Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)

1934-02-10 / 12. szám

2. o*dal.

»KOMÁROMI LAPOK«

1934. február 10

kásvédehni törvényre* nézve a sok tanácskozás hiábavalónak bizonyult, mert megállapodásra nem jutottak a pártok s minden valószínűség szerint a kormány egy újabb provizóriummal fogja ezt a kérdési újra elodázni. A koalíciós pártok állandóan tanácskoznak és a megbeszélések középpontját a gazdasági és pénzügyi tervek képezik. A legújabb hírek szerint agrárpárii körökben az a meggyőződés kezd lábrakapni, hogy a mai nehéz időkben Malypetr kétségtelenül jelentős gyakorlati tapasztalatokra támaszkodó képességeit rulinirozott, nagyobb politikai felkészültséggel rendelkező, mozgékonyabb politikus munkájával kellene felváltani. A vezető körök azt is látják, hogy a nagy nehézségek oka nem csekély részben a koalíció változatos összetétele is. Ezért az új kormány nem támaszkodnék olyan sok pártra, mint a mai s abban nem vennének részt különösen olyan pártok, amelyek a kormány határozott irányú gazdasági és pénzügyi programjával nem értenek egyel s ragaszkodnának a halogatás politikájához. Az agrárpártban a fiatalabb gárda Hodzsa Milán földinivelésügyi minisztert szeretné «kormány élén látni. A tehetetlen koalíció ismét képtelen munkára, — ami a kormánynak működését is megbénítja.

A szovjet a Duna mentén.

Magyarország felvette a diplomáciai érintkezést a Szocialista Tanácsköztársaságok Szövetségével s a iszovjetkövel rövidesen megjelenik Budapesten. Az eset megérdemli, bőgj' cgy-kél percre megálljunk mellette s elmélkedjünk rajta.

Egyes magyarországi lapok azt írják, hogy Magyarország már átment a bolsevizmuson s így a magyar— orosz megállapodás rája nézve veszély leien. Különösen a megegyezés gazdasági előnyeiről beszélnek, sőt érinlik a külpolitikai jelentőségéi is.

De igen sokan vannak olyanok is, akik azl mondják, hogy nem hisznek a megállapodás komoly jelentőségében s attól tartanak, hogy a felállítandó budapesti szovjetkövetség könnyen középpontja lehel az intenzívebben meginduló bolsevista propagandának.

Hogy ezt mire alapítják, azt ki vehetjük az alábbiakból, amelyekben pár szóval ismertetjük a szovjet külpolitikát.

A szovjetdiplomácia eszközeiben, módszereiben s céljaiban teljesen különbözik a művelt nemzetek diplomáciájától. S ez érthető is. Minden egyes országban nagyon szoros a kapcsolat a belpolitika és külpolitika között. Semmi se természetesebb, minthogy a magántulajdon és népképviselet alapján álló kormányoknak más a diplomáciája, mint a kommunizmuson és a diktatúrán nyugvó kormányé. A művelt országok diplomatái országuk mindenegyes polgárát, nemzetük mindenegyes tagját képviselik, de a szovjetdiplomata csak egy pártnak, a kommunista pártnak a képviselője.

A külpolitika mindig a belpolitika folytatása a külföldön, a szovjetpolitika azonban elsősorban csak a diktatúra alátámasztására és megokolására való.

Az orosz diplomácia tehál pártdiplomácia s csakis pártérdekeket szolgál s állandóan lábbal tiporja a nemzetközi jog alapelveit. A nemzetközi jog egyik sarktétele Scialoja szerint a folytonosság. Az egyes kormányok szerződései és kötelezettségei az utódokat is terhelik, amíg le nem jártak, vagy amíg kölcsönösen lel nem mondták azokat. A szovjetdiplomaták egyszerűen félredobták a cári diplomaták aktáit. A folytonosság megtagadásával a szovjet maga rekesztette ki magái a művelt nemzetek társaságából. Ezérl furcsa, hogy mégis (Anglia, Amerika stb. után) Magyarország is szerződést kötött vele, mert tudhatja mindenki, hogy a mai szovjetvezérek szerződéseit a következő vezérek bármely pillanatban habozás nélkül félredobják, akár a cári diplomácia szerződéseit. Sőt rendszerváltozás esetén az új kormány teljes joggal mondhatja, hogy egy párt tétiéiért, amely elenyészően törpe kisebbsége az országnak, nem felelhet az egész nemzet, vagy az egész ország.

Az a kívánság, hogy a szovjetkövet hagyja abba a propagandát, naiv követelés. hisz ez az egyetlen komoly feladata. A külkereskedelem is csak azért állami monopólium, mert propaganda eszköz és politikai fegyver a szovjet kezében, s ezen a címen is a szovjet számos megbízottat tud a külföldön elhelyezni.

A szovjetdiplomácia legfőbb módszere az intrika és az ellentétek szítása. Elég, ha emlékezetünkbe idézzük a különféle nemzetközi konferenciákkal szembeni viselkedéséi s belátjuk, hogy nem építés, hanem rombolás a hivatása.

Stabiltól kezdve Rykovon és Káliumén keresztül végig az összes mai vezetők mind a kommunista eszme fanatikusai. Csak ezt a célt látják maguk előtt, ezérl élnek, ezért halnak. Lehetnek zsenik, lehetnek korlátolt emberek, de sohasem lesznek meggyőződésük árulói. Akaratuk törhetetlen akarat, meggyőződésük szilárd. Ezek a/, emberek végigszenvedték a cár börtöneit, á kancsuka véresre hasította hátukat, de sem Ígéretekkel, sem bünletésekkel nem le-Tubiua Ké 4.-, nagy tubus Ki fc.

betelt őket kigyógyítani rögeszméjükből. Vak fanatikusok, kimondhatatlanul gyűlölik a múltat s egyre boszszút akarnak állani bűnösökön és ár* lattanokon egyaránt. Megbocsájtani, tisztán látni, tárgyilagosan ítélni nem tudnak. Ilyen emberek kormányozzák ma Stalinnal az élükön Oroszországot s amíg ezek nem adják ál a helyüket az újabb nemzedéknek, amely már csak hírből ismeri a cárizmust és amelynek szemét nem vakítja el a gyűlölet és a fanatizmus, addig nem igen számíthatni komoly változásra. Ma a bolsevizmus legerősebb egyéniségei vannak uralmon s ezeknek a kreatúrái a szovjetdiplomaták. akik Stalin akaratát hajtják végre a külföldön. Természetes, hogy a szovjetdiplomácia továbbra is a maga útján fog haladni s rá se hederít a nemzetközi jogszokásokra s a diplomáciai etikettre.

Ha ezeket figyelembe vesszük, élénk kíváncsisággal tekinthetünk a szovjet dunamenu akciója elé. (d. e.)

Intézkedés a munkanélküliek szertelen beözönlése ellen.

A vonatkozó törvény rendelkezéseit végrehajtja a város

Komárom, február 9.

Eléggé ismeretes a város közönsége előli, a Komáromot környező járások községei munkanélküli lakosságának mindnagvobb arányokat öltő beözönlése, ami a legvisszásabb helyzetet teremtette meg évek óta városunkban. A földreform következtében felosztott uradalmak egymásután bocsátották el mezőmunkásaikat, akik így kenyér nélkül, maradva, a város felé vették útjukat abban a reményben, hogy valami foglalkozáshoz juthatnak és családjuknak megélhetését biztosíthatják. A városba való gravitálás gondolatát az ide bevándorlók egy jelentékeny részénél az a körülmény is erősítette, hogy Komáromban jobban van megszervezve a szociális gondoskodás, mint a falvakban és itt még a munkanélküliekről is történik ellátás.

A Komáromba ezzel a céllal bevándoroltak száma évek alatt igen jelentékeny módon megnőtt és a legutóbbi népszámlálás adataiból megállapítható. hogy az elmúlt évtized alatt mintegy

(>'000 olyan jövel szaporodott a város lakossága, akiknek legnagyobb része állandó támogatásra szorul

s akik a különböző szükséglakásokban, az erődvonal melletti házikókban vagy pedig a/, erődökben laknak s akik.

nem tekintve azl. hogy a közterhekhez egy fillérrel sem járulnak, — a közhivataloknak és. hatóságoknak különböző kérelmeikkel és igényeikkel állandó munkát és gondot okoznak s a hivatali adminisztrációt sok felesleges dologgal megnehezítik. De ami a legsúlyosabban esik a mérlegbe:

megnehezítik az idevaló, őslakos maggal' munkásnak megél bélését.

akiktől a munkaalkalmak egy részét elveszik és igényt tartanak mindama szociális intézmény élvezésére, amelyet a város saját munkanélküli lakosainak támogatására tart fenn.

A nagy invázió következtében ma már az a helyzet, hogy az idevaló nyomorgókat nem képes a város ellátni, mert a beözönlöttek is követeléssel lépnek föl a várossal szemben.

Amíg Komáromban nagyobb volt a munkalehetőség addig nem vált olyan kirívóvá ez az egészségtelen helyzet, amelynek hátrányait az idevaló munkásnak kell inast elszenvednie, de a nyomasztó gazdasági válság folytán a szenvedésből és nélkülözésből sokkal nagyobb rész jut a komáromi illetőségű munkásnak, mert fölös számban özönlöttek be városunkba a nem idevaló munkanélküliek. A város vezetőségének mérlegelnie kellelt ezt a helyzetet és az idevaló munkásság érdekéten olyan elhatározásra kellett jutnia, amellyel

lépésekei lesz a további indokolatlan népbeözönlés ellen

és a törvény vonatkozó rendelkezéseinek érvényesítésével annak korlátot kíván szabni, hogy a várost az ország különböző vidékeiről megkísérelt céltalan invázió ellen megvédje.

A 225/1922. sz. rendkívüli lakásgondozási törvény t). g-a kimondja, hogy a község az országos politikai hatóság által jóváhagyón községi képviselőtestületi határozat alapján a helyben szokásos módon kihirdetett hirdetménnyel elrendelheti, hogy a háztulajdonosok vagy azok megbízottai csak olyan személyeknek adhatnak szabadon lakásokat bérbe, akik

A hírnév

Irta: Pierre Nezelof.

Sébastien Guer híres színész volt. Két évtizeden át a plakátokon darabcímnél, szerző nevénél vastagabb betűkkel nyomtatták a nevét. Ő volt a színház attrakciója, az ő szereplése még a rossz daraboknak is félsikert biztosított.

Leghíresebb szerepe Philippe Tibor szerepe voll a Csalódott szív«-ben. Irodalmi körökben, szalonokban, sportpályákon és masamódműhelvekben éveken ál beszéltek a szerepéről. Égig magasztalták. Ez a szerep fél életét betöltötte. Játszotta fiatalkorában, vele együtt nőtt, szárnyasodon és még ötvenéves korában is elragadta benne közönségét. Sajátkezűleg dedikált fényképei ékesítették a női szalonok asztalkáit s a midinettek a képeslapokból kivágott arcképét gombostűzlék szobáik falaira. A szerelmeslevelek halmaza egy egész szekrényt színig töltött.

De minden dicsőség véget ér. Elérkezett a kor határára, mikor a színpadról visszavonulni kényszerült. A szíve sajgott. szájaíze keserű volt, de elégtétellel töltötte e> az érzés, hogy legalább! is ezt az egy szerepéi senki se fogja merni ő utána eljátszani.

Múltak a hónapok... az esztendők... Vén kritikusok még néha-néha felemlítették nevét a lapokban, de a fiatalok már nem ismerték.

lOykor otthon, a tükre előtt, önmagának eljátszotta a régi, híres szerepet és ilyenkor belső

örömmel érezte, hogy még nem halt ki belőle a régi láng, hogy még mindig ki merne állni e szerepével a világotjelentő deszkákra. De mikor aztán a hangja megcsuklott. elgyengült, a térde reszketett s" a szemért' árnyék borult, csüggedten, lehorgasztott fejjel beismerte, hogy bizony már nem egyéb, mint egy hasznavehetetlen, öreg ember ...

Egy napon határtalan megdöbbenéssel olvasta. hogy egyik színház igazgatója fel akarja eleveníteni a »Csalódott szív -et. a főszerepben Jean Herbault-val, a máris népszerű fiatal drámai hőssel.

Sébastien Guer megye tőn mosolygott. Jean Herbault!... Szó sincs róla, tűrhetően tehetséges fiú, de ehhez a szerephez több kell. mint tűrhető tehetség! Szegény fiú!... ha ezzel a szereppel kimerészkedik, bizonyosan a nyakát töri.

Sébastien Guer természetesen elment a reprízre. Előre örült a fiatal kolléga szánalmas bukásának. Megérdemli!... mégiscsak vakmerőség, ö utána eljátszani ezt a szerepet!... Mikor a függönyt felhúzták, olyan felindult volt, mint mikor ő maga lépett a rivalda elé először e szerepében. Jean Herbault mintha láthatóan feszélyezetten mozgott, beszélt volna. Természetesen!... az emlékezés zavarja!... miért is nem maradt nyugton. Miért vágyott régen learatott babérokra.

Ám ahogy a darab tovább folyt, a fiatal drámai hős. a darabbal együtt nőtt, emelkedett... megtalálta a hangot a közönség szívéhez. Sébastien Guer mégsem nyugtalankodott. Nyugodtan várta a harmadik felvonás második jelenetét, a darab csúcspontját, mikor Philippe Tibor ráeszmél, hogy az ő korában nincs joga a ragyogón széj) és ragyogón fiatal asszony teljes szerelmét lekötni, akiért pedig mindent odaáldozott.

Az öreg, kiérdemesült színész ebben a ragyogó jelenétben bűvölte el a közönségét és sajtolt könnyeket tízezrek szemében.

Jean Herbault a csalódott szerelem lázongását és szenvedését egészen másként játszotta meg. Neyn volt szenvedélyes, patétikus, lángoló, majd halálosan csüggedt, mint annakidején Sébastien Guer. Belső néma fájdalmát csak a felvillanó irtózat kifejezésével, a fájdalmas hangjával. keserűségbe mélyedt szájvonalával fejezte ki. Halálos csüggedését egy mondhatlanul kifejező hátgörbüléssel jelezte. Mint akit egy hirtelen csapás megsemmisít, összetör...

Sébastien Guer úgy figyelte a játékot, mintha tolvajt látna, aki legdrágább kincsétől fosztja meg. Mikor Jean Herbault a nagy tiráda utolsó szavát befejezte, a közönség egy-két pillanatig megigézetten, lélegzetvisszafojtva, meredten ült, aztán kitört a tomboló lelkesedés.

Az öreg színész utolsónak baktatott ki a színházból. Lassan, lehorgasztott fejjel, mintha egy halottas házból távozna .. Mikor a kiragasztott színlapra pillantott, megborzongott. Nem az ő heve feketéit vastag betűkkel a színlapon. . . És a holnap reggeli kritikák nem az ő nevét fogják