Komáromi Lapok, 1935. január-június (56. évfolyam, 1-51. szám)

1935-04-17 / 31. szám

1935, április 17. »KOMAROMI LAPOK« 3. oldal. r Az idő beszél: Városszépitö egyletet Komáromnak ! Egler Dózsa 1880-1935 Szomorú li írt jelent Győrből a távíró: a Szent Benedek Rendnek súlyos gyásza van, mert hosszas szen­vedés után elköltözött annak soraiból Egler Dózsa főgimnáziumi tanár, a győri Szabad Egyetem tudós rektora. Egler Dózsa tanári pályája Komá­romban ívelt magasba, ahol több, mint másfél évtizedén át tanított. így érthető, hogy a. gyászhír valóságos megdöbbenést keltett mindazok köré­ben, akik a megboldogultat ismer­lek, hozzá közelebb férkőztek, főleg pedig tanítványai körében, akik ben­ne a nyelvészeti tudomány és az iro­dalom lelkes tanárát gyászolják. A megboldogult 1880 október 28-án született Temesvá miegyében, Szakál­­liáza községijén. Középiskoláit Pan­nonhalmán fejezte be, ahova 1900. évben felvették. A budapesti egyete­men szerzett tanári oklevelet és ta­nári állomásán, Komáromban 1913— 1920. évek között működött. Az a másfél évtized, melyet Komá­romban eltöltött, sokáig emlékezetes marad, mert a szerény, de nagyké­­szültségü tanár generációkat nevelt és azokkal megkedvellette a magyar irodalom minden ágát. Az előadó­­asztalnál több ízben megfordult a Jókai Egyesületben. Emlékezetes az az előadása, melyet a Dalegyesület­ben tartott a Petőfi-centennárium al­kalmával, s amely később meg is je­lent. A Jókai centennárium alkalmá­val is tartott előadást, mely hatalmas közönséget vonzott. Egler Dózsa Ko­márom társadalmának is igen kedvelt lagja volt. Nemcsak kellemes és von­zó modora, hanem nagy műveltsége és széles látóköre is sok tisztelőt és barátot szerzett neki. Győrött két év­vel ezelőtt súlyos gyomorbaj támad­ta meg, operáción is esett át, de mind­ez nem segített rajta. Három hónap,í békességgel viselt szenvedés után p hó 15-én megváltotta szenvedéseitől a Mindenható. Temetése ma, szerdán délután 5 órakor lesz Győrött a kato­likus sírkerlben. Áldás emlékére! A Vörös Kereszt békeünnepsége az elesett hősök emlékére. A Csehszlovák Vörös Kereszt Egye­sület mint a múltban, úgy ez évben is felhasználja a húsvéti ünnepek áhí­tatát, hogy a világháborúban elesett hősök emlékére, és a béke eszméjének ébrentartására ünnepséget rendezzen A hősj halált halt kedveseinkről va­ló megemlékezés legszebb és legma­­gasztósabb megnyilvánulása a békes­ség, a csend! Komáromban ép ágy, mint a köz­társaság minden városában és közsé­gében a helybeli Vörös Kereszt'Egye­­sület rendezi nagyszombat napján dél­ben, pontosan 2 perccel 12 óra előtt ? kétperces ünnepi csend -et és ez­úton is felkéri a város lakossága^ hogy a megemlékezés komoly méltó­ságának és ünnepélyességének eme­léséhez hozzájáruljon. A különböző felekezetek templo­maiban levő »hősök emléké -nél cser­készek fognak szombaton délelőtt há­romnegyed 12-től 12 óráig díszőrsé­get állani. Három perccel 12 óra előtt a hajógyár szirénái egy hosszú és há­rom rövid búgással jelzést adnak; majd a városháza tornyában a 3. tü­zérezred harsonásat »vigyázz«-t fúj­nak, amikor minden munka, minden forgalom megszűnik, kocsik, jármű­vek 2 percre állva maradnak. A 2 percnyi csend elmúltával a harsoná­sok a városháza tornyában »lefúj­nak * és az összes templomok harang­jainak zúgása közepette a tisztelet­­adás befejeződik. Vegyünk részt mindannyian a ma­gasztos megemlékezésben, hagyjuk 2 percre munkánkat, tennivalónkat ab­ba és állva, kalapvevéve áldozzunk 2 percnyi csenddel a hősök milliói emlékének, akik legdrágább kincsü­ket, életüket áldozták fel! A vidéki lapokat forgatva, csendes irigység fog el bennünket: akár Nyit­­rára, akár Lévára, vagy Újvárra, Du­­naszerdahelyre esik pillantásunk, minden városban lendületet vett az az igyekezet, hogy a Városi polgárok kifésüljék, megszépítsék városukat. Ujvárott parkol létesítenek és rendije akarják hozni a szigetet, Léván vá­rosszépítő egyletről mesélnek. Szer­dahelyen szintén ál akarják formálni a város képét, s Nyitráról ne is be­széljünk: vendéglő, zenepavillon, szö­kőkút és sugárutak rendszere van lervbevéve a nyitrai szigeten, a nyil­­raiak egyik kedvenc kiránduló he­lyén .Koniároinban a természetszere­tet nem valami erős mértékben van kifejlődve, — a természet nálunk a? Ácsnál kezdődik és ott is végződik. — a hajlandóság kevesekben van meg arranézve, hogy szépítsük városunkat és környékét. Milyen szép volna ná­lunk is egy rendbehozott Sziget, egy csomó virágos ablak, füves térség, park, sétaút, uccarendezés, milyet* üdítő látvány volna, ha minden há­zat rendben tarthatnánk s ha a strandunk valóban városi színvonalra emelkedne, nem volna lekenek lege­lője... Még így is, ebben a lapos­ságban is, az Úristen annyi természeti szépséggel, vizekkel áldotta meg Ko­máromot. hogy kár kiaknázatlanul hagyni őket és Pató Pál módjára lé­­icktclcnüi elmenni mellettük. Alakít­sunk városszépítő egyesületei s en­nek az egyesületnek minden tagja A Kereskedelmi Grémium közgyűlése. Komárom, április 16. A Komáromjárási Kereskedelmi Grémium vasárnap, április 14-én dél­előtt tartotta saját helyiségében Hoff­mann Simon gépkereskedő grémiumi ■Inök vezetése mellett rendes évi köz­gyűléséi. A közgyűlés iránt az idén nem volt olyan nagy érdeklődés, mint az előbbi években, pedig a komáromi és járási kereskedőknek ezen érdekképviselete a legnagyobb figyelmet érdemli meg, mert tagjainak életérdekei megvédel­­mezésében el ismerésremél tó munkát fejt ki. Erről beszámol a Grémium ve­­vezetőségének jelentése, amely felöleli mindamaz eseményeket, amelyek a Grémium 1934. évében előfordultak s amelyekkel kapcsolatban a vezetőség működéséről is teljes képet nyerhe­tünk. Mindenekelőtt meg kell emlékez­nünk Hoffmann Simon elnöknek a gazdasági életről szóló helyzetjelenté'­­séről, amely igen találó vonásokkal világít reá a helytelen gazdasági poli­tikára, amely a legközvetlenebb szom­szédos államokkal fennálló vámhábo­­rura vezetett, holott a kereskedelmi szerződések megkötésével hathatósan lehetne nemcsak a határmenti keres­kedelem, hanem az egész állam ke­reskedelmi és gazdasági bajain segí­teni. Közli a jelentés a komáromi kikötőnek öt évi forgalmáról szóló statisztikai adatait, amely szerint a komáromi kikötő forgalma 1930-lmn 52.5 °/o ot, 1934-ben pedig csak 13.7 o/o-ot lett ki. Ezzel szemben a pozsonyi kikötő forgalma 1930-ban 47.5 o/o .ot, 1934-ben pedig S6.3 °jo-ot teli ki. Az itt feltüntetett százalék arányában osz­lott meg a két kikötő összforgalma az elmúlt öt év alatt. Ennek a rohamos hanyatlásnak okaira helyesen mutat reá az elnöki jelentés akkor, amidőn azt mondja: A kikötő elsősorban a szén és erőteljesen munkálkodjon közre a városszépítés érdekében. Szép város jobban csábítja az idegeneket is, mini a rendezetlen, de a benne való lakás is vonzóbb, kedvesebb. Lehetőségeink meg vannak arra nézve, hogy Ko­máromból üde, virágos, — rossz ki­fejezéssel éhe — »lakályosí várost — formáljunk, de a minálunk im­már közbelegséggé vált közönyösség aligha enged egy lépési is lenni a vá­ros érdekében, önzetlen és szeretet­től vezérelve. Ha a helyi társadalmi, íclekezeii és világnézeti vilák ener­giáit városszépítésre és valami kol­lektív munkára fognák, bizonnyal több és aktívabb eredményt könyvel­hetnénk el, mint így, az individuális létezés csalóka örömeivel. Szépítő egyesületet Komáromnak, egy kis kollektív összefogást, uceák rendezését, házak szépítését, tübbsze­­retetet a város iránt! (S akkor talán azok a kis, rozsdás házikók is ollün­­nének, amelyek csúfjai Komárom belvárosának s amelyek mindennek nevezhetők, csak nem zenepavilon­nak!) Yárosszépílő egyesületet Komárom­nak, az uceák, fák, emberek és a szent, szabad természet érdekében. Meg kellene tanítani polgártársainkat egy kis természetszeretetre! Városszépítő egyesületet, a sztoven­­szkói városok mintájára. Ne marad­iunk el mindentől! Szépílsiink, javítsunk! állapot ezen a téren 75—85 o/o vissza­esést mutat. Megállapítható, hogy míg ezen áru átrakása nálunk 60 Kc-ba kerül vagononként, .addig Magyaror­szágon a mi pénzünkben kifejezve, csak mintegy 35 Kc-ba. Ilyenformán csak természetes, hogy a komáromi kikötlő helyzete kedvező nem lehet. Számszerűleg bebizonyított tény az is, hogy pl. a lengyel szén szállítása Kat­­lovicéből egész Európát a Fekete ten­gerig körüljárva és onnét a Dunán felfelé szállítva Magyarországra, ke­vesebbe kerül a lengyel szállítónak, mint a Kattovicéből Csehszlovákián keresztül, tehát lényegesen rövidebb Úton való szállítás Magyarországra. A komáromi kikötő eszerint bizonyos mértékben a rossz tarifapolitika áldo­zata. A széntranzitó kimaradását és ezzel e kikötő teljes pangását ez a két tény is eléggé igazolja. Indokolt az a panasza a jelentésnek, hogy a kereskedő osztály terhei nem igen találnak megértésre a kormány­nál. Számtalan rendelkezést sorol fel a jelentés, amely nagy sérelmet jelent a kereskedőkre. Viszont azok a ren-. delkezések, amelyek a kereskedők ké­pesítésének törvényes feltételeit akar­ják megszabni a jövőben, legfeljebb csak a jövő kereskedelmi generáció képesítését fogják fokozni, de a mai kereskedelem sürgős felsegítésére nem alkalmasak. Végül a jelentés a mai súlyos helyzet szanálására legfőbb te­endőknek tartja a termelés és értékesí­tés rendszerének sürgős reorganizálá­sát, az elzárkózás politikájával való szakítást és a rendes kereskedelmi szerződéseknek megkötését az összes államokkal, de legelőbb azokkal a szomszédos államokkal, amelyeknek piacára reá vagyunk utalva. Az elnök tartalmas helyzetje'eniésén kívül a Grémium vezetőségének jelen­tése az érdekképviselet múlt évi mű­ködését tárja elő. Kegyeletes szavakkal áldoz a múlt évben elhunyt pályatár­sak: Wetzler Mór, Plachy Lajos, Sza­bó Gjmla, Adler H. Vilmos és Cs. Se­bestyén Ferenc emlékének. A Grémi­koksz Iranzitójára van utalva. A mai untnak 1934-ben 917 tagja volt, a Gré­miumhoz tartozó segédek száma 123, a tanonook száma 36 volt. Megemléke­zik a jelentés a Grémium kebelében teljesített szociális munkálkodásról, így arról, hogy az elmúlt évben a komá­­íxjmi clszegényedett kereskedők és a gútai és nagy megyeri szegény keres­kedők között 1000 korona segélyt osz­lott ki, segélyezte a tanonciskolát, s a Járási Fiatalgondozó Egyesületet. Igen humánus működési: fejteti ki a Grémium kebelében működő u. n. köl­csönbizottság, valamint az önsegélyző csoport is. Beszámol a jelentés a Szlo­­venszkói Kereskedelmi Grémiumok Országos Szövetségének megalakulásá­ról, amelynek választmányába Fried Jenőt és Taub Márkot választották meg. A szövetség foglalkozik a Keres­kedők és Iparosok önálló Betegbizto­sító Intézete megalakításával, amely áldásos működést lesz hivatva kifej­teni a kereskedők szociális segítése terén. A Grémium közbenjárt a tele­fonnak éjjeli használata ügyében, va­lamint a vasúti menetrend megfe­lelőbb beosztásának elérésére. A Gré­mium kidolgozott egy tervezetet a ke­reskedők és iparosok tehermentesíté­sére vonatkozólag és csatlakozott a szlovenszkói országutak problémájá­nak mielőbbi kedvező elintézése ér­dekében megindított akcióhoz. Az egész éven át állandóan foglalkozott a Gré­mium a tagok különböző adóügyeivel vei és 170 esetben járt el a Grémium az illetékes hivataloknál. A vasárnap tartott közgyűlésen az iparhatóságot Soltész Pál közig, fő­biztos képviselte, a közgyűlésen Hoff­mann Simon elnökölt, aki megnyitó­jában rámutatott arra, hogy soha sem volt olyan súlyos a gazdasági helyzet, mint most, amelyet a határok megnyi­tásával és kereskedelmi szerződések megkötésével lehetne megjavítani. A közgyűlés a vezetőség jelentését egyhangúan tudomásul vette, az 1931. évi zárszámadásokat 68.153 Ke 60 f. bevétellel, 62.510 Ke 93 f. kiadással és 5642 Kő 67 f. felesleggel elfogadta, jóváhagyta, a felügyelőbizottság jelen­tése alapján a felmentvényl megadta. Majd a választmányból alapszabály­szerűen kilépett 12 tag helyét töltötte be a közgyűlés és pedig a régi választ­mányi tagokai választotta meg újra. Mivel külön indítványt nem adtak be az elnökséghez, a közgyűlés a rendes tárgysorozat letárgyalásával véget ért. — Megindul a személyhajózás. A MFTR. hajózási társaság személy­hajói Komáromból Pozsony—Bécsbe, e 21-én 1 ó. 45 p.-kor, Komáromból Budapestre e hó 23-án 15 ó. 10 p.-kor indulnak. További menetrend: Po­zsony—Bécsbe minden kedden, pén­teken és vasárnap 1 óra 45 perckor, Budapestre kedden, csütörtökön és szombaton 15 óra 10 p.-kor. (Érkezés Budapestre 20 óra 45 p.-kor.) — A Budapesti Nemzetközi Vásár gazdag É’/e/m/szer-csoportjának kere­tében bemutatásra kerülnek a magyar mezőgazdaság kiváló termékeinek fel­­használásával készült összes élelmi­szerek. A magyar hús-, gyümölcs- és főzelékszervek számtalan változata, a kitűnő magyar sajtok, kolbász- és füs­­tölthusáruk, cukorkák és csokoládék, valamint a nagyszerű magyar borok és különböző likőrök, gyümölcs- és borpárlatok a magyar élelmiszeripar hatalmas fejlettségéről fognak tanúbi­zonyságot tenni. A vásár szenzációja lesz a „cseppfolyós gyümölcs“. Ez nem egyéb, mint különleges kivonatoló el­járással készült gyümölcslé, amely a gyümölcs minden értékét: a vitamino­kat, cukrot, illő olajokat stb. magában foglalja. — A SZMKE szervezetei Veze­­kényben és Vizkeleteo. A Szloven­szkói Magyar Kultur Egylet a galántai járásban lévő Vezekényben és Vizkele­­ten szervezkedő kulturgyülést tartott, amelyen nagy számban jelentek meg az érdeklődők. Vezekényen régebbtől fogva működik már a kulturegyesület, Vizkeleten most alakult meg, hatalmas taglétszámmal A szervező értekezletet Szombathy Viktor vezette, aki hosszabb beszédben ecsetelte a kulturösszefogás szükségességét, amit a megjelentek he­lyeseltek. A két községben megválasz­tották a vezetőséget is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom