Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)

1934-07-18 / 57. szám

5. oldat. 1934. julius 18. »KOMAROMI LAPOK< Náci az utcán. Tíz esztendővel ezelőtt még meg kellett volna magyarázni, hogy nem Ignácról van szó, hanem Adolfról. Mostanában az Adolfot hívják Náci­nak s a bibliai kis Benjáminnak nevét diktátor hordozza. Nem furcsa világ ez? Két ilyen, Adolftól eleresztett náci jelent meg Komáromban, átvonul­lak többen is, meglehetős titokban . hiszen tudod kedves olvasó, kiről be­szélek én most. Nem volt rajtuk barna ing, csak az emlékeik voltak lúlsölétek. Drezda fe­lől menekültek mindaketten, amint­hogy menekültek többen is; a világ ma már úgy össze van kavarodva, különösen, ha ilyen barnaingesekkel beszélsz: lassankint nem tudja az em­ber, hogy a legvadabb nacionalista egyúttal nem a legvérmesebb kom­munista-e? Egy idő óta elvesztek a válaszfalak az egyes világnézetek kö­zölt s ma könnyebb náciból kommu­nistának lenni, fasisztából anarchis­ta könnyebben válhatik, mint aze­lőtt gvelfből ghibellin lehetett, vagy kurucból labanc... Kedves olvasóm, egyre nehezebben felelnél meg arra a kérdésre: mi a világnézeted, mert a programiunk és a kiáltványok között elveszel, te. ki­csiny ember, senki nincs már rád te­kintettel s elkövetkezik az az idő, amikor egv jól megszerkesztett világ­nézetért egyhavi zsebpénzedet is szí­vesen odaadod. Egyszóval a nácik itt jártak s mint ilyenkor szokás, sokat panaszkodtak is. Valóban, nem lehetett vallás­­könyvbe illő olvasmány, akik egé­szen idefutottak, még most is bor­­zonganak belé. Aztán útra kelt a két barnainges, —­­most fogózz meg olvasó, útrakel­tek Ausztriába, hogy Dollfussnak ajánlják fel kardjukat és erényeiket. Dollfussnak, akit a múlt héten még égre-halálra átkoztak valahol a salz­burgi halár mentén. Elmennek Doll­­fusshoz s meg fogják alakítani az ausztriai német légiót. Mert eddig ez még nem volt. Eddig ugyanis csak a németországi légió volt. Ideje, hogy ellen-légió is legyen, régen hiányzott, igazán legvégső alkalom, hogy be­mondják a kontrát... így lüktet ez a mi kis világunk, kedves olvasó. így lesz osztrákból né­met, Adolfból náci, náciból légió s te igazán nem tehetsz egyebet, jámbor adófizető, csak a fejedet fogod s vé­gigszámolod a világtörténelem min­den hasonló példáját: Róma- Karthá­gó, Iliin és gól, gvelf és ghibellin, Stauf és Hohenslauf, piros rózsá­iéból- rózsa, katolikus, protestáns, ku­ruc és labanc, negyvennyolcas és hat­vanhetes, búr és angol.. . mehetsz végtelenségig, példád van ezer. ILI lázong előtted a világtörténelem. A késői kor gyermeke olyan lázzal olvas majd a nácik és a nemnácik harcáról, mint ahogyan Donászy ifjú­sági műveiben a kurucokról olvas­hattál annakidején, kedves olvasóm. Akkor a gyerek is fogja látni a világ­történelem igazi képét. Most még az igen öregek sem látják. Nem, mert a fától sose látszik az erdő ,.. Mi csak annyit látunk a nagy vi­lágmozgalomból, — hogy megjelent két náci s éppen mennek az ellen­séghez, felajánlani a kardot. Meg a gázbombát. Zero Ága és a szerelem. A derék Zoro Aga meghalt s halá­lát nem kommentálták teljes jelen­tőségében a lapok, semmiesetre sem úgy, mint ahogy a kitűnő aggastyánt életében méltatták. Ritka körülmény, ami az agának jutott: már életében agyonméltatták s így aztán halálára alig jutott a szuszból. Más ember igazi halhatatlan élete pedig akkor kezdődik, amikor meghalt. Igaz ugyan, hogy Zoro Aga éppen eleget élt ahhoz, hogy jogcíme legyen a nagy méltatásra. Zoro Aga valóban az életével fi­­.zette meg a jogot, hogy őróla Írjanak. Más, nagy emberek legalább cselek­szenek valamit, de Zoro Aga az ég­világon semmik nála az élet, a pusz­ta létezés, a minden mellékes körül­ménytől való mentesség jelentette a hírt és a dicsőséget. Semmit nem csi­nált. csak élt. De hogyan! Annyi éven keresztül, hogy végül maga is beleza­­várodott, nem tudta összeolvasni éle­iének éveit. Körülbelül mindegy, mi is így csinálunk: száz év becsületes eltöltése után nemigen szoktuk szám­­bavenni az éveket s ugyebár, egyi­künk sem számolja pontosan, hogy tíz vagy busz évvel többel élt-e? Hz a hanyagság már bennünk van s az vessen magára követ, aki máskép csi­nálja. Zoro Aga is legénykcdolt az évek­kel, mit neki liz-husz év. Kívánatra még Napóleonnal is találkozott s ha hinni lehet Zoro Aga meséinek, száz év alatt egyebet sem tett, minthogy fürgén a nevezetességek után szaladt, vagy azok jöttek helyébe neki. Na­póleontól kezdve, akivel kezelt.. . Mindegy. Zoro Agát hihetetlenül magas kora feljogosította arra, hoogy cltérjen itt-ott az igazságtól, — ki a fene emlékszik például olyan jelen­téktelen eseményekre, hogy egyszer látott egy káplárt, akiről kiderült, hogy később császár tett . .. A válg közvéleményét azonban nem is annyira a kis káplárok érde­kellek. hanem a nő. Nőből Zoro Aga, a derék lörök, meglehetősen sokai fogyasztott: csoda, hogy százötven év alali nem unta meg őket! Gyakorta házasodgatotl az Aga, Allah növesztette is a szakállát igen hosszúra, — s mindig elhullottak mellőle a nők. Csak egy nem. És ez ia legszebb az egész Zord­­legendában. Egyetlen nő túlélte Zoro Agát, egy hölgy, aki soha nem lett az aga felesége. Tudja Isten, miért szalasztották cl egymást, de a dolog mégis úgy történt, hogy az Aga száz­­hatvan évet ért meg, a szerelnie száz­húszat, — (mi az a gyenge negyven év ilyen elasztikus fiatalok között), mégsem lehettek egymáséi. A sors rendelte Így. — mondhatnánk a köl­tővel. S amikor az Aga halála hírét hal­lotta a száz húszéves asszony, hír .sze­rint a szivéhez kapott és meghalt. Lehet, hogy csak kitalálás. Rómeó és Julia is azért tudták ezt megcsi­nálni, mert fiatalok valának: hogy va­laki százhúsz évig hurcoljon egy tit­kol! szerelmet, az még török nőben is hihetetlen. Legendának azonban nagyon szép. Olyan szép, mint Zoro Aga hosszú élete. S ha nem is igy történt meg, ki kellett találni. Zoro Aga, a rendkívüli férfi, csak ilyen rendkívüli történe­tek kíséretében vonulhat örök nyu­galomra .... Bosnyákok a vártán. Egész nap a várost járják, nagy, teli kosaraikkal ezek a »bosnyákok«, akiknek már csak az emlékük bos­­nyák, jelenleg nagyon távol van szü­lőhelye mindegyiknek görbe Bosz­niától, legfeljebb annyi közük van a délvidékhez,- hogy egyikük-másikuk Szerbiából való. Hol vannak azonban a hatalmas, pirosfezes alakok, akik szinte bicskát rántottak, ha a kun­csaft nem akarta megvenni a nad­rágtartót, fogkefét, vagy a cipőfű­zőt, amit szenvedélyes hangon ötért kínált s egyért adott el! A mai »bosnyákok« a világ! s a köz­társaság minden részéből rekrutálód­­nak s feladatuk az, hogy a szegé­nyebb néposztály körében Európát, mint ipari földet, propagálják. Ők a bóvli-ipar aprópénzei. Mondom, ezek a »bosnyákok« egész nap az utcát róják Komáromban, ki­nek a vasútállomásnál van felügyelé­­se, kinek pedig a Nádor-utca sarkán, estére azonban, — s ez a legérdeke­sebb, — pontosan összegyülekeznek a Klapka-tér és az »Anglia« közötti sarkon, a postaláda mellett. Megszáll­ják a Nádor-utca végét, négyen. Sza­bályos négyzet-alakban állnak föl, hogy közöttük elmehessenek a sétáló katonák. A katonák szabadideje hat után van. Erre az időre várnak a ko­saras emberek a nadrágtartókkal, tükrökkel és hereivákkal, a lógó bak­­kancsfíízőkkel s az éles bicskákkal. 'fessék megfigyelni: ott tolják a de­rék emberek a kosaras hasukat, félol­dali lódulva a nehéz tehertől, a mo­zival szemben. És minden este valami Szendéd emlegetnek. Nem tudom, ki ez a Szendéi*. Nap, mini nap emlegetik, csendesen, egy­más közöli. Mert ezeket az embereket még nem hallottam kiabálni, ezek csendesen beszélgetnek, nem, mint gyermekkoromban a pirosfezes való­di bosnyákok, akik egy ötkrajcáros harmonikát sem tudtak eladni olyan óbégatások nélkül, amihez képest a megafon manapság kismiska. Ezek csendesen vannak. Mindig egy be­szél a négy közül s a többi három udvariasan hallgatja. Halkan, de iz­gatottan tárgyalnak, Szender hallatszik ki a beszédjükből, aztán a másik is ezt a Szelídért emlegeti. Megállók a postaláda mellett s figye­lem őket. Gyanakodólag néznek rám, egvidcig el pihennek, egyik-másik bi­zonytalanul indul felém s mcglebcg­­tcli a nadrágtartókat, de én tagadban intek, erre visszamegy s ismét a ti­tokzatos Szcndcrről kezd beszélni. AzL keli hinnem, hogy ez magyar szó s az álom -nak különös, válasz­tékos meghatározását emlegetik, a szendergést. Talán ezt az egvet tanul­ták meg magyarul s a csendes szen­­dergés jön le reájuk. Szendercgniök kell, mivelhogy a kuncsaftok igen bé­kén hagyják őket. S így biztatják egy­mást: Aludj!« azaz: »szender. De az is lehel, hogy ez valami ret­tentő káromkodás, ami ugv érvényes, ha csendben, finom hangon mondják. Lehet, hogy a járókelőket szidják igy s a fene egyenmeg« vagy a »min­déiül a smucig telkednek« helyeit csendesen ezt vágják oda, csúnyán: Szender!« Szender! Ebbe az egész világba, kedves olvasó. »De egy világ ez!« Nádor-utca. Péntek délután. Hőség van, zivatarfelhők lógnak űrsujfalu fölött. A Nádoron ember alig lóg, a kávéházban, boltokban még kevesebb tartózkodik. Almos, tikkasztó délután, aki teheti, fürdeni megy. Nagyon lassan, megfontoltan ballag ez a világ: lanyha, fáradt komáromi világ. Az egyik üzletajtóban, a ponyva alatt három szomszéd kereskedő tá­maszkodik a félfának s az üres asz­faltot nézi. Egy hölgy áll a lépcsőn, mellettük. Nagy. mély hallgatás kö­zöttük. Nincs már ill mit megbeszél­ni ... Nagysokára a hölgy, keserűen, tel­jes meggyőződéssel mondja: De egy világ ez! Ha stílusát nézzük a mondatnak, mondallanilag nem a leghelyesebb s ha idegen nyelvre fordítanánk, ak­kor sem volna túlzottan sok értelme. Mégis mennyire kifejező mondat ez! A hölgy ugylátszik, valóban meg­találta legteljesebb kritikáját az egész világról s mégegyszer elismétli a mondatot, most már egy fokkal mé­lyebb hangon: — De egy világ ez! A többiek helyeselnek, szótlanul. Sajnos, a világ nem rendül meg alapjaiban s ugylátszik, a következő félórában sem fog semmi különös történni s a vevők nem rohamozzák meg a Nádor-utcát. Amire a hölgy most már a legmélyebb leikéből, a legteljesebb meggyőződéssel fakad ki harmadszor is az egész világrend el­len: — Dddde egy világ ez! Hogy ezt a kritikát odafönn meg nem hallják! — Teljesen újonnan épüli adó­mentes ház, mely áll: 2 szoba, konyha, előszoba, fürdőszoba, éléskamra és pincéből, gyümölcsös kerttel, szabad kézből eladó. Cím: Eötvös-u. 48/B. — Tanuljon meg könyvelni min­den kereskedő és iparos, hogy átte­kintése legyen üzletéről, vagyonáról. Könyvelni tudni existeneiál, jövőt je­lent fiataloknak, alkalmazottaknak, mert könyvelő mindig és bárhol meg­él. A gyakorlati szakember egyéni módszerével tanítok könyvelni. Díj­talan felvilágosítás. SPIELBERGER BÉLA, Komám«, Nádor u. 61. — Felhívás az ipari vagy keres­kedői pályára lépni szándékozó tanulóifjúsághoz. A 259. sz. ipartör­vény a tanonciskolákba való felvételt akként szabályozza, hogy a szerződést kötött tanulók közül minden tanévben csak azok vehetők fel a tanonciskolák egyes osztályaiba, kik legkésőbb októ­ber hó végéig kötötték meg tanonc­­szerződéseiket. A később szerződők már azon tanévben nem vehetők fel, csak a következő tanév elején. Ebből az a hátrány származhatik, hogy az október hó után szerződött, de nem iskolázható tanoncok egy tanévet el­veszítenek, tanoncidejükke! párhuza­mosan nem fejezhetik be tanonciskola! tanulmányaikat s igy a felszabadulásuk alkalmával nem jutnak tanonciskola! végbizonyítványaikhoz,ami a fenti ipar­törvény értelmében az önálló iparjog szerzésének egyik kelléke. Ezért ezúton is felhívjuk az ipari vagy kereskedői pályákra lépni szándékozók figyelmét, hogy tanoncszerződéseiket július, au­gusztus vagy szeptember hóban, de legkésőbb október hó végéig kössék meg, hogy a következő tanévben a tanonciskolába felvehetők legyenek. A felügyelőbizottság nevében: Csiz­­mazia György felügyelőbizottsági elnök, Telkes Mihály tanonciskolái igazgató. M orgazdaság X Kényszeregyezségek és csődök Szlovénokéban és Ruszinszkóban. Ikrényi Mátyá^s a „Sokol“ vendéglő tulajdonosa Érsekújvár, Kiss Márton vegyeskeresk. Kassa, Jakubovics Al­fréd csemegekeresk. Besztercebánya, Marek Gyula cipőgyártó Bystra, Them József asztalos Késmárk, Kammerhofer István droguista Pozsony, Ungár Sán­dor tisztviselő Losonc — Csődök: Sirotek János kőműves Losonc, Szetnán Miklós diszmüárukeresk. Eperjes, Bú­torkereskedelmi r. t. Kassa, Hirsch Miksa butorkeresk. Ungvár. A szerkesztésért a főszerkesztő a felelős. Lapkiadó: Spitzer Béla. Nyomatod Spitzer Sándor könyvnyomda« jában. Komárom. R El NACH REPRODUKCIÓVAL Ara 24'— Ke. Kapható a SPITZER-féle könyvesboltban Komárno-Komárom,Nádor-u. 29. T

Next

/
Oldalképek
Tartalom