Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)
1934-12-08 / 98. szám
5934. december 8. »KOMÁROMI LAPOK« 5. oidau Az orvos lelkiismerete. Irla: Quidam. Annak, akiről ezek a sorok szólnak, már régen nincsen szüksége reklámra: hírnevéről egyformán lepattannak a felelőtlen kritikák és a rágalmak útszéli bacillusai, melyeket terhelt lelkiismeretű, hitelükvesztett emberek terjesztenek. Az orvos, akiről szó van, Komárom és környékének messze földön híres sebésze és vele történt meg az alább elmondandó esemény. A kórház műtőtermében előkészítik az operációt. A fehérkabátos orvosok, ápolók és ápolónők nesztelenül sürögnek-forognak. Az orvosok kezüket, főleg körmeiket mossák és kefélik szappannal teljes félórán keresztül, amikorra emberi számítás szerint, eltűnnek a kézre, a köröm alá és a körömágy szélére tapadt bacillusok, ártok és ártatlanok. A műszereket százfokos forróvízben főzik ki és mikor készen van, hordágyon behozzák a beteget. Elhelyezik a műtőasztalon. Nagy műtét készül, hasmetszés, a segédorvos az altatást végzi, számol ... és a beteg már kábulatban alszik, nem tudja, hol van, nem érez semmit. Mozdulatlanul pihen. Most kezdődnék a műtét, de egyszerre tompa zuhanás zaja hallatszik és már sietnek is, hogy felsegítsék a földről a síkos terrazzo burkolaton élesítés a Röntgen terembe viteti magát, kollégái gondosan átvilágítják testét és örömmel állapítják meg, hogy a csontokban nincsen törés, de sok a fájdalmas zúzódás... Azután a kórházba telefonozott mentők elszállítják a mentőkocsin lakására az orvost, aki percek helyett órák múlva kerül ágyába, hogy pihenjen az esés után, melynek nyomát tarkójától kezdve a combjáig viseli. De az orvosi lelkiismeret nyugodt, mert a felelősségérzet kielégülést nyert. Micsoda apró valami ehhez a közönséges halandók lelkiismereti egyensúlya, amelyet tetszésük szerint állítanak helyre, ha azt a külvilág eseményei megingatják. Az orvos, ha mozogni tud, ottmarad őrhelyén a műtőasztal mellett, amelyen egy emberi élet van kiterítve és ezért az életért viseli és vállalja a felelősséget mindennap, minden éjjelen és nappalon! A percemberkék élete, a hivatalnoké, az iparosé, a munkásé, a szántóvetőé ehhez képest a nyugalom állapotát mutatja, melyeknek ingája nem végez rendellenes kilengéseket. Az orvos hivatása más, az orvosnak éjjel és nappal helyt kell állnia és éreznie a felelősségnek sokszor gigantikus súlyát, mert életekről Tízezer korona kell számot adnia. Az igazi orvos nem szereti a reklámot, ez sem akar üres tömjénezés lenni. Az orvos maga ismeri orvosi és emberi értékét legjobban. De a nyilvánosság után kiált ez az eset, amely hűséges keresztmetszetét nyújtja annak, hogyan gondolkodik egy igazi orvos és igazi ember. Nem árt messze felemelni és messze láthatóvá tenni ezt a példát, hogy tanuljon belőle egészséges és páciens, orvos és laikus egyformán. Mert a kötelességtudás a mai időkben kezd elmosódni a köztudatban és az egyedekben is. A kollektív életszemlélet nem alkalmas arra, hogy bárki is többet legyen, mint amivel köteles. De ezek a példák alkalmasak arra, hogy az embereket gondolkodóba ejtsék nemcsak az orvosi hivatás szent volta, hanem minden olyan cselekedet-többlet felől is, amely az önfeláldozás lelki útjait dokumentálja. Az orvos, aki vérátömlesztéssel ad vissza egy emberi életet családjának és önmagának és az önfeláldozó rokom, aki vérét felajánlja, hős. De a hősöknek járó szignum laudisz illeti meg a hivatásában hirtelen beteggé vált orvost is, aki oltmarad a műtőasztal mellett és otthon jajgatja ki magát. értékű lencsét loptak. A tél nyomora már nagyon is visszatükröződik a bűnügyi krónikákban. — Éjjel a műteremben. — Aki valamit ott felejtett és viszszamegy azért. szolt orvost, a kitűnő műtőt, aki még esésében is feltartja kezeit, hogy azok ne érjék a padlót és attól be ne piszkolódjanak, mert utána megint félórás mosakodás következnék. A földről fellámogatott sebész egy székbe' ül, heves és fokozódó fájdalmakat érez egész testében, képtelen bármi munkára, mert teste csupa zúzódás, de a kezei tisztán maradtak. S mi hasznát veszi most kezeinek, melyeket ezrek csókoltak volna meg, akiknek visszaadta egészségét, sokaknak pedig életét, — ha engedte volna. Mert az orvos tudja, hogy a kézcsók a szteril tisztaságú kezet ellenkezővé változtatja. Hamar telefonoznak a helyettesért és az percek alatt meg is érkezik. A műtétet neki kell végeznie. Már mosakodik is ,hogy az elaltatott beteg narkózisát még felhasználhassa. A műtétbe belekezd, de a súlyosan zúzódott sebész nem megy haza az ágyába, hanem két mankót hozat be a raktárból és azok segítségével odaáll a műtőasztal mellé, mert lábára állni nem képes és csak felszisszenése árulja el, hogy mennyire éles fájdalmak gyötrik. És ott áll a mankókon az előbb még aktiv, munkaképes ember, az orvos, akinek él a lelkiismerete és ez a lelkiismeret azt parancsolja neki, hogy ott álljon mankókon és nézze azt a munkát, melyből egy érthetetlen véletlen kiütötte. A műtét soká tart és az orvosi lelkiismeret ott kínlódik a két mankón, de a testi fájdalom felett úrrá lesz az erős lélek egy órán át és tovább, mig a kapcsok rá nem kerülnek a metszési vonalra és nem zárják a megnyitott hasüreget. Ekkor megszólal a szenvedő ember — Saját tudósítónktól. — Ha tekintetbe vesszük, hogy a lencsének a kilója nem olyan magas, akkor nem kell az embernek fej számoló művésznek lenni és könnyen kiszámíthatja, hogy milyen hatalmas mennyiséget tehet ki tízezer korona értékű lencse. És ha elképzeljük, hogy (az a bizonyos Ézsaiás egy tál lencséért eladta örökségét, ismét kiszámíthatjuk, hogy amerikai multimilliomosnak kellene annak lenni, aki tízezer korona értékű lencsét tálanként kimérve apai örökséggel mérlegelné. Beszélhetnők itt a tél nyomoráról és az erkölcsök lazulásáról, de most erre ne térjünk ki. Ezt már sokszor és sokan elmondták előttünk és mi riportjainkban szeretünk egészen új dolgokat a közönség elé tálalni. Erősen hisszük, hogy ez a lencse-esetünk egészen újszerű dolog lesz olvasóink előtt. Bevezetésnek azt hisszük, elég ennyi és most rátérünk szenzációs riportunkra. Az egyik este a napi munka után hazament műterméből Kovács Árpád érsekujvári fényképész, akinek az Iskola uccában van fényképészeti műterme. Otthon vette észre, hogy azt a regényt, amelyet a műtermében olvasott, ottfelejtette a műteremben. Éppen a legérdekesebb résznél hagyta abba az olvasást. Tépelődött magában, hogy megvárja-e a reggelt, vagy még most este visszamenjen a regényért? Végre is a regény folytatása iránti kíváncsiság győzött benne és visszament a műterembe. Amikor belépett a műterembe, meglepődve látta, hogy ott egy rosszul öltözött gyanús alak van. Kovács Árpád fényképész eleinte azt hitte, hogy a műtermet elfelejtette bezárni és így került oda az idegen férfi, aki azt mondta, hogy munkanélküli fényképész és segítséget kért. Kovács Ár— december 7. pád hitt a szavának és alamizsnát adott néki, mire az idegen hálálkodva eltávozott. Aüg hagyta el azonban a kéregető a műtermet, Kovács Árpád észre vette, hogy az állítólagos fényképész nagyon is megkárosította őt, mert tízezer korona értékű lencsét lopott el. Kedves és kedvetlen olvasóim, ne üssenek most engem agyon, hogy így tévútra vezettem önöket. Ne méltóztassanak ezúttal a lencsére, mint növényre gondolni, amely igen kellemes és ízletes étel, akár főzelék, akár piré alakjában fogoly vagy fácán mellé garníroz’zák Itt most nem közönséges lencséről van szó, hanem a fényképezőgépek nagyító lencséiről. A műterembe behatolt csavargó ugyanis az összes fényképezőgépeknek a lencséit lecsavarta, közel tízezer korona értékben, aztán zsebrevágta és ellépett vele. A kárvallott fényképész megrémülve látta lencséinek az eltűnését, amelyek nélkül üzemét se folytathatta volna. Nyomban a csendőrségre szaladt és megtelte a följelentést. A megadott személyleírás alapján hamarosan elcsípték a tettest Korányi Károly többszörösen büntetett csavargó személyében, akinél még megtalálták az ellopott értékes lencséket. A rovottmultú csavargót a csendőrség letartóztatta és most azt kutatják, hogy egyéb bűncselekmények nem nyomják-e a lelkét? — Hová megy szombaton délután? Hová is mehetne, mintaszentpéteri lakodalomba, mely a ku!turház előadótermében 6 órakor kezdődik. Páratlanul szépnek és festőinek Ígérkezik a násznép felvonulása. Ilyet még nem látott életében! tekintsék meg, melyeket minden vételkényszer nélkül díjmentesen bemutatunk. Mindennemű elekfro árut, csillárokat a legjutányosabb árban adunk. — Továbbá nickelezést és chrómozást vállalunk. Elektro — Radio T A. u é Weisz Pál Komárno, Baross u. 5. mm Telefon 119. 420 V December 8., a Kongregáció ünnepe. A Mária-Kongregációk legszebb napja december 8-ika, amikor a Boldogságos Szűz Mária csodálatos lelki szépségét ünnepeljük: a szeplőtelen fogantatást. Szombaton, december 8-án délelőtt a gimnáziumi fiú Kongregáció üli nagy örömünnepét a templomban. Tagavatás lesz: 31 új kongreganista lép az oltár elé és esküszik örök szolgálatot a Szent Szűznek. A 8 órai szentmisét és közben a kongreganista-avatást Gidró Bonifác bencés házfőnök és gimn. igazgató végzi, a szembeszédet Zsilinszky Kázmér bencés tanár mondja. Délután 5 órai kezdettel az összes komáromi Mária-Kongregációk közös ünnepélyt tartanak a gimnázium dísztermében, melynek szónoka Király József csicsói plébános lesz. Vendégeket szívesen lát a rendezőség. Részletes műsort a helyszínen adnak. Szeretettel hívjuk fel kedves katolikus közönségünk figyelmét erre a szép és kedves komáromi kongregációs ünneplésre. — Kellemetlen fejfájása elmúlik, ha halántékait és homlokát „Alpával“ bedörzsöli. „Alpa“ enyhíti a rheumás fájdalmakat is. Néhány csepp „Alpa“ egy pohár vízben, kitűnő szájviz. Egy kifogástalan állapotban lévő, keveset használt PlÉIDlkiH. felszereléssel együtt olcsón eladó. Cím a kiadóhivatalban. Alig használt Torpedo-Portable Írógép c o m p 1 e tt, szlovák-magyar tastaturával féláron eladó. Cím a kiadóban. HAS rnhafestS. vegytisztító i Uin,u: 1905-Leszállított áron fest, tisztít úri, női ruhákat, függönyöket stb. ItóocstiwL' Q áo AQ Külföldön szerzett tapasztalatok alapján szőrmék, rókák stb. bőrkabátok, !\0ÍMűF[!u, lllGdCi jfk'll. u. BS *lö. szarvasbőrök szakszerű festése és tisztitása. Plissirozás minden nagyságban.