Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)
1934-12-22 / 102. szám
12. oldal >KOMÁROMI LAPOK« 1934. december 22. OBERAMMERGAU. Irta: Hegedűs Lóránt. óráig hangosak az uccák, rohannak-sajnos, Lici ráunt és elvált ötöle is. Mert kérlek, ez egy egészen különös, kiszámíthatatlan bolond teremtés... Csupa jóság, a legjobb barát, gyöngéd, figyelmes, de ha egyszer egy férfira ráunt, az többet meg sem állhat elölte. Én akkoriban már másba voltam szerelmes. »Kézben voltam«, tehát a Lici újabb válása nem járt rámnézve más következményekkel, csak azzal, hogy sajnáltam a jó menázsl, amely ilyen módon felbomlott. Licit aztán egy híres ellenzéki politikussal kezdték emlegetni. Nevet nem mondok. Úgyis tudod, kiről beszélek. Volt-e köztük valami, vagy nem? Én igazán nem tudom... Nem hiszem Lieiről. Az illető nagyon sűrűn járt a Lici házához, magam is ott barátkoztam vele össze. Később az ő révén jutottam először képviselői mandátumhoz, egy időközi választáson. Egyszer aztán, — éppen, mikor az új választásokra került a sor, — észrevettem, hogy el vagyok ejtve. A pártvezérem szóba sem áll velem. Nem értettem a dolgot, amig Banditól meg nem tudtam, hogy Lici kiadta az illető úr útját, mert az közölte vele, hogy a felesége hallani se akar a válásról. Az illető politikus ugyanis házasember volt. A legnagyobb bajban voltam, de az utolsó percben sikerült átnyergelnem a kormánypártra, így aztán újból megválasztottak. Lici pedig, akinek egy miniszter udvaron akkoriban, azt vette a fejébe, hogy kineveztet államtitkárnak. Sokszor vacsoráztunk együtt a kegyelmes úrral és már a legjobb úton volt a dolgom, de akkor Lici megint megbolondult. Valahol megismerkedett egy külföldi gyárossal és hozzáment. Egy dúsgazdag öreg emberhez. A miniszterrel való vacsorázások abbamaradtak és az én államtitkárságom kútba eseti... Lici kél évig élt Németországban a harmadik ura mellett, akkor azonban az hirtelen meghalt és ő özvegyen maradt. Lici hazajött, mint gazdag, l'ialal özvegy. Azaz fiatal nem voll már, de még mindig nagyon szép volt. És akkor szegény Miska beleszeretett és ő is Miskába. Miska jó barátja volt Bandinak is, nekem is. Idősebb volt nálunk, de Licinél valamivel fiatalabb. Ezt azonban nem tudta és nem is árultuk el neki. Sőt! Letagadtunk a Lici korából hal esztendőt. Lici nyolca! tagadott le, de én bizalmasan azt súgtam Miskának, hogy Lici hazudik. Kellői letagad az éveiből! Kettőt... Ezl elhitte és ilyen módon haltai gondolta kevesebbnek, mint amennyi valójában volt. Az esküvőnél valahogy elsvindliztük a dolgot és hogy később megtudta-e szegény az igazat, azt máig se tudom. Nagyon boldogan éllek, de sajnos, nem sokáig, meri szegény Miska beteg lett. Lici önfeláldozóan ápolta, de hiába. Nem volt segítség. Hiszen tudod... Ott voltam a halálos ágyánál. Mikor örökre lehunyta szegény a szemét, csak ketten voltunk mellette, Lici meg én. Bandi, aki egész éjjel virrasztót! mellette s akit éli felváltottam, éppen lefeküdt. Hát ekkor történt az, amitől meg vagyok döbbenve. Mikor ugyanis szegény Miskánál bekövetkezett a vég, Lici, aki addig az ura kezét fogta, hozzámfordult és azl mondta: — Kérem, Józsi, szóljon a bátyámnak! Minden meghatottságom ellenére is nagyon meglepődtem és csodálkozásomban megkérdeztem: — Kinek szóljak? A bátyámnak! — felelte az új özvegy és hogy további kétségeim ne lehessenek, hozzátette: — Bandinak! — Majd zokogva ráborult a halottra, Hát kérlek, ez történt. Négy szemközt, elöltem bátyjának fogadta Bandit. Az öccsét, előttem! Abban a pillanatban, amikor özvegyen maradt. A bajor alpesek hosszú alagutjain és merész viaduktjain órákig kapaszkodód a vonat, mig kinyílt szélesre a völgy, a kis Aminer-folyó völgye. A fennsik különös benyomást tett rám. Olyan volt, mintha egy nagy mezőt valamely karácsonyi boltos papirhegyekkel rakott volna körül gyermekek meglepetésére, gondosan elrendezve a maga műszákkal, forgácsból faragott erdőcskéit és üvegdarabokból beléjükrakotl vízeséseit. így értünk Oberanimergauba. De most aztán senki megrovással ne vegye első meglepetésünkéi. Én nevelni kezdtem, mert a kocsi ablakán kinézve lengőhaju angyalok, őszszakállas próféták sorfala fogadott. Ezek a hordárok. Az én csomagomat a bibliai József egyik testvére emelte le, Pilátus inasa vezetett lakásomra s a kocsimon egy lorzonborz római katona ült. Az ember azután megszokja ezl, hogy most már háromszáz esztendő óta ennek a falunak az egész népe Krisztus passiójátékát teremtette meg magának. Abban él és abból él a 2300 lakosú kisváros legnagyobb része minden passiójáték előtt, amely tudvalevőleg minden tíz évben tartatik; egy esztendeig készül mozgásban, beszédtechnikában és hajviseletben a szerepére, amely a bibliának valamelyik alakjához köti. Ezért olyan sajátságos a megérkezés, a betlehemi képbe való beleesöppenés, inig végül az egész áthat minket annyira, hogy magunk is a jászolt vivő pásztorok körébe képzeljük magunkat. Hogy mingyárt mint közgazda szólaljak meg, óriási üzletté fejlődött ez a passiójáték. Ez a falunak nevezett hely ma már gazdag város, egyetlen földszintes házat sem találtam és a helybeli lakatos, kinél el voltam szállásolva, a modern technika minden kényelmével ellátta a maga szobáit, hogy négy esztendőben egyszer a világ idetóduló kiváncsi népének lakást tudjon adni. A község csatornázást, vízvezetékei, aszfaltot terem leli magának példaadó módon. A világ minden részéből idetóduló bámészkodókról beszéltem, mert ilyen koncentrált idegen forgalomról fogalmam sem volt. Minden két-három percben végiggördül az uccán egy-egy óriási, poros gépbusz, amelynek táblája mutatta, hogy Flandriából, Nürnbergből, Slrassburgból, Hollandiából vagy Münchenből érkezik. Miután minden négy évben barmincháromszor adják elő az oberammergaui Krisztusjátékot és 6000 ember foglalja el a színházat, negyedmillió idegen ideözönléséről van szó, akik kétnaponként váltják egymást. Éjjel tizenkét Hát mi ez, kérlek? Azt képzeli, hogy én most elhiszem, hogy elenyészett köztünk a korkülönbség és... ? Abban a percben azt hittem, hogy megzavarodott és nem tudja, hogy mit beszél. De nem, kérlek! Mert azóta is mindig bátyjának emlegeti Bandit előttem. Pedig, vedd tudomásul, hogy éppen nyolc évvel idősebb nála. Nálam is!...« Azt feleltem rá óvalos vátlvonogalással: — Minden asszony annyi idős, amennyinek látszik. Licit jóval íiatalabbnak gondolhatja az ember, mint titeket. — Jó, jó, — szólt egy kis tűnődés után csendesebb hangon, — hiszen én nem mondom, még most is gyönyörű ... És, ha nem tudnám pontosan, hogy mennyi idős... — Akkor mi lenne? — kérdeztem. — Hát a dátum a fontos, vagy a virág? a gépkocsik és tömve a bolt, ahol bibliai alakok saját faragványaikat árulják. Ha most már e valóban rendkívüli bethlehemes játék valódi képét akarom magamnak megformálni, akkor arra kell gondolnom, hogy van egy óriási hangár, amelyről azt hinné az ember, hogy valamely Zeppelin-léghajót tartanak benne. Ez a nézőhely a maga 6000 faülőhelyével. Ez az intézkedés megint azért történik, mert a szinházkörül nagyszámú vánkosárusitó és kölcsönzőintézet vert tanyát. A színpad maga nincs fedve, csak főrészében, különben nyílt tér. Az időjárást megérzi a színész, annyira, hogy a mi esetünkben is Jézus keresztre!'eszítése valóságos viharban ment végbe, amely becsapódott a színpadra és a nézőtérre. Ez lehetséges, mert hiszen a szereplők nincsenek kifestve, ők az uccuról jönnek fel már előre kikészített figurájukkal. Viszont az. hogy a színpad mögött a hegyek látszanak és azoknak színe, vonala belevilágít a bibliai képbe, olyanná teszi a látományt, mint Rafaelnek s a toscanai mestereknek képei, ahol a háttérben a szent család mögött halmok és hegyek színes vonalai láthatók. Az előadás reggel nyolc órakor kezdődik. és tart egyfolytában délután hatig, óriási feszültség és nagy meghatottság közepette, amely mindvégig fokozódik. Mi az, ami itt történik? Csodálatos vegyüléke a legkezdetlegesebb pásztori elgondolásnak és a modern színpadi technika legkifinoniodoltabb fogásainak. A passió nem adja Jézus egész életét, hanem akkor kezdődik, amikor diadalmasan bevonul Jeruzsálembe, tehát mingyárt nagy tömegjelenettel lehet a szavalást kísérni. Mini minden középkori passió, szeret példaképen az őtestamentumba visszanyúlni, s mert, amint tapasztaltam, a bajorok gyakran változtatják a passió szövegét, a Jézus-dráma lejátszása közben a háttérben ótestamentumi élőképek jelennek meg, amelyek egészen kezdetlegesek, sőt ügyetlenek. Merevek, színtelenek és csak igen erőszakoltan kapcsol Itatok össze magával a nagy tragédiával. Úgy látszik, ez a középkor maradványa. Ellenben most betöri egy új színpadi technika. Képzeljük el, hogy a félig nyitóit színpad oszlopcsarnokában olt ált Pilátus és a zsidó főpapok elébe hurcolják Jézust. A római helytartónak arról kell dönteni, hogy Barabást, vagy Jézust végezzék-e ki. Ekkor Jeruzsálem uccáin betör a tömeg és nyolcszáz parancs-Majd felhajtott egy pohár bori és azt mondta: — Hát ebben igazad van. És én nem is azért mondom, csak tudod... De ez azért igazán köztünk maradjon... Nem szerelném dobraütni a dolgot. Különösen azt nem, hogy anynyival idősebb nálam ... Koccintottunk. Utána a nyelvemen volt a kérdés, hogy megvan-e a Lici vagyona, amit a külföldi gyárostól örökölt, de tapintatosabbnak éreztem mégis, ha ezt nem feszegetem. Inkább azt mondtam: — Voltak és vannak nagyon boldog házasságok, ahol az asszony egypár évvel öregebb ... Józsinak felcsillant a szeme: — Hát persze! Hiszen mondtam neked, hogy én ilyesmivel nem törődöm.... És különben is!... Megállj csak... ha jól utánaszámolok, hát nincs is köztünk nyolc esztendő... Mert... Igen... Hát nyolcról szó sincs... Legfeljebb hat lehet!... De talán annyi sincs!... szóra hadonászó, betanított, korhű jelmezbe bujtatott ember iivöllve követeli a megfeszítést. Ennél megrázóbb és nagyobb dinamikai erővel bíró népmozgalmat a világnak egyetlen színháza sem tud mutatni és itt a dráma eléri azt a tetőpont ját, amely a primitívség után a modern embert is teljesen magával ragadja. Mindezekből arra a következtetésre kell jutnunk, hogy ami Oberammergauban történik, az százados kiképzésnek az eredménye és nem véletlen. Valósággal passiójátékra nevellek itt egy istenhátamögötti falut, amely a maga összes működését kiéli ebben az egy célban, amely eleinte fogadalom voll, később pedig az idegeníorgalom legnagyszerűbb eszközévé fejlődött. Mindezek folytán utánozhatatlannak tartom ezl a látványt, amely ma világérdekesség. A nézőtér kétharmad része angolul beszélt és igy csak azt nem tudom, hogy milyen nyelven hallgatott a többi egy harm ad. aki szintén eljött és megbatottan nézte végig ezl a páratlan szilijátékot. Ha mint iróember elmélkedem, azt kell mondanom, hogy bár most háromszáz éve. hogy az oberammergauiak elkezdték ezt a színjátszást, minden kor dévaijának a lerakodása külön rajta van ezen a látványosságon s a régi emlékekből csak néhány jelentéktelen részlet maradhatott meg, mert előadásukkal mindjobban haladnak a modern technika vívmányai felé. Ha pedig a kereszténység szempontjából szabad elmondanom benyomásaimat, úgy magamnak és másoknak azt kell felelnem, hogy a legkétkedőbb. vagy ha úgy tetszik, az ismétlések miatt leginkább elfásult nézőt vagy hallgatói is önkényteten megragadja a jézusi tragédiának az a hallatlan sorsa, amely itt emberek tömegszivéből újraéledt s végigviharzik a néző előtt, mindinkább hatalmába kerítvén a világ minden nemzetének odasoreglett fiait. Fekete Lajos: Korunk ars poeticája Én nem adom fel a hitemet: az ember volt jobb is és volt gono[szabi). Idézhetném a történelem véres lapjait; a rabló-lovagkor, daliás idők századok során megszépült idejét s a vértől pórázé) újabb lapokat. Az embert vad ösztönök rázzák s az ősi mozdulat fölött az álarc ezer toldással van tele. A világ daloló kedvének mélyén, <iz ind utal-gyökere alatt a dzsungelfének■ ott szunnyadoz, ha szánt, ha vet, — /avagy a harcban rohamra megy: vagy táncra [perdül. .Ír önzés, kapzsiság, gőgön keresztül ősi-magunkat menekítjük'?... Ki mond[ja meg. Én nem adom fel a bitemet: az ember volt jobb is és gonoszabb! Daloljunk neki dzsungel-éneket, ami a vér legmélyéről ered, hogy emlékezzék a földre, mit eke [nem szántott, őserdős fára, mit balta nem bántott, hogy emlékezzék: a tengerparton el[hevert napok bölcsős derűje mily kék volt, - sú[toros; és hogy a lelke mélgén a nagy nomád [tűz egész fényével most is ott ragyog... A szerkesztésért a főszerkesztő a felelős, Lapkiadó: Spitzer Béla. Nyomatott Spitzer Sándor könyvnyomdád jóban. Komárom. Elvörösödött és lesütötte a szemét. | Alapítva: 1905. Milus János, rnhafesta, vegytisztító . ..................----------------Leszállított áron fest, tisztít úri, női ruhákat, függönyöket stb. s- ' in lUísso'avurí/ Q űo /tÖ Külföldön szerzett tapasztalatok alapján szőrmék, rókák stb. bőrkabátok, aUílldl 00, MuouFjK<,,U. ü. Cö 4o. szarvasbőrök szakszerű festése és tisztítása. Plissirozás minden nagyságban.
