Komáromi Lapok, 1935. január-június (56. évfolyam, 1-51. szám)
1935-03-23 / 24. szám
1935, március 23. i KOMÁROMI LAPOK« 5. oldal A 40 éves Katolikus Legényegylet vasárnap tartotta folyó évi rendes közgyűlését. Amint annak idején jeleztük, a helybeli Katolikus Legényegylet elnöksége f. hó 17-ére tűzte ki a közgyűlés időpontját, amikor is szép számmal gyűltek össze az egyesület pártoló és rendes tagjai. A közgyűlést Lestár István dr., internátusi igazgató elnöki megnyitója vezette be, amelyben idézte Majláth Gusztáv gróf, a jelenlegi erdélyi püspök, a komáromi Katolikus Legényegylet alapitó-elnökének szavait és a hála adóját rótta le az isteni gondviselésnek azért a sok jótéteményért, amelyben az egyesület az elmúlt 40 esztendő viszontagságos ideje alatt részesült. Majd kegyeletes szavakkal emlékezett meg Panghy Özséb alapitó és Polony Lajos választmányi, valamint öt pártoló tag elhunytéról, amit a közgyűlés állva hallgatott meg. A jegyzőkönyv hitelesítése után a másodelnök számolt be az egyéves egyesületi munkáról, amelyből kitűnt, hogy a vezetőség fáradozását a város széles rétegeinek támogató szeretete kisérte és mind erkölcsileg, mind anyagilag szép eredményt mutat az elmúlt év mérlege. Általában kéthetenkint voltak tagösszejővetelek, nyáron pedig családi esték. A pünkösdi majális, a szüreti mulatság és a farsangi bál alkalmával egyaránt szép közönség talált szórakozást az egyleti fiatalság agilis rendezésein. A műkedvelő gárda nyolc előadást rendezett. Műsorán szerepeltek a „Csirkefogó“ és a „Milliomos nagynéni“ 3 felvonásos bohózatok és a „Zsindelyezik a kaszárnya tetejét“ c. operett 7 előadása. Az egyesület belső életét élénkké tették a különféle szakosztályok, úgymint a ping-pong, sakk, torna szakosztályok működése és az újabb keletű zenekar és cserkészcsapat. Az egyesület vallás-erkölcsi célkitűzéseit szolgálták a Katolikus Akadémia előadásai, a nagybőjti lelkigyakorlatok, valamint az istentiszteleti cselekmények, melyeken egyre fokozódó buzgósággal vettek részt a Legényegylet tagjai. A közgyűlés örömmel vette a beszámolót tudomásul, mert sok és áldozatos munkáról tett tanúságot és köszönetét szavazott mindazoknak, akik a siker érdekében fáradoztak. Ezután Kreschka József, egyesületi pénztáros terjesztette elő a zárószámadásokat melyekből megnyugtató képet nyert mindenki a Legényegylet vagyoni helyzetéről, úgyhogy a közgyűlés a felmentvényt köszönettel és egyhangúlag megadta. Majd a választásokat ejtette meg a közgyűlés, amely az egyesület ügyészévé Bangha Dezső dr.-t, jegyzőjévé Almássy Gyulát választotta meg. A választmány uj tagjai lettek: Beck Ferenc, Jakab István, Laky Nándor, Langsádl Lajos, Lukovics Béla, Metlesich Kálmán és id. Wojtovicz Richárd. A felügyelőbizottság tagjaivá Kiss István, Makky Lajos és Sotter Józsefet választották meg. A választások lebonyolítása után állástfoglait a közgyűlés a vasárnapi általános munkaszünet érdekében sikeresen megindított akció mellett; elhatározta, hogy azt a legmelegebben támogatja és átiratot intéz az illetékes tényezőkhöz ez ügyben. Végül kimondották, hogy az egyesület 40 éves fennállását ünnepélyesen fogják megölni és ezzel kapcsolatosan taggyüjtési akciót is fog a Legényegylet indítani A közgyűlés, miután a tárgysorozatot kimerítette lelkes hangulatban ért véget. Legszebb tavaszi női k kosztümök és köpe- ® nyék a legújabb párisi és londoni szövetekből és divat szerint a legolcsóbban =] Csonkánál Olcsó árak! Klapkatér 9. 292 Gyuri fiú esete egy komáromi kislánnyal. Van még romantika és a lovagkori erények se vesztek még ki. — Saját tudósítónktól. — — márc. 22. Hihetetlennek látszik, hogy ebben a rohanó világban még vannak lovagok, akik a nő kérésére a bedobott kéztyűért akár az oroszlán, ketrecbe is beugoraak. Ennek a végtelen kedves történetnek a főhőse egy négy éves bájos kis fiúcska, akinek gyönyörű világos szőke göndör haja mellett még bogárfekete szeme van, akár az édesanyjának. A fiú mamájának van egy jó barátnéja, akinek szakasztottan olyan szép bogárfekete szeme van — és a szemeik után bizony össze lehetne téveszteni ezt a két bogárszemű asszonyt. Ha török nők volnának, akik lefátyolozottan járnak és csak a szeműk villog ki a fátyol alól, bizony még a férjeik is összetévesztenék ezt a két asszonyt. Mint jóbarátnékhoz illik, a gyerekeknél a keresztkomaságot is vállalták és a mama testi-lelki barátnéja egyben a Gyuri fiú kérésztmamája is. A keresztmamának van egy tízéves elsős gimnázista, kis karcsú leánya, szintén fekete szemekkel. Nevezzük ezt a kis lányt Alexandrának, remélvén, hogy ilyen nevű kislány nincs a helybeli főgimnázium első osztályában. Alexandra ugyanis nem akarja, hogy a nevét kitegyük az újságba, ő még csak arra vágyik, hogy az iskolai értesítőben lásson nyomdafestéket a neve — vastag betűvel. A Gyuri gyerek igazi nevén szerepel, ő még nem törődik a sajtónyilvánossággal. Igaz, hogy meg se kérdeztük a Gyurit. Amikor már otthon nem bírnak a Gyuri gyerek rosszaságával, pajkosságával, akkor egy-két napra odaadják a keresztmamához nevelésre. Uj söprű jól söpör, no meg aztán a változott környezet annyira hat a Gyuri gyerekre, hogy hihetetlenül jól viseli magát ott. Odahaza nem akar enni és az ebédnél rendetlenkedik. Itt végtelen kedvesen ül az asztalnál, és mindent megeszik. Igaz, hogy a keresztmamáék trükkel dolgoznak és azt mondják, hogy ki eszi meg előbb az ételt, a Gyuri, vagy Alexandra? Aki előbb eszi meg, az lesz az angyal, a másik az ördög. Gyurinak rém tetszik ez a játék és a szemei szinte kidüllednek, annyira tömi magába az ételt. A napokban láttam egy ilyen evőversenyt és Gyuri rengeteg menynyiségű darás, magyarul grízes metéltet tömött magába és persze, hogy Gyuri lett az angyal, de a verseny végén kitűnt, hogy a Gyuri csalt, mert a rengeteg tésztát csak a kis pofikájába gyömöszölte be és a győzelem után kezdte lassan megkérődzni a szájába beraktározott ételt. Az anyja azt mondja, hogy otthon soha meg nem enné a grizes tésztát. Ebéd után aztán a házikisasszony a tükör elé szokta vezetni a Gyurit, ott szépen megfésülte gyönyörű, szép göndör szőke haját. Ilyenkor aztán Alexandra mindig azt szokta mondani Gyurinak: — Gyurikám, minek neked ez a szép szőke haj, add nekem. A nevelési kurzusnak vége szakadt és a Gyuri gyereket a Klapka térről hazavitték az Eötvös uccába. Gyuri mamája örömmel állapítja meg, hogy a nevelési kurzus a keresztmamánál mennyire használt. A Gyuri sokkal csendesebb, most is beim van csendben a szobában és nem szól egy mukkot se. Egyszer aztán kijön a Gyuri a szobából. Az anyja majd elájul, mikor meglátja Gyurit eléktelenítve. Gyönyörű, vállig érő haja le van nyírva, a kezében hozza a levágott göndör fürtöket és azt mondja az anyjának: — Anyu, az Alexandra kérte a hajamat, én lenyírtam, odaadom neki. Vidd el Alexandrának... És még mondja valaki, hogy kihaltak a lovagkori erények... (—ayjó—) Egy Ady-könyv útja Budapesttől Gúláig* — Egyúttal visszaemlékezés Bródy Sándorra is. — Egy könyv. Nagyon érdekes könyv, a címe után megítélve régen adhatták ki. »Költészeti külcsíntanx Először egy könyvkereskedőé volt, akitől Ady vette meg. Adytól Bródy Sándor, az író örökölte. Bródytól egy pincér és a pincértől én. A régiségkereskedő sem igen örülhetne neki, hiszen a címtáblája után mindjárt hiányzik belőle huszonhárom oldal. Nekem sokat ér, mert nincs meg bennem a régiségkereskedő árbecslő tehetsége. Sőt éppen a cimtáblája jelent nekem legtöbbet, mert a piszkos-sárga tábla jobb sarkában erős betűkkel ez áll: Ady Endre. Szeretem a véletlent, hogy az utamba hozta ezt a kis könyvecskét, örököltem. Mondjuk, egyenesen Adytól örököltem. Elvégre én is szeretem úgy Adyt, mint Bródy Sándor, akinek bizonyára volt egyéb emléke is a költőtől. Bródy különben sem becsülte meg úgy ezt a könyvet, ahogy a könyv tradíciója megkívánja. Talán néha elvitte magával a kávéházakba. Lehet, néha simogatta azokat a sorokat, amikét a »szép, szomorú szemű« költő olvasgatott. Esetleg el is dicsekedett barátai előtt, hangulatosan előadva a könyv eredetét. Talán szerethette is, talán kellemes emlékei is voltak a könyvvel kapcsolatban. Egyszer aztán elérte a nemezis. A könyvet is, Bródyt is. Egy múzeum-köruti kávéházba tért be az író egy feketére és a könyv vé-GYÜMÖLCSFÁK téli kezelésére Alapja : szerves festőanyagok. Megtisztítja, megfiatalítja áfát, megöli a kártékony gombaféléket, kiirt minden rovart, könnyen kezelhető és oldható, megbízható és igen olcsói 1 kg doboz 100 liter vízre Kő 38’— 1 liter késs oldat 3$ fillér. Felér 10%-os karbolineum-oldat hatásával. Gyártja a FLY-TOX r. t. Főlerakat: Praha II., Klimentská 7. tétlenül éppen vele volt. Ez nem lett volna baj. A baj akkor kezdődött, amikor Bródy egy ott szomorkodó barátjának elmesélte a könyv történetét. A kiszolgáló pincér száma következett most. Jött a megrendelt kávéval. Pontosan jött, akár a drámai jelenet végszavára az új szereplő. A végszót sikerült neki elkapnia: »Ez a könyv, barátom, Adyé volt!«. És most, kedves olvasó, megilletődött lélekkel gondoljon a pincérre! Mert képzelje el, hogy ez a pincér nem csak a felíró és kiszolgáló lányok iránt érdeklődött, hanem az irodalom iránt is. Sőt ennél sokkal tovább ment! Ady-rajongó volt! Szomorkás, fáradt szemét szeretetteljes csillogással függesztette a könyvre. Pincér lelkének minden rajongásával bámulta a vaskos kötetet Az író könyvét. Bródynak, ha akarta, ha nem, észre kellett vennie a pincér lelkesülő tekintetét. Szerény és tartózkodó dialógus fejlődött most ki, melyből Bródy megtudta, hogy a pincér nagyon érdeklődik a komoly irodalom iránt. No meg azt, hogy mielőtt pincérré lett, képfestő akart lenni. Ekkor az írónak »remek« ötlete támadt. Elhívta váltás ulán a pincért hatalmas könyvtárába, a Múzeum-kőrút 27. szám alá. S a pincér gyakorlott keze csodát tett. A rendetlenül, halomban heverő könyveket két órás serény munka után példás rendben visszarakta a rekeszekbe. Bródy elismerése jeléül valamilyen könyvet akart adni a pincérnek. Amig a könyvek között keresgélt, a kávéházi gyerek óvatosan elkövette a merényletet Az Ady emléket ritka hidegvérrel elrejtette az ing-melle alá. Szerencséje volt, nem rá szabták a frakkot, úgy, hogy a könyvet nem lehetett észrevenni. Bródy, tudtán és akaratán kívül, úgy szabadult meg a könyvtől, amit Ady Endrétől kapott. A pincér a vörös terror után hazakerült Gúlára és magával hozta az autogrammos könyvet. Akarom mondani, csak a maradványát, mert ahány ismerőse volt, annyi lapot szakítottak ki a könyvből. Emlékül Adytól. De mint ügyes fiú, az autogram mos táblát megtartotta magának. Egy pincér azonban üzletember és lelkesedése nem tarthat örökké. Kevés rábeszélésemre a megmaradt hatvan-hetven lapot a könyv fedelével együtt — egy skatulya cigaretta ellenében — nekem ajándékozta. így került Ady könyve Bródyn és a kiszolgáló pincéren keresztül hozzám. Azt hiszem, olvasóim közül is vállalná bárki az orgazdaság bűnét, de én valahogy mégis többre becsülöm azt az autogrammot és a pár lapot, mint egy skatulya cigarettát... Viplak Vince.
