Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)

1934-01-13 / 4. szám

1934 január 13

életpályák kezdéséhez szerezték meg az egyetem iképesitést ifjabb dr. Mezey Jánosiés dr, Germán István orvosdoktorok, Zombory Klára és Grósz Erzsébet okleveles gyógyszerészmeslernők.

Krónikánk azonban nem lenne teljes, ha ki nem emelnénk egy látogatást, melyről Komárom csak akkor tudott, mikor a magasrangu látogató — Benes Eduárd külügymitniniszter — már eltávozott falaink közül.

Házasságot vagy eljegyzést kötöttek az elmúlt évben többek közt:

Vaskó István, városunk társadalmának e kiváló tagja, nyugalmazott bankigazgató és az ág. hév. egyház felügyelője. félszázados házassági évfordulóját ünnepelte feleségével, M auler Teréz urhölggyel Komárom társadalmának osztatlan tiszteletétől környezve. Ugyancsak aranymenyegzŐjüket ünnepelték Kaszás József, a kertésztársulat elnöke és Farkas Mária, iparostársadalmunk köztiszteletnek örvendő tagjai Baross János mérnök—Katona Magda, Dobis Vilmos—Szabó Erzsébet (eljegyzés), ifj. 'Eüssy Kálmán-Csontos Etelka (Ékel), Friedmann Ferenc— Jakobovics Regina, Friedmann József (Kassa)—Hoffmann Lulu, Handler Jenő—Goldmann Irén, Kalicza László ref. lelkész—Hamar Lujza (Kismánya), Kocsis Ernő—Glück Elvira, Krausz Imra—Weil Rózsi, Mácsik Sándor—Langsádl Erzsébet, ifj. Mohácsy János dr.-Széles Erzsi, Marioth István (Medve)—Széles Lenke, Pálesch Kálmán—Lohner Jolán, Pyber Kálmán dr.—Katona Ilona, Rosenbaum Adolf (Ipolypásztó)—Kőim Gizella, Rothschild Lajos—dr. Szóbél Etel, Ruükay Béla—Malkovich Erna (Győr), Schütz Béla (Kassa)—Weisz Piri (Csallóközaranyos), Schuler Pál (Párkány)—Schwarz Sári, Scllák József dr.—Kleibi Anezka, Stern Áron (Dunaszerdahely)—Gyulai Julia, Szombathy Viktor—Urbányi Klári, Traxler Antal—Fekete Julia, Uhrovcsik István—Csapka Erika, Vikartovszky József—Ambrózy Irma, Zsidek Béla és Kugler Róza és mások.

De széles rendeket vágott a halál is a társadalomban. Elhunytak B1 a n ár Béla dr. tartományi képviselő, a magyar kisebbség egyik vezetője, Péter Mihály és Idrányi Barna református püspökök, Franc iscy Lajos dr. nyitrai kanonok, volt szenátor, a szlovenszkói katolicizmus nagy alakja,

>KOMAROMI LAPOKc 3. 0ldal.

K o 11 á n y i Ferenc dr. n agyváradi k'aonnók, pápai prelátus és jáki apát, a Magyar Tudományos Akadémia tegja, a hírneves magayr történettudós, Komárommegye hírneves szülötte.

Elhunytak: Abelesz Ernő, a Mezőgazdasági R. I. igazgatója, Beliczay Endre min. osztálytanácsos (Budapest), Biringer Mór dr. ny. városi tiszti orvos, Bertha József, Bozsoky Ferenc, Biró Imre, Balog Dávid, Búkor Lajos, Csepv Dániel, az ügyvédi kar nesztora, id. Édes József, Fleischmann Samu, az orth. izrelita hitközség elnöke, Éollinus Árpád ny. városi főszámvevő (Rákospalota), dr. Ghyczy János városi ügyész, Gyarmathy Dániel, Gulyás Lajos, Hirány György (Budapest), özv. Király Józsefné, Kohn Vilmos, Kornéli József, Kvatek Ferenc, Lakatos Nándor, Lovasszer Géza, Laki Bennó Sz. B. R. plébános, Makky Jáons, Metzner József (Guta), dr. Madarassy Pál ny. árvaszéki elnök, Moluár Ervin dr. Sz. B. R. tanár, dr. Nádossy István (Magyar Komárom), Pállfy Elek ny. árvaszékí elnök, Pataky Alajos (Érsekiéi), Pathkó Rudolf (Tata), Pintér Elek kormányfőtanácsos ny. tankerületi főigazgató (Tata), Politzer Ármin, Puzsér Dezső, Pázmány Dezső földbirtokos (Casllóközaranyos), Pető Ignác, Reicher András, Rapos Attila, Schlesinger Adolf (Budapest), Schwarz I. Károly, Scheinen Dezső, dr. Szuchy Jenő Boldizsár bírósági tanácsos, Szunyoghy Sámuel (Debrecen), Traub Ignác, Vörös János tantió (Gúla).

Amtmann Laura, néhai Amtmann Jenőnek, Komárom első polgármesterének (1818) leánya, Bajkai Irén, Brenner Márkné, özv. Csányi Lászlójáé (Ögyalla), özv. Feher Jánosné, Fekete Gyözőné (Komáromszentpéter), özv. Fömötör Józsefné (Magyar Komárom), özv. Feuerlöscher Miksáné, Galgóczy Erzsébet, özv. Galambos Istvánná (Őgyalla), Horváth Pálné, Istenes Györgyné (Udvard), ifj. Iiuszlicska Bálintné (Budapest), özv. KaczLajosné, néhai városi tanácsnok özvegye, özv, Kalabusz ístvánné néhai városi főszámvevő özvegye, özv. Kiss Endréné, Kiss Mőrné, özv. Komjáthy Jenőné, a komáromi áll. polgári iskola volt igazgatónője, Kohut Károlyné (Lakszakállas), Kormos ístvánné (Budapesti, özv. Lacza Sándorné, özv. Magyarics Józsefné, Milch Márkné, Marth Györgyné, id. Nagy Jánosné, özv. Neumann Alajosné, Pethes Dezsőné (ApáczaszakálJas), özv. Rothbart Lipólné, Szabó Lajosné, Szitáry Jánosné, özv. Thaly Gézáné, özv. Tibolt Kálmánná, özv. Vörös Jánosné.

A veszteséglajstrom nagy és hosszú, de elhunvlaink emléke felett őrködik kegyelek

Grieg-ünnepély

január 21-én a Kultúrpalotában.

A Jókai Egyesület az idei szezonban is folytatja irodalmi, zenei előadássorozatát. Január 21-ére érdekes és vonzó dalünnepély van műsoron. Kedvenc zeneszerzőnk, Grieg muzsikájából mutat be egy csokrot a Jókai Egyesület. Grieg északi hangulatú dalaival, zenéjével, különleges hangszerelésének erejével mindenkinek kedvence lett. Különösen a Peer Gyntszvit népszerű. Jövő vasárnap, délután hat órai kezdettel rendezi a Jókai Egyesület zenei szakosztálya a Grieg-ünnepélyt. A gimnázium zenekara, szavalókórusa, hivatásos énekművésznő, tánckar lép fel a gazdag sor keretében.

Az influenzából lábbadozó

általános gyengeséget és fáradságot érez. Az izmok petyhüdtek, az idegek ernyedtek. Dörzsölje testét orvosi tanácsra

A. L P A

mentholossósborszesszel. Ez fokozza a vérkeringést, erősíti az izmokot, frissíti az idegeket és növeli a munkakedvet. Permetezzen szét lakásában „Alpa“ sósborszeszt. Ezzel alaposan fertőtleníti a levegőt.

I

Nem hozott

lényegesebb olcsóbbodást az úf vasúti díjszabás.

Az államvasutak hónapok óta harangozták a személyszállítási dijak nagyarányú leszállítást. Két esztendővel ezelőtt húsz százalékkal emelték a tarifát s a nagy ígérgetések után remélni lehetett, hogy legalább is ezt a húszszázalékos emelést tüntetik ismét el. Nem igy történt. A dijleszállitás a kisebb távolságokban 7 —10 százalék, tehát az olcsóbbodás nem jelentős. Fillérekkel olcsóbbodott a vasút s egészen nagy távokon sem mérsékelték húsz százalékosan a személyszállítás diját. Az emberek általában rövidebb távolságokra utaznak, ezeknek túlságosan nem szolgált a díjtételek csökkentése. Nagyobb távolságoknál valamivel nagyobb a csökkentés, de ez sem olyan mértékű, amilyennek az ember a nagy harangozások után várhatta volna. A díjcsökkentés különösen az első és a második osztálynál hoz jelentős mérséklést. De ki utazik ma pénzért az első osztáloyn? Elsőosztályon csak sza badjegyesek utaznak. A külföldi vasutak mintájára uj vonattipust vezettek be, gyorsított személy elnevezés alatt. É kategóriába kerülnek a helyi gyorsvonatok. Ez az intézkedés azt jelenti, hogy a gyorsvonatközlekedés nem lesz olyan kényelmes, mint eddig. Igaz, hogy az illeték csak a felét teszi a gyorsvonati illetéknek. Vigasztaló, hogy a Csallóközben a legjobb akarattal sem lesz gyorsabb, jobb és kényelmesebb a vonatjárás. Újdonságot képez a 4 vagy 12 odavisszautazásra szolgáló vonalszakaszjegy bevezetése. Ezek 25—30 százalékkal olcsóbbak a rendesnél, azonkívül 30, illetve 90 napra érvényesek. Újból bevezetik a köruíazási jegyeket.

ni kell.

• Tíz perc alatt lefutott a hegyről és a vasút felé iramodott. Átrohant a vasúti hídon, ki az országutra, amelyet öreg vadgesztenyefák szegélyeztek és amely egy nyaralókkal szanaszét beépített erdőn keresztül a Babilon nevű gyárváros felé vezetett. A gránitkockás úton nagyokat bukdácsolt a kocsi, a soffőr szíve eszeveszettül dobogott, a fejét minduntalan beleütötte a kocsi tetejébe, sokszor nem tudta, hogy ébren van-e, vagy álmodik, rohant előre, maga sem tudta még, hova, átrohant hidakon, villamossíneken, vasúti vágányokon, komor, sötét gyárépületek, égbemeredő kémények, szomorú bérkaszárnyák, raktárak között, ki a szabadba, a rétekre, amelyeken feketén, halálos némasággal terült el az éj. Egyszer csak megállt. Szörnyű sietséggel kivonszolta a halottat a kocsiból, lefektette az országút szélére, megigazította, előbb hanyatt fektette, aztán megfordította — nem tudta, hogy miért és aztán megint a hátára, úgy, nogy nyitott, üveges szemével az égre nézzen és az arcát csapkodja a zápor. A halott kalapja elgurult, azt visszatette a fejére, de előbb megsímo:gatta a csapzott hajat, gondosan, gyengéden és remegve a felindulástól.

— Neked már mindegy, - mondogatta vigasztalóim, — és bocsáss meg nekem, hogy nem teszlek puhább és díszesebb ravatalra. _

Aztán a maga zsebéből kivette a pénztárcát, kinyitotta, belemarkolt a százasokba és a pénzt zsebregyűrte. Reszketett a keze. Pár pillanatig tűnődött: zsebébe tegye-e vissza a halottnak, vagy melléje dobja a Ibidre?

— Okosabb, ha a zsebébe teszem, mondta félhangosan, de aztán megint kinyitotta a tárcát és kivette belőle mind a pénzt, azt is, amit előbb benne hagyott.

— Mindegy neked már, nagyságos uram, suttogta engesztelőleg, — amit én benne hagyok, úgyis elveszi tőled a legelső csavargó.

Mégegyszer ránézett a halottra.

Nem emlékszem, hogy valaha láttalak volna. Pedig előkelő ember lehettél, de, úgylátszik, hogy ritkán jártál taxin. Sohasem hívtak hozzád

a Szent Miklós uccába. Ugylátszik, magad is tartottál kocsit. Nyilván jobbat, mint az én rozoga talyigám. Jó hatüléses Minervád lehetett, azt nézem ki belőled. Isten a tanúm, hogy nagyon sajnállak. Még élhettél volna.

És őszinte részvéttel nézegette a hosszú, vékony, őszülő bajuszu, krétafehér arcú,, finom "és elegáns embert, aki ott feküdt a hátán és az arcába hullottak az esőcseppek. Önkéntelenül is keresztet vetett és valamit mormogott. Talán imádkozott. Aztán furcsa, szinte eszelős knrjantással hirtelen beugrott a kocsijába, rákapcsolt a lehető legnagyobb sebességre és visszaszáguldott a Babilonnak nevezett gyárváros felé. Az eső zuhogott és sötét volt az éjszaka.

Húsz percnyi száguldás után egy épülő ház előtt megállód. Kabátja zsebéből kiszedte a pénzt, kisimította a bankjegyeket, olvasgatni kezdte, de belezavarodott.

Na, az istenfáját, hát most van pénzem élég. De mit csináljak vele?

Dideregni kezdett. Vacogott a foga. Az eső elállt, szél kerekedett.

— Meg kell veszni ebben a hidegben, — suttogta a soffőr, — úgy érzem, hogy rögtön elalélok.

Csakugyan ájulás környékezte. Úgy érezte, hogy lefordul az ülésről, ha hirtelen nem segít magán. A pénzt még mindig a kezében tartotta. Ezt kell először is eltüntetni. Kivett egy százast, azt beletette a tárcájába, a lobbit pedig a nadrágja zsebébe dugta. Egyszerre csak felbukkant előtte egy ember. Halálosan megrémült.

— Á városba megy? — kérdezte tőle egy borízű. rekedt hang.

^da.

"Nem vinne el- engem?

- Trljön mellém.

— De nincs ám pénzem.

— Hova akar menni?

Hát csak a városba.

Az idegen beült. A soffőr nem mert ránézni, lelt és irtózott tőle. Újra rosszullét fogta el és már alig tudta kezében tartani a volánt. Érezte, hogy rossz vége lesz a dolognak, ha nem segít

magán. Dadogva, majdnem siránkozó hangon megkérdezte az utasát.

— Hol van itt valami kocsma?

A másik örömmel kapott a szón.

— Kocsma? Na,, az itt van elég. Ehim ni. Itt is van egy.

Megálltak és bementek egy pohár borra, Szótlanul ültek egymás mellett. A soffőr kissé magához tért. Forró feketét rendelt. Az utasának is. Felmelegedett. Most már rá mert nézni vendégére. Nyavalyás vöröshajú, hosszúorrú munkásféle ember volt , csuromvíz a ruhájp, a bütykös kezével gyulladásos szemét törölte.

— Megiszunk még egy pohárral?

Meghiszem azt.

A soffőr rendelt. Gyorsan megittak még egy féllitert. Aztán újra feketét. Aztán egész litert hozatott. Éppenséggel néni volt szándékában iddogálni, de folyton törte a fejét, hogy mit kezdjen a pénzzel és emiatt nem tudott fölkerekedni. Törte a fejét. Nem tudta magát semmire sem elhatározni. Amikor arra gondolt, hogy fizet, számítgatni kezdte a saját aprópénzét. Addig már

8—10 feketét és öt liter bort fogyasztottak, az ára nem futotta az aprópénzből. Fel kell váltani a százast. De vájjon nem kelt-e feltűnést, ha százassal fizet? Nem merte kivenni zsebéből a nagy bankjegyet. Inkább hozatott még egy félliterrel, hogy hátha eszébe jut valami megoldás, így telt az idő, kiderült az ég, kivilágosodott s ők már mind a ketten holtrészegek voltak. A kocsmába munkások vetődtek be, meg hajnali csavargók, lumpok, tejeskocsis, kofaasszony és a soffőr mindenkit odahívott az asztalához, fizette nekik a kávét, teát, rumot, bort. Lassanként sereg ember tivornyázotí és énekelt, ordított és duhajkodott. A nagy lármára belépett egy rendőr és igazolásra szólította fel a részegeskedőket. A soffőr akkor már az asztal alatt feküdt.

— Alkoholmérgezés — állapította meg a rendőr és a mentőkért telefonált.

A soffőrt a kerületi őrszobába vitték, de nem lehetett kihallgatni. Mint egy zsákot, xígy dobták be valami szűk és sötét helyiségbe,