Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)

1934-10-17 / 83. szám

1934. október 17. »KOMÁROMILAPOKc 3. oldal Csütörtökön délután két órakor temetik a jugoszláv királyt. Elfogták a megszökött Mijo Kraljt, aki beval­lotta, hogy neki kellett volna elkövetni a ki­rálygyilkosságot, ha a Georgiev (Kale.men) me­rénylete nem sikerül. — október 17. Sándor jugoszláv király koporsóját nagy nemzeti gyász veszi körül. A király földi maradványai megérkez­tek Belgrádba, a pályaudvar perron­­ján Mária román anyakirályné, a kor­mány s a diplomáciai kar várta a koporsót. A katafalk a királyi pa­lotában van felállítva. Belgrádba megérkeztek a delegációk, a vidékről hihetetlen tömegben érkeztek gyászo lók, akik valóságos tábort alkotnak. Károly román király is megérkezett Belgrádba, valamint György angol herceg menyasszonyával. A csehszlovák kormány és a hadsereg képviseletében M a 1 y p e t r minisz­terelnök, B r a d á c s. Déré r, B e­­nes miniszterekkel érkezik Belgrád­ba. Ugyanekkor Svrovy, K r e j c i és Husarek tábornok is velük megy A csehszlovák hadsereg tiszti külö­nítményes egy díszszázada is elindult Belgrádba, elmentek a Szokolok s a prágai nemzeti gárda küldöttsége. A csehszlovák katonai repülők egy osztaga is megjelenik a temetésen. A kisantant államainak polgári és ka­tonai küldöttségei nagyszámban je­lennek meg a temetésen. A temelés csütörtökön délután lesz, közvetít a helyszínről a csehszlovák és a ma­gyar rádió is. A gyilkos kiléte még mindig foglalkoztatja a világ köz­véleményét. Hosszas üldözés után az egyik összeesküvőt, Mijo Kraljt el­fogták Páris mellett. Szállodai szo­báját átkutatták, olt revolvert és boni­llákat találtak. Megtalálták az össze­esküvők bőröndjét is a pályaudvar raktárában. Mijo Kralj bevallotta, hogy részes volt a merényletben. Az volt a feladata, hogy ő kövesse el a merényletei, ha Georgievnek (akit so­káig Kalemen néven ismertek) nem sikerült volna. Az összeesküvők hi­hetetlen pontossággal készültek elő a merényletre. A magyar sajtó egyhangúlag s erőteljesen tiltakozott ama vádak ellen, mintha magyar ál­jain tényezőknek, vagy egyéneknek va­lami köze is lett volna az egész vi­lágot megrázó merénylethez. c'HUBMMBHBMStíiSHHHIBMHHHMUMMBnMP Eégi emberek, régi történetek. Ennek a kis történetnek a hőse a Ballhausplatznak egy rendkívül ele­gáns fiatal tagja, akit annakidején néhány bizalmas barátja •— miért, miért nem különös előszeretettel ugratott . Ez a fiatal űr, a külügy­miniszter kabinetjében teljesített szol­gálatot és egy napon nem sokkal ÍV. Károly király trónralépése után a késő esti órákban inspekciós volt íróasztalánál üldögélt, amikor megszólal a telefon. A drót másik végén a király volt, aki valami fontos ügyben sürgős információt akart be­szerezni a külügyminisztériumtól. Fe­renc József idejében elképzelhetetlen volt. hogy az uralkodó az állami hi­vatalba közvetlenül csak úgy fel­­lelefoná!jón. Ezért az illető fiatalúr, amikor a telefonkagylót felvette s azon egy hang: »Itt Károly császár szavakkal jelentkezett, meg volt győ­ződve. hogy megint be akarják ug­ratni. Ezért kissé bosszúsan, de egy bizonyos diadalérzéssel így kiáltott vissza: »Itt pedig a kínai császári A hang szerényen folytatta: Azt alig hiszem. Pedig itt igazán Károly csá­szár beszél. A király később jóízű­en nevetve mesélte, hogy nem csekély fáradságába került a fiatal diploma­tát meggyőzni róla. hogy valóban ő az, aki beszél. A fiatal úr pedig mind­végig csak a kínai császár maradt a számára. * Károly király atyjáról, Ottó főher­cegről tudok egy nagyon kedves tör­ténetet. Erről a híres, szép, daliás férfiúról annakidején nagyon sok tör­ténetet röpített világgá a bécsi plety­ka, amelyek mind az élet könnyebb, vagy mondjuk: könnyelműbb oldala körül forogtak. Valószínű, hogy több volt bennük a kitalálás és a roman­tikus vágy frivol kiszinezés, mint a tiszta igazság. Az én történetem nem ezek közé tartozik. Először is szóról­­szóra hiteles és igaz, másodszor pe­dig egészen más oldalról mutatja be a »legszebb főherceget . Kevesen tud­ják, hogy ez a frivol hírben átló em­ber milyen komolyan vette a köteles­ségeit és milyen alapos, sőt aprólékos képzettségű katona volt. Egyszer a főherceg szemlét tartott egy huszár­ezred felett. Mindent az utolsó patkó­szegig pontosan megvizsgált, még a századraktárakat is, amelyeket az úri életet és a lovassportot kedvelő ka­pitány urak igen sokszor mint valami méltóságukon aluli dolgot kezeltek és szívesen bízták rá teljes hatalommal az u. n. »magazinos őrmesterre . Az említett ezred egyik századának pa­rancsnoka F. gróf volt. Kitűnő tiszt, de a magazin ; nem tartozott a kedv­telései közé. A főherceg éppen az fí századraktárára volt kiváncsi. F. ka­pitány bevezeti a fenséges parancs­nokol. Példás rend. Az őrmester úr kiváló legény volt; századparancsno­­káérl, akitől nagyon sok jóban volt része, rajongott, így hát kitünően el­látta a maga dolgát. A főherceg igen meg volt elégedve a látottakkal, de azért nem hagyta a dolgot annyiban, Kapitány úr, hány rend egyenruha van a raktárában? — kérdezte. A derék grófnak sejtelme sem volt róla, tehát kérdő tekintettel a hála mögött álló őrmesterhez fordult. A főherceg észrevette ezt a mozdulatot és köz­bevágott: »Nem az őrmestert kérdez­tem. Mondja meg a kapitány úr ma­ga ! A kapitány úr tudta, hogy ez ellen nincs appelláta. Azt mondani, hogy nem tudom , az tehetetlen. Ki­vágott tehát csak úgy találomra egy számot. Véletlenül egy nagyon is ma­gas számot. A főherceg, akinek igen jó szemmértéke volt, megragadta a kedvező alkalmat: »Tudja mit, kapi­tány? A11ány darabbal több van, mint amennyit mondott, annyi darabot csi­náltatok a századjának én; amennyi­vel kevesebb van, annyit csináltat maga! A kapitány nem mondhatott nemet, állotta hál a különös fogadási. De. könnyen állhatta is, hi­szen a leggazdagabb emberek egyike volt a monarchiában. Most azután szóhoz jutott ;jz őrmester is, akinek hiteles bemondása alapján kiderült, hogy a gróf-kapitány néhány száz da­rabbal tévedett — persze a saját ká­rára — meri hiszen különben a fő­herceg aligha ajánlotta volna fel neki a fogadást. A kapitány természete­sen rendelt és fizetett. Pár év múlva magam is az illető ezredben és éppen a kérdéses századnál szolgáltam és még az én derék huszárgverekeini js feszítettek azokban a testreszabott. gyönyörű attilákban, amelyeket Ottó főherceg ügyes ötlete szerzett a har­madik század számára. * Ide kell iktatnom egy másik főher­cegnek — a név és az alkalom mellé­kes — egy nagyon talpraesett mon­dását: Minket, az uralkodóház férfitag­­jail illetőleg két egymással merőben ellentétes, de egyaránt hamis előíté­let él az emberekben. Az egyik az, hogy mindannyian született hadvezé­rek vagyunk, a másik az, hogy min­den főherceg született hülye. Az egyik épp oly kevéssé igaz, mint a másik. G. 11. Eredmény: négy null, Szoboszlay. A vonal, mint rendesen, egyhan­gúan kattog síneken, váltókon s las­san beesteledik. Már Nagyszöllősnél kezdődött az este, Tiszaujlaknál a Jóisten összes csillagát kirakta afir­­inamentumra s azok egyre eleveneb­ben ragyogtak. Itt már sötétlett az ég s a föld. Beregszászon egy katona szállott be a kocsiba, lovaskalona. Csizmája a kezében lógott összefűzve, lábán bak­­kancs feketélletl s csizmanadrágja, eltérően a szokottól, lábszárvédővel volt összecsavarva. Magyarul kívánt jóeslét, cigarettáját eldobta s mivel üres volt egy pad. végigfeküdt rajta s elaludt. A vonal tovább kattog Bátyú felé. Mivel este van s a levegő fülledt, mindenki alvásra hajlamos. A lovas­katona már-már horkol is. Alig megyünk azonban öt percei, a legelső kis állomáson elnyújtott, hosszú kurjantás veri fel a csendet. A kurjantás úgy hangzik, mint valami név. Valahogy így: Szoooboszlaaay ... A katona felugrik, odarohan az ab­lakhoz. A sötét kis állomásnak még csak kontúrja se látszik. Ebből a sötétből ordít valaki. Na, mi volt? Négy null! kiáltja Szoboszlay engedelmesen és összevágja poros két cipőjét, hozzátéve még: Mi vesztet­­tünk. A sötét illető nem szól többet. Szo­boszlay visszafekszik. Kővetkező ál­lomás Bátyú. Szoboszlayt itt is hív­ja egy borízű hang. Szoboszlay en­gedelmesen ugrik s az előbbi felelet­nél sokkal joviálisabban jelenti, hogy négy-null és vesztettek. Itt néhány szót is hozzáfűz Szoboszlay, kritikai értelműt s visszadől a padra. Szo­­boszlayt aztán minden állomáson hív­ják. Most már mindenki érdeklődik. Igen különös, hogy mindenki isme­iá és hívja ezt a katonát s a katona jelenti minden állomáson az ungvári eredményt. Van abban valami rend­kívüli, ahogy Szoboszlay minden ál­lomáson felkel, ordítja a négy-nullt és visszafekszik. Csapnál már unja ő is a dolgot és hosszan szív egy kor­só sört, amit felnyujtanak neki. Már a hatodik állomást érintjük. Szoboszlayt mindig hívják. Csodála­tos ez, de Szoboszlay a kocsi utasai felé zárkózott természetű, nem ma­gyarázza meg szerepét. Sátoraljaúj­helynél már le sem ül, áll mindig az ablaknál, nem várja a hívást, leránt­ja az ablakot, s ordít bele a sötétbe. Alulról valaki mindig felkurjongat. Ha ez így megy. Szoboszlay Kassá­ig rekedtre ordítja magát. Ujhely után azonban már a második állomásnál tartunk, nem felel senki vissza Szo­­boszlaynak. Szoboszlay belekurjant a levegőbe: négy-null! — Semmi felelet. A következő állomáson még elkur­jantja magát, de csak a néma csend felel. Szoboszlay maga is csodálko­zik ezen, kiált még kettőt, de senki nem jelentkezik. Hangja elhal a csil­lagok alatt. Ekkor leül, fejébehúzza a sapkát s jóízűen elalszik. Többé senki sem za­varja. Szeretnénk megfejteni a rej­télyt, Szoboszlay titkát, aki végigkur­jongatja Zemplént. Bereget, és Abaujt s akit mindenki ismer, akiről min­denki tudja, hogy utazik, de Szo­boszlay zárkózott s nem tudunk fe­leletet kapni. Kassa alatt azonban — Szoboszlay erősen horkol, — felharsant megint a hívó szó: Szoboszlay! Mennyire győztetek?... Harmadik kurjanlásra Szoboszlay felébred, megdörzsöli a szemét, kö­rülnéz, hirtelen lelép a kocsiból, oda­megy egy türelmesen várakozó sötét alakhoz, először képenteremti s aztán ezt mondja: A fene beléd! Nem tudtál tíz állomásnyira előbb érdeklődni? Én már berekedtem és nem mondok semmit. Szólt, a vonat indult, Szoboszlay felszállt s egy hang lenn méltatlan­kodva káromkodott. Szoboszlay le­ült, nem szólt senkihez s vitte tovább a titkát. Máig sem lebbentette föl a fátylat. Masaryk elnök egéizsége normálisan all helyre Prága, oki. 16. (CTK). A köztársa­ság elnökének egészségi állapotáról ma délelőtt a következő orvosi jelentést adták ki: A köztársaság elnökének egészsége teljesen normálisan áll helyre. A jobb­oldali lálóerő már majdnem teljesen helyreállott úgy, hogy a rendes járás is megint lehetővé válott. A szellemi munkaprogramul terjedelemben egyre növekszik. — Laua, 1934 október 16. Maixner Adolf dr. s. k.. Pelnár Jó­zsef dr. tanár s. k. Személyi hír. S z e n t-I v á n v József nemzetgyűlési képviselő, a ma­gyar nemzeti párt elnöke, Szil assy Béla dr. szenátor. Törköly Jó­zsef dr. nomzetgy. képviselő és J a­­r o s s Andor tartgv. képviselő októ­ber 13-án, szombaton Komáromban tartózkodtak és részl\ ettek a magyar gyár nemzeti párt országos végrehaj­­lóbizottságának ülésén. — Uj ügyész Koniároinban. Az igaz­ságügyminisztérium dr. Balczó Mik­lós komáromi járásbírót ideiglenesen a komáromi ügyészséghez osztotta be az ügyészi teendők ellátására. — Pénzügyi bizottsági ülés. A vá­ros képviselőtestületének pénzügyi bi­zottsága október 18-án, csütörtökön délután 5 órakor, a városháza nagy­termében ülést tart, amelyen a vá­ros legközelebb tartandó őszi köz­gyűlésére készítik elő a bizottság ha­táskörébe tartozó ügyeket. — Komáromi előadó a Toldy-Kör Madách estéjén. A Pozsonyi Toldy- Kör október 21-én, vasárnap este 6 órakor a kereskedelmi grémium nagy­­termében Madách Imre halhatatlan emlékére estét rendez. Az estén Ma­dách munkásságát és jelentőségét Hajdú Lukács dr. a komáromi Szt. Benedekrendi főgimnázium kiváló ta­nára, a Jókai Egyesület főtitkára méltatja. — A Katholikus Legényegylet dísz­­elnököt választott. Amint már meg­írtuk, M a j e r Imre dr. prelátus ma­gas korára és nagy elfoglaltságára való hivatkozással megvált a Katho­likus Legényegyletben viselt elnöki tisztségétől. Az Egyházi Főhatóság L e s t á r István dr. internátusi igaz­gatót nevezte ki utódjává. Ebből az alkalomból a Katholikus Legény­­egylet választmánya ünnepi ülést tar­tott folyó hó 14-én, amikor is üdvö­zölte az új elnököt mind a választ­mány, mind pedig az ifjúság. Majd pedig küldöttségileg meghívták a gyű­lésre a távozó elnököt, akit az egye­sület érdekében tizenkét éven keresz­tül kifejtett hervadhatatlan érdemei­ért egyhangúlag díszelnökké válasz­tottak meg. — Színházi műsor. Földes társulat színházi műsora Érsekújvárt: ma, szerdán Tisztelt ház, csütörtökön Aranyifju, pénteken, szombaton, vasár­nap és hétfőn Az ördöglovas, kedden A sárga liliom,

Next

/
Oldalképek
Tartalom