Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)
1934-05-19 / 40. szám
4. oldal »KOMÁROMI LAPOK« 1934. május 19. 13 fj menetren (1034. máj it» 15-töl d ) el k - Deutsches Kursbuch 12*— A Komáromi Lapok bővített Uradné . b'50 Kosch-téle 4'— Csehszlovák államvasutak menetrendje 2 50 Menetrend kivonata i '20 Ke Kaphatók a Spitzer-féle könyvesboltban Komárno—Komárom, Nádor ucca 29. szám. A városi könyvtár rohamos fejlődése Most jelent meg a könyvtár ötödik könyvtári címjegyzéke, katalógusa ár. Baranyay József, városi könyvtáros szerkesztésében. — A könyvtár állománya-. nyolcezer mű, közel tízezer kötetben. — Évi forgalom 40-43 ezer kötet. Beszélgetés a könyvtárossal. —Saját tudósítónktól. — Komárom, május 18. Talán legrégibb olvasója vagyok a komáromi városi régi Népkönyvtárnak és az abból alakult városi közkönyvtárnak. Már jubilálhattam volna is, mint hű olvasója a könyvtárnak, mert van már vagy harminc esztendeje, hogy hűségesen csereberélem a könyveket és amikor engem is elfogott a keresztrejtvényláz. akkor nemcsak a kölcsönkönyvtárat vettem igénybe, hanem az olvasótermet is gyakran látogattam, hogy a lexikonokban megkeressem valamelyik ismeretlen fogalmai. Mint a városi könyvtár régi olvasója, hivatva érzem magam arra, hogy a mi könyvtárunkról írjak abból az alkalomból, hogy a könyvtárnak most jelent meg az ötödik könyvtári címjegyzéke. Az ilyen alkalom nemcsak magának a könyvtárnak, hanem nekünk olvasóknak is ünnep, mert cgyegy új katalógus csak örömet jelent nekünk, mert azt jelenti, hogy megint ezerötszáz-kétezer kötettel gyarapodott a könyvtárunk és ennyivel több könyv között válogathatunk. A most megjelent katalógus már az ötödik, egymást kiegészítő, folytatólagos címjegyzéke a könyvtárnak, és ebben a tekintetben a legelső helyen állunk az összes szlovenszkói könyvtárak között, mert kívülünk csak Léván és Érsekújváron jeleni meg a könyvtárnak címjegyzéke, de Léván is csak egy, Újváron is csak kettő. Azokban a könyvtárakban, ahol már nagyobb a könyvek száma és nincs katalógus ki nyomatva, bizony nagyon nehézkes a könyvváltás, mert ha van is a könyvtárban egy házi katalógus, azt egyszerre csak egy használhatja és a sok lapozástól az is hamarosan siralmas állapotba kerül. Ellenben nálunk, a komáromi városi nyilvános közkönyvtárban már öt nyomtatott katalógus áll az olvasók rendelkezésére, amelyekből otthon, kényelmesen kiválaszthatja az olvasó azokat a könyveket. amelyeket olvasni akar. Ez olyan előnye könyvtárunknak és anynyira megkönnyíti a könyvtár használatál. hogy azL pár sorban kifejezni nem is lehet. Tessék elképzelni, ha a komáromi közkönyvtárnak nem volnának kinyomtatott katalógusai, még azt se tudnák az olvasók, hogy tulajdonképpen milyen könyvek vannak meg a könyvtárban és milyen könyvek közölt válogathatunk. A könyvtár minden olvasója hálás is ezért dr. Baranyay József könyvtárosnak. aki időt és fáradságot nem kímélve, mindig siet a gyarapodásról újabb címjegyzéket sajtó alá rendezni és kinyomatni. Mivel a könyvtári törvény ezt nem teszi kötelezővé a könyvtárosok részére, igazán csak a kultúra iránti rajongó szerétéiből rendezik sajtó alá és nyomatják ki az új katalógusokat azok a könyvtárosok, akik ezt megteszik. Sajnos, egész Szlovenszkón csak három ilyen törekvő könyvtáros van. akik között a mienk vezet. Aki a mai modern írók nyakatokért és különböző ortográfiával írt neveit ismeri, az méltányolni tudja a katalógusokat kinyomató könyvtárosok érdemeit. Nem kis dolog az ilyen nevek korrigálása a kefelenyomaton és százszor is kézbe kell venni magát a könyvet, hogy vájjon úgy írja-e a szerző a nevét, ahogyan a katalógusban ki van szedve, hiszen némelyik idegen szerzőnél azl se lehel azonnal tudni, hogy melyik a vezeték és a keresztneve és lexikonokban. irodalomtörténetekben és tájékoztatókban nem egyszer napokig kell keresgélni, hogy rájöjjön az ember. Pl. ittvan egy külföldi szerző neve: Park Mungó, tessék ennél megmondani, hogy melyik is a vezetékneve, mert a kiadók nem következetesek és egyszer előre, egyszer meg hátra teszik a vezeték nevet. Ilyen katalógus megszerkesztése nemcsak túlfeszített, de sok-sok éjjeli munkát is követel, amikor nem zavarja az embert senki és nem nyitják rá folytonosan az ajtót. Ezt a munkát nem lehet bürokráciából elvégezni, hanem csakis a könyv és a kultúra iránti rajongó szerétéiből. A komáromi városi magyar közkönyvtár most megjelent ötödik számú címjegyzéke az 1932—33-dik évek gyarapodását öleli fel, ezerölszáz művet tartalmaz kétezer kötetben és ezzel a városi magyar közkönyvtár jelenlegi állománya nyolcezer műből áll, közel tízezer kötetben. A kultúrának gazdag és bőséges forrása ez, amelyben a szépirodalmon kívül a tudományos művek is gazdagon vannak képviselve. A napokban a kezembe került az Érsekújvár és Vidéke című lap. amely lap vezércikkének ez volt a címe: Tizenhatezer kőiét könyv! A vezércikk örömmel írja meg, hogy az újvári könyvtárból az elmúlt évben tizenhatezer kötetet vettek ki kölcsön, megkérdeztem a mi könyvtárosunkat, hogy hát minálunk mennyi volt a tavalyi köicsönkönyvtári forgalom? Negyvenháromezer kötet! — felelte büszkén a mi könyvtárosunk — és lássa, erről mi mégse írunk vezércikkel. — Hát [ledig lehetne — feleltem én. Nagyon csodálkoztam, hogy a város mai pénzügyi helyzete mellett enynyi újabb könyvet tudott összeszedni a könyvtárosunk. Érdeklődtem is a dolog nyit ja felől. Hát. a könyvek egy jó részét úgy koldultam össze és mindenkihez az az első szavam, hogy vannak-e felesleges könyvei, amelyek már nem férnek el a könyves polcon? Adja oda a mi könyvtárunknak, itt közkinccsé válnak és az olvasók százai áldják majd nemes cselekedetét. Erre a kérésre persze megkapom az ígéretet és aki nekem a könyvtár részére könyvet Ígéri, az nem fog kimenekülni az ígéret teljesítése elől. Rosszabb vagyok, mint az adóvégrehajtó, mert annál lehet hal ászt ást kérni, de nálam nem. Nem lehet azzal eltolni a dolgot, hogy nincs ideje az illetőnek a könyveit átnézni és kiválogatni az ajándékozható köteleket, mert éli elmegyek segíteni, csakhogy hozzájussak a könyvekhez. Különösen figyelem a városunkból elköltözőket és arra hivatkozom, hogy a nagy úti podgyász sokkal kisebb lesz, ha a könyveiből ad a mi könyvtárunknak. Nem egy távozó ismerősömhöz, barátomhoz, igy pl. Moesz (réza vezető államügyészhez is elmentem csomagolni azzal a kikötéssel, hogy könyveket kapunk tőle és kaptunk is. Ilyen módon nagyon lehet a könyvtárunkat gyarapítani, így szereztem meg például a könyvtárunknak Mereskovszkij összes müveit elegáns, szép díszkötésben és még igen sok értékes művet, amelyeket pénz hiányában nem tudtam volna a könyvtárnak beszerezni. Könyvtárosunk különben nagyon kedves és előzékeny, de csak addig, amig az olvasók betartják a könyvtári szabályzatot, mert ha az ellen vétenek, akkor nála nincs protekció, nincs kivétel. Miért olyan szigorú, kedves könyvtáros úr, még a legjobb barátjával szemben is? — kérdeztem egyszer tőle. A sok száz olvasó közül alig van olyan, akit személyesen ne ismernék, mindenki jó ismerősöm, barátom, rokonom. Mi lenne ezzel a szegény könyvtárral, ha az ismerősi, rokoni, baráti kapcsolatokra figyelemmel lennék, visszaélnének a helyzettel. hogy hát ráérünk még visszavinni a könyveket, hiszen a könyvtáros barátunk, ismerősünk, rokonunk, még az volna szép, hogy szólna nekünk. Széthordanák ezt a könyvtárat, mint a Csáky szalmáját. Itt mindenkit egyforma mértékkel kezelünk. A mi könyvtárunk ajtajára ki lehetne írni, hogy: Aki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel, hogy itt protekcióban részesülsz. Rászólok mindenkire, aki nem hozza papírba csomagolva be a könyvel, megsürgetünk mindenkit, aki kél hét múlva nem hozza be a könyvet, bírságoljuk azt, aki megrongálja a könyveket. Tudom. hogy emiatt sok ódiumot kell lenyelnem, de a könyvtár, a kultúra iránti szeretetem sokkal nagyobb, mintsem cl ne tudnám viselni azokat az ódiumokat, amelyeket a kultúra igazságos, szegény, gazdag, munkás és diplomás ember között különbséget nem tevő kultúrszolgálalomért kapok azok részéről, akik nem tudnak fölülemelkedni, hogy ez a könyvtár közkincs, amelyet mindenkinek nemcsak kímélni, hanem dédelgetni, szeretni is kell. De az eredmény aztán fényes is. Tavaly például egyetlenegy könyvünk se veszett el az olvasók kezén, ami a nagy forgalom mellett igazán csodálatos. De ha elveszett volna is egv-két könyv, azokat az olvasók beszerzik nekünk újra. Nehogy azt lessék hinni, hogy ez az egyenlő mértékkel való mérés az olvasókkal szemben csak itt elmondott frázis, méltóztassék megkérdezni Szombathy Viktort, a SZMKE titkárát, aki jóbarátom is és a könyvtártanács tagja is, kapott-e ezen a réven a könyvtárban a legkisebb kedvezményt, elnézést és szabad-e bejönnie a könyvtár elkerített helyére és ott a könyvek között válogatni? Egy jó öreg úr örökös haragját vontam magamra azért, mert nem engedtem be az elkülönített helyre, hogy ott böngésszen és rakosgasson a könyvek között. Azért vannak a katalógusaink, hogy abból válogassanak a könyvek között és kérjék tőlünk a megfelelőt, mi kiadjuk, de hova jutnánk, ha minden olvasó a könyvek közölt turkálna, válogatna. Érdekes, hogy az olvasók egy része nem gondol arra. hogy egyik hivatalba se lehet bemenni az akták közé. vagy a hivatalnok íróasztalához és olt keresgélni az iratok között. Ha az olvasók nem húzzák ki a kérőlapjukon a már olvasott könyvek számát és mi azt újra kiadjuk, nem vesszük az nap senkinek se vissza, mert a könyvtárszabályzat azt tiltja. Az olvasók hanyagsága miatt különben naponta 20—25 esetben kellene kicserélni a már olvasott könyveket. Az olvasóknak fegyelmezetteknek, rendszeretőknek, a könyvet szerető és kímélőknek kell lenni és örömmel mondhatom, hogy azzal, hogy nálunk nincsen kivétel, protekció, el is értük azt, hogy olvasóink ideális könyvtárlátogalók. akikkel öröm dolgozni a kultúra érdekében. Ezeket a megszívlelendő szavakat mondotta a könyvtáros. Cikkem befejezéseid még csak anynyit, hogy kevés város dicsekedhetik ilyen gazdag közkönyvtárral és a közönség okosan teszi, ha minél nagyobb számban veszi igénybe a könyvtár kultúráldásait! —i—i—e— egy régi olvasó. A nagyközönség panaszkönyve. Mélyen tiszteli Szerkesztő Ur! Nagyon kérném, hogy következő soraimat szíveskedjék beírni a közönség panaszkőnyvébe. Röstcllem, hogy panaszkodnom kell, még soha nem tettem, de ezt a mai vízállapotot lassan már nem lehet kibírni. Mert mégse vagyunk Arábiában, a kietlen Szaharán se bandukolunk, de ha ez ígv tart sokáig, víziszonyt fogunk kapni mi, emeleti lakók. Tudom, hogy rengeteg nehézséget és gondot okoz, különösen a mai abnormális helyzetben a városnak a vízhiány. Tudom, hogy iparkodnak is a jó városatyák, hogy minél előbb rendbe hozhassák a vízviszonyokat. (Mert a XX. században ilyen »viszonyok« is vannak!) I>e azt is tudom, hogy a városatyáknak, kollektive. van még akkora hatalmuk, hogy a renitenskedőket is megrendszabálvozzák. Ezért vagyok bátor a nagyérdemű Tanács becses figyelmét felhívni arra a könnyelmű és balkáni, inszolidáris és büntetendő tevékenységre. amelyet a kövezetten uccuk egyes háztulajdonosai elkövetnek: ha kell, ha nem, csővel öntözik nyakra-főre az utat s azután, ha elunták a csövet tartani, akkor kisgyermekeiknek adják oda. Ezek persze örömmel játszanak órák hosszal is és pazarolják a drága vizet. így természetesen mi az emeleten nem kapunk vizet. Több ilyen esetben figyelmeztettem az illető szülőket, mire az volt a művelt és elfogadható válaszuk, hogy semmi közöm ahhoz, hogy az ő gyerekük mivel játszik. Példás rendszabályokat kérünk az ilyen esetek ellen. Eddig volna az első megállapításom. Most cgv-két kérdést szeretnék intézni az igenlisztelt városatyákhoz. Van-e arról tudomásuk, hogy a temetőkben. a városi és gázgyári kertekben éjjel-nappal gőzerővel és hitbuzgalommal öntözgetnek:’ És van-e vájjon a kérdéses helyeken vízóra felállítva? Ezeket jogosan kérdezhetem, mert amig mi. itt az emeleteken nem kapunk sokszor napokig vizet és aszonv szédokba kell szaladgálnunk, ha mosakodni szeretnénk (ez pedig a XX. században igazán elemi követelménye a higiéniának;, addig milyen előjogon pazarolják egyes kiváltságosok« a mi általunk is fizetett vizet? Miért fordulhatnak elő ilyen sajnálatos esését éppen ma, amikor a szolidaritásra minden vonalon a legnagyobb szükségünk van. A városi Tanács mielőbbi sürgős intézkedését elvárja Egy emeleti lakó. — Grémiumi közlemény. A Komárno-Járási Kereskedelmi Grémium közli mindazon tagjaival, kik az Állami Statisztikai Hivataltól kérdőivet kaptak, hogy a kérdőív mellé portómentes boríték van csatolva s a válaszadásánál ezen boríték használandó fel.
