Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)
1934-08-25 / 68. szám
4. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1934. augusztus 25. § az egykori szegények jó barátjából szintén szegény, tehetetlen ember lett, aki maga is segélyre szorul. Ma már nemcsak komáromi illetőségű koldusokat kell segíteni a város közönségének, hanem a vidékről beköltözött, bevándorolt szegényeket is neki kell eltartani, holott a városnak csak a saját. idevaló szegényeiről kell gondoskodnia. a közeli községekből ide beözönlött koldusokról azoknak a községeknek kell gondoskodni, ahonnan eljöttek. Ma több száz olyan szegény van Komáromban, aki koldulásból él, de akik közül csak az egytizedrésze idevaló ember, a koldusok nagy kontingensét a vidékiek teszik, akik között olyanok is vannak, akik a közeli járások faluiból pénteken külön fölkeresik Komáromot, hogy itt koldulják össze egy hétre való alamizsnájukat. Nincs arra semmiféle törvény, amely kötelezhetné a város közönségét arra, hogy egész környékek szegényeinek gondozását magára vállalja, különösen akkor, amikor ez a közönség maga is a létért küzd s rettenetes helyzetében az a veszély fenyegeti, hogy maholnap azoknak sorát lesz kénytelen szaporítani, akiket most még nagy nehezen támogatni tud. A közeli Izsa, Örsujfalu, Aranyos, Szentpéter, Keszegfalu, Gellér és más községek szegényeire gondoljanak az illető községek és támogassák azok őket. Komáromnak magának elég alkalma nyílik a szegénységen és elesettségen való segítésre, polgárságunk nagylelkűségét minden nap igénybe veszik a különböző humanitárius és kulturális intézmények, adakozásra bőven van alkalom. Az illetékes hatóságoknak már régen közbe kellett volna lépniök a koldusoknak Komáromba való beözönlése ellen és meg kellett volna már eddig is akadályozni a koldusinváziót, amely mind nagyobb mérveket ölt. Elsősorban is az államrendőrségnek kellene kezébe venni az ellenőrzési, amelyet állandóan gyakorolnia kellene, hogy ezáltal távoltartaná Komáromtól azokat a felesleges elemeket, amelyek minden pénteken felkeresik a vidékről Komáromot és itt élősködnek az idevaló, helybeli szegények rovására, megrövidítésére. Lehetetlenné kell tenni a koldusinváziót, mert maholnap már a magunk koldusait sem tudjuk támogatni. ___________ <—■ inam íjajMUHUJBIUMnMBaa-A szerelmes levelek alkonya. Száz esztendővel ezelőtt még több mint ezer nyilvános Írnok ült a párizsi utcákon és mindnek bőven akadt Írni— valója. Az „írástudó ember“ akkor még ritkaságszámba ment, hát még az olyan, aki ékesszép szavakba, virágos mondatokba tudta önteni a más mondanivalóit. A nyilvános írnokok meghallgatták, kikérdezték a feleket, aztán aszerint határozták meg a fizetséget, hogy mennyi a munka, milyen nagy a feladat. Nagy szerelemért, lobogó vallomásokért többet számítottak, mint az udvarlás hűvös, udvarias kezdéséért. Versért még többet, ha pedig akadt olyan szerelmes, aki azt kívánta, hogy a verrssorok első betűi lefelé olvasva az imádott nevét jelentsék, e nehéz feladatért aztán borsos árat fizettek. A nyilvános Írnokok aranykorszaka letűnt, a szerelmes levelek kimentek a divatból. Ma már csak elvétve akad rózsás, virágos, galambos, aranyszélü levélke, a szerelmesek — leginkább telefonálnak egymásnak. Csak hírmondója maradt Párizsban az egykori szerelmi levelezők táborának. Kéi árva „nyilvános Írnok“ gubbaszt mindössze egy-egy forgalmas utca sarkán. Dolguk nem igen akad. Ha kapnak is elvétve megbízást, nincs semmi szó szerelemről. Üzleti leveleket, vagy adómérséklési kérvényeket iratnak velük, száraz, rideg Írásokat, amelyekből — a dolog természetéből kifolyólag — száműzve vannak a rímek, meg a szép, színes jelzők. Az egyik nyilvános Írnokot, amikor megkérdezték, hogy mit gondol, mi az oka annak, hogy az érzelmes, szép levelek korszaka igy lehanyatlott, nagy busán ezt felelte: — Az emberek megtanulták a betűt és némileg elfelejtették a szerelmet. Kémfilm, amelynek szcenáriumát az élet szállította. Lénárd svéd királyi herceg kalandja Finnországban. A gazdasági válság nagyon is realisztikussá tette az emberiséget. Szerelemmel és romantikával jóformán csak a mozi vásznán találkozunk. Talán ezérL keltett két év előtt akkora feltűnést Lénárd svéd herceg házassága. V. Gusztáv unokája halálosan beleszeretett egy polgári származású, fiatal svéd leányba. A királyi család kétségbe esett, mert hiába sorakoztatta fel az ilyen esetben szokásos összes érveket, a herceg kitartott szerelme és a házasság mellett. A szerelmes fiatal ember lemondott hercegi rangjáról és jogairól, csakhogy elvehesse, akii szeret. Lénárd hercegből ilymódon Bcrnadotte ur lelt és magas rangja helyett rövidesen egy másikat kapott: az apáét. De Rernadotte ur. aki hősiesen megküzdolt a királyi család ellenállásával, mint férj és apa újabb küzdelmek előtt állt. Gondoskodni kellett családja mindennapi kenyeréről. Érdeklődött itt és érdeklődött olt, de mielőtt még sokat keresgélhetett volna, a kétes egyéniségek raja vette körül. Mindenkinek volt számára valami csodálatos vállalkozása. Egy makaróni bánya feltárása, a nyári meleg téli tárolására alkalmas üveg gyári előállítása, luxus szálloda építése a sztratoszférában... A herceg megfontolta az ajánlatokat és belátása szerint hol az egyik, hol a másik vállalatot támogatta tőkéjével. A vállalkozás egyetlen eredménye az volt, hogy a királyi családnak, a kitagadás dacára, sürgősen közbe kellett lépni, hogy megmenthesse a tékozló fiút a polgári törvényszékkel való közelebbi ösmerctségtől. Bernadotte ur belátta, hogy nem születeti üzletembernek és bizonyos tőke ellenében megígérte családjának, hogy pályát választ. Herceg korában szívesen vállalkozott a művészetekkel és ezért most is azok felé fordult figyelme. A filmé a jövő, hallotta mindenfelé, tehát arra vetette magát. De nem mint színész akarata érvényesíteni még mindig jóhangzású nevét és kitűnő megjelenését, beérte a rendező dicsőségével. Éjjel-nappal tanult, hog3r kellően felkészüljön az új pályára, azután áttette székhelyét Berlinbe, ahol tárt karokkal fogadták. Legnagyobb csőd álója egy litván arisztokrata, Maydel báró volt. Ő maga is amatőr filmember, aki rövid ismeretség után egy nagyszerű film vázlatát mulatta be a herceg-rendezőnek. A kor ízlésének megfelelően a film kémkedésről szólt, de a témát újszerűvé lelte, hogy az izgalmas események színhelyéül Finnországot választollák. Csakhogy egy ilyen filmet egyedül hamisítatlan helyszíni felvételekkel lehet valószerűvé tenni. Maydel báró tehát azt ajánlotta a hercegnek, hogy összeköttetései révén szerezzen a finn "kormánytól engedélyt arra, hogy a cselekmény színhelyén készíthessék cl a felvételeket, vagy ha ez lehetetlen, egy kiküldött csoporttal egyetemben csináljon ott vázlatokat, amelyeknek alapján a kulisszákat e] lehet készíteni. Az előkészítő munkáért, valamint a rendezésért hollywoodi körökben is feltűnést keltő honoráriumot ajánlod fel. melyet azonban csak az elkészülés után fog folyósítani. Lénárd herceg boldogan kapott az ajánlaton és Maydel báró embereivel hamarosan elutazott Finnországba. A film még nem készült el, mikor már hatalmas port vertek fel körülötte, csakhogy ez a hírnév nem olyan volt, mint amilyennek azt az ifjú rendező elképzelte. A filmezés következménye voll, hogy Rekki, a finn politikai rendőrség feje a napokban titkos küldetéssel Stockholmba utazott, ahol a legnagyobb diszkréció mellett magánkihallgatást kért Y. Gusztáv svéd királytól. Kiszivárgott hírek szerint, arra kérte az uralkodót, hívja haza sürgősen unokáját, mert különben a finn kormány nem tudja megvédeni attól, hogy mint kémet bíróság elé állítsák. Ugyanekkor a finn kormány visszahívta Svédországból meghatalmazott miniszterét Erichet és a követség tanácsosát, Snellmannt. Az aggasztó események magyarázata a következő: Maydel báró, ha ugyan valóban Maydel és valóban báró, körmönfont kém, csakúgy, mint társulatának többi tagja, akiknek zsoldját idegen állam fizeti, hogy Finnország erődítményeinek titkát megszerezzék. Maydel báró zseniális eszméje volt az, hogy vál-A múltbeli nagyarányú betörés, amely az Adria-biztosító intézetnél történt, egyidőre ismét problematikussá lelte a csallóközi vagyonbiztonság gondolatát. Szakértők szerint a betörők munkáját megkönnyítette az a körülmény, hogy az iroda ablakai jól be voltak zárva, spaleítával is, így aztán a rendőri ellenőrző közegek nem tudtak bepillantani az irodahelységbe. A kasszafúrás után még nagyobb lett a bankokra való felügyelet s az ellenőrző közegek kötelességszerüen néztek be éjjelenként a bankok kivilágított ablakán. A Nádor ucca egyik bankjában azonban majdnem komoly félreértést okozott, hogy az ablak, amelyet éjjel, az ellenőrzés szempontjából mindig nyitva kell hagyni, homályos üveggel véletlenül el volt zárva. Különös, megsárgult öreg papiros jutott kezeink közé a napokban. Ötvenkrajcáros zöld okmánybélyege van a papirosnak, régi az illata, szakadozott a széle. Egy megszűnt ügyvédi irodának hagyatéka. „Társasági szerződés“ az okirat cime, az okiratot egy hajdani írnok körmölte remekbe még a Sándor Miklós ügyvédi irodájában s két derék cigányprímás szerződött meg benne életre-halálra, azaz összesen tiz esztendőre. Ez az idő cigánykörökben jelentős nagyon. Az ötven hatvan esztendővel ezelőtti mulatás nem jazzal ment, se nem gramofonnal, akkor még a cigánydivat járta s az előkelőbb prímásokkal az előkelőbb urak pertubarátságban is állottak. Ezek között a prímások között Komáromban s széles e vidéken is, első helyen állott Lakatos Ferdis. Kitűnő cigány lehetett — a kései kor krónikása még ma is áhítattal hallja emlegetni a Bihari, Lavotta, Rózsavölgyi, Csermák-nóták szerelmesét,az alacsony, sűrű feketehaju.kedvesmosolyu prímást, aki olyan remekül tudta huzni a hallgatót s a vidám csárdást tiszt uraknak, civil nagyságosoknak!... Ugylátszik azonban, hagy a közmondás: „Két dudás nem fér meg egy csárdában“ — Lakatos Ferdi és Lakatos Flóris jó testvérek között — valóban érvényben volt. Kicsi volt a város kettejüknek, elszedték egymástól a keresetet, lalkozásába bevonja a javíthatatlanul hiszékeny svéd herceget, természetesen a film ürügye alatt. A szegény becsapott cx-herceg és exkalonatiszt boldogan és fáradhatatlanul dolgozott. Csak úgy gyűltek a kitűnő rajzok az irattárában, mindaddig, míg a finn hatóságok gyanút nem fogtak. Egy gyors mozdulással kiderült Maydel báró valódi célja, A társulatot letartóztatták és miután Lénárd herceg szerepe tisztázódott, diplomáciai bonyodalmak árán visszaküldték hazájába. Lénárd herceg filmkarierje ilymódon szánalmas véget ért. de bukása a politikai bonyodalmakon kívül, pénzügyiekkel is járt. Szabadon ugyan, de közel kétmillió korona adósság hátrahagyásával került ki Lénárd herceg második pályaválasztási kísérletéből. Filmje sohasem fog elkészülni, csak azért, mert vak cenáriumát nem egy író, hanem maga az élet szállította. Az irodaszolga valószínűleg elfelejtette teljesen világossá s a szemnek hozzáférhetővé tenni a szobát. Az ügyeletes rendőr bepillantván az ablakon, semmit sem látott, csak homályos üveget, holott a bank egész helységét át kell ilyenkor tekinteni. Komoly volt tehát a feltevés, hogy valaki benn tartózkodik a helységben az éjjeli óráik alatt s elfödte a leső-nyílást. Értesítette az embereit s először is egy másik bank helyettes igazgatóját költötték fel, azt hívén, hogy az illető főtisztviselő illetékes ehhez a bankhoz. Aztán kiderült a tévedés és a valódi igazgató felköltése után tüzetesen átvizsgálták «az irodahelységet s az összes melléképületet, még a padlást is, amikor kiderült, hogy csak feledékenység okozta a félreértést. Ez azonban mindenesetre azt mutatja, hogy az ellenőrző közeg lelkiismeretesen teljesítette kötelességét. egymástól csábították át a jobb bandatagokat s vége-hossza nem volt a két konkurrens veszekedésének, versenykedésének. Gondoltak tehát nagyot s merészet és szövetségre léptek. Ennek bizonysága az 1878 december 15-én megirt „Társasági Szerződés“. Karácsonyi, disznótoros idők előtt szövetkezett a két cigány, még ádventben, mert aztán jön a farsang s akkorára már nem akarták ország-világ elé vinni veszekedő bajukat. A Társasági Szerződés egyrészről Lakatos Nándor, másrészről Lakatos Flórián komáromi „zenetársulati főnökök“ között jött létre, — mondja az Írás, majd igy folytatja: „Belátván azt, hogy az általuk külön-külön felállított s általuk vezetett két zenetársulat egymás kára nélkül nem létezhet, sőt Komáromban fenn sem tarthatja magát, elhatározták, hogy társulataikat egymásba olvasztják, tehát a „szerződő főnökök“ közös erővel együtt alakítanak zenetársulatot. Tiz évre szólt a szerződés, 1888-ig: „elválhatatlanul egyesülnek“, egyiknek sem áll jogában kilépni a „társulatból“ s uj társulatot alakítani. Ám a főnökök nagy tiszteletben tartották egymás főnöki jogait a társulatban, mert „mindkét főnöknek egyenrangú s Msigy riadalom egy komáromi bank előtt éjfélkort hátha betörtek ott is. Avagy, habár vaklárma volt, megdicsérendő a kötelességtudó rendőr. — augusztus 24, Lakatos Ferdinand és Lakatos Flóris, helybeli zenetársulati főnökök félszázados „társasági szerződése“. Egy elsárgult komáromi okmány margójára. — augusztus 23.
