Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)
1934-09-22 / 76. szám
1934 szeptember 22. »KOMÁROMI LAPOK« 3. oldal. Hatszáz tonna teát iszik Anglia naponta. A londoni „teakóstolók“ — Napi hat csésze tea. Miért a legjobb a tea Angiidban ? Ha Olaszország a jó kávé, Magyarország a jó bor hazája, akkor Anglia kétségkívül a jó tea hazája. Angliában nemcsak hogy a legjobb teafüvet lehet kapni, hanem az angol háziasszony a világ legjobb teáját készíti ebből a remek teafűből olyan különleges szaktudással és páratlan gondossággal, amit érdemes volna megtanulni. Viszont az is igaz, hogy csak ott tudnak ilyen remek teát készíteni, ahol olyan rengeteg tea fogy, mint itt. Márpedig itt igazán rengeteg fogy. Nagy-Britannia egyedül a világ egész galta ínyén a teát, kiköpi s gyorsan egy számot diktál be a titkárának. Rögtön utána leteszi a kanalat s egy újabb tiszta kanállal nyúl bele a következő csésze teába és újra kezdi elölről a csámcsogást és számbemondást. Rövid félóra alatt, míg én ezt az érdekes munkát szemléltem, az én »rekorder teakóstolóm < nem kevesebb, mint százötven csésze teát — ami százötven láda teának felel meg — vizsgált pontosan végig. A teát Indiából, Ceylonból tíztonnás ládákba csomagolva küldik ide s minden ládából teatermésének 55 százalékát fogyasztja el, issza meg. Ha a statisztika adatait folytatni akarom, akkor ezután azt említem meg, hogy állagban minden angol ember, asszony, gyermek — hat csésze teát iszik meg naponta, ami az egész szigetre átszámítva, nem kevesebb, mint napi 300 millió csésze teát jelent, ami azután, továbbmenőleg — hatszáz tonna tealevélnek felel meg naponta. A hihetetlenül magas angliai tejfogyasztás is itt kapja magyarázatát. Anglia tej produkciójának pontosan a fele teába kerül. S amint a jelek mutatják, ezek a számok még egyre növekednek. i Ekkora teafogyasztás, ekkora »tréning« melleit nem is csoda, hogy — itt lehet a legjobb teát kapni s hogy az angolok értenek a legjobban a világon a tea elkészítéséhez, sőt, a tealevelek összeválogatásához is. A tea levelei — amint megmagyarázták — erősen különböznek. E különbség pontos ismerete adja meg a rendkívül magasan dotált teakóstolók munkájának alapját. Tanult, Keletet járt, diplomás fiatalemberek ezek a teakóstolók, akik állandóan ott álltnak a »testing room« rendkívül hosszú asztala mellett és — dolgoznak. Ez a »dolog«, ez a munka pedig körülbelül a következőképpen folyik le: A teakóstoló előtt egy egész sorozat csésze »kész teaital« fekszik a hosszú asztalon, mellette pedig valami olyan »köpőláda«, mint amilyent a fogorvosok szoktak használni. A teakóstolóval szemben — jegyzőkönyvvel a kezében — dolgozik a teakóstoló titkára. A kóstoló megindul kanalával, belemártja a soron következő teáscsészébe, egy kanálnyit a szájába vesz a meleg italból és — csámcsogni kezd... Amikor már körülbelül fél percig foregy-egy csészének megfelelő mintát vesznek ki. Az egy csésze tea felett kimondott ítélet tehát tíz tonna tealevélnek dönti el a sorsát. Félóra alatt tehát az én kóstolóm nem kevesebb, mint százötvenszer tíz tonna teát vizsgált végig, ami pontosan 1500 tonna teának felel meg. Nagy általánosságban egy-egy kóstoló naponta — ezerötszáz csésze teát csámcsog végig s amikor készen van munkájával, sietve leszalad a »kantinba« és — mast már komolyan — megiszik egy csésze kitűnő teát. Amikor megkérdeztem az égjük teakóstolótól, hogy nem volt-e elég az, amit végigkóstolt, nevetve válaszolta, hogy az nem volt »teáivás < s ő avval nem tudta oltani sem szomját, sem éhségét. Az a tea, amit a munkája után iszik meg s amelyet tulajdonképpen — ő maga válogatott ki magának, egészen más, mint amivel egész nap foglalkozott. Egyébként ez a hely az, ahova például Indiából vagónszámra küldik a tealevelet a szortírozás és csomagolás után, ugyanezt a tealevelet, hindu felírással — visszaszállítják Indiába, ahol nagyszerűen eladják... Tanítói vizsgára Externista érettségire Hatvány tanár előkészítő intézetében Bratislava, Kecske-u. 29. sikerrel készülnek elő polgárit vagy középiskolát végzettek. Jelentkezni most kell. (Áprilisban már előzetes vizsga van!) Méltányos feltételek. Felvilágosítással szívesen szolgálunk. 319 mögé ért, ahol üres ládák voltak magasra halmozva. Ott lerogyott egyre és rendezni próbálta megbomló öntudatát. Egyszerre csak egy öreg anyóka állott mellette, zsákkal birkózott, hogy a vállára lendíthesse. — Segítsen, kérem szépen, — szólt oda neki. Gépiesen felugrott és felsegítette. Hogy lebírja a kínt, megpróbált mosolyogni s közvetlenséget erőltetett: — Mi van a zsákban, szülém? — Véralma... — Vér! — rázkódott össze s mint az eszelős, tovairamodott. Egy pékbolt előtt édeskés szag csapta meg az orrát: a friss kenyér szaga. — Éhes vagyok, — futott össze szájában a nyál. De mindjárt hozzá is tette: Fölösleges ... Egy kis tér következett. A pázsitok szélein virágzó hársak illatoztak. A fák alatt, egy pádon, két férfi papirosból ennivalót majszolt. 0, mert ekkor már halálra volt fáradva, leereszkedett az ülőke szélére. Hirtelen tülkölés riadt s egy autó suhant el a járda mellett. — Mentők, — szólalt meg a falatozó ták volna az arcát, összemosódott körülötte minden és boldog ernyedtség hintázott vele. — Most már mindegy, — sustorgott pórusaiban a meleg. — Most ne gondolj semmire. Pihenj és nyújtózz ki a verőfényben ... Számolj százig s akkor minden elmúlik. Kezd el. Egy, kettő, három, négy... Az öntudat multbanéző tekintetét ettől a pillanattól kezdve áthághatatlan fal zárta el. Mintha hullámok ragadták volna tova, most már nem töprengett, csak engedelmeskedett. — Tovább, tovább, — hallotta a parancsszót. — Számolni, számolni. Tizenkettő, tizenöt, tizenkilenc... — Csak ez a jó most már. Nem szabad gondolkodni. Kényelmesen el kell "helyezkedni a pádon, hogy a deszka ne törje a hátgerincét. Csak gondolkodni nem. Huszonkilenc, harminc ... — Ha a kilencvenkilenchez érek... — akart megállani a lejtőn, de nem hírt. Ehelyett időben próbált egérutat nyerni és lassította a számolás iramát. — Negyvenhat, negyvenhét. Hiszen messze van még, sebaj. Negyfiaíal. A másik rábólintott: — Hullik a nép ... — Akár a légy. — Némely része időelőtt. — Sok az öngyilkos. — Gyilkos is akad elég ... Megint összerázkódott, de ereje annyira elhagyta, hogy nem tudott menekülni. A napsugarak kellemes és langyos csókjai mintha .megsimogatvennyolc... — Megállani, megállani! — sikollott fel belül valami. — Itt, a negyvennyolcnál. Nincsen egyszerűbb a világon. Ez a módszer minden problémát megold. Megállók és semmi sincs tovább... — Jaj... Hirtelen előrehajolt és egész testében reszketve, két tenyerébe ejtette Barangolás bélyegország útvesztőiben. 105.155 féle „hivatalosan katalogizált“ bélyeg van a világon. - 1700 új bélyeg egy év alatt. A bélyeggyűjtők tábora, amióta a világ gazdasági válsága megnövekedett, világszerte erősen kiszélesedett. Soha olyan fellendülés nem volt bélyegekben, bélyeggyüjtésben, mint éppen napjainkban. London egyébként is az egész bélyeggyüjtővilág központja, az angol főváros minden filatéliai megmozdulása visszhangra talál az egész világon!... Most jelent meg a legnagyobb angolnyelvü bélyegkatalőgusunk, a világhírű Stanley-Gibbons-nek jubileumi kiadása s ahogy betekint az ember, csodálkozással olvassa meglepően érdekes adatait. Eszerint a világon nem kevesebb, mint 105.155-féle hivatalosan listázott, katalogizált bélyeg van, viszont nincsen a világon egyetlenegy gyűjtemény sem, amelyben minden bélyeg megvolna! Tökéletes bélyeggyüjtemény tehát nincs a világon! Ez a 105.155 féle bélyeg azonban az összes „részletezést“, az összes változatokat magában foglalja. Úgynevezett „alapbélyeg“, amelyben nincsen semmiféle „különlegesség“, mindössze 58.607 van a világon. De ennyi „alapbélyege“ nincsen senkinek, sem magánosnak, sem állami vagy múzeumi gyűjteménynek. Rendkívül érdekes adat az is, hogy tavaly óta nem kevesebb, mint 131.892 font értékű — „filatéliai értékű“ — bélyeg született a világon. Ennyivel gazdagodott ugyanis a katalógus — fonttartalma. Ezzel szemben 23991 esetben kellett a tavalyi árakon javításokat eszközölni s javarészben emelni az árakat, mert a megfelelő bélyegek világpiaci értéke is emelkedett. A legérdekesebb adat azonban az, hogy az elmúlt esztendőben az egész világon 1700 uj bélyeget adtak ki a különböző államok, ezekből Európára 542, Ázsiára 357, Afrikára 392, Amerikára 333, Nyugat-lndiára 47 és az óceániai szigetekre 62 bélyeg esik. A bélyeggyüjtővilág munkája tehát megnövekedett, de az öröme is, mert a bélyegek értéke — általánosságban is emelkedett. A londoni béíyegárverési cégek olyan forgalmat, tevékenységet fejtenek ki, amely túlnő minden művészeti és egyéb árverési terem tevékenységén. — Ha fess és karcsú akar lenni, úgy rendelje meg Princess fűzőjét, csípőszorítót, melltartót ELBERTNÉ füzőszalonjában, Kiscsapó-ucca 8. Átalakítások, javítások legolcsóbban arcát. — Nem lehet megállni. Irtózatos! Negyvenkilenc, ötven, ötvenegy ... Nyögésére figyelmesek lettek a padonülők. Az öregebbik megérintette a vállát. — Mi a baja? Beteg? Eszelősen összerázkódott és rámeredt az emberre. — ötvenhárom... — ordította teljes erővel. — Nem érti? Ember! ötvennégy! Segítség, segítség! Felugrott és nekiszaladt a nyílt uccának. A sarokról visszanézve, látta, hogy a két ember ott a pad mellett, kalimpáló karokkal, furcsán integet utána. Befúrta magát a sűrűn hullámzó embertömegbe, amely itt, az olcsó rövidárúboltok, sajt- és tojásüzletek előtt ellepte az uccát. A folyam parijára ért, egy kőkorláthoz, amelyen áthajolva lelátott a szürkén hömpölygő vízre. A túlpart lankás hegyein kék párák füstölögtek. Ziháló "tüdővel maga elé súgta: — Kilencven ... — Most ilt megint pihenni kell, — gondolta s szája fanyarul félrehúzódott. Határozottan megérezte, hogy mit jelent ez a megfoghatatlan valami. Hogy a cselekedetek nem tudják megváltoztatni a dolgok folyását. Az ember él és mozog, sodródik és vergődik a dolgok között. Teremt és gyilkol. De nem tud lényegében megváltoztatni semmit. Arra sem képes, hogy visszalépje megtett lépéseit, hogy eloszlassa elsóhajtott sóhajtásait. A cselekedeteket pedig nem le-CL /uuu&áéz&tu/ útiké* iuiajdoncu a fehérneműje! Nem akarja kockára tenni azzal, hogy közönséges szappant használ. Ezért olyan szappannal m°S/melynek állandóan kitűnő minőségéért oly név kezeskedik, amely — mint a Schicht név — minden gyermek előtt ismeretes, mint a jóság és megbízhatóság fogalma. A szarvas védjegyű Schichtszappannal való mosás higiénikus és kíméletes. Ki felelős egy halálért? A kurtakeszi autóbaleset epilógusa. Gondatlanságból okozott emberölés vétségével vádolva állott a bíróság előtt Buridn Pál szőgyéni soffőr és Deutsch Hugó dr. kurtakeszi körorvos. Az eset előzménye az volt, hogy Burián autójával áthaladt Kurtakeszi községen s túlsebesen hajtva elütötte a 9 esztendős Gál Ilonkát. A kisleány sérülése nyolc napon túl gyógyuló volt. A vádirat szerint dr. Deutsch orvos elmulasztotta első segélynyújtás közben a tetanusz-injekció nyújtását, a kislány sebe fertőzésen ment át és néhány nap múlva meghalt. A bíróság most tartott ez ügyben tárgyalást. Burián soffőr nem érezte magát bűnösnek, mivel a kislány, — a soffőr vallomása szerint, — az utón vigyázatlan volt s dacára annak, hogy „rákiáltott“ a kocsi sárhányója elkapta a leánykát. A kihallgatott orvos azzal mentette magát, hogy a kislány sérülését gondosan bekötötte s injekciót azért nem adott, mivel nem volt nála. Később hivatia a kislányt, de szülei nem vitték el hozzá. A bíróság orvosszakértőket is kihallgatott, akik azt mondták, hogy az injekció hiánya némileg elősegítette ugyan a halált, de a sérülés nincs összefüggésben a halállal. Buriánt a bíróság bűnösnek mondta ki s feltételesen 800 koronára ítélte, az orvost felmentette. meg nem történtté tenni. — Hiszen nem is történt semmi, — erőlködött s az ösztön utolsó makacsságával így folytatta: — Nem látni, nem hallani semmi rendkívülit. A víz csobog, az a hajó ott, csendesen himbálózik, az elevátor kéménye bodor karikákat fuj fel az égre. Barna munkások iszonyú zsákokkal bíbelődnek és a teherhajó mögött egy csónak lebeg. Ember ül benne, pipázik és keresztrúdra kötött hálót ereget a vízbe. Leereszti, vár egy darabig, aztán megint kiemeli. — Nincsen hal a hálóban... Kilencvenöt ... — De akkor miért halászik? Van-e egyáltalában reménye arra, hogy fog? Rettenetes játék az övé is... ívilencvenhét... — Régen, gyermekkoromban láttam a halakat, amint a víz felszíne alatt úszkáltak ... Neki is volt egy kis halacskája... Én vettem neki, mindig a nyakában hordta, aranyláncon, kis platinahalacskát... Kilencvennyolc. — Jaj, de sajnálom a halacskákat. Szegénykék, olyan vidoran úszkálnak és még csak nem is sejlik... Kilencvenkilenc ... Most kiegyenesedett és mintha utolsó pillantásába akarta volna nyelni az egész világot, körülnézett. A következő pillanatban átlendült a karfán, alázuhant és elmerült az örvénylő habokban. — Száz!
