Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)
1934-08-11 / 64. szám
4. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1934. augusztus 11. Úti irka-firka. Süvete. Néhány hónappal ezelőtt egy hivatalos ur a gömörmegyei Süvete felé járt, oil, Jolsva alatt, ahol a Murány patak völgye szétnyílik s ahonnan a szlicei fennsíkra esik szép kilátás. — és meglepetve tapasztalta, hogy a síivé lei fazekasok milyen rendületlen buzgalommal gyártják régi korsóikat, mázas tálaikat s festőit tányérjaikat, ősi, virágos motívumok kerültek a tálakra, a korsókai vásárra vitték, évtizedeken keresztül s ahogy a hivatalos meglátta a népiparnak ezt a maradványát, jeles gondolat születeti meg agyában s három megyére szóló kiállítási rendezett a derék siiveteieknek. A süvetei fazekasok igazán nem tudnák megmondani, melyik nemzethez tartoznak, a magyarhoz-e, avagy a szlovákhoz, mert egyképen beszélik a két nyelvet, a nevük is kétféle s csak a kis iskolásgyerekek járnak tiszta szlovák iskolába. Ezek a fazekasok jobbára gazdaemberek, akik vetés és aratás között, vagy télidőben érnek rá cserépedényeket készíteni s maguk is csodálkozva eszméltek rá, hogy elsősorban fazekasokat lát bennük a világ s csak másodsorban gazdákat. A csűr mellett, vagy a gazdasági istálló tövében oil van a mesterek kis műhelye, olyan öreg fazekaskoronggal, amilyennek a néprajzi könyvekben díszei az illető fejezetnek, a kert végiben van az agvagból-fából összetákolt kis égetőkemence, amelyet ők bánya -nak hívnak, — talán innen van a banyakemence« név, — itten égetik ki a mázas, festett korsókat s a különleges tálakat, cserepeket. Ahogy a magas hivatal felfedezte a süvetei cserepesek egyszerű s szép készitményeit, nagy jóakarattal mindjárt művész-embert küldött valahonnan Túrócszenlmártonból, aki aztán sikeresen elrontotta az ősi formákat, a régi ábrázolatokat s ennek köszönhető, hogy a kerek kis kancsók és az ősi motívumokkal tarka kis bögrék mellett már amerikai Ízlésű vázákat s görög-római edényeket is állított ki a süvetei fazekasmester. Hát bizony ezek már giccsek a javából. Giccsek és tanult formák, akadémikus ízlés és falusi hagyomány ömlenek egymásba a paraszti kéz szűrőjén. Az amerikai giccsek, a hattyúk, a rhiocéroszok s a görög slilusu vázák mellett azonban szerényen húzódnak meg a mázas tálak, bögrék, és korsók, a virágos tányérok s a gyermek-játékszerek, igen, ezek szépek, ezek itteniek, ezeket kár volt elrontani a túrócszentmártoni mesternek s az amerikai gipszducnak... Aminthogy nem is tudták elrontani. A nemrégiben lefolyt kilátásnak különben nagy sikere volt, hatalmas idegenforgalom zajloll le a kis faluban, soha annyi népet nem látott Stivele. El is kelt minden áru, maguk is meglepődtek, hogy a városiak igv veszik .a tálakat, korsókat, amelyeket azelőtt legfeljebb a pelsőci vásáron vetlek kezükbe a csetneki népek... Legközelebb Rimaszombatban lesz kiállítása ezeknek a holmiknak, — most azonban szünetel a munka, mert a jeles mesterek zabot hordanak be s csépelnek nagyban. A korongok tetején megszáradt az agyag s a dombtetőn álló öreg, öreg, de nagyon szép kis templom mosolyogva nézi az emberek gyarapodását. Ráfér a szegény emberre. Csízfürdő. Már lenn piroslik épületeinek teteje a rimái síkságon, — ha ugyan síkságnak lehet nevezni ezt a hepehupás területet a Rima és a Sajó között, keretezve a Bükk és a Mátra s az Érchegység megannyi kéklő hegyével. Jódos fürdő ez, a háború óta lendült fel üzeme, lett Európa-szcrle nevezetessé. Ezen a vidéken buzog a gyógyvíz: Lévárt, Várgede szintén gyógyfürdők, vasas és szénsavas vizét azonban csak a gömöriek ismerik s ezek is főként a hajdan nagy zajjal megünnepelt Anna-bál révén. Jó olvasóm, képzeld, ezen a vidéken még divatos az Anna-bál, — vájjon em lékszel-e még az Anna-bálok izgatott előzményeire, a négylovas hiútok rohanására, amelyen a bálozó vidéki ur érkezeit a fürdő terraszára, még négyest táncoltak a gavallérok ebben az időben és rakétákat engedlek estente a csillagos ég felé... Igen, az Annabálok divatja még divatban van Csízfürdőn, adja Isten, hogy minél tovább tartson ez a jó szokás, — talán az Anna név ki is ment a divatból s Csibi meg Manci váltotta fel a szép Anna nevet... De Csízfürdőről szülöttünk. Gömör — augusztus 10. Perbele községben megdöbbentő rablógyilkosság történt, özvegy Sipos Fcrencné hatvannégyéves asszony egyedül lakott házában. Mindig hajnalban kelt s hajnali keléséhez a szomszédok hozzászoktak. Egy napon nem kelt föl, a szomszédok gyanút fogtak s mikor még délfelé sem mutatkozott, bezörgetlek az ablakán. Meglepetve látták, Iwgg a: ajtó fel van törve s mikor behatoltak a szobába, borzalmas látvány tárult elé-Gondoltam, ez jó téma. Elmenni egy kereskedőhöz és megkérdezni tőle: nos, hát Önnek hogy megy ebben a szomorú világban? A kérdés ez volt tehát: nos, hát önnek hogy megy?... stb. Ajtó, üdvözlés, kisasszony. A főnök ur idehaza van? Igen? Akkor leteszem ide a kalapomat... van bent valaki nála? — Ä. van szerencsém Szerkesztő ur! — Na, kérem, ha ilyen jő kedve van Önnek, kedves uram, — mondom — akkor lessék mindjárt visszaülni az íróasztala elé. amit ezennel kinevezek operációsszéknek és kezdjünk hozzá a munkához, meri nekem ma még egy csomó riportom van. Papírt, ceruzát kérek. Nem. nincs nálam, azért vagyok újságíró. Gyorsan, gyorsan jó uram, nincs sok időm. azl hiszi ön, hogy csak ön ad interjút ebben a városban? pardon, akkor kezdem... A kérdés a következő: (és elmondom, mint fent.) A nagymultu kereskedő diktálja. » Nincs pénz kérem ...« — Jól van. ezt tudóin. Valami újat! »Annyira nincs pénz kérem...« — Nézze drága uram, mi az, hogy annyira nincs pénz? Ezzel akarja kezdeni ezl az interjút? Na mondja már, hogy annyira nincs pénz! Mennyire nincs? Na, mennyire nincs? Na gyorcgyik büszkeségéről sok keserű beteg Mekkájáról: néhány esztendővel ezelőtt csodának voltunk itt néhányan tanúi. A forráskulató Tüköry ezredesné mutatta be varázsvesszeje működéséi, — mondhatni, a vér megfagyott ereinkban, ahogy vékony pálcájával mágikusan járkált ide-oda s rész kelő ujjaival földalatti forrásokra mulatóit. Mi is megfogtuk az egyik erős ágat, marokkal, mig Tüköryné csak ujjai hegyével érintette a másik végét s, — Uram-tercmtőm. — hiába fogtuk az ágat erősen, az forogni kezded minden ellenállásunk dacára, valami magnetikus erő forgatta az asszonyt törékeny teste által. Azóta is, alig találkoztam a Teremtő hatalmával s a Természet végtelen Erejével közelebbről, mint ekkor. Egy pillanatra fellebbcnl a nagy titkok fátyola, hogy értetlenül álljunk mellette tovább. Forráskutatás, gyógyerejü titokzatos vizek, ásványok a mélyben, zsongó fenyők s különleges természeti erők: némán állunk előttetek s halkan meghajtjuk fejünket az Ismeretlen elölt. Amelyet e pillanatban Csíz képvisel. Csíz, régi gömöri urak mulatós tanyája ... Szombathy Viktor. jük: Sipos Ferencné a szoba közepén feküdt, mozdulatlanul, véresen. Fején, vállán mély sebek voltak, amelyek tompa tárgytól származtak. A vér átitatta a szoba padlóját. A csendőrök is megjelentek. A jelelv szerint a helyszíni viszonyokkal ismerős emberek követhették cl a merényletet, meri a faluban sokan tudták, hogy az öregasszony a pénzét, tizenkétezer koronát, a párnája alatt őrzi. A pénzen kívül minden más értékes holmit is elvittek. A csendőrség nyomoz. san. most már szeretném csakugyan hallani ennek a hasonlatnak a másik felét is! Na, na, tessék kérem, menynyire?!... Lássa, ill__ill lehetne még valami meglepői mondani. Valami egészen frappánsat. Nos? A nagymultu kereskedő, akinek harminc éve van üzlete, egyelőre nem szól semmit, csak rámnéz. Idegesil. Azonban: okos és szomorú szemében egyszerre csak észreveszem annak a gunyosságát a sugarát, ami... olyan, mint egy tüzérségi előkészítés ... hogy, na, most robbanni fog — és várok., És a régi és tekintélyes cég főnöke lassan és megfontoltan megszólal: — Annyira nincs pénz szerkesztő ur, liogv... — —• Nos, hogy... hogy ... — ...hogy (végtelen komolysággal): — nem tudna nekem adni... valamennyi összegei... kölcsön ... cgv üzleti körútra... ma el akartain indulni... rengeteg kintlevőségem van... és... igen... nincs útiköltségre... elég pénzem. Szünet. Elámulok. Talán összetéveszt. Pardon, én éppen, hogy ebben az ügyben jöttem, de mint újságíró, elméletileg. Összehúzom a szememet és pillanatra lenézek a padlóra. Mi ez? Ez komoly? Vagy (felnézek) most már lehel nevetni? Ez az arc azonban ill velem szem-Rablégyilkosság Perbetén, Párnája alatt őrizte a pénzt egy oerbetei öregasszony s hogy megszerezhessék a vagyont, meggyilkolták. Interjút akartam csinálni egy kereskedővel. ben: sima és kemény. A tréfának egyetlen vonala se rajta. Felajánlok kétszáz koronát. Több nincs nálam. Kevés, legalább ötszáz kellene. — Dehát hogyan — próbálok beszélni mosl már — hiszen... csak nincs valami... (Régi jó viszonyban vagyunk.) Megnyugtat. Nincs semmi baj. A cég aktiv. És nehogy megírjam, mert megrohanják a hitelezők. Tulajdonképen semmi. Csak egy kicsit fordult a kerék. (És simítja a homlokát). Mint a fejfájás. Jön — rém kellemetlen — azután elmúlik. Az ember bevesz valami!. Vagy kivesz. (Ha adnak!) Azt hitlem .hogy én esetleg... no de nem baj »Csak viccelt«. Isten áldjon meg engem, nem haragszom, de akkor utána kell néznie másutt. Hehe, mi? érdekes. (Ezt már fanyarul mondja.) Ilyen még nem történt velem, mi! (Már mint velem.) Hogy elmentem valahová interjút kérni a gazdasági válságról ... és olt annyira be akarták bizonyítani, hogy van válság, hogy tőlem akarlak kölcsönkérni pénzt. Tőlem ,az újságírótól! No de csak tréfa volt az egész! Hát csak nem gondoltam, hogy komoly? (Az arcán mosl egy kis pír van.) (— A viszontlátásra. — Viszontlátásra. És már kint vagyok és már megyek az utcán. ...Mi az, hogy komoly! De még mennyire. Rádióelőnyösen becserélünk Foto v I f • 1! II dús választékban [Hl már 450 Kc-tól kezdve Villany legolcsóbb áron HACKER & NEUFELD
