Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)

1934-09-08 / 72. szám

4. oldal. »KOMAROMI LAPOK« 1934. szeptember 8. — Egy családra öt-hat gyerek jut, panaszolja megint az asszony, —meg­olvashatná, hány háznál van ebéd. Cisak a népkonyhában bízunk. Most bejön egy jóképű, pirosarcú kis gyerek. Ezt is Lakatos Férdinek hívják, mint ama legendás nagyot... Közeljön az asztalhoz. Az anyja illem­re tanítja: — Eredj ki, fiam, ember van a házba, ne állj az asztallábhoz... A gyerek leül. Be akarják íratni a városi zeneiskolába, mert most már cigánynak is kell tanulni kottát s így a helyes... De nincs beiralási pénz és nincs kotta. — Majd Schmidt úr elintézi, — re­ménykedik az anyja, — csak azt kér­jük tőlük, vegyék fel a gyereket... Schmidt Viki nevében megígérjük a legszebbeket, van neki jó szíve ezekhez a gyerekekhez. — Muzsikáltam én Jókainak is a Fábián-teremben, — veti fel a fejét Adi bácsi, — nagyon jó, csendes em­ber volt, kérem. Huzatott... Még elmondják, hogy húsz ember lehet Csehországban, akik ott húz­nak, mert errefelé nem élhetnek meg. ütven-hatvan a muzsikusok száma, egyébből nem is élnek. De ki huzat most? Román hajósok? Lám Szilvesz­terkor is, hogy összebicskázódtak, ami­kor lett volna egy kis lóvéra kilátás... Mennyi gyerek és mennyi panasz! S milyen kevés vigadó ember Komá­romban ... Bizony, a magunk zené­szeit jobban pártfogolhatnánk. Ide kellene kijönni mindenkinek s meg kellene hallgatni a cigányok baját, elnézni ezt a sok ruhátlan gyereket, s bekukkantani a télen oly hideg s nyáron oly éhes szobákba... Mit mond a boltos ? Az ucca közepén is bolt van. Vala­mikor jól menő üzlet lehetett, most búsan int a tulajdonos: nem üzlet itt lenni s különben is, hat év alatt hét új bolt nyílott meg a környéken is a nép odamegy, ahol a legtöbb hitelt kapja. így aztán a bolt csak hitelből él meg. — Husz-harmincfilléres vásárlások vannak s a legtöbbet iöliralják... — mondja a kereskedő. huszonhétezer »békebeli«-koronám veszett cl, amit nem lálok soha. Ha valakit kilöktek a bandából s elment, ülhettem a nyo­mát... Nagyon kockázatos dolog itt boltosnak lenni kérem ... Én nagyon megtudom mondani, milyen nagy üt a nyomor s mennyire nincsen pénz. De azt elmondhatom, hogy becsülete­sek ők: lopás nem fordult itt elő. Csak éppen, pénzük nincs, szegényeknek. Egy kiló fát s tíz fillérért kocka­cukrot vesz az egyik cigányasszony. A másik ötvenért kenyeret. A kis Lakatos Ferdi ötven fillért kap tőlünk. Alighogy kimegyünk Adi bácsi házából, már viszi az anyja a pénzt, kenyérre... Tízszer kettő-, húsz... A Kossuth-tér felé velünk baktat egy tüzesszemű, élénk kis fiú, akivel a mozi előcsarnokában ismerkedtem össze a napokban s így jóbarátok va­gyunk azóta. — Minden este kapok húsz fillért, — újságolja a gyerek, — azért ma­gyek most is a moziba. Mikor együtt van kél korona, anyám kenyeret vesz rajta... Az a jó, hogy amikor ezt mondja, nevet a szeme, ragyog a kis barna arca és a mosoly, nos a mosoly, nem fagy le az arcáról. Sem neki, sem a többieknek. Ez maradt meg nekik a hajdani jóidőkből... »Csak ennyit« akartam írni a Bi­llegőről. Ha cigánygyerek muzsikál neked. bármily kellemetlen is, — gondold meg ezentúl, hogy valóban kenyérért muzsikál, s ha komáromi bandát hallasz valahol, ne fordulj el tőle, hanem adj neki valamit, gon­dold meg: abból az emlékből élnek, hogy elődeink mulatósabbak voltak k ők szoktatták ezeket az embereket hegedűhöz. A bús magyar élethez tár­sullak ők a nagy szegénységükkel... Szombatiig Viktor. — Ha fess és karcsú akar lenni, úgy rendelje meg Princess fűzőjét, csípőszorítót, melltartót ELBERTNÉ füzőszalonjában, Kiscsapó-ucca 8. Átalakítások, javítások legolcsób­ban. I ttlattonis I 2© íessKtíMerf TERMÉSZETES GYÓGY ÉS ASZTALI VIZ i mm ii mii i limn mim ■ min iniiiiiin mm i mm i i m iiuhiiiiiiiii —— min ihiHinzn Halálosvégn kakor icatol va pás. Az orozva megtámadott csősz fegyverét használta. — Az áldozat a komáromi közkórházban belehalta halálos lövésbe. Saját tudósítónktól. Drága kukoricát szedtek a kamocsai határban azok a gútaiak, akik a szom­szédos község, Kamocsa határába men­tek megdézsmálni a kukoricaföldeket. Az egyik kukoricadézsmáló nagyon drágán, az életével fizette meg a sze­dett kukoricát. Lukács Gábor kamocsai csősz a ren­des ellenőrző körútját végezte künn a határban. Több kamocsai gazda panaszt tett nála, hogy a kukoricákban igen nagy károkat tesznek idegen kezek, így Lukács csősz különösen figyelte a kukoricaföldeket. Az egyik kukoricásból gyanús zaj hallatszott ki és a csősz figyelni kezdte a fejleményeket. Hamarosan megtudta, hogy a kuko­ricásban Szabó László gutái lakos ne­gyedmagával ugyancsak dézsmálja a kukoricát. Lukács csősz a kukoricát szedő társaságot igazolásra szólitotta Csallóköz babonás nópe most uj csodában hisz. Égi jelet láttak a felhők között. — Amikor a képzelet alkotja meg a csodát. — Saját tudósítónktól. — — szeptember 7. Csallóköz, a vizektől, erektől sokáig elzárt területe volt a világnak, a ba­bonának mindig bőségesen termő földje volt. Hiába mondta ki Könyves Kálmán király, hogy nincsenek bo­szorkányok, de Csallóközben még mindig erős a boszorkányokban való hit, illetve tévelygés, és talán Csal­lóközben volt az utolsó boszorkány­égetés is nemes Nagymegycr váro­sában. A boszorkányégetés szomorú kor­szaka ugyan már elmúlt, de Csallóköz népe még elég babonás most is. Eh­hez járul a csallóközi nép fantáziája, képzelőtehetsége és így aztán nem egyszer látnak csodát a csallóköziek, különösen a pozsonymegyei rész, — amely mindig babonásabb volt a ko­­márommegvei résznél. Aki szereli nézni a felhők járását, sok érdekes alakulatot fedezhet föl egy kis fantáziával, liozzáképzeléssel a folyton alakot változtató felhőkben. Vannak olyanok is, akik valósággal a felhők szerelmesei, a legnagyobb ilyen felhők szerelmese maga a hal­hatatlan magyar költő, Petőfi Sándor volt, aki a Felhők című bájos költe­ményében azt mondja, hogy ha ma­dár volna, mindig a felhők között szállna és ha festő volna, mindig fel­hőket festene. Valószínűleg ilyen felhőimádók vol­tak azok, akik a napokban a felhők alakulataiban valami csodás égi je­lenségei í" t lak. Egyik délután 5—6 óra tájban Tej­falu és Bucsuháza közötti úton ha­ladók látták ezt az égi tüneményt, illetve a fantáziájuk rajzolta ki. A Szentháromság kápolna fölött felhők alakultak ós hamarosan híre futott a környéken, hogy csodát láttak egye­sek a felhőben, amely a Megváltót mulatta a keresztfán, amire föl volt feszítve. A Megváltónak teste, arca — szeptember 7-föl. A gútaiak látszólag meg is adták magukat, de amikor a csősz közvetlen közelükbe ért, a társaság hirtelen rá­rohant a csőszre és le akarták teperni a földre. Lukács Gábor csősznek még volt annyi ideje, hogy önvédelemből hasz­nálja fegyverét. A lövés Szabó László hasába fúródott és beleit több helyen átszakitotta. A halálosan megsebesült Szabó Lász­lót még az éjszaka folyamán a komá­romi Emberszeretet városi közkórházba száliitották, ahol azonnal műtétet haj­tottak rajta végre. A műtét sikerült ugyan, de a közben fellépett hashártya­­gyuliadás megölte Szabó Lászlót. A kamocsai csőszt közben őrizetbe vették, az ügyészségre szállították és megindították a vizsgálatot annak ki­derítésére, hogy a csősz fegyverhasz­nálata jogos volt-e? és a kereszthez szegezett lábai és karjai egészen jól kivehetők voltak. Ezt a jelenséget az ott kecskéket őrző gyermekek is látták és a ko­csin arra haladó Csiba István gazda feleségével és velük lévő 9 éves kis lányuk is. És éppen ez a kislány vette észre a felhőknek ezt a csodála­tos alakulását és ő figyelmeztette a felhőkeresztre a szüleit is. A felhő alakulásának szeszélyes so­rozatában a kereszthez hasonló ala­kulatot az emberi fantázia egészítette ki a hiányosságaiban és most a kör­nyék babonás népe retteg, hogy vala­mi szerencsétlenség szenvedéseit je­lentette be ez a felhőkereszt és a Megváltó a szenvedések türelmes el­viselését akarta ezzel az emberek­nek ajánlani. Ne adj előleget cigánynak a lóra, mert nem adja vissza ha kéred. Értékes tapasztalatok a somorjai vásárról. Kellemetlen vásári kalandja volt egy csallóközi gazdának a somorjai vásáron. Messzi földről érkezett N. K. gazda, hogy lovat vegyen magá­nak. Jól és olcsón, — ez volt a jel­szava a derék gazdának s valóban rá is akadt egy megfelelő paripára. A paripa gazdája egy cigány volt, aki tudvalevőleg a legagyafurtabb lóke­reskedője Középeurópának. Nagyon megtetszett a gazdának a cigány lova s hosszasan alkudott rája. Megfelelő vita, lárma, fogadkozás után, — amelynek folyamán a cigány száz­szor is elismételte konokul, hogy > sillyen ki a sememvilága«, — végre megállapodtak annyiban, hogy a gazda megveszi a lovai. Nem számított azonban arra, hogy a ló drágább lesz, mint amennyi pénzt hozott, úgy állott az alku, hogy a gazda tittlt koronái fizet le fog­laló fejében, a többit délben hoz­za s akkor átveszi a lovat is. A cigány nagyon megörült a jó vá­sárnak s társaival vidám mulatozást kezdett az egyik vendéglőben. Dél­ben azonban a gazda megjelent s be­jelentette, hogy nem tudott több pénzt felhajtani, tehát eláll a lóvásárlástól. Kérte vissza a 800 koronáját. A cigány éktelen haragra gerjedt s nem akarta visszaadni a pénzt. — Ez a hatszáz csak foglaló volt, kiáltolla harsányan, — ezt akkor sem kel! visszaadni, ha nines vá­sár. Ez a bánatpíz... S azzal, még mielőtt megakadályoz­hatták volna, felugrott a kocsijára s lóval, pénzzel clvágtatott. A gazda bá­natában. — mit tehetett mást, — fel­jelentette a furfangos cigányt s most kereshetik a nyomát. Üzemzavarok a villanyszolgáltatásban Augusztus utolsó hetében több al­kalommal a villanyszolgáltatás helyen­ként megszakadt, ami egyes helyeken többször meg is ismétlődött. Ezek a megismétlődések arra engedtek követ­keztetni, hogy nem tisztán időjárás által előidézett üzemakadályokról van szó, hanem a főok másutt keresendő. A Délszlovenszkói Villamosművek táv­vezetékeik felülviszgálata után tényleg meg is győződtek arról, hogy az üzem­zavarok előidézésének főoka nem az időjárás és sikerült megállapítani, hogy a határban dolgozók egy része: az if­jak és gyermekkoruak szórakozásukat lelik abban, hogy részben drót, kötél, spárga és papirosdarabokat hajigáinak fel a távvezetékekre, másrészt pedig kövekkel rendeznek céldobászatot a szigetelőkre és azokat erősen megron­gálják. Az idegen anyagokkal össze­kötött vezetékeken és megrepedt szi­getelőkön viharos időjárás esetén áram­kapcsolat és ezáltal rövidzárlat, illetőleg földzárlat keletkezik. Az árammegszakitások nyugtalansá­got váltanak ki a községekben és je­lentékeny veszteségeket okoznak a Villanytelepnek. Az üzemzavarok külö­nösen a Csallóközben Komárom és Nagymegyer között nagyon gyakoriak. Hogy az üzemzavarok ritkábbak legye­nek, fegyelmezzük az ifjúságot, hogy hagyjon fel azzal a játékkal, amely alapjában véve életveszélyes is, mert rövidzárlat által okozott drótelégés ese­tén annak leszakadása a játszó gyer­mekre halálos kimenetelű lehet. twmmsmmsmmmMmmwmmmmKm Vasárnap kenyérszentelő ünnep lesz Dunaszerdahelyen. A dunaszerdahelyi járás keresztény magyarsága vasárnap, szeptember 9-én kenyérszentelő ünnepet rendez, ame­lyen nagy számban jelenik meg a kör­nyékbeli falvak népe és az ottani pap­ság. Az ünnep délután két órakor litá­niával kezdődik a róm. kát. templom­ban, utána a hívek Jeszenák Gábor pozsonyi prépost-kanonok vezetésével a katolikus iskola idvarára vonulnak, ahol a kenyérszentelés végbe megy. Az ünnep jelentőségét Galambos Béla hidaskürti plébános, a kiváló egyházi szónok méltatja. Az egyházi szertartás után „Csn//ó­­közi nap“ cimen nagyszabású ünnep­ség lesz, amelyen az ünnepi beszédet Esterházy János mondja a keresztény gondolat nagy jelentőségéről. Neumann Tibor dr. a magyarok szentjeiről tart előadást. Atopy Gyula dr. a csallóközi népszokásokat ismerteti, azonkívül sza­valatok és egyéb értékes számok egé­szítik ki a műsort. Mindkét rendezés iránt igen élénk érdeklődés nyilvánul meg és a csalló­közi magyarság nagy tömegei készül­nek az ünnepre. — A vonat levágta a fejét. Bor­zalmas öngyilkosság történt Tardos­­kedden. Vanya Istvánná, született Za­­ratka Viktória rossz családi viszonyok között élt. Valószinüleg ez keserítette el annyira, hogy a vonat alá vetette magát. A robogó vonat a szerencsét­len asszony fejét teljesen lemetszette

Next

/
Oldalképek
Tartalom