Komáromi Lapok, 1935. január-június (56. évfolyam, 1-51. szám)

1935-03-16 / 22. szám

1935 március 16. »KOMAROMI LAPOK« 5. oldal Zenei eseménynek ígérkezik a Komáromi Dalegyesület filharmonikus hangversenye. Wagner, Verd', Ro*si i, Moizbowikl, Dvorak, Gounod és Offen­bach művei a mű «or on. Prágába akart utazni Mezei Ödön, a cimbalmos, de cimbalomverő helyett kést vett a kezébe és majdnem embert ölt. - Csendélet a kies Duna partján Saját tudósítónktól. Komárom, március 15. Komáromban, csütörtökről péntek­re virradó éjjelen csaknem ember­­halált okozott egy cigányzenész bosz­­szuja. A bosszú áldozata jelenleg a komáromi közkórházban fekszik, élet és halál között. M. I., huszonhétéves pozsonyi állat­­kereskedő barátaival együtt átutazott Komáromon s néhány órára megál­lóit. Több komáromi kávéházban és étteremben megjelent, ahol csende­sen szórakozott, majd összeismerke­dett komáromiakkal is s különösen abban lelte örömét, hogy hatalmas erejét különféle tréfás produkciókban megmutassa. Éjjel két órakor, búcsúzóul, betért egy dunaparti vendéglőbe, ahol két feketét rendelt. A vendéglőben már1' csak a cigányok voltak jelen s köz­tük Mezei Ödön cimbalmos, aki prágai utja előtt bucsuzóját tartotta. A tu­lajdonos helyett a cigányok fogadták az uj vendéget s kijelentették, hogy zárási idő van. — Maga nem a tulajdonos — mond­ta neki M. I. csendesen, — küldje ide a tulajdonost. A szóváltásra a tulajdonos felesége is megérkezett és közölte M. I.-vel, hogy záróra van. M. I. és a cigányok még vitáztak egyideig, eközben M. I. ezt a szót használta a cigánnyal szem­ben: »Fiam!« Mezei Ödön ezt az elnevezést zo­kon vette s utánakiáltott M. I.-nek, aki közben eltávozott a vendéglőből, hogy: — Az apja lehetnék magának! Az éles szócsata már nem fejlőd­hetett veszekedéssé a vendéglőben, hanem kinn. a vendéglő előtt to­vább tartott a vendég és a cigá­nyok zajongása. Végre is M. I. a reá várakozó autóba akart ütni. Ebben a pillanatban a sötétből előugrott Mezei Ödön s egy hosz­­szú késsel nyakonszúrta a gya­nútlan M. I.-t. Majd, amikor lát­ta, hogy áldozata a földre zuhan, dühében még háromszor szúrt a földön heverő M. I.-be, miköz­ben önmagát is megsebesítette. Nagy kavarodás támadt s az erősen vérző M. I.-t a közelben lakó s idő­közben felköltött dr. Singer főorvos részesítette elsősegélyben. A vértócsa valósággal elöntötte a kövezetét s a szerencsétlenül járt ember vérét reggel fel kellett a járdá­ról mosni, oly gazdagon ömlött a Duna uccán. M. I.-t azonnal beszállították a kór­házba. Állapota életveszélyes. Pénte­ken délelőtt rendőri bizottság hallgat­ta kf a súlyosan sebesült kereskedőt, aki így ráfizetett a komáromi szóra­kozásra. Mezei Ödönt letartóztatták s beszállították a fogházba. Mezei Ödön reggel akart elutazni Prágába, ahol egy jó étteremben szerződése volt. Ezt a szerződést most bajosan tudja teljesíteni! A komáromi cigányok a kari becsületért. A szomorú eseménynek volt egy derűs epilógusa is. Szerkesztőségün­ket az 'egyik komáromi zenészcigány felkereste s mindenképen beszélni akart a szerkesztőség valamelyik tag­jával. — Mi ügyben? — írói ügyben! — mondta titokza­tosan a cigány, majd a következőket jelentette ki: — Csak azt akarom mondani, hogy n késelő cigány nem komáromi volt, hanem dunamocsi. Nagy szégyen vol­na ez a komáromi cigányokra, .komá­romi cigány ilyet nem tesz! Ezt tes­sék helyreigazítani valahogy. Természetesen, a bíróság feladata, hogy tisztázza Mezei Ödön illetőségét. Mindenesetre, szép, hogy a komáromi cigányok szégyenük a rajtuk esett foltot s tisztítani akarják. Meghalt Escoffier. a leghíresebb francia szakács, milliomos, aki 2000 fontot keresett havonként. Komárom, március 15. Városunk legrégibb érdemes kullur­­egyesüíete, a Komáromi Dalegyesület, az idei szezonban is megrendezi fil­harmonikus hangversenyét, hogy a Zene- és dalkedvelő közönség a leg­kiválóbb zeneköltők műveinek előadá­sában gyönyörködhessék. A Dalegye­sület vezetősége ezúttal is a legkivá­lóbb szerzők halhatatlan műveiből ál­lította össze a mű o t arra törekedvén, hogy a klasszikus zeneszámok a nagy szerzőkhöz méltó, a lehető legnívó­sabb előadásban kerüljenek a hallga­tóság elé. A műsort Rossini, az olaszok egyik legnagyobb zeneköltőjének műve ve­zeti be, a zenekar a Szevillai borbély c. víg operának nyitányát adja elő. A műsor többi pontja is a zenekölté­szet legszebb gyöngyeit foglalja ma­gában. A németek zeneóriásának, Wagner Pdchárdnak Lohengrin c. ope­rájának egyik nyitánya és a nászkar kerül előadásra énekkarral és zene­karral, Verdi Józsefnek, az olaszok má ik hatalmas zeneszerzőjének Trou­badour c. világhírű operájából a cigá­nyok és katonák karát, valamint a Misererét intonálja zenekar és ének­kar. Dvofák, a legkiválóbb cseh zene­szerzők egyikének bájos szláv táncai­ból a zenekar mutat be egy csokorra­­valót, amely egyik legkedvesebb száma lesz a hangversenynek. Gounod Ká­roly, a franciák zseniális világhírű Vidékről írják •.. Nyitrán megjelent a nyitrai irók régen várt és érdekesnek Ígérkező könyve. Húsz nyitrai költő, prózairó szerepel az ér­tékes könyvben. A könyv szellemi tükre a mai Nyitrának. A kötet iro­dalmi ismertetésére még visszatérünk, A Felsőcsallóközben számos helyen igen érdekes szinielő­­adásokat tartottak: Földes Györgynek, a Csallóköz kitűnő tollú írójának mu­tatták be népszínműveit. Egyik „Az örvény szélén“, a másik: „A szom­szédok“. A színdarabok reális színek­kel ecsetelik a csallóközi falu mai életét Cselekménye pergő, fordulatos, dialógusai jellemző erejűek, egyes ré­szeiben drámai mélységek nyílnak. Különösen kedvesek a csallóközi ta­lajból fakadt uj nóták, amelyek Föl­des György szerzeményei s amelyek valószínűleg rövid időn belül elterjed­nek a Csallóközben. A szereplők min­denütt kiteltek magukért. A szinielő­­adások statisztikájában a Csallóköz vezető helyen áll. Dunaszerdahelyen a Földes-társulat előadásai eleinte rész­vétlenül zajlottak le, kevés volt a kö­zönség. Mint Komáromban szokás: a szerdahelyi közönség is csak most jött rá a szinielőadások izére s két­heti szünet után most kezdi látogatni a színházat. A szerdahelyiek megsze­rették a színészeket és szeretettel tap­solnak kedvenceiknek. Léván Farkas Márta és Körte Ferenc dr. rendeztek igen szépen sikerült, nagyon színvonalas hangversenyt, a lévai Ka­szinó kulturciklusa alkalmából. Farkas Márta hegedüművészetében s Körte Ferenc zongorajátékában sokat gyö­nyörködött a közönség. A műsort Ve­ress László alsóváradi lelkész magas­­szinvonalu előadása gazdagította: az optimista világnézetet fejtegette Már­cius 24-én a lévai szerzők estjét ren­dezik meg ugyanott. A nyitrai szigeten különös meglepetést okozott az árviz. A szigeti vendéglőben mulatságot ren­deztek s igen vidám hangulat uralko­dott, a vendégek nagyszerűen szóra­koztak. A vig hangulatban nem vették észre sem az idő gyors múlását, sem azt, hogy a Nyitra megáradt s a viz veszedelmesen emelkedik. A hajnali zeneköltője Faust c. operájának egyik remek részletét, a gyönyörű ballet-ke­­ringőt fogja a zenekar az énekkarral együtt interpretálni, amelyet az idén közkívánatra állított be a rendezőség a «műsorba. A lengyelek nagynevű ze­neszerzője Moskowszki Móric népsze­rű szerenádjának ének- és zenekari előadása is egyike .lesz a legszebb zenei élményeknek ós Offenbach Ja­kabnak örökszép Hoffmann meséi is megszólalnak a működőkar és a zene­kar előadásában. A hangversenyen mutatja be a működőkar a Dalegye­sület tehetséges karnagyának, Schmidt Viktornak legújabb férfikarát, ame­lyet a talentumos szerző Bogár Imre c. népballadára szerzett A rendkívül melodikus és dinamikai hatásokban bővelkedő férfikar bemutatása méltán számíthat a legnagyobb érdeklődésre. A filharmonikus hangversenyt a Jó­kai Egyesület Kulturházának hang­versenytermében jövő szombaton, már­cius 23-án, este pontban 8 órakor tartják és azon igen szívesen látják a város és vidéke zene- és dalkedvelő közönségét, amelynek magasabb mű­élvezetben lesz része a Dalegyesület III. filharmonikus hangversenyén is. A hangversenyre jegyek 10 és 7 ko­rona elővételben Spitzer Sándor köny­vesboltjában kaphatók, az állóhely 4 Ké. A hangverseny iránt mutatkozó osztatlan nagy érdeklődés indokolttá teszi, hogy a közönség minélelőbb gon­doskodjék jegyekről. órákban aztán a viz elöntötte az egész szigetet, sőt a főutat is: hazatérésről szó sem lehetett. Meg kellett várni a reggelt, amikor katonák és tűzoltók jöttek a mentőcsónakckon s úgy vitték el a mulatóközönséget, amelyet belül bor, kívül víz öntözött. Volt idejük elmélkedni, hogy melyik a jobbik... Érsekujvárott a városi közvilágítás áramárát ugyan lejebb szállították, ez azonban a fo­gyasztó közönséget nem igen érinti s azért a sztrájk, demonstrációs okokból tovább tart; heti öt napon keresztül. Az érsekujváriak némi maliciával, — amely bizonyos szempontból jogos, — jegyzik meg, hogy Komárom nem volt túlságosan szolidáris velük, ugylátszik, Komárom meg van elégedve a villany­áram árával... Nem szeretnők felvilá­gosítani Érsekújvárt arról, hogy az individualitás hazájában, Komáromban az összefogások rendszerint balul szok­tak sikerülni.— Érsekújvárod sincs jobb középitkezés, mint Komáromban: az „Arany Oroszlán“ nagytermének meny­­nyezete úgy meg van építve, hogy a téli hóié és eső btfolyt a terembe. A farsangi idényben ponyvákkal kellett felfogni a behulló vizet, nehogy a táncolókra hulljon... Érsekújvár egyéb­ként büszkén jegyzi meg, hogy farsangi rendezései, — legyenek azok táncesték, szinielőadások vagy kulturesték, — idegenforga'mi jelentőséggel birnak, mivel ezeken a rendezéseken nagyon sok a vidéki. Mikor lesz ez Komárom­ban ? A villanysztrájk ügyében a délszlovenszkói sajtó rosszalással emlékezik meg arról a rideg s igen hideg, mondhatni szigorúan elutasító bánásmódról, amelyben az ipartársula­tokat s a kérvényezőket a villanygyár igazgatósága fogadta. A villanygyár: közüzem. A közönség érdekeit szol­gálja. Udvarias bánásmód a felekkel szemben: ez minden üzleti vállalkozás vezetésének conditio sine qua non-jal A villanygyár rövid idő alatt igen népszerűtlen lett, a bánásmódja miatt is. Magyar bált rendezett Érsekújvár, nagy sikerrel. A teremben helyet nem lehetett kapni: a bál a magyar társadalom testvéri összefogása volt. A bálon értékes mű­sort is pergették le. Párkányban a hangos mozit most adták át rendel­tetésének. A napokban halt meg Auguste Es­coffier, valamennyi élő konyhamű­vész koronázatlan fejedelme, a világ leghíresebb szakácsa. Escoffier mester gyönyörű monte­­carlói villájában hunyta nyugovóra szemét, abban a villában, amelyet konyhaművészetével szerzett millióin vásárolt. Mert milliomos volt Escof­fier bácsi, igazi békebeli milliomos, hiszen már a régi jó békevilágban kétezer fontos havi fizetést kapott a londoni Carlton szállóban, amelynek tizenöt ívig volt legfőbb szakácsmes­tere. De nemcsak a Carltonban, a Savoyban és a világ legelőkelőbb francia és amerikai hoteléiben sza­­kácskodott Escoffier, hanem kirá­lyok, császárok szolgálatában. Vilmos császárnak is volt egy ideig udvari szakácsa, főzött a világ valamennyi hírességeiek, koronás uraknak, ál­lamfőknek, köztársasági elnököknek. Temérdek híressé vált ételt ő talált fel, egyebek között a legendás »Pe­che Melba«-t, amelyet londoni sza­kács korában kreált a híres nő londoni vendégszereplése alkalmából... Becsüld meg a jó ételeket... f Nemrégiben, legutolsó rövid párizsi kirándulása alkalmával beszélgettem a becsületrendes öregúrral temérdek emlékéről és híres kreációiról, a sza­kácsművészet és az evés titkairól. — Sosem hittem ugyan, hogy a gourmandise igazi bűn lenne, de egy­szer biztonság okából megkérdeztem a katolikus egyház egyik magas dig­­nitáriusától, hogyan is állunk ezzel a dologgal? Legnagyobb meglepeté­semre a híres főpap így válaszolt: »A jó Isten annyi szép dolgot terem­tett az emberiség gyönyörűségére, hogy inkább az lenne bűn, ha nem tudnánk ezt értékelni. Persze, anagy­­étküség és a falánkság nemcsak hogy bűn, de komoly betegség okozója is lehet, tehát mindenképpen kerülendő. De a finom ételek okos élvezete, amelyben az asszony különös szak­értő, Isten adománya, Istennek nem tetsző dolog lenne tehát, ha lemon­danánk róla. Mérsékelt gourmandise megédesíti az életet és a családi tűz­hely boldogságának legfőbb öröme.« — így beszélt a nagyszerű egyházfő, aki különben nemcsak prédikálta, de az asztalnál jó példával gyakorolta is, amit prédikált. — Hatvanötéves szakácsi pályámon szerzett tapasztalataim, mialatt a vi­lág hatalmasaival találkoztam, azt bi­zonyítják, hogy a világ jelesei meg­egyeznek a kardinálissal a jó ételek megbecsülésében. Igaz, hogy nem szí­vesen mutogatják ezt a »gyengéjü­ket« a világ előtt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom