyar sajtótörvény modernebb és jobb lesz. mint a mi fekelesárga osztrák törvényünk. Szloveuszkón volt jó sajtótörvényünk, de nálunk ezt unifikálták, úgy, ahogy uniíikáltak mindent a régi jó kaptafa szerint, úgy. hogy amit a köztársaság Ausztriáitól örökölt, azt egyszerűen átveszik és átültetik Szlovenszkóra is. .. A kisantant külügyminisztereinek konferenciája. A kisanlant-államok külügyminiszteréi Laibachban tartották konteren ciájukat. A konferencián resztvettek Benes dr. csehszlovák. Jeftics jugoszláv és TitIliescu román külügyminiszterek. akik a pályaudvaron megérzésük után azonnal tanácskozásra ültek össze. A tanácskozáson megbeszélték Laval francia külügyminiszter római látogatásának eredményét, valamint a marseillei merénylettel kapcsolatban a magyar kormány áltat elkészített jelentés kérdését, A kisanlanthoz tartozó államok külügyminiszlerei Laibachból Genfbe utaztak. A pittsburgi egyezmény körül. A Slovák egyik legutóbbi számában az első oldalon ismerteti az amerikai í>lovák Ligának legutóbb hozott ama határozatát, hogy az amerikai katolikus szlovákok változatlanul követelik az autonómiát. vagyis a pittsburgi egyezmény megvalósítását. A JSlovák Ígéri, hogy amerikai honfitársai soha nem csalatkoznak a szlovák néppártban. A Novy Hlas alapján viszont a Nár. Osvobofceni c. újság azt írja, hogy a pittsburgi egyezményt elárulták «a ludákok. Hlinkáék gyűlölik a szocializmust és a demokráciát, emelték a felekezeti iskolák hatalmát s a papi kongruát. Mikor kormánybán voltak, feltámadni kezdett ismét a feudális világ. Kétarcuak: békés arcot mutatnak a csehek felé s az igazi Dénes váltót irat alá. Irta Beezássy Judit Kövesyné boldog mosollyal lárja karját a fia elé: ílsakhogy hazajöttél.' Égj' kis baj van. anyám lelkem. K-övesyné tudja, a baj: váltót jelent, Dénesnek megint pénz kéne. .JS>ok; az,; sok, ami. Pesten -kell neki s gyakran jön meg pénzért, de legalább látja. Úgy van a fiával is, mint az apjával volt, nem tud semmi, kérésére nemmel felelni. Ha 'yán mit, ha nincs- mit. ad. mert adnia kell. így vált meg házaktól, szántóktól, erdőktől, most már jóideje csak az aláírást adja.- Van még valamije, de azt bérbe adta s a jövedelmet ‘élviszi a törlesztés, meg a kamat, már nem olyan egyszerű, ha Dénes hazajön. S most a takarék is okoskodik. Még egy nevet k|ván az övé mellé — nem tartja már jónak. Nem azt fájlalja, hogy ide jutott, inkább, hogy Dénesnek nem töltheti kedvéi. — Próbáljá meg, anyám lelkem, János bácsi megteszi, magának, v János?... Nem ismered, fiam! Igaz, hogy a nénjéék máskép gazdálkodtak, s van is nekik bőven, de abból?... abból ugyan senki egy krajcárt sem láthat, ülnek rajta s zsugorin féltik, mert gonddal kezdték, bajjal s most túlbecsülik a pénzt. Akkor sokszor jöttek hozzá s nem hiába, de hogy most ezt eszükbe juttassa? Pedig Dénesnek kell. Ki kell menni a boldogfalvi kúriára. ízen kocsiért és már megy is. arcukat megmutatták a Pribinaünncpkor. Hlinka követeli a pittsburgi demokratikus egyezmény megvalósítását k Dől If üss sírját látogatja, azét a Dollfussét, aki a feudális rendi államot támasztotta fel. A Slow Nár. Noviny legújabb számában Rázus vezető helyen fejtegeti, bőgj- »Szlovénszkó autonómiája az állam nélkülözhetetlen szükséglete.« A regionalizmusról eddig csak szavak estek, de még kísérletet sem láttunk megvalósítása érdekében. A regionalizmus nem helyettesítheti az autonómiát. um rí null—in i 'imtwiiimwom Egy hegyvidéki városban ma minden probléma és szenzáció háttérbe szorul ama hivatalos levél, majd kis csomag Kikindára való érkezése óta. amelyet a posta Japánból hozott. Mindenki, gyerek és felnőtt, munkás és nagybirtokos csak égj' dologról beszél: Tulich Szaniszló volt osztrák-magyar utászfőhadnagy hagyatékáról, amit Tullich László és György kikindai kereskedők fognak birtokba venni. A hagyaték egy yokohamai izzólámpa-gyár és égj' vérfoltos hadifogolyé napló, amely egy filmszerű élet izgalmas történetét írja fel. Ilyen naplót a legnagyobb fantáziájú író sem tud megírni. Ilyent csak a való élet és a kiszámíthatatlan sors tud produkálni. Az is csak ritkán. Kolozsvár, Przemysl, Szidibul, Sanghai Yokohama a főbb állomásai ennek a hányatott életnek. A véres napió. A bevérzett, már sárgalapú, kuszáit sorokkal írt napló, amely négyszázharminckét kézzel Írott oldalt tartalmaz, égj' frontkatona kalandjait és egy a szibériai ólombányákban sínylődő hadifogoly borzalmas életét vázolja, majd egy dúsgazdag izzólámpa-gyár tulajdonosának a honi rög után való szünetnclküli forró vágj'ódásáról fest megható képet. Tullich Szaniszló a kolozsvári villanytelep műszaki osztályának volt a vezetője, amikor felöltötte a csukaszürkét és 1916 december 1-ikén Kéréssel jöttem, János lelkem, amit még soha sem tettem. Meg ne tagadja. Erre a váltóra kellene a neve. János nézi, forgatja á váltói s a fejét csóválja:-ü Nem magának kell az, Erzsi lelkem. Maga nem kérne, ha magának kéne. Nem az urfi jött haza megint vizitába? Kövesyné ötöl-hatol, 'hazudni nem képes. Tudtam én azt mindjárt — mondja János csendesen. Hát nézze, Jelkein, ha már hozzam fordul, meg kell mondjam a magamét. Én ezt a váltót alá üeip írom. Én magának nem segítek egészen elrontani azt a fiút. Elég baj; hogy maga olyan gyenge kézzel tartja s tömi pénzzel, mint az apját tömte. Igjr az soha meg nem keresi a kenyerét. Bolond is volna. Miért, mikor könynyen kapja a rávalót. Hallgasson ream, ‘Erzsi, hagyja egyszer magára. Még meg lehet állítani, még nem késő, még mindig jókor lesz, ha keresetre szoktatja Vagy maga azt helyénvalónak gondolja, hogy más dolgozzék inaszakadtáíg s az úrfi fütyörészve, költse el? Nem a pénzét kérem, János sápadözik Kövesjmé a szokatlan kemény szavak alatt és sokért nem adná, ha sarkonfordulhatna. De Dénesre gondol s még jobban szelídíti a hangját, — csak egy aláírást. Bennem megbízhatik, magamra vállalom a gondját, napra pontos leszek. .Annyi, mintha nekem írná alá. — Én azt mind meghiszem, tudom Gazdát cserél a németek régi lapja, a Bohemia A csehszlovák köztársaságban élő németek egyik legrégibb orgánumáról sokat írtak a lapok az utóbbi napokban. Arról van szó, hogy a Bohemia c. lap gazdát cserél és pedig a külügyminiszter személyében Ezzel kapcsol at ban azl ír ják a lapok, hogv Benes külügyminiszternek semmi más terve nincsen, minthogy a németség e legrégibb lapját átvegye és beszüntesse. A lapot több tagból álló érdekeltség venné át, amely mintegy 1.2 millió Ivé-val kezdené meg a munkát. Przemysl felé vitte a felvirágzott katonavonat. Szenteste előtti napon, december 23-ikán éjjel súlyos bokalövéssel egy orosz járőr tíz társával foglyul ejtette. Egyik társának sikerült visszaszöknie hadtestéhez és az mesélte el, hogy a többiek sebesülten mind orosz fogságba kerültek. Magától Tullich főhadnagytól sem a hadvezetőség, sem a családja nem kapott semmi életjelt. Hiába várta felesége és kislánya szívszorongva az ismert rózsaszínű lapot, a jellegzetes írással. Ellenben jött a vöröskereszt jelvényével ellátott hivatalos írás, hogy Nagytétényi Tullich Szaniszló utász főhadnagy 1916 december 23-ikán éjjel eltűnt valószínűleg hősi halál! balt. Az özvegy nem tudta elviselni a csapást. A lesújtó bír kézhez vétele után alig egy fél évre szívbajban meghalt. Kislányát a spanyolnátha és az ápolás hiánya vitte el. Tullich főhadnagynak csak Kikindán maradtak rokonai. Pestis- és koicrapokolból fejes az óceánba Tullich főhadnagyot — mint naplójában írja először az orosz front mögötti katonakórházba szállították, majd hetek múlva bevagonirozták a többi fogságbaesett sebesült bajtársaival és két hétig vitte a döcögő kórházvpnat először Oroszország, majd Szibéria belsejébe. A sebesülésből jóformán még fél sem gyógyult, amiis, éppen azért nem írom alá. Ne is haragudjék érte. Én ugyan nem segítek magának még továbbra is rontani azt a fiút. Csak most az egyszer, János — kínlődja föl magából a kérést. De Jánossal nem lehet beszélni. Amit egyszer az kimond, azt állja. — Hát nem megy fiam, mondja otthon leverten Dénesnek. — János bátyád nem ír neked alá. Nem-e? — jár föl-alá dühösen a szobában. — Najinajd megmutatom! Bízd ram, anyám. Nem ezt az ötszázat,; ezer forintosat fog még ma nekem: aláírni!.:. ■ Kövesyné nem beszélheti le, megy, végig ‘ a városon, be a trafikba, új váltót vcnnL Aztán fiakkerbe vágja magát: 1 r : — A boldogfalva kúriára! Hosszú az út, gondolkozhat, van min. . Adj Isten, János bátyám. Csókolom a kezét, Janka néni. Búcsúzni jöttem. Hát csak ilyen rövid időre tisztelted meg anyád házát? — mordul rá János. - Hogy pénzt nem vihetsz cl, már maradásod sincs? — Egyéb dolgom akadt. Még van Pesten is rendezni valóm. De már csak leülsz nálunk, Dénes fiam - kedveskednék Janka. Nem tudja, kínálja-.e valamivel? Adna kávét, vajat is hozzá, de magukra sem meri hagyni. Két kemény koponya. Csak gyürködi köntényél s áll széles váltakkal s hol egyikre, hol másikra pislog. — Köszönöm, Janka néni. Tán az Húsz év után egy bevórezett Minapiéval, egy halotti verssel s egy japán villanykörtegyár részvényeivel jelentkezett egy világháborúban eltűnt katonatiszt. 1935. január 12. kor a havas-jeges szibériai pusztaságon gyalogszerrel elindították, vágj kétezer más hadifogolljal Szidibul szibériai ólombánj'a felé. Míg odaértek. a szomorú menetnek fele kidőlt. akik megmaradtak, azok az ólombányák gyilkos levegőjű tárnáiba kerültek, öt évi kényszermunka után Tullich főhadnagynak sikerült megszöknie. Mandzsúrián keresztül Kínába, illetőleg Sanghajba került. Az óriási kínai kikötővárosban éppen akkor pusztított a pestis és a kolera. A testileg-lelkileg összeroppant hatalmas embert a kínai katonaság Sanghai uccáin fél hol tan szedte fel, egy kórház-hajóba raktározta« be és a járványhajók messze a Csendes óceánra hajóztak ki a pestis-gyanús betegekkel. Tullich főhadnagy nem kapta meg a halált hozó kórt. Szervezete az éhségtől és a hónapokig tartó gyaloglástól voll csak legyöngülve. A járványhajón magához tért és egy éjszaka fejest ugrott az óceánba. Kimenekült a vesztegzárból. Egy kínai halászbárka szedte fel a már haldokló embert. Mikor magáho?. tért, akkor tudta meg, hogv- ismét rabságba került. Egy kinai kalózbanda rabja lett. A kalózhajón jól ment a sora. Teljesen felépült, régi ereje viszszatért és — mit volt mást tennie —a kalózbanda tagja lett. Elég jól megtanult kínaiul és annyira megnyerte a kinai banditák bizalmát, bőgj- később huioko , kalóz-alvezér lett. Aranyhal. Egy kalózporLyázás alkalmával fogságba ejtették egy motoros jacht utasait, a jachtot pedig elsüllyesztették. A jacht utasai japánok voltak. A foglyok közölt volt egy Európát járt és angolul tudó japán hölgy is. A vallatásnál kiderült, hogy a japán nő egy dúsgazdag japán műszaki vállalkozó egj'eüen leánya. Az emberrabló kalózok érintkezésbe léptek a fiatal hölgy szüleivel. Megállapodtak a váltságdíjban. Azonban Tullichnak tudomására jutott, hogy egyik kalóza, aki hivatva lett volna a váltságdíjai átvenni és a fiatal hölgyet szüleinek átadni, a váltságdíj átvétele után kél társával meg akar szökni és magával vinni úgy a váltságdíjai, mint a lányi. Tullich főhadnagy úgy rendelkezett, bőgj’ ő maga fogja a váltságdíjat átvenni, mert megtudta, mi készül. A kalózt és »pártütő társait kivégezték és megbízták a »főnökhelyettest«, bőgj' maga intézze el a dolgot. Tullich csak ezt várta. Ilyen módon szabadul a kalózoktól. A fiatal hölggyel megér ke zeit Yokohamába, álmukat is félti? de leül. Hallod-c, Dénes, alább a hanggal, mert hg még nem hallottál a .tisztességről, én mindjárt megtalállak rá. Én ugyan nem nézem,, hogy riénéd bugának vágj' a gyereke, de ha az • emberséges szóra néni ludsz emberül felelni, 'megismerheted niég a kezem járását. . Dúl még benne a í'cggeli méreg. Hogy ,cz a tacskó így kihasználja anyját... s most beállít ide s a helykínálásra csak helykén visszafelel: Ián az álmukat is féltik?.,. Hát felük bizpujd... Nem azért küszködtek idáig, hogy az övékből most, ez urizáljon! Sose pattogjon, János bátyáin. Nekem ugyan már édesmindegy, kiidob-o, nem-e? MegjCk a magam jószántából is, ha megmondottam, amiért jöttem. Jánost majd szétveti az indulat, de visszafogja mérgét, hogy a nyegle hangból látja, nem tdsz kérés. 1 — Azért jöttem, bőgj’ megkérjem, na, ne féljenek, nem a pénzüket, nem is az aláírásukat kérem, magamnak semmit, csak búgj" édesanyámat most ne hagyják magára. Ha úgy fordulna, hogy baj lenne a régi dolgokkal, álljanak melléje. Jól sáfárkodtál, mondhatom — vág szavába János .— s mire kellett neked az a teniéntelen pénz? — Arról anyámmal számoltani s raj la kívül e földön senkire sem tartozik. Magukra, Janka néni, csak . annyi — most már hozzá beszél .— hogy ezekben a napokban ne hagyják el. Rólam gondolhatnak, ami jól
