Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)
1934-09-12 / 73. szám
1934. szeptember 12. »KOMÁROMI LAPOK« 5. oldat. A nyugatszlovenszkói színészet kérdése. Komáromnak nem kell-e színészet, vagy a színészetnek nem kell Komárom? Az ősz beálltával a színészek is kezdenek mozgolódni. Fővárosi lapok napnap mellett hozzák a jelentéseket, melyik színház milyen darabra készül s kit szerződtet. A színház, még ma is, ebben a válságban, élénk tényezője életünknek s bármennyire fásultak is vagyunk, a színház s a kuliszsza iránt még most is érdeklődünk, számbavesszük művészeit, kérdéseit, és bánatát, műsorál és sikerét. Bennünket, szlovenszkói magyarokat különösképen érdekel a mi színészetünk kérdése. Nemcsak,mert könnyedén mulattató szórakozásról van szó a színészettel kapcsolatban. kinek kell manapság vidéken probléma az operettek halmazában, hanem, mert kisebbségi kultúréletünk hathatós tényezője, anyanyelvűnk ékes hordozója a színház. Kétszeresen legyen lelkiismeretes az, aki színházat vezet s aki magyar szót ejt ki a dobogókon. Szlovenszkó két színháza között számunkra a nyugatszlovenszkói jutott. A két színház közül anyagilag jobban megalapozod szinház ugyan, de művész ivezelése ellen több a kifogás. Megszoktuk, hogy csak ígérőiét kapunk tőle, teljesítményt azonban kevesebbet. A színigazgatók véleménye szerint Komárom meglehetősen >skól< város, ahová csak végszükségből jön a szinház, míg nyári turnék, slaggiónék óvatosan kikerülik... Valljuk be, Komáromnak rossz híre van. Lévát, Érsekújvárt jobban szeretik a színtársulatok, mint Komáromot, ahová eddig leginkább a műkedvelői előadások törtek be legnagyobb sikerrel. Nyáron egyik kisebb szinészcsoporl járt Szlovenszkó városaiben s alkalmi előadások rendezésével tengették vakációs életüket. Ezek a színészek, — Szlovenszkó legjobbjai, — kereken kijelentették, hogy Komáromba nem mernek bejönni, mivel semmi anyagi ,vagy erkölcsi sikert utjuktól nem várnak. Sokat lehelne az okokról beszélni, miért félnek Komáromtól a hangversenyrendezők, a színészek s a körutazó művészek. Meg lehetne az okát találni biztosan, mi riasztja el városunktól a művészeket, holott a köztudatban Komárom, mint nagy és erős kultúrváros él. Erről azonban mi magunk is beszélhetnénk. Elhanyagolt, meglépett kisvárosi kultúra ez, amelyben élünk, sokszor borvigadásba futó Nirvána, kissé túl egyéni, tálönző és semmiképpen sem áldozatos, ahogy pedig a szlovenszkói adottság megkívánná. Megfordítva azonban a kérdést, feszegethetjük a komáromi lanyha és áldozatlalan 'kulturéletet abból a szemszögből is, most különösen a színészetről lévén szó, — kapott-e a komáromi közönség az utóbbi évek folyamán nagy, reprezentáns, erkölcsileg is magasan helytálló színjátszást? Nem. S a komáromi közönség csalódottságának, áldozatlanságának, a műkedvelés felé hajtásának egyik oka, hogy alig kapott jobb szinművészetet, mini a helyi műkedvelők előadása, sőt, igen sokszor egy-egy gonddal kiállítod műkedvelői előadás összjátékban, szereposztásban, kiállításban jobbnak bizonyult, mint a hivatásos Ezzel nem akarjuk a nálunk szokásos és szinte megköveteli tömjénezést folytatni, ezzel, csak azt jelentjük ki kereken, hogy a legutóbbi évek színházi mérlege, Komáromban, semmiképpen sem használt a hivatásos színháznak. Nem, merL sem a művészek legtöbbje. sem az együttes, sem a kiállítás, sem a zene, sem a játékstílus nem volt kielégítő. Komárom mindig azért húzta a rövidebbet, mivel kisebb a színpadja, mint Lévának, vagy Újvárnak s kevesebb a közönsége, mint Pozsonynak. S ilyenkor jóit a bíztató ígéret: tessék megnézni a színházat majd Pozsonyban! Nos, ez bennünket nem vigasztal. Nem vigasztal az sem, hogy a nyugatszlovenszkói színtársulat most már Losoncot is magához kaparintotta, hogy a keletinek annál kevesebb jusson, menj vigasztalnak az ígéretek s a szép szavak. Komárom »skót« mivolta felenged, ha tisztességes színjátszást lát Hír szerint a nyugatszlovenszkói színtársulat Párkányban kezdi, három hónapig Érsekújvárod folytatja s aztán átjön Komáromba két hónapra. Már most megjegyezzük, hogy csak akkor érdemes átjönnie, ha az évek óta Ígérgetett javulást is hozza magával. Addig azonban elég, ha Vásárutón, vagy Ekecsen játszanak a színészek. Mindenesetre nagy bizalommal várjuk a megígért »jobb« szezont, de jaj, ha megint csak tucatszinházat kapunk! (sz.) Betörte az evangélikus templom ablakát, aztán főbelőtte maqát eqy katona. — szeptember 11. Ismét katonatragédia! Milyen könynyen veszik a fiatalemberek az életet s milyen könnyen dobálják el maguktól. különösen, ha az alkalom s az eszköz megvan hozzá. A legkisebb fegyelemsértés után bekövetkező félelem elég ahhoz, hogy önkezükkel véget vessenek élelüknek! Iilazsovics János, a komáromi 3-as lovasezred továbbszolgáló altisztje mulatni kezdett. Mutatás után erősen illuminált állapotban ment hazafelé s az uccán rendetlenkedni kezdett. Részeg fővel beverte az evangélikus templom ablakát. Mikor kijózanodott, tudta meg, mit csinált. Tudta, hogy emiatt megfogják büntetni. Nem mert szembenézni a büntetéssel s félelmében szolgálati fegyverével lagyonlőtte magát. Rövid idő alatt a második esel, hogy Komáromban, szinte jelentéktelen ok miatt, lesz öngyilkos egy katona. Öreg emberek öngyilkossági sorozata. — szeptember 11. Pázmány Eszter nyolcvannyolcéves laki asszony többízben el akarta már magától dobni az életét, mivel megírni élni. Már egyszer a Dunába vetette magát, de kimentették. Most újból belevetette maqát a Dunáim, ezúttal azontmn már bele fűlt. Holttestét huszonnégy óra múlva megtalálták. — Tardoskedden Yánya Viktorné hatvannégyéves asszony vetette magát a vonat elé. Az öngyilkos asszony kendővel kötötte be szemeit, hogy ne lássa a vonalot, úgy feküdt a sínekre. Tettének oka: férjével állandóan hadilábon állott. A tragikus esel óta a férje is öngyilkosságot emleget sezért hozzátartozói erősen őrzik. — Takács Rajos, hetvenéves naszvadi kosárfonó az érsekujvári piacon kosarakat adott el, de a pénzt elvesztette. Koldulni kezdeti s az összekéregetett pénzt elitta. Ö is öngyilkos lett: a Nyitrába ugrott és belefulladt. Két nap múlva kifogták holttestét a Nyitrából. Takács Lajos esetében az is feltehető, hogy véletlenül szédüli bele a folyóba, részegségében. Apró hirdetések. Graslitzi függönygyár keres magánosok látogatására becsületes, szorgalmas férfi vagy női képviselőt. Kimerítő ajánlatok ajánlásokkal „Becsületes“ jelige alatt a kiadóhivatalba küldendők. 317 Otthon és idegenben. Az egyik nagy szálloda előtt elmenet, látom, amint éppen idegenek szálnak fel a hatalmas autocarra, amelynek magyar neve tán ez lehetne: városnéző kocsi. Jönnek, jó ebéd, sőt tán már egy kis kellemes szieszta után, eyytől-egyig vidámak, hangosak, frissek, mosolygósak. Elhelyezkednek a kocsiban, ide-oda nézgelődnek, fényképeznek, mutogatnak, nevetgélnek, egészen mások, mint mi vagyunk ott a forró uccán, villamoson, — vendégek ők egy idegen városban, amely nekünk otthonunk, robotunk, gondunk, mindennapunk. Amilyenek ők itt, olyanok vagyunk mi is az ő városaikban, amilyenek itt mi vagyunk, olyanok ők otthon. Ami nekik látványosság nálunk, az nekünk megszokottság, ami nekik érdekes, az nekünk már fel sem tűnik, ami nekik vakáció, ünnep, boldog kikapcsolás, az nekünk hétköznap. Es így vagyunk mi is, ha mi járjuk az ő országukat. Otthon tán ők is savanyú, gondterhelt, hajszolt emberek, ők is izzadton, loholva futják űz uccák sorát, ők is hónuk alatt szorongatják az irattáskát, fogcsikorgatva várják a villamost, sziszegve nézik a sarki órát: jaj, elkésem a hivatalból, — itt gondtalan, vidám idegenek, akik a semmittevés boldog területenkívüliségét élvezik. De hiszen éppen ez a legszebb az utazásban, idegenben, ez a kikapcso/ódottság, ez a kiesés időből és térből, ez a könnyű, kellemes lebegés a mindennapok felett. Ila elutazunk, a besötétített, naftalinos, lezárt lakásban hagyjuk gondjainkat, problémáinkat, mindennapi izgalmainkat, keserűségeinket és amilyen súlyosak bőröndjeink, olyan könnyű a szívünk. És ha megérkezünk egy idegen városba, ott nem arra gondolunk, hogy: jaj, Istenem, a fürdőszobában alighanem égve felejtettem a villanyt, vagy: szerelmes Isten, elfelejtettem lemondani a tejet és mire hazaérek, harminc üveg... aludttej vár az ajtó előtt, — hanem minden gondolatunk csak a szabadság, kikapcsolás, pihenés, szórakozás öröméé. Minden ember így van az utazással, aki nem így van vele, ne utazzék. Ezért nem kell az ilyen bolyongó városnéző idegeneket túlságosan biztatnia a fényképésznek: tessék mosolyogni, vidámak ők anélkül is, amint vidámak vagyunk magunk is, ha mi vagyunk az ő helyükben. A szerkesztésért a főszerkesztő a felelős. Lapkiadó: Spitzer Béla. Nyomatoll Spitzer Sándor könyvnyomda* Jában. Komárom. , • A NOBELDiJASjftO LEGÚJABB fUMEKMÍ/VE-EGYi- DFJU MAGYARes AMERIKAI KIADÁS Ara kőive 2880 Kő. Kapható a SPITZER-féle könyvesbollban Komarno-Komárom, 140 koronám, mert az én téli kabátom 630 Kc-ás, ugyanebből a szövet és prémmel Mancika barátnőm kabátja csak 490 Kc-ba került Ára kötve Ke 30. Kapható a Spitzef-féle könyvesboltban Komdrno-Komdrom*
