Komáromi Lapok, 1935. január-június (56. évfolyam, 1-51. szám)

1935-01-05 / 2. szám

1935 január 5.

»KOMÁROMI LAPOK«

9. oldai

F

ASSZONYOKNAK.

Jól öltözködjünk?

Kedves Kolléganőim --a jóban és a iöüszban, már mint a jó és a rossz sz a I kVií őklievi. r:> l tenet es r uh as zárniák ban és végeláthatatlan bunda- és kalapgondokban. akiknek minden év* fczakban néhány á 1 inat lan éjszakát kell eltölteni az új ruha és az új pénztelenség rémképeivel és sóhajtozva szemlélitek a kirakatokat és a sétáló kirak at babákat és már most tisztában vagytok vele, hogy nem lesz: felvenhivalótók a Zsuzsi és a Töri és az Ha teájához, holott Péter is ott lesz és Pál is. a lej hires arról, hogy csak a jót öltözött nőket szereli és a híres író, Ozorai Tihamér is, aki csak •>Avion -paríőmos nővel táncol... Kedves, ruhagondoktól szomorú Aszszonyok. higjjétek el. nem érderne.s!„

ősrégi babonák szerint a nők a férfiaknak akarnak tetszeni, amikor nagy gonddal öltözködnek, mindig új és új nőkké válva és minden színváltozással sfexappcalt változtatva igyekeznek megragadni a kiszemelt áldozat figyelmét és egv lépéssel tovább. a fantáziáját is. Pedig, ha jól megfigyelitek, az egész súlyos, heroikusán végigvívott ruhaküzdelem teljesen hiábavaló. Mert nem igaz, hogy valaha Adómtól a hires Ozorai Tihamórig egyetlen férfi is észrevette löIna, hogy milyen rutin van egy 'asszonyon! És mégis, mindegy az, hogy hal éve hordod-e ugyanazt a szoknyát, a sötétkéket, mikor az illető úr egy szép napon úgyis megkérdezi. hogy: micsoda új ruha ez már megint? —' És őnagysága már kétségbeesetten törte a fejét, hogyan

lehetne egy kis változatosságot vinni külsejébe, amelynek kisebb praktikáit soha. még csak észre sem vette az. aki miatt fejét törte!

Általános és vigasztaló tapasztalat, hogy a. férfiak., tisztelet, de néni nagyon nagy. a kivételeknek .mert azok rendesen nagyon feminin férfiak), csak színfoltokat és sillnietlekeí látnak az asszonyból. Vagy nem a ruhái, hanem azt. amit eltakar, vagy még inkább azt. amit nem takar el. Teljesen mindegy tehát, hogy a rúnának milyen a szabása, milyen színösszetételű és mennyire egyéni. Emlékezetük különös berendezésénél fogva a ruha úgyis csak mellékkörülmény, egyszerű, esetleg jóízű, de nem tudni miért ízléses körítés.

űnagysága rettenetesen büszke arra, hogy hal heti szakadatlan keresés, üzletek fel forgatása, kiszolgáló ifjak kétségbeesése, és az összes. többi velők sorbaállása árán megtalálta az új aranysárga színt, amely olyan jót áll a lmjához, vagy a bőréhez. Megcsináltatta a ruhát, a hozzávaló kabátot. kalapot, ékszereket, elment a fodrászhoz, egy új és testhezálló frizura miatt és a virágüzletbe, hogy a hozzávaló halvány learózsái télvíz idején beszerezze. Mikor aztán agyonhajszoltan és liollrafáradtan sikerült olyan szépnek lennie, amilyen aznap este akar lenni, az illető úr csendesen megjegyzi két-három órai együtt lét után: Nem i.s tudom miért, de ma este igazán különösen jó színben van, asszonyom!

Nem is tudja, miért. Ez az. Ez a mi szomorúságunk és ez a mi szerencsénk. Hölgyeim. Nem vette észre, hogv a ruhánk ma szebb, mint mi

magunk, csak azt. hogy a bőrünk ma

két és fél fokkal szebben ragyogott a ruha miatt.

A férfi sohasem látja az okot, legföljebb az okozatot, a kellemes összbenyomást. a többiek elismerő pillantásait és a halványan derengő színfoltot, amit az asszony mellette jelent. Próbálja meg egyszer Asszonyom: vegyen föl akármilyen színes ixmgydarabot, amiben asszonyok előtt mutatkozni sem merne, de olyan legyen, hogy emel je a haja, bőre színét, a termete karcsúságát; a legnagyobb sikere lesz és száz évi hordás után is elbámuinak a férfiak a meglepő újdonságon.

Csak asszonyoknak van érzékük és érdeklődésük a részletek iránt. Csak asszonyok látnak vonalakat is, nemcsak színfoltokat. A férfi látása szintetikus. az asszonyé analitikus látás. Érdekes, hogy olyan férfiak, akik munkájukban. hivatásukban a legapróbb részletességgel kénytelenek megfigyelni. mikroszkopikus pontossággal mérni. megállapítani és meglátni minden l, teljesen felmondják a szolgálatot egy ruhabemulatón. Egyáltalán nem számit, hogy a ruhánk új, avagy százéves: egyszerre, valami okkult

csoda révén újnak látják rajtunk.

Nem érdemes tehát aggódni, hölgyeim. Legföljebb Teri és Ila és Janka miatt. De biztosan nem Péter és Pál és a hírneves író véleménye miatt Mert ők úgyis csak azt látják, bőgj’: valami csipkés . valami kékeszöld . vágj’ olyan aszályos vágj- komor benyomást keltő ruha van rajtad. Bízd rá nyugodtan magad erre az áldott szintetikus látásra. És öltözködj, ha éppen akarod, a nők számára, ami

ugyan örült, de kétségtelenül nemes ambíció, mert hiszen legszebb öröm a káröröm, ha sikered van és el kell ismerni a nőknek, hogy ma jól vagy felöltözve. De ne erőltesd meg magadat férfiak miatt. Mindegy: színfolt vagy. voltál és leszel. — Kellemes,; homályos, lírai és abszolút gondtalan és semmibe sem kerülő színfolt: Hát érdemes?

Üzenet.

»Hedvig I.-né.« Hogyan lehet cserépben szagos fehér liliomot nevelni. Cserepes tenyésztésre a Lili um speci asum válik be a legjobban. Ha kora tavasszal akarjuk virágoztatni a liliom hagymákat, akkor ősszel becserepezzük, be cserepe zés azonban úgy történjék, hogy az előre elkészített föld keverékéből, mely áll fél rész agyag. 1 és fél rész komposztföld. 2 rész rnelegágyiföld és 1 rész homok keverékéből, a 15—16 cm mélységű cserép fenekére 2 ujnyi vastagságban szorosan, behelyezzük és arra tesszük a liliom hagymát, azután 12 13 cm magasságban földdel betakarjuk. Ha a virágszár megindult melegebb helyre visszük, bőven öntözzük, hol azután növényünk 50—60 cm hosszú szárt fejlesztve virágzik. Ha nyáron akarjuk virágoztatni Lilium speciosum unkát, akkor az ültetést ne ősszel, hanem tavasszal végezzük homokban átlelclletett hagymákkal. Máskülönben az eljárás, illetve a kezelés a tavasszal virágoztatolt lilioméval teljesen megegyezik. elvirágzás után a növényeket ne öntözzük, hogy azok hágvánái viszsza húzódhassanak, majd kellő pihentetés után azután újból virágozta! hatjuk őket.

Torkoska?

Balzsamország királyának három kis leánya volt, Torkoska. Pipiske és Lelkeske. Kiváncsiak vágytok, hol is volt fiz a Balzsamország? Akár hiszitek, akár nem: Balzsamország bizonj- a Rózsavíz-tenger kellő közepében égj’ nagy szigeten volt.

Az első kis Lánykának lehál Torkos volt a neve, mert szeretett torkoskodni a kis princessz. Ha senki sem látta, bizony beosont édesanyja kamrájába és beletorkoskodott mindenbe. amit látott. A befőttbe, a tejszinlx', de még a mandulás és mazsolás fiókba is.

Hogy a dorgálás nem használt, egyszer így kiáltott fel haragosan az atyja:

Oh, bár jönne valami rossz tündér és megleckéztetne téged, te Torkoska. És leszoktatna a helytelenség• ről. melynek rabja vagy. Tartson fekete kenyéren akár heteken ál és addig ne adjon neked tejeskávét és kalácsot, áruig le nem szokol a sok cukorkáról, mazsoláról, fügéről.

A kertben voltak éppen, amikor Torkoska igy kikapott az atyjától és alighogy a király ur tovább ment, olt termett Törkoska mellett egy szép asszony és édes hangon igy beszéli hozzá:

Én tündér vagyok. Torkoska. de nem rossz, hanem jó tündér. 11a velem akarsz jönni, akkor szívesen elviszlek. tudod-e hová? Édességországba viszlek, ahol még az országút kavicsa is csupa praliné és a kutakban viz helyett méz van.

De jó lesz! ujjongott T >r•ko.sk a.

A tündér erre tapsolt egyel s ekkor honnan, honnan nem, ott termett égjcsodaszép torta, mely akkora volt, mint egy lárszekér, azután mégegyet tapsolt a tündér és nagy szárnyai nőttek a tortának.

Ez a mi repülőgépünk. Torkoska mosolygott rá a tündér a kis teámra. Tessék beszállaní, kisaszszonyka, indulunk.

A torta közepén kényelmes ülés Volt ős Torkoska helyet foglalt, a

tündér is. Ekkor harmadszor is tapsolt a tündér, a torta szárnyai dolgozni kezdtek és ők ketten repültekrepültek. Útközben Torkoska letört a tortából egy darabkát és megkóstolta, no. il\Ten jót ő még nem evett, azután mégegyszer tört a tortából és ezt is nagy élvezettel majszolta.

Harmadszor már nem törhetett, mert megérkeztek Édesség-országivá. Jaj, de csodálatos ország volt! Csakugyan úgy volt. ahogy Torkoskának mondta a tündér. Az országul kavicsa csupa szebbnél szebb bonboti és praliné volt. a patakokban nem víz. liánéin méz tölvl, árpacukorból voltak a Fűszálak és az országul két szélén olyan fák voltak, melyeknek gyümölcse csupa uagyha.su habosfánk volt.

No. Torkoska mondta a tündér most ehetsz, amiből jólesik és mindenbők annyit, amennjit megkívánsz.

Nem is mondatta magának kétszer a kis királvleány. hanem azonnal bemajszol I ól Fánkot, ez volt az ő legkedveltebb tésztája, utána három marékkai cukorkát és az árpacukor-füből is tépett jó sokai és megette.

Meg vágj- elégedve. Torkoska? kérdezte mosolyogva a tündér, a kis királyleány |>ecüg boldogan felelte:

Oh. bár állandóan itt maradhatnék ebben az országban!- Maradhatsz, ameddig jól esik. jelentette ki Torkoskának a tündér.

Másnap reggelire volt hahosfánk mézzel, uzsonnára cseresznye és diólx‘1, ebédre csokoládétorta, olvasztott cukorba mártott ostyával, uzsonnára datolya és praliné, vacsorára megint hahosfánk és madártej. No, evett is Torkoska, amennyi csak heteiért.

Így ment ez még két napig, háromig. De már a negyedik reggelen Torkoska csak kodvtelemil nvull a madártejjel körülöntötl habosfánk után, délben pedig eltolta a tányért, melyben mandulával cl uszított és marcipánnal köritelt krémestorta volt.

Nem kaphatnék -ehelyett égj- kis húst és főzeléket? kérdezte.

Jaj. leikecském. Torkos kám, főzelék nem terem az országban felelte Sajnálkozva a tündér. Édességországban csak édesség van.

Torboska éhes volt, mégis csupán csipegetett a tortából. Utána, meri szomjas volt, vizet kért, de a tündér megint csak sajnálkozott:

Jaj, leikecském. Torkoskám, vizünk bizony nincsen. Édességországban csak méz van.

ötödnap reggel, mikor tejszínbe főtt mazsolát hoztak. Torkoska nyügösködni kezdett:

Kenyeret akarok, kenyeret! Nem kell már az édesség, nekem kenyér kell!

S hogy nem kapott de egy morzsámul sem. keserves sírásra fakadt:

Kenyeret akarok ... ke-nye-rei!

Ne sírjon a kis princessz, szólalt meg most mellette valaki: Jöjjön ebédelni, kisasszony ka; lesz kenvér. amennj i jólesik ... éppen most sült ki.

Torkoska felrezzeni: Ki I«'szélt itt? Körülnézett, hát Látta, hogy a királyi udvar egv kis inasa áll mellette, az beszélt. Azután megdörzsölte a szemét :

Talán aludtam?

Igenis. - felelte a kis inas.

Itt a lócán ülve elaludt a kisaszszony. De most siessen, mert kihűl a leves.

És Torkoska boldogan felrohant és olyan élvezettel ette a levest, utána a husi is, mint még soha. Főzeléket is evett, jócskán kenyeret is és mikor a negyedik tál ételnek habosfillik került az asztalra. Torkoska azt mondta:

Csókolom a kezét, anyukám, habosfánkból. édességből most nem kérek. És majd meglátja, anyukám, apukám, bőgj- ezután már nem leszek Torkoska.

... Balzsamország királyának még két kis leánya volt. Pipiske és Lelkeske. De ezekről majd Legközelebb mesélek.

Mióka cica pünkösdi királysága

Mióka, kis gazdája Erzsiké ölében ült, miközben Erzsiké Betűország első* virágoskert jé - -bői olvasott. Egyszerre csak felfigyelt, a következő mondat ütötte meg íülecskéjét: Az oixxszlán is csak macska, csak egy kicsit nagj-obbacska. Az ő kis cica eszecskéjével ezt szószerint értelmezte. Felfújta magát, kiszaladt az udvarra s a többi háziállat legnagyobb bámulatára így -szólt:

— Ezentúl én leszek a királyotok, éppen most olvasta Erzsiké, hogy az oroszlán is csak macska.

A többiek nem mertek ellentmondani. Mióka azonnal felült a trónjára, illetve a tyúkketrec tetejére, onnan osztogatta bölcs tanácsait.

Mikor már dicsőségének tetőpontján állott, cgj- váratlan eset örökre véget vetett a szépen indult karriernek. Vendég érkezeit, égj- nagy farkaskutyát hozott magával. A Farkaskutya hallotta Mióka hírét és szépen eléje járult tanácsért. Mióka. amikor meglátta a kutyát, elfelejtette, hogy ö az állatok királya, felszaladt a legközelebbi fára, le sem jött, amíg a vendég el nem ment. Alattvalói gúnj’Gsan kiáltottak utána:

Az oroszlán is csak macska?

Mióka nagyon szegyei te az esetet s szerényen ígj- szólt:

Ne csúfoljatok, balatoni, nem volt igaza a könyvnek. Miért is tanítanak az iskolában ilyent?

Ha néha-néha visszatér a nagyravágyása, elég ennyit mondani neki: Az oroszlán is csak macska?

Mióka lögt ön ismét szerény cica lesz.

A számár és a kutya

A szamárnak nem tetszett a kordé. Már csak azért sem, mert minduntalan befogták és nagy terhet kellett hordania...- Csak adna el a gazdám! — sóhajtotta.

Kívánsága teljesült. Egy juhászhoz került. Ezentúl nem fogták kordéba, sőt meglehetős jó dolga volt ; a birkák élén haladt...

Egj’szer mellé ugrott a juhászkutya. Azt mondja neki:

Látod, fiacskám ... vezetek ... Vezetsz ugyan, — szólalt meg a kutya de birkákat...