Komáromi Lapok, 1935. január-június (56. évfolyam, 1-51. szám)

1935-04-24 / 33. szám

2. oldal. »KOMAROMI LAPOK* 1935. április 24. Ezernyi ember volt jelen az országos keresztényszocialista párt komárom­­szentpéteri közgyűlésén. — Saját tudósítónktól. — Husvct hétfőjén tartotta az Országos Keresztényszocialista Párt Komárom­­szentpéteren közgyűlését, melyet nagy érdeklődés előzött meg. Délután fél három órakor inár hatalmas ember­­tömegek lepték el a Szentháromság terét és Igar Vilmos helyi szervezeti elnök Istenhozottal köszöntve a párt szónokait, a közönségnek szives türel­mét kérte meghallgatásukhoz. Ez he is következett, mért a népgyűlés a Lég­inél tóságteljesebben folyt le minden zavaró mozzanat nélkül. Dr. Alapg Gyula körzeti elnök, tar­tományi képviselő volt az első szónok, aki a párt alapvető elveinek hang­súlyozása után a párt program inját fejtette ki, melyben első helyen Szlo­­venszkó autonómiája áll. Ez az auto­nómia felöleli a közigazgatás, igazság­ügy, adóigazgatás önkormányzata mel­lett a legszélesebbkörű kullurális auto­nómiát, melynek alapján a magyar kisebbség megőrizheti nemzeti egyé­niségéi cs jellegét. Ezek után rátéri a választási küzdelemnek egyes jel­lemző tüneteire és így hosszasabban foglalkozott a fasiszta párttal, mely Komáromszentpéter községben is híve­ket szeretne toborozni. A fasiszta párt forradalmi párt, mely erőszakos utón akarja magához ragadni a hatalmat. Az ne tévessze meg a választókat, hogy mindent igér, mert rendszerint az igér eget-földet, akinek semmije sincsen. A pártot jellemzi annak szel­lemi vezére, a levitézlett Gajda tá­bornok. Aki nem tudná, hogy ez a volt katona milyen ellensége a magyarok­nak, az olvassa el a felőle megjelent könyveket, amelyekben bennevannak viselt dolgai. Majd a szociáldemokrá-Ha rágyújtunk egy illatos egyipto­mira, vagy a megszokott délutáni jó szivarra, valószínűleg nem is gon­dolunk rá, hogy a kék füsttel hamva­dó dohánynak közel 500 éves törté­nelme van. Mikor Kolumbus 1492-ben, hajóival amerikai földet ért, nem kis megle­petésére a parton tűz körül guggoló vörösbőrűeket talált, szájukban hosz­­szú görbe csövekkel »tabakokkaL. A csövek egyik vége »cohobával« és iz­zó parázzsal volt megtöltve, a másik vége gazdája szájából lógott, bodor füstkarikákat eresztve az ég felé. 4 dohányt cohobának nevezték a ben­­szülött indiaiak, füstjétől mély álom­ba merültek, pazar álomképekkel — melyekben mint túlvilági üzenetek­ben, megnyilatkozásokban hittek. A dohányzás akkori amerikai nagy népszerűségének bizonyítéka Benn».1 Diaz de Caslilló-nak, Gortez vezető­jének följegyzése, mely szerint Mon­­ezluma bensziilött király gyönyörűét? kifestett és aranyozott nádpálcikábój dohányzóit. Az Aztékok ma már ki­pusztult bensziilött amerikai törzse Tlaloka nevű bálványistenüket szin­tén pipával ábrázolták. A dohány Európába, Spanyolország­ba, együtt a többi amerikai szárma­zású növényekkel a 15. század ele­jén került. Innét indult hódító útjára Jean Nicot, lisszaboni francia köve,* által, aki dohánynövénykéket terme­lési utasítással II. Ferenc francia ki­rálynak és anyjának Medici Katalin­nak mint gyógynövényeket küldött — és lett szokatlan gyorsasággal min­dennapi szükségletévé az emberiség­nek. Mai tudományos nevét szintén Nicot-Lól kapta, először mint herba Medicci seu Nicoliana, amiből későb­ben a mostani név Nicotiana tabacum fejlődött ki. A XVI. század végén s a XVII. század elején a dohányzás egyes változatai — bumótozás, bagó­zás — olyan nagy méreteket öltöttek néhány nyugati államban, bogy Vili Orbán pápa 1624-ben kénytelen vol.* bullát kiadni, melyben egyházi átok­kal sújtotta azokat a hívőket, akik a templomban sem tudtak lemondani Komárom, április 23. cia kettős arcára mutatott rá, mely pacifizmust hirdet és emellett a kato­nai kiadások megszavazásában merül ki tevékenysége. A választókat figyel­mezteti, hogy magyarságukról és ke­reszténységükről soha le ne mondja­nak, mert ezen a kél pilléren áll a ki­sebbségi magyarság. A beszédet nagy tetszés fogadta. Majd a pártnak egyik új szónoka, Broczky István építőmester mutatko­zott be és már első mondatainál nagy derültséget kelteti, amikor az agrár­párt papucsosztásáról beszélt. Nem fe­ledkezett meg az iparosok, kereskedők és a középosztály pártjáról sem, mely erre a vidékre magyar garnitúrát ál­lít össze, de Prágában tudni sem akar a magyar iparosról. A magyarságnak állást kell foglalnia a keresztényszo­cialista párt melleit, amely minden társadalmi osztály érdekében dolgozik és a jobb jövő érdekében végzi fel­adatát. A nagy tetszéssel fogadott beszédet Derfinyák Gusztáv gyújtó szaval kö­vették, aki a szavazahatjhászó pártok igazi képét mutatta be a nagyszámú hallgatóságnak. Óva intette őket azok­tól, akik csak lélekkuíárok és mandá­­tum haj húszat a céljuk. Az ittélő ma­gyarságnak keserű tapasztalatai lehet­nek ezen a téren. Foglalkozott a kom­munista munkássággal is, mely most válaszúton áll. Munkál és kenyeret kö­vetel a keresztényszocialista párt is. mert nem a kenyér jegy boldogítja a munkást, hanem a munkaalkalom. A beszédet hatalmas tapsok %fogadták, Igar elnök néhány lelkes szóval be­zárta az impozáns néggyűlést. szenvedélyükről, s olt is dohányoz­lak. Egész sor híres orvos vette fe,1 elterjedése ellen a harcot, azonban eredmény nélkül. Mátyás de LabeII;,1 antverpeeni híres botanikus 1576-ba? írja, hogy a dohányzást főleg Európa és Amerika között járó tengerészek terjesztik. Arra a kérdésre, hogy hogy miért dohányoznak, éhségük és szomjúságuk csillapításával, testi és lelki erejük felfrissítésével felelnek Valószinüleg ezen megállapítás volt az oka annak, hogy a francia kato­nákat Louvois miniszter, — 1665-ben Hollandiával viselvén háborút, — sokkal több dohánnyal látta el, mint kenyérrel. A dohányzással nagyobb mérték­ben elsőnek Spanyolország és Portu­gália lakossága ismerkedett meg. Itt voltak az első dohánygyárak s a ci­garetta szó is spanyol eredetű. A do­hány a Pireneusokon elért sikerével nem elégedve meg, hihetetlen gyor­sasággal a többi államokat hódította meg. Ellenségei mindenhol híres ural­kodók, egyházi méltóságok és híre? orvosok voltak. I. Jakab angol ki­rály a dohányzás ellen kiáltványt adott ki az úgynevezett »Misokap­­nust«, amelyben nemzete meggyalá­zó jának bélyegezte azt az angol fér­fiút, ki nem szégyeli a szájából eme pokolian bűzlő füstöket eresztgetni. Feleletül a jó angol alattvalók ellen­kiáltványt > Anti—Misokapnust« szer­kesztettek, hangsúlyozva a dohányzás lélek és testnevelő hatását, ráadásig pedig fokozott mértékben tovább do­hányoztak. I. Jakab utóda I. Károly látván a harc sikertelenségét, 1625- ben, összekötvén a kellemest a hasz­nossal, megengedte a dohányzást, df őket megadóztatta, termelését pedig a máig is érvényben levő módon mo nopolizálta. A franciák a dohányt pokoli növény megnevezéssel fogadták, nevét azon­ban csakhamar királyi fűszerré vál­toztatták át. Hollandiában egyforma hévvel ter­jedt úgy a nők, mint a férfiak tá­borában. Hiteles feljegyzések szerin.1 a nők a férfiakat azonban csakhamar »lepipálták«. Európa többi országaiban csaknen? egy idő ben lett divatossá a dohány­zás. Magyarországon 1670-től, szigo­rúan. pénzbüntetés ellenében be volt tiltva. A rajtkapott nemest 50, ? jobbágyat 6 aranyra büntették. Né­metország, Ausztria, Törökország, Oroszország — az utóbbiban a do­hányzás orrlevágással voll büntetve. —rs a többi államok után Ázsia, Afri- Áka, majd később az örök jég biro­dalma következett. Az eszkimók pél­dául nagyon szívesen dohányoznak. Nansen feljegyzései szerint agyagpi­páikat alul nedves, felül száraz do­hánnyal töltik meg. A száraz rész el­szívása után, a desztillációs termé­kekkel telített anyagot — a bagót rágják. Ma a dohányzás millió és millió ember általános, a nemdohányzói' elölt örökké ismeretlen, kellemes ér­zést kiváltó szokása. Ellenségei ma is vannak. Főleg esztétikai és egészség­­ügyi szempontból harcolnak ellene. A tapasztalatok azonban bebizonyí­tották, hogy sem nikotin, sem mái) a dohányfüsttel az ember szerveze­tébe jutó anyag, egyáltalán nincsen hasonló hatással, mint az alkohol, vagy az ópium. A mai napig nincs bizonyíték arra, hogy a dohányzás az emberi szervezet — természet va­lamely elváltozását vonná maga után. Tény az, hogy az elfáradt idegeket megnyugtatja s mértékletesen hasz­nálva az észre is jótékony felfrissítő hatással van. Ez azonban csak a fel­nőttekre vonatkozik, a fiataloknál és kezdőknél fellépő nikbtinmérgezés sokszor komolyabb betegségekbe is átmehet. A lisszaboni kis növénykék világ­hódító munkája tökéletes volt. Ma már sok száz millió ember számára kenyérkeresetet és exisztcnciát biz­tosít, részint termelése, részint gyári feldolgozása és értékesítése. Az egy­kor minden országból kiutasított nö­vény levelei minőségének jobbítására, termelésének tökéletesítésére államok kelnek versenyre, kiterjedt szakiro­dalmat, dohánynemesítő állomásokat, dohányszakiskolákat alapítva. Váro­sunk egyik, középeurópai viszonylat­ban is nevezetességét nem lesz érdek­telen megemlíteni, hogy ilyen do­hánytermelési szakiskola Komárom, ban van. S ez Középeurópa egyedüli, dohánytermelési szakiskolája. A nagyközönség panaszkönyve. Mi lett a singellői átjáróhiddal ? Tisztelt szerkesztőség! Szíveskedjék pársornyi kérdé­semnek nb. lapjukban helyet adni. Rögtön rátérve a tárgyra: singellői lakos vagyok s több társam nevé­ben szeretném megkérdezni, mi van a vasúti állomás felett átve­zető gy aloghíddal, amely a Singel­­lőt, egyszóval a vasúti pályatesten túl levő városrészt könnyen össze­kötötte a város testével. Néhány évvel ezelőtt még nagy forgalmat bonyolított le ez a híd, érthetetlen, hogy lebontották. Mi, akiknek a városban van dolgunk, csak hosszú kerülők, mezei utak, átereszek fel­­használásával jutunk a városba. Vájjon kinek állott érdekében s miért, ez a híd-lebontás? Valószi­nüleg az államvasutak kezdemé­nyezték, azért, hogy a singellői la­kosoknak több bosszúságuk legyen. Szeretnénk remélni, hogy a közel­jövőben új hidat kapunk, vagy leg­alább is felvilágosítást arra nézve, miért kellett a hasznos hidat el­vinni, s berniünket megfosztani at­tól a lehetőségtől, hogy könnyen és akadálytalanul jussunk a város­ba. Nem lehet-e a városnak egy új híd építését kérvényezni? Tiszte­lettel egy »túlsó polgár«. . — A magyarkomároml városi moziban holnap, csütörtökön %6 és V*9 órai előadásban „Egy orvosnő naplója“ kerül műsorra. Főszereplők: Ann Harding, Nils Asther és Sári Ma­­ritza. A dohány» Lisszabon és Komárom. Irta Kovács István, ' dohánvisk. oktató. Minden héten eltörik néhány autórugó a vasúti állomás felé vezető utón s mégsem javítják az utat! — április 23. Számtalanszor megírtuk már, hogy Komárom perifériájának utai oly rosszak, hogy szinte veszélye­sek a közlekedésre. Különösen a vasúti állomás kö­zelében levő két utkanyar van olyan állapotban, hogy ha minél hamarább nem javítják ki ala­posan, a tengelyek és küllők tö­rése fog bekövetkezni. Minden hónapban ismertetjük a vasúti útszakasz szánalmas állapo­tát s nagyritkán, — az autótulaj­donosok közbenjárására, —• való­ban igyekeztek is segíteni az utón, az ut azonban nem, hogy javult volna, hanem egyre rosszabbodott s most már tele van gödrökkel, bukkanókkal. A komáromi autó­busz rugói rendre eltörnek s nincs hét, hogy az autóbuszt javítani ne kellene. Az autóbuszjáratok időleges szü­netelése ennek a körülménynek tudható be. Természetesen, mindaddig, amíg ez az útszakasz gyökeresen nincs ki­javítva, nem beszélhetünk kellemes közlekedésről. Legfőképpen az a baj, — amint hasonló esetben any­­nyiszor, — hogy a város és a vasút rendszerint nem tudja eldönteni, kinek il­letékessége alá tartozik az ut. Értesüléseink szerint az államvas­utakat terheli ennek az útszakasz­nak megjavítása, annak kötelessége arról gondoskodni, hogy a pálya­udvarra érkező járművek épségben jussanak a jegypénztár mellé. Ha azonban az államvasut nem javít­tatja, természetes, hogy akkor mégis a városnak kellene gondjaiba venni ezt a szegény utdarabot, amely iga­zán nem olyan hosszú s nem oly jelentéktelen, hogy állapotán segí­teni ne lehessen. Persze, nem kőda­rabokkal s azokra hányt porho­mokkal, hanem rendszeres burkolással lehet az útszakaszt ép körülmények közé hozni. S kár vitatkozni azon: ki az illeté­kes az utat megjavítani, mert a kö­zönség ebből még hasznot nem húz, legfeljebb kártérítési pórt in­díthat járműveinek eltört alkatré­szeiért. Rendőri szempontból majdnem eseménytelenül múltak el az ünnepek. — április 23. A húsvéti ünnepek rendőri szem­pontból minden különösebb rendzava­rás nélkül folytak le: a kikötői kocs­mákban éppoly nyugalom volt, mint ahogy a betörők és gabonatolvajok sem működtek a tőlük megszokott erő­teljességgel. Néhány kisebb bűneset fordult elő, amelyek nincsenek szoros összefüggésben a husvéttal. Szinte csak azért, hogy a bűnesetek statisztikája ne essen ... Szovics Ilona, akinek pék­műhelye van a Hold uccában, felje­lentést tett ismeretlen tettesek ellen: betörök jártak üzletében, feltörték a kasszát s mintegy 200 koronányi pénz­összeget vittek el. — Németh János vasút-uccai házának udvaráról ugyan­csak ismeretlen tettesek tyúkokat lop­tak. A tolvajok bizonyosan kellemes ünnepeket s jó ebédeket kívántak ma­guknak rendezni. — Egy komáromi autó elütötte Szeder József kétéves csikóját a benei országúton. — Present Beraát dunaparti raktárából ismeretlen tettesek nagyobbmennyiségü lisztet és ko pdt loptak. — Kürti Gizellának is­mén tlen tettt s a kézitáskáját lopta el gz egyik dunaparti vendéglőben, tánc közben A táskát az asztalon hagyta s mikor visszajött a táncból, már hült helye volt a ritikülnek s a benne levő pénznek. Valószinüleg nő volt a tettes. - S végül: férfipullowert találtak a rendőrség uccájában. Igazolt tulajdo­nosa átveheti a rendőrségen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom