Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)
1934-12-08 / 98. szám
1934 december 8. »KOMAROMI LAPOK« 9. oldal. ASSZONYOKNAK. A vendég, aki nem bridgezik... Unottan áll a könyvszekrény mellel 1 és enyhe megvetéssel nézi azokat á bolond halandókat, akik számára a tizenhárom festett lap a világot jelenti. A háziasszony boldogtalanul és kétségbeesve keres az uriszobai parti részére egy negyediket és közben hallja, hogy az ebédlőben elhelyezett négy közül három nem játszik egymással ... Ez nem zavarja a mi hősünket. aki rendületlenül megvetéssel sújtja a pikk király lovagjait és egy kis gunvoros mosollyal a szája sarkában kihúz egy kötet versel a könyvtárból, amelyikben világfájdalmas unalommal lapozgat. Akárhogy könyörögnek neki, csak is egv tagadó fejrázás a válasz. Végre egy bájos kis vöröshajú asszonyka, a város egyik elismert bridgenagysága annyira megtetszik neki, hogy vele szemben enged a rezerváltság'ból és elkezd beszélgetni. Látja, a legtöbb ember nem is ért a hridgehez. Mindenki ehhez a vacak Culbertsonhoz ragaszkodik ess fogalma sincs a Flips szisztémáról.« A Flips szisztéma? hüledezik a kis menyecske, — erről még én sem hallottam semmit, pedig elég bridgebeszélgetésbcn van részein. Istenem, ez egészen egyszerű. Ha "coeurt mondok, akkor kárót gondolok és négy Lrikkes lapom van, ha a partneremnek nincs semmije, akkor ilyenkor egy pikkel felel. De minek is inagyarázgassam? Úgysem játszom. mert éppen a múltkor partnerem minden különösebb ok nélkül ötször bukott. Egyszer licitáljon nagy slemmre az ember! Valami rémes! Azonkívül nem tudnak az emberek játszani. Ha én bedobom neki a káró kettest, úgy igazán tudhatja, mi van a kezemben! A kis piroshajú elhagyja a panaszkodó!, annál nagyobb örömmel, mert végre mégis akadt egy negyedik és hősünk blazirt arccal tovább sétálgatott az asztalok körül, bekukkantva a lapokba itt. ott egv-egy kevésbé megfelelő megjegyzést, kritikát megeresztve. Mikor kedvesen hívják, hogy tiát lépjen be ötödiknek, köszönettel kijelenti, hogy ki szerel ötösbe játszani, ő semmi esetre sem. Fgy elvesztett négyes pikk bemondásánál magyarázza a vésztőnek, aki egyike a legjobb játékosoknak, hogy hogyan nyerhette volna meg a pariit és végre leül egy sarokba s egy spricccr kíséretében végérvényesen eltemetkezik egy könyv olvasásába. Szegény háziasszony tökön ül és állandóan asztalra iparkodik kerülni, hogy legalább ezeket a röpke perceket szentelje vendégeinek, közben a kártyaasztalnál levő partnereket a méreg majd megeszi. Végre, mikor már a háziasszony nagy könyörgésének nem tud ellentállni, hogy hát mégis üljön le és játszón egy-két robbert, bizalmasan odahajol a háziasszony füléhez és ezt a vallomást suttogja belé: Nézze, asszonyom, ha elárulnám, hogy nem tudok játszani, az egész társaság mást se tenne, mint magyarázná a bridge rejtelmeit. Én a kényelmesebb módot választom. Azt mondom, nem akarok játszani! De ne áruljon el édes jó asszonyom, én tényleg nem tudok bridgelni! Láb-láz Angliában. »Leg appeal» a fegkefehirdetésben. Az a furcsa és meglehetősen késői lábkultusz, mely most Angliában lábrakapott«, egyre erősebb és népszerűbb lett. A szép nő fogalma kezd azonossá válni a szép lábú nő fogalmával. A londoni kozmetikai szalonok újfajta lábszépílő eljárásokkal kísérleteznek, amióta valaki divatba hozta a szekszepil mintájára a »leg appeal (láb-vonzóerő) jelszavát. A láb-szépészek rámutatnak arra, hogy a kontinensen és Amerikában már a háború befejezése után megkezdődött a szép láb kultusza. Akkor keletkezett ez, amikor divatba jött a rövid szoknya. Ma már a szoknyák hosszabbak lettek, de Európában és Amerikában még mindig fontosnak tartják a női láb szépségét, Anglia most követi ezt a példát. Érdekes tünetei ennek az új ízlésnek az újsághirdetések. Angliában a legtöbb újsághirdetés szép nőket ábrázol rajzban vagy fényképen. Régi szokása ez az angol hirdetésszakmának. Akár autót, akár cigarettát, akár zsebkendőt hirdet valamelyik cég, a hirdetés sikeréneik az a titka, hogy szép nőt ábrázoljon. Eddig az ilyen hirdetésekben az ábrázolt nő arcának szépsége volt a legfontosabb, újabban azonban csupa »lábhirdelést < látunk. Térdig csupasz lábszárak vonják az olvasó figyelmét a hirdetésre. A legszebb, legformásabb női lábakat fényképezik le hirdetési célokra. Fejnie csak cipő- és harisnya-hirdetések éltek ezzel az eszközzel, ma már azonban a legkülönbözőbb cikkeket propagálják a szép lábak. Legutóbb cg^r angol fogkefegyár termékeinek reklámképe mutatott be egy pár gyönyörű női lábat. Harmincféle vörös hajszín az őszi női divat. A budapesti nőifodrászmesterek divatfrizurabemutatót rendeztek. A bemutatón sorban felvonultak a modelek, akik a nőifodrászmesterek és segédek legújabb, szebbnél szebb alkotásait mutatták be. Megállapítható, hogy az új téli divathajszín a vörösésszőke és a bronzvörös, amely a legvilágosabb árnyalattól a mély bronzig mintegy harminc színváltozatban lesz divatos. A délutáni frizuradivat a homloktól féloldalon tartósan hátrahullámosított baj, vízhullámba rakva. Az eddigi divattól eltérően nem a hosszú frizura, hanem a fejbúb felé gyűrűzött, sok apró csigába rakott hajviselet a divatos, a nyakban rövidre nyírva. Az estélyi frizura a délutánitól csak anyuciban változik, hogy hajból készült fejdíszek (fonatok és loknik) kerülnek a fejre. Az eddigi fém- és straszdíszeknek már bealkonvodotl. Általában megállapítható, hogy a rövidre vágott frizura még mindig uralkodik. GYERMEKEKNEK. Mikulás bácsi csizmája. A hófehér, szikrázó országúton, ami az eget összeköti a földdel s ami fölött úgy szálldosnak a csillagok, mint a falevelek, egy nagyon öreg, -jóságos arcú bácsi haladt lefelé. Az út kél szélén álldogáló, hólepte fák összesúglak mögötte: Viszi már a jó öreg Mikulás a sok ajándékot. Mert bizony ő volt az, a jó gyerekek öreg barátja, aki akkorákat lépdel csizmáiban, hogy egyetlen éjszaka bejárja a világ összes városait és falvaik S akinek puttonyából sohasem fogy ki az édesség, jut abból minden jó gyerek cipőjébe. Most is alig lépett hármat-négyet, már lent volt a földön és körülnézett, hogy melyik ablakban talál gyerekcipőt? Ahogy nézdcgclt. észrevette, hogy valaki alszik az uccai pádon. Odament hát hozzá, hogy megnézze, ki lehet az a szegény, aki ilyen hideg téli éjszakán az uccáti huzza meg magát? Egészen föléje hajolt és bizony majdnem elsírta magát a jóságos öreg. Megismerte az alvót. Sok, sok évvel ezelőtt cukrot és csokoládét vitt neki s másnap még az égbe is íölhallatszotl, ahogy nevetett örömében. De ez már régen volt, azóta felnőtt ember lett kis barátjából S íme, most itt fekszik a hideg, decemberi -éjszakában. Nem sokáig gondolkodott Mikulás bácsi, levette puttonyát és megtöltötte az alvó zsebeit csokoládéval és mogyoróval. Aztán piros köpenyét is rátéri let te, hogy ne fázzon s mikor észre veik*, hogy milyen rosszak a cipői, levetette mérföldjáró csizmáit és ráhúzta a szegény ember lábára. Az után szomorúan és mezítláb ment tovább, lmgy elvigye ajándékait a gyerekeknek. S amíg a jó öreg Mikulás vándorolt a messzi városokban, az alvó ember álmodni kezdett a piros köpeny alatt. Azt álmodta, bog}' ismét gyermek lett, puha paplan alatt alszik s cipői cukorral telerakva ott állnak az ablakban. S mig álmodott, az útszéli. kopár fák föléje hajoltak és megvédtek a széltől, a csillagok pedig egészen föléje szálltak és simogatva melegítették az arcát. Álmodja, csak álmodj! susogták a fák. — Álmodj, csak álmodj! zizegték a csillagok. S ő álmodott. Almában elmúlt az éjszaka, szép, világos reggel lett s annyi cukor és csokoládé került elő cipőiből, hogy az asztalt is telerakhatta vele. Milyen boldog volt álmában, Istenem milyen boldog! A fák és a csillagok mondogatták is egymásnak : Csak föl ne ébredjen, mig ki nem tavaszodik ... De véget ért az álom és véget ért az éjszaka s a szegény ember csodálkozva látta magán a köpenyt és a csizmát. S mikor zsebébe nyúlt, azt hitte, a tündérek játszanak vele, azok töltötték meg ennyi jóval a zsebeit. Hát még mekkora lelt csodálkozása, mikor a cukor és a mogyoró mind pénzzé változott át zsebeiben. Csengő aranypénz lett valamennyiből s most már vehetett házal, ruhát magának s olyan lett az egész élete, mint az álom. Úgy nevetett megint, mint gyerekkorában s Mikulás bácsi boldogan hallgatta az égben ezt a nevetést. S az angyalok hiába kérdezték a jó öreget, miért jött vissza mezítláb a földről? Mikulás bácsi nem feleli, csak szelíden belemosolvgott hófehér szakállába. Fúró Ferke megjavult. Figyeljetek csak ide, most elmondom nektek Fúró Ferke, a nagyokat lódító diák megjavulását. Tavaly, Mikulás előestéjén, úgy nyolc óra tájban, beállított hozzám Ferke, nagyot köszönt és így szólt: Ahogy hazafelé jöttem az iskolából. a Fészek-mozi előtt, tetszik tudni, ahol nem rég játszották a Hatvan zsandár. meg egy betyár nímű ölvén felvonásos drámát, egy idegen bácsi állott az utamba és megszólított: Fiacskám, nem ismered véletlenül Fnró Ferkét? Üzenetet hoztam neki Mikulás apótól, én az inasa vagyok. Mikulás apótól? dobbant nagyol a szívem. Mit üzent? — kérdeztem szorongva. — Mert én vagyok Fúró Ferke. Az idegen ekkor gúnyosan elmosolyodott. Azt üzeni, öcsém, ha nem javulsz meg, Mikulás napjára nem kapsz mást, csak virgácsot. Az üzenet hallatára meghökkenteni. de csak egv szemrebbenésig. Azután az idegen elé állottam és keményen mondtam:- Ügyi... Nagyon kedves üzenet, köszönöm. De ért nem vagyok ám ijedős, én nem félek senkitől, még a Mikulástól sem! De nem tudta Ferke tovább foly-. tatn’i a hősköd ést, a nagyot mondást, mert a következő pillanatban dübörögve és csattogva, hatalmas, hosszú villám csapott le az égből. Éppen az én ablakom alá. Olyan nagy volt a villám, gyerekek, hogy még én is megijedtem. Már csak azért is. mert télvíz idején sose láttam még villámlást. Hát még a Ferke! Az volt csak megijedve. Ahogy néztük a villámlást, látjuk ám, hogy a hosszú villánniton öreg, fehérszakállas ember közeledik felénk és az ablaknál megáll. Rövid ideig bekémlelt a szobába, majd belépett. Aztán dörögni kezdett. Hol van az a haszontalan, nagyokat mondó Furkó Ferke? Hol? Ferke koma akkor már régen az ágy alatt volt. Gyere csak, gyere, te szájhős! Mit mondtál az imént?... No várj csak! Elviszlek a birodalmamba. Ott majd leszoktatlak az ilyen csúf beszédekről és a neveletlenségről. Gyere csak. gyere ... Ferke rémülten kapálózott. Megsajnáltam a kapálódzó Ferkéi. Odaadtam Mikulás apó elé.- Édes jó apó! Tudom, rossz gyerek a Ferke, de mos! az egyszer még bocsásson meg neki. Mikulás apó nem hallgatott rám, nem eresztette el Ferkéi. Közben az égből újra lecsapott egy hatalmas villám. Önkénytelenül lehunytam a szemeimet. Mikor újra kinyitottam, Mikulás apó már nem volt a szobában. De Ferke se! Megijedtem. Aztán torkom szakadtából kiabálni kezdtem: — Ferkó, hol vagy ? De senki sem adott feleletet. Gyorsan magamra kaptam a kabátomat és átszaladtam Ferkó szüleihez. Elmondtam nekik mindéül. Csak reggel felé tudtunk elszunyókálni. Ám annyi ideig se szunyókáltunk, mint amennyi idő alatt megsül a cipó a kemencében, zörrent az ablak és nagy csikorgással kinyílt. Talpra ugrottunk. Uramfia, kit láttunk ott? Ferkól! A kezében félméteres kolbászt lengetett, nyakában pedig kétkilós sósperec fityegett. Hátán kosár, édességekkel telerakva. Fgy pillanatig ránk nézett, majd széttárta karjait és az édesanyja keblére repült. — Anyukám, anyukám, édesanyukám! Itt vagyok, nincs semmi bajom. Mikulás apónál voltam, az ő birodalmában. Megmutatta nekem azokat a fiúkat, akik rosszak voltak a földön és nála se javultak meg. Bizony, nagyon szomorú hely az ott. Mert éjjelnappal egyebei se tesznek, mint azokat a könnyeket gyűjtik össze egy nagy medencébe, miket édes szüleik sírtak az ő rosszaságuk miatt. Mikor megláttam a sok, sok könnyet, eszembe jutott anyuka, apuka, meg Béla bácsi. Nem, nem akarom, hogy ti is sírjatok miattam- zokogtam. Odarohantam a Mikulás- apóhoz, letérdeltem előtte és könyörögtem: — Mikulás apó! Csak még most az egyszer bpcsáss haza, soha, de soha többé nem teszek rossz. Mikulás apó megbocsátott ... Most itt vágyok újra közietek és ígérem: több bánatot nem okozok senkinek sem ... Ferke meg is tartottá a szavát. Olyan derék gyerek lett belőle, lmgy az egész városban nincsen párja.
