Komáromi Lapok, 1935. január-június (56. évfolyam, 1-51. szám)

1935-05-04 / 36. szám

2. oldal. 1985 májú5! 4. »KOMAROMI LAPOK« A választás alatt szabadságot kapnak a végrehajtók. A Halo Noviny c. lap írja: — A jó sajtóért, a békés választásokért, az illendő agitáeiós harc s más hasonló jelszavak sorát, úgy látszik, megtol­dottá]-; egy új jelszóval, amely nagyon veszélyes térre vonatkozik. Ma már nem írnak az agrárlapok 165.000, egy év alatt elárverezett gazdatelepről és házról, de olyan hírt kaptunk, hogy a pénzügyminisztérium utasítást adót! az adóhivataloknak, hogy a válasz­tási harc idején szüntessék be az adó­­árveréseket. Nyilván újabb választási trükkről van szó, amelyhez az agrár­pártnak fűződik elsősorban érdeke. Az adóvégrehajtók hathetes szabadságot kaptak s helyettük az agrár agitátorok árasztják el a falvakat. De az agrár­pártot ez az intézkedés sem menti meg a teljes vereségtől, mert minden gazda, minden földmíves jól tudja, hogy a választásokat követő hétközna­pokon isinél a végrehajtó kopogtat be a portálján és hogy a végrehajtónak annyi munkája van, az agrárpártnak köszönhető elsősorban, inert ő a fele­lős a történtekért, miután teljes év­tized óta agrár a miniszterelnök s még egy csomó más fontos miniszteri tárca agrárkézben van. A Magyar Nemzeti Párt lelkes gyűlései a Dunamentén. Dunaradvány, Dunamocs és Karva községekben. — A munkásság tö­megesen csatlakozik a magyar nemzeti párthoz. — Saját tudósítónktól. — Komárom, május 3. A magyar nemzed párt nagysikerű gyűléseket rendezett a Dunamentén: Dunaradvány, Dunamocs és Karva községekben. Ezeknek a gyűléseknek magyar nemzeti szempontból különö­sen az a nagy jelentőségük, hogy a nemzetközi eszmékből kiábrándult magyar munkásság tömegesen csatla­kozott a lelkes hangulatban lezajlott gyűlések után a magyar nemzeti pari­hoz. 'A munkásság mindjobban érzi, hogy először jön az a kérdés, hogy magyar vagy-e és csak azután jönnek a többi szempontok. Dunaradványon Koczor Gyula, a párt h. országos elnöke, volt nemzet­gyűlési képviselő és Varecha József, n magyar nemzeti párt munkásosztályá­nak központi titkára voltak a szóno­kok, akiket a dunaradványiak virá­gokkal és lelkes ünneplésekkel fogad­lak. Vörös Sándor helyi szervezeti el-Megbuktam. irta: Csathó Kálmán. Klárika napok óta hangtalanul járt­kelt a házban. Ha pedig szóltak hoz­zá, összerezzent és mindig csak a harmadik kérdésre értette meg, hogy mit akarnak tőle. De hiába firtatta akárki, hogy mi baja, csak válla t­­vonl és azt felelte mosolygós szájjal: — Semmi a világon! A szeme azonban mérhetetlen szomorúsággal nézett ilyenkor is a kérdezőre. Körülbelül vasárnap kezdődött ez a dolog és tartott szerdáig. Szerdán eljött Manci. A kél leány elvonult a kert sarkában álló filagóriába és egész délután tárgyalt. Vacsoránál Klárika még szóllanabb volt, de már nem mutatkozott annyira szomorú­nak. SVít határozott érdeklődés és kí­váncsiság csillogott a tekintetében, valahányszor Guszti bácsira nézett, pedig egész esle őt nézte. Guszti bácsi Klárikának nagybátyja volt és író. Okos ember volt, a csa­ládban legalább azt tartották róla, Klárikáról pedig mindenki tudja, hogy csacsi kis leány. Olyanok voltak egy­máshoz viszonyítva, mint a Mont Blanc az őzikéhez képest. A Mont Blanc nem igen vesz tudomást az őzikéről, az őzike viszont néha felnéz nők megnyitván a gyűlést Koczor Gyula és Varecha József elmondták hatásos beszédeikéi, amelyeket a hall­gatóság szűnni nem akaró éljenzéssel fogadott. A radványi gyűlésről Ounamocsra mentek a párl küldöttei, akikhez köz­ijén hozzácsatl a kozol l Hegedűs Balázs körzeti titkár is. A dunamocsi gyűlé­sen is csaknem az egész falu részi veti. Rudi Kálmán, a magyar nemzeti párt dnamoucsi helyi szervezetének elnöke megnyitotta a gyűlést, majd Koczor Gyula, Varecha József és He-I. Hova szavaz a zsidópárt V Ez a kérdés nem ok nélkül foglal­koztatja a közvéleményt. A választás­ban a zsidópárl szavazóinak elégte­lensége folytán nem vesz részt ön­állóan, nem tudott megegyezésre jut­ni a lengyelek pártjával sem, akik Hiinkáékhoz orientálódtak. Tehát a zsidópárl nem lekicsinyelhető szava­zatai meg fognak oszolni. Hová? lágyrészük az iparos, kereskedő és középosztály« pártja felé veti tekin­tetét. Vezetői is ide tanácsolták. Meg­írtuk, hogy ez a párl becsapja a szlovenszkói választókat, hogy ez tu­lajdonképpen cseh iparospárt (bro­súrájából alább talál idézeteket az olvasó. A szerk.) Najman urnák a pártja, aki egész életében nem volt filoszemitizmussal gyanúsítható. A másik részük a szociáldemokrata párt felé nézeget. A baloldali párt ugyan mindig a polgári osztályok gyengítésén dolgozik, amiből nem is csinált titkot, és a polgári színezetű zsidóság, melynek üzletei vannak, így olyan párl felé orientálódnék, amely párl nyíltan is érdekeik ellen dolgo­zik. A szociáldemokrata párl ma ki­sajátította a kommunista pártnak jel­szavait: »Világ proletárjai egyesülje­tek! és »Munkát, kenyeret!« jelsza­vakkal téveszti meg azokat, akik nem ismerik a szociáldemokrácia másik arcát, amely a profittól gömbölyűre hízott. Pedig van középpárt is: az egyesült magyar ellenzéki pártok, a helyi ipar­nak, földmivelésnek, középosztálynak a pártjai, az őslakos pártok, amelyek­kel a kommunális munkában együtt­­haladtak a zsidó pártok. Ezek az ős­lakosok itt élnek és nem Érsekújvár­ban, vagy Pozsonyban szerzik be életszükségleteiket, hanem a helyi kereskedelem körében. Igaz, hogy ellenzéki .pártok sohasem voltak a zsidópártnak favorizáltjai, de csak a nyugati országrészen. Keleten ezt máskép fogják fel, ott a zsidóság az őslakosság oldalán áll, mert tudja, hogy életérdekei ezt így kívánják. a Mont Blancra, anélkül azonban, hogy valaha is eszébejutna, hogy kö­zeledjék hozzá, mert tisztában van vele, hogy olt az ő számára úgysem terem semmi. Most azonban az őzike egyszerre úgy kezdett tekintgetni a havas és kopasz hegyóriásra, mintha akarna tőle valamit. A dolog nem voll feltűnő. Más nem is vette talán észre, csak maga Guszti bácsi. Hozzá volt ugyanis szokva, hogy a fiatalok rendesen nem igen hallgatnak oda, ha ő beszél az asz­talnál, hanem egymásközt nevetgél­nek. Most azonban Klárika áhítattal figyelte minden szavát. Guszti bácsi­nak feltűnt a dolog és azt gondolta magában:- Kedves kis leány ez a Klári és kezd végre megkomolyodni. Úgy lát­szik, lassanként feltámad az érdeklő­dése a dolgok iránt és kinő azokból a gyerekes és értelmetlen ostobasá­gokból, amikkel ezek a mai fiatalok tele vannak, amiken órákig tudnak röhögni és amiket józaneszű ember meg se tud érteni... Hogy mik azok az »értelmetlen os­tobaságok «, azt Guszti bácsi nem India volna közelebbről meghatároz­ni, de ez alá a gyűjtőnév alá foglalta mindazt, amiről a gyerekek húsz év­től lefelé egymásközt tolvajnyelven gedűs Balázs elmondták lelkesítő be­szédeiket, nagy hatást keltvén a hall­gatóság tömött soraiban. Dunamocsról Karvára mentek a szó­nokok. ahol bár a gyűlés későn lett hirdetve, de azért mégis hatalmas tö­meg várta a párt kiküldötteit és nagy figyelemmel és lelkes hangulatban hallgatták meg a szónokokat: Hegedűs Balázs és Varecha József titkárokat, akik Ábel Lajos helyi szervezeti elnök melegszavú megnyitója után mondot­ták el beszédeiket. Itt különösen igen sok munkás iratkozott be a pártba. Eperjes, Kassa, Ungvár példái ezt mutatják. Érdemes lenne c felelt gondolkozni. II. Az iparospárl igazi arculata. Időzzünk egy percig ennél a sok­arcú pártnál, mely iparos is, keres­kedő is, sőL középosztály is. Majd idézünk azután bizonyítékot ennek a pártnak igazi arculatának megisme­rése érdekében. Megírtuk, hogy Szlovenszkón ez 'a párt elhallgatta, hogy cseh iparos­­párt a címe, itt nem találjuk acseli­­szlovák jelzőt, mely megfogja a lépvesszőre tévedt magyar szavazót. A pártnak most jelent meg a röpirata, ebből megtudjuk, hogy a cseh iparospárl milyen elveket követ. Mi igazi nacionalisták vagyunk. Az iparosok és kereskedők (t. i. a cse­hek) résztvettek minden nemzeti ak­cióban, szokolegyleteket alkoltak. Mindig azt a jelszót követte: »A cs eh gyermek cseh iskolá­ba való.« »Tanúi vagyunk annak, hogy fia­taljaink (t. i. a cseh nemzethez tar­tozók) nem kaphatnak alkalmazást olyan vállalkozásoknál, melyet cseh­­német kapitalisták tartanak fenn. Ellenben ezek a vállalatok birodal­mi németeket, magyarokat, osztrákokat alkalmaznak (ami le­hetetlenség, meri idegen állampol­gár munkát nem kaphat. Szerk.) »Az iparosság nemzeti párt, mert nemzeti iparosságnak és kereskedő­­osztálynak a pártja. Azt akarjuk, hogy az igazi nacionalizmus legyen, mely a cseh emberi felemeli és az államban uryá akarja tenni. Azért vagyunk igazi nacionalisták, mert azt akarjuk, hogy a cseh nemzet kebelében száz és százezernyi ön­álló, független, boldog és megelé­gedett iparos és hivatalnok létez­zék. « Vájjon beszélt-e erről Komárom­ban a kedves és szeretetreméltó Lis­le a képviselő úr? Talán Bircsák fecsegtek és amit ő öreg fejjel sok­kal kevésbé volt képes megfejteni, mint gyerekkorában azokat a diskur­zusokat, amiket az öregek folytatlak előtte. És mert Guszti bácsi író voll, tehát mindennek és mindenkinek megértője, mérhetetlenül haragudott mindenre, amit érthetetlennek talált. Saját megnyugtatására kénytelen volt hipotézisekhez folyamodni az ilyen dolgokkal szemben, akárcsak a tu­domány és éppen olyan joggal, mint ahogy a régiek megállapították, hogy a természet irtózik az ürességtől, ki­mondta, hogy a fiatalok hülyék. Ez volt a legmegnyugtatóbb magyaráza­ta számára annak, hogy nem képes őket megérteni. Elvégre azL csaknem mondhatta magában, hogy ő a hü­lye? De ahogy a tudományban néha meglepő fordulatok egészen új ma­gyarázatát szolgáltatják a dolgoknak, éppen úgy megdőlt vacsora után Guszti bácsi előtt is a Klárika vele szemben valjó viselkedésének az az eredeti hipotézisén alapuló megfej­tése is, hogy a kis leány azért kezd figyelni őrá, mert komolyodik. Mikor ugyanis bevonultak a pipázóba és a többiek leültek bridzsezni, ő pedig elmerüli egy keresztrejtvényben, Klá­rika odasettenkedett hozzá és megszó­pártVézér is megfeledkezett erről, pe­dig a pártvezér úr szerel is, tud is beszélni. Sőt megkockáztatjuk, hogy ezekről a magyar mozgalmainkban mindig résztvett Fried Jenő sem tudott. Hol van ill szó a magyar ipa­rosról? a magyar kereskedő­ről? Nyiljék fel a szemük a világta­lanoknak és az elvakílottaknak csak úgy, mint az elvakultaknak és értsék meg, hogy Boldogulásukat csak a sorstestvérekkel együtt ke­reshetik. III. Lássuk a szoedemeket, mit Ígérnek nekünk és maguknak. A mélységbe zuhant város, Komárom Óh, a szoedemek! Ezek az igazi gascognei legények és C s i z m a z i a a kapitány! Most ugyan a város­házán a vizsgálat lefelé hatol és történelmi dokumentumok kerülnek napfényre a gázgyár régi mérlegeiben, de lesz oil egyéb más is. Ha nem találná meg a vizsgálat, majd szol­gálni fogunk dátumokkal is egyéb dolgokról, milliók sorsáról, tízezrek utalványozásairól, szóval a szoedem gazdálkodásról. Régen megírtuk, hogy ez a virtsaft egyenlő a leégéssel és úgy látszik, amit írtunk, azt megerősí­tette az idő. Mit telt a szociáldemokrata gazdál­kodás Komáromban? Dolgozott a szakszervezel erősítésén, városházán, városmajorban, központi műhelyben (amely diktál a városi képviselőtestü­letnek), iskolákban és mindenhol, ahová elért a keze. Már pedig a szoe­dem kezek hosszúak. Odaajándékozta értékének egyharmadrészén a kikötőt az államnak és azl mondta, hogy itt mindig csak a komáromi munkások fognak dolgozni. Úgy is lett volna, ha közbe nem jönnek az ukránok, meg a morvántúli expanzió. Nagy garral felépítették a munkásházakat, azok­ról kiderült, hogy ingyenes lakói van­nak, akik után az állami lakbéradót meg kellett fizetni. Tehát csupa nye­reség. Jöttek a milliók, Ham pl elv­társ, a szociális biztosító elnöke szor­galmasan a postára adta azokat és itt belefektette a bölcs szoedem gazdál­kodás pelróleumaszfaltba. A milliók clfogyatkozának, már a köz­­vágóhídra nem is maradt (kétmillió korona külön fiókban volt éltévé erre a célra a városi tak. pénztár trezorjá­ban!). »Mi alkotunk, nem mint elő­deink!: Csakugyan alkottak még asz­faltot is és meg is kapták sikeresen az aszfalt-pereket, a pótado-lefogla­­lásál, az adminisztráció azonban ineg­­sántult és ma is menetképtelen. A vá­rosi alkalmazottak és a nyugdíjasok minden negyedik vagy ötödik hónap­ban kapnak fizetési (a legtöbb csak hónt) és így bizonyára ambiciózu­­sabbau dolgoznak. Nincsen pénz, lítolta: Guszti bácsi kérem, beszélni sze­retnék magával.- Na kis leányom? felelt Guszti bácsi kedvesen, de azért azon a kis­sé fölényeskedő és leereszkedő han­gon, ahogy általában szokott a fiata­lokkal. Leereszkedő és vigasztaló mo­dor volt ez, valami olyasmi volt mö­götte, mintha yzl akarná mondani, hogy a fiatalság nem baj, majd el­múlik, nem kell miatta kétségbeesni, — Mi baj?- Egy nagy szívességre szerelném kérni. Mire lelkem? Parancsolj! Tudom, hogy Guszti bácsi a legokosabb ember a világon... No, no! - - dörmögte Guszti bá­csi szerényen, de azért nagyon jól esett neki az elismerés, sőt a fiatal­ságról való véleménye is javuló irány­zatot mutatott ebben a pillanatban. — Tudom, hogy Guszti bácsi min­dent meg tud érteni és éppen azért kérem. Nekem egy levelet kellene ír­nom egy... egy fiúnak. De fogal­mam sincs róla, "hogy mit írjak neki. Tessék megírni helyettem. Hiszen Guszti bácsi úgy tud írni, mint senki. Guszti bácsi egyszerre harminc év­vel érezte magát fiatalabbnak. Hát igen! Ez az! Az író fiatal marad, Választási szemle.

Next

/
Oldalképek
Tartalom