Komáromi Lapok, 1935. január-június (56. évfolyam, 1-51. szám)

1935-03-30 / 26. szám

2. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1935. március 30 magyar csehszlovák kereskedelmi tárgyalásokat április 10-én kezdik meg. Husvét ünnepén szünet lesz s a tanácskozásokat husvét után foly­tatják. Holota János dr. képviselő interpel­lációja a lapelkobzások ügyében. A képviselőház keddi ülésén kiosz­tott nyomtatványok között több in­terpelláció szerepel. Ezek között fi­gyelemreméltó Holota János dr. ma­gyar nemzeti párti képviselőnek az összkormányhoz intézett interpellá­ciója az időszaki lapok ellenőrzését végző hivatidos közegek túlkapásai tárgyában. Holota dr. interpellációja egyebek közöli a Prágai Magyar Hír­lap január lő-íki számában elkobzott vezércikkel teljes terjedelmében idé­zi. Érdekes, hogy a képviselőház el­nöksége az ügyészség által elkobzott cikkben semmi kifogásolni valót nem talált, ellenben Holota dr. képviselő interpellációjának további szövegéből egy bekezdést törölt. Ugyancsak szerepel az interpelláci­ók közölt Dobranszky János keresz­tényszocialista képviselőnek interpel­lációja is Csecs és Makranc községek magyar tannyelvű népiskolája tárgyá­ban. / Komoly nézeteltérések a gázvédelmi javaslat körül. A kormánynak a repülő- és gáz­támadás elhárításáról szóló javasla­tát készítik elő az illetékes bizottsá­gok. azonban még a véderőbizottságba sem került vissza a javaslat, mert mi­atta a koalíciós pártok között komoly nézeteltérések keletkeztek. Az agrár­párt háztulajdonos-szervezetei felhív­ták a politikusok figyelmét arra, hogy a repülőtámadás elleni védekezésről szidó javaslat szinte elviselhetetlen terhekkel sújtja nemcsak a háztulaj­donosokat, hanem az önkormányzato­kat, sőt magát az államot is. A javas­lat ugyanis egyre-másra rendelkezik, hogy hol és mennyi gázveszélymentes és bombabiztos fedezék építendő — magán, állami és városi házakban, épületekben, de sehol semmi in­tézkedés nincs arról, hogy a nagyon is költséges mert különleges — építkezések költségét ki viselje tulaj­donképen? Ennek az éppen nem mel­lékes kérdésnek rendezetlensége mi­att elmaradt a véderőbizottság és az alkotmányjogi bizottság ülése is. Amint a beavatottak mondják, igen kétséges a sorsa az egész javaslatnak. Francia hivatalos lap a kisautóul politikai terveiről. A Temps legutóbbi számában fog­lalkozik a kisantant állásfoglalásával a német fegyverkezés kérdésében. A lap úgy értesülj hogy a kisantant nem fog tiltakozó jegyzéket intézni Német­országhoz, hanem hízik Franciaor­szág és a nagyhatalmak állásfoglalásá­ban. A lap ezzel kapcsolatban azt írja, hogy Prágában megelégedéssel vették tudomásul Gömbös Gyula ma­gyar miniszterelnök ama kijelentését, hogy Magyarország nem szándékozik egyoldalúan dönteni a fegyverkezés kérdésében. A kisantant hajlandó a békeszerződések katonai intézkedései­nek megegyezés útján leendő enyhí­tésére. inig az osztrák kérdésben kü­lön elbírálási óhajtanak. Csehszlová­kiának csupán az a kikötése, hogy az ő haderejének nagyobbnak kell len­nie, mint a magyar és osztrák had­erőnek együttvéve. A Kereskedő- és Iparospárt Komárom, — március 29. Uj párt születését hirdetik a falra­gaszok, mert olyan szegények vagyunk pártokban. Megirigyelték az agrárpárt helyzetét, melyben földmivesek vannak, akik még bennevannak és most „ke­reskedő>“ és iparospárt alakul Komá­romban, mert tizenöt egyéb pártban nem férnek el. A tájékozatlanok felvi­lágosítására el kell mondanunk a kö­vetkezőket: A zsidópárt — mint irták a lapok — nem állít jelölteket és igy a keres­kedők egyrésze nem szavazhat erre a pártra, amelynek szavazataira két cseh párt vetette ki hálóját. Az egyik a cseh nemzeti szocialista (Klofács-Benes) párt, a másik a cseh iparospárt, ezidőszerint kormányon kivül. Ami az első pártot illeti, nem kell sokat mondani felőle mást, mint az 1926. évi parlamenti eseményt idézni, amikor augusztusban az állampolgárság kérdése került sző­nyegre és a parlament kvalifikált több­sége fogadta el a törvényjavaslatot, egyesegyedül a cseh nemzeti szocialista párt nem szavazta meg az állampol­gársági novellát, mert nem akart a „magyaroknak és zsidóknak“ állam­­polgárságot adni. Most persze más nótát fújnak. Talán még zsidó jelöltet is állítanak. kiszívja a vérét, mini valami vámpír. Guerin, a festő közbeszólt:- A nevetése egyszerűen sátáni Ahogy a publikumot üdvözli, vagy valami pokoli szeszélytől elragadva letépi hegedűje három húrját, vagy gőgösen kivág valami hirtelen eszébe jutott rögtönzést, az embernek eláll a lélekzete, de nem tud előle mene­külni, hanem megdermedve, egészen átadja magát a varázslatnak. Én nevetségesnek találom — szó­lalt meg újra León gróf, a császár ivadéka, akinek botfüle volt és keve­sebbre becsülte Paganinit, mint a Víg­opera legutolsó szólótáncosát. Janin haragra lobbant.- Bocsánat, gróf úr, Paganini véres . komolysággal játssza a maga szere­pét. amely tele van túlvilági tragédiá­val. Nem egy alkalommal láttam őt, hogy ne mondjak többet, például egy ragyogó tavaszi este, amikor a Mózes fantáziát játszotta, úgy ahogyan azt csak Mozart paradicsomában Szent Cecilia tudná énekelni. Láttam őt azon a félelmes téli estén, amelyen minden­kinek vacogott a foga a kolerától való félelmében, amint komolyan és vész­jóslóan kezében tartva hegedűjét meg­jelent a pódiumon és végignézett a közönségen. Mindenki úgy érezte, mintha ott, a csillárok alatt, a halál követe jelent volna meg. De hát kicsoda ő tulajdonképen? sikoltott fel a szép De Claux gróf­nő, aki a la Giroffe frizurájával álta­lános feltűnést keltett. A géniek birodalmának egy fe­kete fantomja. — A halál fantomja toldotta meg a fiatal Viktor Hugó, aki szerelmes .volt de Claux grófnő heroikus frizu­rájában. — Csakugyan olyan volt, mint egy jelenés. Hirtelen tűnt fel, épolv hirte­len el is tűnt a szemünk elől — je­gyezte meg a szerkesztő. A másik párt, mely Szlovenszkón a zsidó és magyar szavazatokra pályázik, a cseh iparospárt. Ez a párt kilépett a kormányból és a nem­zeti demokratákkal szűrte össze a levet. Tehát most nem kormány­párt. De lehet belőle. Persze Ígéretekben nem fukar és többet ígér, mint egy igazi kormány­­párti, holott semmi befolyása sincsen a kormányra. Szlovenszkón sikerült itt-ott a járatlan iparosokat megszédi­­teni és Ígéretekkel levenni a lábukról. Mit nyertek vele? Semmit. Mert az iparospárt nem tehet az iparosért sem­mit, illetve csak annyit, mint a többi ellenzéki párt tehet, a törvények kere­tein belül. Hol az az iparos, akin ez a párt segitett valaha is! A választás után vége a barátságnak és az isme­retségnek. De hát az adóleirások. A törvény értelmében az adóhátralék le­írható az iparospárt intervenciója nél­kül is. Az ellenzéki pártok is leírattak épen elég adóhátralékot, melynek meg­fizetésére az adóalany képtelen és an­nak végromlást okozna. Itt az a komi­kus helyzet, hogy egy kormányon kí­vüli párt igér minden javakat a kor­mány bőségszarujából. A kereskedők valószinüleg átlátnak- Hát csakugyan meghalt? — kér­dezték egyszerre hárman. Nincs kétség benne. De örökké felejthetetlen lesz. Bebarangolta egész Európái és nyomában misztikus tör­ténetek keltek, mint valami árnyék és követték őt. a kontinens egyik vé­gétől a másikig. Valóságos bolygó zsidó volt szólalt meg halkan egy politikus, aki szintén szerelmes volt de Claux grófnő köztársasági frizurájába. Úgy van. Megtestesülése a bolygó zsidónak, ahogy azt Lewis ábrázolta. Mintha a homlokán lángoló kereszt égett volna, fekete szemöldökei kö­zött. így vonult végig a világon, az emberek körülözöntötték, de a legsű­rűbb tömegek is utat nyitottak neki, ha kedve volt rajtuk keresztülgázolni. Csakugyan volt benne valami ember­­feletti és cseppet sem csodálkoznék azon, ha most itt, a pódiumon egy­szerre csak megjelennék és ördögi gúnnyal ránk vigyorogna. — Szent Isten, én félek! — sikol­­tolta de Claux grófnő és aNapoleonida gróf széles mellére bújt. Ma nagyon szerelte a grófot, mert ő is hallotta, hogy a másvilágra küldte vetélytársál Nemcsak a grófnő, de mindenki félt. A levegőben valami kínos és nyomasz­tó félelem úszkált. Az emberek lassan­­lassan megesküdtek, hogy ma megje­lenik itt a halott Paganini és játszani fog a túlvilágról. Az izgalom tető­fokra hágott. Némelyeknek verejték ült ki a homlokára, mások ájuldoztak. Kisfiúk az anyjuk ölébe rejtették ar­cukat és szepegve rimánkodtak, hogy vigye őket haza. A Bourbon-hercegek menekülni akartak, de nem tudtak megmoccanni helyükön. A terem kö­zepéről nagy gázcsillár lógott alá és émelyítő szagol árasztott maga körül. A lángoknak kékes és sárgás színük volt és ez a pokol lángjaira emlékez­­tetle az ijedősöket. A lángok, mint va­a szitán és jobban szemügyre veszik az iparospártot, mely filoszemitzmussal nem volt vádolható, amire nagyon jól emlékeznek, akik az eseményeknek nemcsak szem-, hanem fültanui is vol­tak. Iparosaink azonban könnyebben hajolnak az ígéretek földje felé, melyet az iparospárt osztogat. Pár esztendeje megalakult Komáromban az iparospárt, elszéditett néhány jobbnevü iparost is, mert akkor az volt a bűvös jelszó, hogy a magyar pártokat kell megbon­tani és csakugyan sikerült is egy tagot a képviselőtestületbe beküldeni. Akkor kiábrándultak iparosaink. Most megint hallatszanak a szirénhangok és ismét elkezdődik az iparosfogás. Holott a helyzet egészen más. Az ipar, nevezetesen a kisipar, le­romlott gazdasági helyzetén sem az iparcspárt, sem más párt nem képes segíteni. Egészen más gazdasági poli­tikát kellene folytatni akkor és az ipar­pártolást nem a Bafán kellene kezdeni, akinek száz és száz millió adóját le­írják, hanem a kisiparoson, aki azért nem kaphat segélyt, mert „háza van“. Tehát először egye meg a házát, ha­rapjon bele. Akkor, amikor a német gyáriparosok vezetője kijelentette a Reichenbergben tartott kongresszuson, hogy a nagyipar mennyire visszafejlő­dött és hogy hat milliárddal kevesebb munkabért fizetett ki a válság előtti évekhez képest, akkor fölösleges ipar­pártolásról beszélni. A kisipar haldoklását nem fogja megakadályozni az iparospárt, mely itten még külön a „kereskedő“ névvel is büszkélkedik. Ellenben ígéretekben nem lesz fukar ez a párt és fürge képviselője, Liska képviselő ur Csak azután fel kell Írni mindent, amit Ígért és számon kell tőle alkalmilag kérni. Auto alkalmi vételi Kifogástalan karban lévő, keveset használt 5 üléses kedvező fizetési feltételekkel eladó. Cim a kiadóban. 101 —m—■Mimi Minin HifiwwiimiMwi'V—i? lami lepkék, lebegtek és világítottak. A negyedik páholyban Párizs zenei hatalmasságai ültek. Berlin úr és húga, Lujza kisasszonya, Habeneck, a Nagy­okra kövér, öreg puha karnagya, M. Verőn, az Opera igazgatója, Hector Berlioz, a flamingóra emlékeztető hosszúnyakú komponista némán és ün­nepélyes várakozással lesték a nagy pillanatot. Berlin úr sastekinlete néha a karzat felé röppent, oda, ahol a Polytechnikum növendékei helyezked­tek el, ifjú, csinos polgárnő-feleségeik­kel. ok voltak a fizetett tapsolok. A diákok és lőréitek egyformán megve­tették az első, második és harmadik páholyt, sőt az összes páholyokat; ők a lietaera-köztársaság hívei voltak s Paganinire, mini a sátán fiára voltak kiváncsiak. Egyikük elkiáltotta ma­gát: Paganini! Paganini! Senki sem látott semmit, a függöny íe volt eresztve, a pódium előtt a zenészek felugráltak és üvölteni kezd­tek: — Paganini! Paganini! Mint az orkán, úgy zúgott végig a termen a művész neve. Eszeveszetten tapsoltak és éljeneztek. Mindenki az! hitte, hogy a szeme káprázik és csak ő nem látja Paganinit, Nem látja, csak érzi, hogy ott van a pódiumon, fel­emeli jobb karját és ballábát lánclé­péssel előre nyújtja. így emlékeztek rá és most mindenki megesküdött, hogy Paganini ott van a pódiumon. A közönség üvöltött és éltette Paga­ninit. És ekkor íellebbent a függöny. Alig volt türelme a közönségnek, hogy az első számokat végighallgassa. Az impresszárió nagy üzleti érzékkel válogatta össze a programútól. Min­denekelőtt le akarta kötelezni a Berlin családot. A azetta Musicale és a Jour­nal des Débats tulajdonosait és elő­adta Bet tin Lujza kisasszony Esmeral-Ördögtrillák. Irta: Surányi Miklós. Az összes párizsi lapok közölték, hogy Paganini meghalt és az ucca­­sarkokon mégis öles plakátok hirdet­ték a csodahegedűs fellépését. Egész Párizst felizgatta ez a misztifikáció és a hangversenyteremben mindenki ott volt. aki a társadalmi és művészi élet­ben valamit számított. Hercegek, fél­világi nők, operaénekesek, zenészek, költők, katonák és miniszterek. Min­denki zavarban volt és senki sem tudta titkolni, hogy babonás félelemmel va­lami csodát vár. Paganinivel kapcso­latban mindent el lehetett hinni. Azon­kívül Mr. Watsonl az impresszáriót is ismerték s tudták róla, hogy leg­alább is olyan cimboraságban van az ördöggel, mint maga Paganini. Janin, a nagy kritikus, León gróf páholyában szenvedélyesen mesélte a hallgat óságnak: — Ez a Paganini megoldhatatlan rejtély. Tulajdonképen egyetlen em­beri vonást sem tudtam benne soha­sem felfedezni. Lalouche, a Figaro szerkesztője meg­jegyezte : — Azt hiszem, csak játsza az ör­­döngős fickói. Nem. ö valóban ördöugős. Néha olyan villám csap ki a szeméből, hogy az ember megdermed tőle. — Valóságos szörnyeteg — kényes­­kedell a kétméteres óriás, akiről min­denki ludta, hogy a nagy császár tör­vénytelen fia. — De ellenállhatatlan és elbűvölő szörnyeteg. A karjai szinte lelógnak a földig és szétlerjesztett ujjai mitho­­lógiai sárkány-karmokat juttatnak az ember eszébe. Valahányszor hallottam, mindig féltem, hogy egyszer csak el­dobja a hegedűjét, lorkonragadja a legközelebb álló emberi, megfojtja és

Next

/
Oldalképek
Tartalom