Komáromi Lapok, 1935. január-június (56. évfolyam, 1-51. szám)
1935-01-02 / 1. szám
* Hvenhiitodik évfolyam. 1 szém. Szerda, 1035. január 2, U.» «WlfcWtWP-ÍSiiSf i Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 80 Ke, félévre 40 Ke, ncgyed-Felelős évre 20 Ké. - Külföldön 120 KÖ. Egyesszám ára 1 korona. Alapította: TUBA JANOS. főszerkesztő: GAAL GYULA dr. Szerkesztő: BÁRÁNY A Y JÓZSEF dr. Főmunkatársak: ALAPY GYULA dr. és FÜLöP ZSIGMOND. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Masaryk-u. 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton POLITIKAI SZEMLE Komárom, január 1. Csak január második felében kezdődik meg a parlamenti munka. A parlament mindkét házának ülését elnapolták a karácsonyi ünnepekkel járó szünetre, azzal a gondolattal, hogy tekintettel az új évre, és a január 13-án megtartandó saarvidéki szavazásra, a nemzetgyűlés január 14-ike előtt nem lesz összehívható. Tehát minden valószínűség szerint január második felében kezdődik meg a nemzetgyűlés munkája. A választási ciklus még rendelkezésre álló néhány hónapjában a kormány rendezni akarja a legsürgősebb kérdéseket, ezek közül legelsősorban az önkormányzatok szanálása ügyét. A negyvenórás munkahét és az állatmonopólium kérdését a meghatalmazási törvény alapján kormányrendelettel akarják megoldani. Újból felhozzák a különböző koalíciós lapok azt a hírt, hogy számolni kell a márciusi, esetleg áprilisi nemzetgyűlési választások lehetőségével. Tekintve azonban azokat a fontos kérdéseket, amelyek még megoldásra várnak s amelyeket a kormány minden körülmények között el akar intézni, nem valószínű, hogy a tavaszszal választásokat tartsanak. Csehszlovákia és Magyarország között lehetséges volna a közös tárgyalás. Kobr Milos dr. budapesti csehszlovák követ a Prager Tagblatt karácsonyi számában nyilatkozott Csehszlovákiának Magyarországhoz való viszonyáról és békéshangú kijelentéseivel a két állam között jó szomszédi viszony megteremtése lehetőségére hívta fel a figyelmet. A nyilatkozattal sokat foglalkoztak a magyarországi lapok és most Az Est című napilap szerkesztője szólaltatja meg Kobr dr. követet, aki a szerkesztőnek arra a kérdésére, hogy mi indította álláspontjának elfoglalására, kijelentette, hogy a genfi megegyezés után Európaszerte megkönnyebbülés támadt, megszűnt a konfliktusok és bonyodalmak veszélye, ami Csehszlovákiában is érezhető volt. A cseh közvélemény Kánya Kálmán külügyminiszter ismeretes nyilatkozatának hatása alatt állott, amelyben a külügyminiszter késznek nyilatkozott a kis antant államaival megkezdeni a tárgyalásokat. A kedvező benyomás kialakulásában a többi karácsonyi nyilatkozatnak is nagy része volt és ebben a tekintetben különösen Bethlen István gróf nyilatkozata keltett jó hatást. Arra a kérdésre, hogy miként érti a követ nyilatkozatának azt a részét, amely szerint le kell ülni a zöld asztalhoz anélkül, hogy Magyarországnak politikai célkitűzéseiről le kellene mondania, Kobr dr. csehszlovák követ a következőket válaszolta: — Magyarországtól senki sem követelheti, hogy lemondjon nemzeti célkitűzéseiről. Magyarországnak ezt a jogát különben a népszövetségi alapokmány 19. szakasza is magában foglalja, amelyet nem akarunk elvenni Magyarországtól. Ez a szakasz megadja Magyarországnak azt a jogot, hogy amennyiben a fennálló békeszerződéseket tarthatatlanoknak vagy a középeurópai békét egyéb körülmények miatt fenyegetőnek tartja, módjában áll a népszövetséghez fordulni, Genfben azután tárgyalhatunk. Ismétlem, — úgymond — nem kívánjuk, hogy Magyarország lemondjon a népszövetség alapokmányának 19. szakaszáról. Majd annak a szükségességét hangoztatta Kobr dr., hogy a két ország közötti propagandát szabályozni kell s meg kell akadályozni, hogy a határmenti incidensek megismétlődhessenek, miértis határmenti egyezményt kellene létrehozni. Benes dr. külügyminiszter ajánlatot tett, hogy a két állam kössön egymással egyezményt a sajtó hangjának tompítására. Szükséges lenne a kulturális területen kötendő egyezmény, amely a sajtón kívül a könyvekre és a kulturális élet egyéb területeire is vonatkozna. Benes dr. még Genfben közölte Eckhardt Tiborral, hogy a két állam közötti kölcsönös tárgyalásokat lehetségesnek tartja. Természetesen a fenti egyezménytervezetekhez hozzá j önné még a gazdasági területen megkötendő megállapodás is. Kobr dr. követ e szavakkal fejezte be nyilatkozatát: — Követendő példának a német—lengyel egyezményt tekintem és ez az elv vezeti Csehszlovákiát akkor, amikor a római egyezményhez való csatlakozásának lehetőségét mérlegeli. Egy évvel meghosszabbították a mezőgazdasági és a munkanélküliekre vonatkozó moratóriumot. A csehszlovák igazságügyi minisztérium sajtóosztálya közli: A kormány 1934 december 22-én elhatározta, hogy a mezőgazdák ellen vezetett árverések és csődeljárások szüneteltetéséről szóló 33/1934. számú, továbbá a munkanélküliek ellen vezetett árverések es csődeljárások szüneteltetéséről szóló 34/1934. számú törvény s végül az inségjórásokban lakó gazdák és munkanélküliek tartozásai behajtásának szabályozására vonatkozó 142/1934. sz. kormányrendeletek érvényét 1935. december 31-ig meghasszabbítja. A fölsorolt törvények tehát a jövő esztendőben is érvényben maradnak s ezért el kell halasztani az 1935. január 1-eje utáni időre esetleg már kitűzött árveréseket, vagy csődeljárási tárgyalásokat. A gazdamoratóriumra vonatkozó 33/1934. sz. törvény akként módosul, hogy nem vonatkozik a moratórium megoldásszerinti olyan tőketörlesztés kötelezettségére, mely szerint a törlesztendő összeg az eddigi 2 százalékos összeggel szemben nem haladja A köztársaság elnöke a kisebbségekről Komárom, január 1. A köztársaság illusztris elnökének minden nyilatkozata méltán tarthat számot nemcsak a belföld, de az egész külföld érdeklődésére is. És méltán, mert ezekből a nyilatkozatokból egy fegyelmezett elmének az élettapasztalatok szűrőjén keresztül lehiggadt bölcsesége hangzik felénk a filozófus szinte alig vitatható megállapításai gyanánt. Karácsonyi nyilatkozata is, a kisebbségekről, nemcsak érdekes, hanem tartalmánál és megállapításainak egzakt lényegénél fogva messze felülemelkedik a legutóbbi idők minden politikai nyilatkozata fölé. Masaryk Tamás nyilatkozatának az a lényege, hogy a kisebbségekkel a megegyezésre szüksége van az államnak, különösen annak az államnak, melynél a nemzet és az állam fogalma nem esnek össze. A csehszlovák köztársaságban is ez a helyzet, itt több kisebb-nagyobb kisebbség van. Meg is mondta az elnök, hogy nyilatkozatát elsősorban a németekre vonatkoztatja, hiszen a négymillió német az állam lakosságának teljes negyedrészét alkotja, tehát ha minden negyedik állampolgár német, úgy valóban politikai szükségességet jelent ezzel a kisebbséggel való kiegyezésben a modus vivendi mielőbbi megkeresése. Ezt szükségessé teszi — az elnök szerint az is, hogy a csehszlovák köztársaságot három oldalról németség veszi körül. Amilyen érdekes a köztársaság elnökének megállapítása, olyan figyelemreméltó annak mcgokolása is és a modusvivendinck az elelképzelése. Itt sem tehet senki szemrehányást a köztársaság elnökének, hogy túlzottan teoretikus. Sőt ellenkezőleg, megállapítása leggyakorlatibb szempontokon alapszik. Felveszi a cseh nemzet helyzetét a régi monarchiában, ahol az a németekkel szemben kisebbséget alkotott és továbbfíízi gondolatát, amikor leszűri belőle a következtetéseket: arra kell törekedni hogy úgy viselkedjék a nemzeti többség a kisebbségekkel szemben, hogy ne tegyen vele szemben olyasmit, ami ennek a nemzeti többségnek nemzeti kisebbség korában, tehát a régi osztrák időkben nehezére esett, vagy esetleg sérelmes volt. Tehát az elnök szava kifejezi a régi római jognak alapvető tételét, a suum cuique híres és azóta is érvényben levő nagy jogszabályát, hogy mindenkinek meg kell adni azt, ami megilleti. A kormányzati bölcsességen fordul aztán meg az, hogy mi is fér bele a minden szóba. Mindenesetre a magyar kisebbségnek is jól esik hallani a legmagasabb tekintélynek, a köztársaság elnökének ezt a megállapítását, amely egyengeti az útját annak a nagy pernek, amely az állam kormánya és a magyar kisebbség közt idestova tizenhat éve folyik a kisebbségi jogok meghatározása, terjedelme és tartalma miatt. Folyik pedig ez a küzdelem tisztán alkotmányos keretek között és a törvényes eszközökkel, a parlamentben és a társadalmi életben. A kormány, melyet a magyar ellenzéki kisebbség sohasem azonosított az állammal, sőt nem azonosíthat a többségi nemzetekkel sem, mert annak kisebbségi tagjai is vannak, arra a kényelmes álláspontra helyezkedik esztendők óta, hogy a kisebbségi kérdést elsőben nem létezőnek tekintette, bagatellizálta, később pedig keresett egy formulát és azt hangoztatja, hogy a kisebbségek sokkal több jogot kaptak és élveznek, mint ami őket a törvények és a nemzetközi szerződések alapján megilletné. E sablonos nyilatkozatnak a mcgokolása azonban mindenkor elmaradt. Már pedig a magyar nemzet jogász nemzet is és ezen a téren nagy tradíciói vannak, mert éppen a Habsburgokkal szemben négyszáz esztendőn keresztül küzdött alkotmányos utón jogaiért és mikor az önkényes hatalom az alkotmányt felfüggesztette, akkor régi jogaira hivatkozva fegyverrel kezében támadt a habsburgi elnyomás ellen. A régi rendi országgyűlések tele vannak gravamenekkel, amelyek az alkotmány alapján mutatják ki azt, hogy az idegen uralkodóház nemzet és alkotmányellenes politikát űz. Mindez most leegyszerűsödik a demokrácia alkotmánya szerint a diszkusszió terére. A csehszlovák kormánynak, mint a hatalom birtokosának meg kell kérdeznie egyszer a kisebbségeket, hogy adják elő kívánságaikat és sérelmeiket és ha egyszer ez a jogi aktus megtörténik, amely az állam presztizsét nemcsak hogy nem sértheti, sőt azt emelni hivatott, a kisebbségek minden bizonnyal a törvények alapján terjesztenék elő kívánságaikat és az alkotmány sáncain belül vívnák meg jogaik érdekében a küzdelmet. Erre utal a köztársaság elnökének a nyilatkozata is. A kisebbségekkel való megegyezés mindenesetre erősítené az állam helyzetét úgy befelé, mint kifelé. A magyar kisebbség, mely mindig az alkotmány alapján állott és arról soha nem siklott le, bölcs önmérséklettel várja az elnöki nyilatkozat alapján az erre vonatkozó kormánynyilatkozatot is.
