Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)

1934-10-20 / 84. szám

4- oldal 1934 október 20. ► KOMÁROMI LAPOK« Még nem fejeződött be dr. Kendi Zoltán pere a szocdem pártvezetőség ellen, a lapügyben. A bíróság a jegyzőkönyvek felmu­tatására utasította a pártvezetőséget. — október 19. Megírtuk a napokban, hogy dr. Kendi Zoltán ügyvéd, a Komáromi Hírlap volt szerkesztője pórt indí­tott a komáromi szociáldemokrata párt vezetősége, elsősorban Csizma­dia György városbíró ellen és 5000 korona megtérítését követeli. A már megszűnt Komáromi Hírlap elmaradt nyomdaszámlája ez az ö(X)0 korona, amelyet a nyomdatulajdonosnak a szerkesztő, Kendi Zoltán fizetett meg tíz darab 500 koronás váltó alakjá­ban. Kendi Zoltán dr. arra az állás­pontra helyezkedett, hogy az 5000 ko­rona megfizetésére a komáromi szo­ciáldemokrata póri vezetősége illeté­kes. mivel az határozta el, hogy la­pot indít s az anyagi támogatást is megszavazta. A szociáldemokrata párt vezetősége azt vitatta, hogy a lap dr. Kendi egyéni kezdeményezése volt s mivel a párt hivatalosan nem volt iapfenntartó, a nyomdaköllségek meg­fizetésére sem kötelezhető. Csütörtö­kön új tárgyalást tartott ezügyben Németh Ödön járásbíró. A párt ak­kori vezetősége, tizenhat vezetőségi tag felvonult alperesként, dr. Raub Mihály védőügyvéddel. A tárgyalás során azt igyekeztek tisztázni, hogy a párt vezetősége, vagy pedig dr. Ken­di Zoltán felelős-e a lap anyagi tér­tiéiért. Kihallgatták Neuhauser Jenő nyomda tulajdonost is. Dr. Kendi azt áilílotta, hogy a párt jegyzőkönyvei­ben mindent lefektettek s mivel ez perdöntő, a bíróság új tárgyalást ren­delt el, amelyen a nevezetes jegyző­könyveket be kell mulatni. A tár­gyalás nem múlott el egy-két viharos összecsapás nélkül. A nagyközönség panaszkönyve. Miért drága a disznóhús? Tisztelt szerkesztőség! Tudva azt, hogy nb. lapjuk mindig szívesen áll a közérdek szolgálatába, szívesked­jenek megengedni, hogy a mészárszé­kekben árult disznóhús ügyét tegyem önökhöz intézett levelem tárgyává. Nem akarok hosszadalmas lenni, hi­szen kár is volna huzamosabban fe­szegetni a dolgot: arról van szó. hogy általános tudomás szerint, — amely tudomás az enyém is, — a disznót élősúlyban általában négy korona öt­ven fillérért, avagy öl koronáért lehet venni a vásárokon, llogv van mégis az, hogy a hentesüzletekben kilenc koronát fizetünk a disznóhús kiló­jáért? Talán a rezsiköltségek mégsem olyan nagyok, hogy indokolttá tennék a dupla áron való árusítást? Nem vagyok, sajnos, sem hentes, sem mé­száros. Tisztviselő-ember vagyok sígy alaposan meg kell gondolnom minden háztartási kiadást. Hallván azt, hogy milyen különbség van a disznó élő- és holtsúlyban ára közöli, többen elcsodálj koztunk s ha egyebet nem. de leg­alább ezt a mély csodálkozásunkat inéltóztassék az olvasóközönség tud­tára adni. Akár soraimat tetszik köz­zé adni, amit igen kérek. — akár cikkel tetszik belőle kanyarítani, an­nak mindenképen örülni fogok. Tel­jes tisztelettel: Aláírás. Nem elég csupán egy „ásványvíz kérjen határozottan elismert márkát, pld. „Mattoni-féle Griesshiíblert44 Ez kitűnik zamatjával és gyógyító hatásával. 308 Söpörtem eleget, söpörjön már más is... 5gen tisztelt szerkesztő urak, —jól tudom, hogy a Komáromi Lapok már többször foglalkoztak a város köz­­liszlasági állapotával, szerény vélemé­nyem mégis az, hogy sohasem lehel elege! erről a kényes kérdésről szó­lam. Körülbelül egy éve vagyok ko­máromi lakos és azóla állandóan azl figyelem, többel, vagy kevesebbet jc­­lcnt-e Kontárom Szlovenszkón, mint amit beszélnek róla. Távol vagyok attól, hogy a kulturális ankéthez hoz­zászóljak, — noha ehhez is volna néhány megjegyzésem, — én csak a kis háztulajdonos szemével nézem ezt a városi, s látom egyre szomorúbban, hogy uccái nem akarnak rangos ma­gasságba emelkedni külső csili tekin­tetében. Ha jól emlékszem, nagy gar­­ral valami virágos Komárom -ról is cikkeztek az urak, de ez a szándék is eltűnt a közöny talajvizében. Most már csak annyit szeretnénk nélui­­nyan, ha legalább a higiéniának szen­telhetne a város néhány fáradságos munkaórát, lia már a szépészelnek nem akar. Kérdem tiszteletiéi, bál miért nem söprik ezt a várost? Ne tessék haragudni ránk, szerkesztő úr, hogy mindig ezen a paripán lovago­lunk. Vagyunk tudniillik többen is. Szerdán bejártam a dunaparti piac környékét, hogy meglássam, milyen egészségügyi, köztisztasági óvóintéz­­kcdéssel készül a város a rendes csü­törtöki piac elébe. Szerény vélemé­nyem szerint ilyenkor már ragyogóra kellene simítani a piacot, egyetlen porszemnek nem volna szabad lenni sem a piacon, sem a hozzávezető úton. Sajnos, egyetlen porszem, az va­lóban nem volt, hanem volt millió és millió, de söpretlcn volt az út. tisz­tátalan volt a tiszlikaszinó melletti ucca is és ezen az uccán van egy kis füves beszögellés: azon már hónapok óla ugyanaz a hulladék-áradat áll. A járda szögleteiben vastagon áll. a pi­szok. Csütörtökön délután, a piaci órák után valóban söpörte is egy ember a piacot. A szél szétfujta a piszkot, szalmát, trágyát. Ne csodálkozzunk a lüdővész terjedésén. Ezekután lervbevetlem, hogy leg­közelebb azt nézem meg: a piaci áruk kirakása, árusítása milyenegész­­ségügyi rendszabályok mellett megy végbe. Kiváncsi vagyok a piaci élet higiénéjére. Végtelen szomorúsággal hagytam olt a Dunapartot. Idős ember vagyok már s az idősre, ha sokat kifogásol, azt szokták mondani, hogy sokat s hiábavalóan kotnveleskedik. Engem azonban a jövő generáció egészsége int s ha már városommá fogadtam a különben igen kedves Komáromot, szeretném, ha minden tekintetben, »tip-top« lenne. Sajnos, köztisztaságban egyelőre bar jósán. Igaz tisztelettel: aláírás,, nyugdíjas. Szemrehányás érte Komáromot a szinpártolö egyesület részéről. Az elszegényedett Komárom már nem bír el több egyesületet. Kalácsot nem tudunk adni, csak jó tanácsot. Saját tudósítónktól. — október 19. A Szlovenszkói Magyar Szinpártolö Egyesület a napokban országos köz­gyűlést tartott Kassán. A közgyűlésen szó esett városukról, Komáromról is. Az elnökség beszámolt arról az ak­ciójáról, amelyet a taggyüjtés és a helyi csoportoknak a megalakulása érdekében kifejtett. Sajnálattal állapí­totta meg az elnökség, hogy ezek a fáradozások nem vezettek eredményre, sajnos, legtöbb helyről még válasz se érkezett a megkeresésekre. Azok között a városok között, ahol a taggyüjtés és a helyiszervezet alaku­lása nem sikerült, közötte van Komá­rom is, Losonc, Dunaszerdahely, Ér­sekújvár, Somorja, Vágsellye, Torna­alja városokon kívül. Meg kell Komáromot védeni e te­kintetben. Komárom társadalma a sú­lyos gazdasági viszonyok miatt ezer sebből vérzik és az egyesületek tul­­tengése egy és ugyanazon egyének zsebeiből csalja ki a tagdíjakat. Ha végig olvassuk az egyik komáromi egyesület tagjainak a névsorát, akkor kevés kivétellel az összes komáromi egyesületek tagjait megismerjük. Na­gyobb városokban az egyesületi tagok nevei variáiódnak és az egyesületek fentartási kötelezettsége megoszlik a különböző társadalmi rétegek között. Nálunk csak a vallásos egyesületek­nél tagozódik a teherviselés, de a tár­sadalmi, kulturális és jótékony egye­sületeknek tagjai ugyanazok. Mint az egész világon, igy termé­szetesen Komáromban is pang az ipar, a kereskedelem, sőt talán nálunk na­gyobb mértékben, mint másutt. A falusi gazdának nincs pénze, az egészséges pénzforgalom vérkeringése tehát meg­szűnt. Nem keres a kereskedő, az iparos, nem keres az ügyvéd, az orvos. A komáromi városi tisztviselők pár hónapi késéssel kapják meg a fizeté­süket. Halálozás, elköltözés és elsze­gényedés folytán a komáromi magyar­ság teherbíró képessége rohamosan süllyed. Lehet-e ilyen szomorú körülmények között előállni azzal, hogy még egy uj egyesületet alkossunk? Aki ezzel elő­állna, elmenekülnének tőle az emberek, mint a bélpoklos elöl. Hiszen a már meg­levő egyesületek taglétszáma is egyre csökken. A tagdij-nyugtákat azzal kül­dik vissza igen sokan a pénzbeszedő­vel, hogy nem tud az illető fizetni és jelenti, kilép az egyesületből. A meg­levő egyesületek egyre sorvadnak, a tagok egyre fogynak és utánpótlásra még csak gondolni sem lehet. Ilyen szomorú helyzetben teljes meddő dolog volna még csak meg­kísérelni is egy uj egylet, helyi fiók megalakítását, vagy tagok gyűjtését. Pedig a Szinpártolö Egyesületre okvetlen szükség van és annak a sorsa kell. hogy minden magyar szivén feküdjék. Nem állok meg tehát a sötét színek festésénél, hanem adok tanácsokat is, ame­lyek révén anyagi helyzetén se­gíthet az egyesület. I. A magyar színtársulatoktól el le­het várni, hogy minden állomáshelyü­kön aszerint, hogy hosszabb vagy rö­­videbb ideig müködik-e ott a társulat, egy vagy két előadást a Szinpártolö Egyesület javára rendezzenek, II. I ártson a színtársulat ezenkívül egy-két szinpártolö egyesületi napot, illetve estét, amikor a közönség ked­vencei, az aranyos primadonnák és szubrettek akár az utcán, akár az elő­adás szüneteiben persellyel gyüjtené­­nek. A közönség kedvencei bizonyára bájos mosolyaikkal szép eredményt érnének el. !II. Lehetne talán úgy is segíteni a dolgon, hogy a színigazgatók a jegyek árához a Szinpártolö Egyesület javára pár fillért, maximum öt vagy tiz fillért hozzácsapnának. Sok kicsi sokra megy. IV. A Szinpártolö Egyesület minden nagyobb magyarlakta városban rendez­hetne kisebb-nagyobb hangversenyt valamelyik kulturegylettel együtt. A Szinpártolö Egyesülettel szemben a művészek nem állnának elő túlmagas igényekkel. A Szinpártolö Egyesületnek Pozsonyban agilis fiókszerve lévén, idegen művészek főilépési engedélyét is könnyebben meg tudná szerezni. V. A Szinpártolö Egyesület Íratna műkedvelők számára színműveket és azokat sokezer példányban kiadná Ez anyagilag szépen jövedelmezne, mert a legkisebb zugban is vannak műkedvelő gárdák, amelyek valósággal ostrom alá veszik a könyvtárakat, könyvkereske­déseket, előadható színdarabok után kutatva, de sajnos, már kimerült a re­pertoár. Ha a színdarabok kiadását úgy intéznék, hogy nagyon olcsón tudnák adni a színdarabokat, akkor rengeteg példány elkelne, mert senkise másol­­gatná le a szerepét, hanem egyszerűen megvenné az összes szereplő- az olcsó­­kész könyvet. A kiadás olcsóságát le­­he ne azzal is elősegíteni, hogy a könyv végére hirdetéseket gyüjtenének. Szín­padi kelléket árusitó cégek, fodrászok, szabók, kulisszafestők kirdetéseit Sajnos, városunk szegénysége miatt nem adhatunk mást, csak jótanácsokat, de ez is valami, különösen, ha jószán­dékkal adják és ami jószándékunk nem hágy maga után semmi kivánni valót Színházbarát. Központi-fűtés vagy bármilyen rendszerű töitő-kályha helyes és gazdaságos kezelésére ingyen megtanítja egy, a napokban ide érkező fűtőspecialista. Jelentkezéseket elfogad: FRIED MIKSA 359 cég. Tel. 89. — Egy teljesen újonnan épült, adó­mentes, 2 szobás ház kényelmes mel­lékhelyiségekkel szabad kézből eladó. Érdeklődni lehel Eötvös u. 48, B alatt MílUS JánOS rnhafestő, vegytisztító i*1^ 1995-Komárno, Nádor-ucca 3. és 48. Leszállított áron fest, tisztít úri, női ruhákat, függönyöket stb. Külföldön szerzett tapasztalatok alapján szőrmék, rókák stb. bőrkabátok, szarvasbörök szakszerű festése és tisztítása. Plissirozás minden nagyságban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom