Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)
1934-05-19 / 40. szám
2. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1934 május 19. teremtené meg. Semmit sem ad a kisgazdának. csak a nagytermelőnek, de annak is csak akkor, ha agrár pártigazolványa van, de nem ad semmit még az agrárpárti kisgazdának sem. Közelednek a választások. Az agrárpártnak büszkélkednie kell majd »eredményekkel« a nép előtt. Az agrárpárt azonban már nem tudja elkábítani az értelmes kisgazdát üres frázisokkal, elcsépelt Ígéretekkel. A cseh agrárpárt által ajándékozott tejtörvény olyan rossz a kisgazdáknak, hogy rosszabb nem is lehet. Törvényjavaslat a közszállitásoknál történő visszaélések ellen A szenátus keddi ülésén a kormány beterjesztette a közszállítások és közmunkák kiadásánál előfordulható üzemekről szól javaslatot. A javaslat lényegesen gyorsító büntető rendelkezéseket tartalmaz a közszállítások során keletkező szabálytalanságok ellen és kiegészítése, illetve szigorítása az általános büntetőtörvény idevonatkozó rendelkezésének. Szabályozza továbbá a büntetendő cselekmények magánjogi következményeit is. A törvényjavaslat szerint a közszállitások vagy közmunkák kérdése körül szerzett kárért nyolc naptól egy évig terjedhető fogházbüntetés jár, különösen súlyosbító körülmények mellett pedig ugyanilyen tartamú szigorított fogházra Ítélhető a vétkes. Ha a kár meghaladja a 20.000 koronát, vágj’ pedig ha a vétkes ugyanilj’en cselekménj’ miatt már büntetve volt, akkor egytől öt évig terjedhető börtönbüntetéssel sújtható. Ezenfelül minden esetben 5000 koronától 50.000 koronáig terjedhető pénzbírsággal is büntethető az elitéit. A törvény felhatalmazza a kormányt, hogy a bűnösnek kimondott elitéltet, illetve a bűnösnek kimondott vállalkozót bizonyos időre kizárja a közmunkákból és közszállitásokból. Júniusban tartja legközelebbi ülését a képviselőház. A képviselőház csütörtökön tartotta utolsó ülését a köztársasági elnökválasztás előtt. Ezen az ülésen a kormány két fontos javaslatot nyújtott be. Az egyik javaslat a magánalkalmazottak nyugdíjbiztosítási törvényét módosítja igen behatóan, a másik javaslat a régi lakóházak javítási költségeit adókedvezményben részesíti. A képviselőház plenáris üléséi nagyon csekély érdeklődés előzte meg a képviselők részéről, csaknem üres padok előtt történt az ülés megnyitása. A ház elnöksége a legközelebbi plenáris ülést Írásban fogja összehívni, ami csak junius első napjaiban várható. A takarékossági bizottság működése. A képviselőház takarékossági bizottságának a többséghez tartozó képviselőkből álló választmánya tárgyalást tartott, amelyről szűkszavú jelentést adtak ki. A jelentés hangsúlyozza, bog)' rendszeresen azért nem lehet tájékoztatni a nyilvánosságot a választmány munkájáról, mert először olyan dolgokról van javarészt szó, amelyeknél a titoktartás kötelező. másodszor, mert az óvatosság természetszerűen titoktartást követel. A legutóbbi tárgyalások állami útépítésekhez szükséges anyagok, kő, cement, kavics, homok szállításai, továbbá a szén és villanyárak kapcsán fölmerült s a közönség köréréből érkezett panaszok közül forogtak. A panaszokra a közmunkaügyi minisztérium jelenlevő képviselője válaszolt, a választmány azonban nem vette teljes egészében tudomásul a jelentéseket és újabb felvilágosításokat kíván. Állami felügyelet alá helyezik a magánbiztosító-intézeteket. A kormány törvényjavaslatot készített, amely a biztosítottaknak a magánbiztosítókkal szemben való igényét biztosítja és a magánbiztosító intézeteket állami felügyelet alá helyezi. Az uj törvény a biztosítottak igényeit az intézeteknél létesítendő különalap segítségével akarja biztosítani. Az alap a biztosító intézet csődje esetén a biztosítottak igényeinek kielégítésére szolgálna. Megfelelő rendelkezésekkel gondoskodik a törvény arról, hogy a biztositó intézeteket ügyvitelükben és további biztosítási tevékenységükben az uj törvény ne korlátozza. A törvény összefoglalja az állami felügyeletről szóló, eddig nem egyesített előírásokat, azokat kiegészíti és megfelelő büntető szankciókat hoz be, melyek eddig nem voltak. város, sem a városi ipari üzemek nyújtani nem képesek. A városházi baloldalt ebben a kérdésben hármas felelősség terheli és pedig: A proletariátus mesterséges felduzzasztásával elvette az idevaló munkásságnak a kenyerét, a város háztartására elviselhetetlen szociális terheket zúdított, a könnyelmű illetőség-adományozással a város jövő gazdasági helyzetét tette súlyossá. Komáromban már a háborút követő években sok volt a munkanélküli. Ezt azonban a komáromi kikötő nagyjában felszívhatta volna, ha azt a szerződést, amelyet az állam a várossal kötött, betartják. Itt ugyanis komáromi munkások foglalkoztatásáról volt szó. Igen jól tudjuk, hogy ez hogyan változott meg a komáromi munkásság hátrányára. Az ukrán munkásoknak sok évig jól ment itt a dolguk. Ma pedig már csak olyanokat vesznek fel a kikötőmunkába, akik az »államnyelv« birtokában vannak. Mindez súlyos megsértése annak a szerződésnek, amelyet a város kötött annak idején, amikor potom áron vesztegette el a kikötő telkét, a város Dunapartját. A kikötött ellenértéket a város nem kapta meg. Most már a komáromi munkások számának mesterséges felduzzasztásával (mert a munkásrajokat az itteni pártok csalogatták eleinte Komáromija) a komáromi munkások nagy részének elveszett a kenyere. Ennek oka részben az is, hogy a bevándorolt Menekülés a város felé Fűzők 173 mérték után is, orvosi rendeletre, melltartók, női kombiné és hálóingek, keztyü, harisnya nagy raktára. Mélyen leszállított áraki Pollák Juliska Utódánál Komárno, Nádor-ucca 17. Keztyűk és fűzők tisztítása és javítása. munkásnép fegyelmezettebb volt, mint a komáromi, amely a munkaalkalmakból sokszor önhibája folytán esett ki. Szíveskedjenek visszaemlékezni a sorozatos bérmozgalmakra és sztrájkokra. Ez tehát az első felelősség. A vidéki munkásság elhelyezkedése következtében megközelítően 3000 egyénnel növekedett a város lakossága. Mindig örvendeni kell a lakosság gyarapodásának, főleg, ha az természetes úton következik be. Ez a gyarapodás azonban nem volt örvendetes. mert a bevándorlók a város munkapiacán olyan kínálatot idéztek elő, ami igazán nem állott a komáromi benszülötl munkásság érdekében. Ha — teszem fel — ezer komáromi munkás akar elhelj’ezkedni munkában, nagyobb valószínűsége van erre, mint ha háromezer jelentkezik. Ma pedig ez a helyzet. Emellett a városnak 1000 saját munkását könnyebb szociális téren segíteni, mint háromezret, ez a kétszerkettő elméletéből folyik. Ez a rendkívüli munkanélküliség megterhelte a város költségvetését, az adózók teherbíróképességét egyaránt. Ennek a következményei azonban csak később fognak mutatkozni. Felelősség terheli a baloldali pártokat a községi illetőségnek százával és ezrével való adományozása miatt is. Érthetetlen, hogy a laikus tanácsnak ezt az állami jegyző nem magyarázta meg és egyúttal jellemző is, hogy az állami hivatalnokjegyző ezt nem is találta szükségesnek. A választott alkalmazott ezt nem mulaszthatta volna el. Az illetőség adományozása következtében a város későbbi időkre vállal nagy anyagi felelősséget magára. Az imént itt letelepültek idővel a szélrózsa minden irányában elszéledve, ápolási, közellátási kiadásaikért a várost teszik felelőssé és majd később jelentkeznek ennek a rohamos és tömeges nagylelkűségnek a tehertételei. Érdekes, hogy a felügyeleti hatóság nem vette ezt észre és nem oktatta ki a város vezetőségét a tömeges pol-E3* GITTA. Irta: Csathő Kálmán. Makróczy éppen számotvetett, hogy ha így halad a munkával, mint eddig, éjfélre készen lesz, mikor megszólalt a telefon. Szórakozottságában minden óvatosságról in eg feled ke zve maga vette fel a hallgatót, ahelyett, hogy becsengette volna az inasát. No, meg is bánta tüstént! Mert amit hallott, az csak arra volt jó, hogy felborítsa minden számítását. — Halló, — szólt egy izgatott női hang. — Te vagy, Imre? Itt Gitta. Csakhogy otthon talállak! Kérlek, ülj azonnal autóba és gyere ide Panniékhoz. — Én? Panniékhoz? Most?... De édes Gittám, nekem postamunkám van és... Az asszony azonban nem is hallgatott rá, hanem folytatta: — Csak te segíthetsz rajtam egyedül! Azonnal gj’ere, várlak! Makróczy érezte a Gitta hangján, hogy nem fog tudni kibújni a kérés teljesítése alól, de még egy utolsó kísérletet tett: — Nem mondhatnád meg, miről van szó? — Nem mondhatok semmit... Nagy baj van, jöjj azonnal! Az Aladár nevében is kérlek. Nagyon kérlek! Makróczyt meglepte, hogy Gitta az urát említi: — Hát itthon van Aladár? Megjött? — kérdezte. — Jaj, dehogy, — hangzott a türelmetlen felelet. — Tudod jól, hogy Zürichben van! Csak holnap jön haza. Istenem! Ne kérdezősködj annyit, hanem gyere. Most már csak a kíváncsiság dolgozott Makróczyban, mikor megkérdezte: — De hát mégis... azt csak megmondhatod, hogy mifajta baj van? Egy szót csak mondhatsz? Akkor megyek azonnal! Gitta csak egj-két pillanat múlva felelt, mint aki nehezen szánja rá magát, hogy ennyit is ki tegyen a titokból a telefon megbízhatatlanságának: — Megjött... Tudod már, kicsoda! Makróczy erre valóban nem volt elkészülve. Belátta, hogy ez csakugyan súlyos veszedelem és készségesen felelte: — Az már más... Akkor jövök! És már szedelőzködött is, úgy érezve, hogy ebben a helyzetben kötelessége a Gitta és az Aladár segítségére sietni, még ha reggelig kellene is majd az íróasztalnál ülnie, hogy a munkájával elkészüljön. Aladár a legjobb barátja volt, Gitta az unokatestvére. De az asszonnyal tulajdonképpen nem a n Ökoi isiig, hanem Aladár révén találkozott össze, akihez gyerekkori szálak fűzték. Annak idején ellene is volt titokban a házasságuknak, mert attól félt. hogy ha nem sikerül ez, éppen mert Gitta rokona voll, elhidegítheti tőle Aladárt is. Az aggodalom azonban alaptalannak bizonjult. Gitta kitűnő feleségnek mutatkozott éveken keresztül és ez volt az oka, hogy Makróczy Aladáron keresztül őt is megszerette. Éveken át így éltek, a legnagyobb harmóniában, mig egyszer csak meg nem jelent a láthatáron egy úr. Bizonyos Feledy Márton, akire Aladár elkezdett féltékenykedni. E miatt sok heves jelenet volt a házastársak között. Gitta sírt, Aladár dühöngött, Makróczy pedig kétségbe volt esve. Mert belátta. hogy Gittának is igaza van a maga szempontjából, mikor azt hangoztatja, hogy az Aladár bizalmatlansága megalázó ránézve, viszont nem bírta megérteni, hogy mikor olyan életbevágóan nagy dologról van szó, mint Aladár lelkinyugalma, akkor Gitta mit hiuskodik és miért nem teszi meg az ura kedvéért, hogy szóba se álljon azzal az emberrel. Ez a huzavona sokáig tartott, a házastársak Rengeteget veszekedtek, Gitta érthetetlenül makacskodott. Aladár őrjöngött és detektívekkel figyeltette Gittát, Makróczy 'pedig kétségbeesetten próbált békíteni és közben állandóan veszekedett mind a kettőjükkel. A dolog kezdett elmérgesedni, már-már a válás veszedelme fenyegetett, mikor végre szerencsés fordulat állt be a dologban: Feledy elutazott egy esztendőre Amerikába. Makróczj’ fellélekzett. A béke ugj’an így is nehezen állt helyre a házastársak közt. Az asszony utólag is duzzogott még a bizalmatlanság miatt, Aladár azonban, aki most, hogy a féltékenysége nem kapott újabb és újabb tápot naponként, lassan visszanj’erte a nyugalmál és vele a józan eszét s megtalálta a módját annak is, hogy ott tartottak, hogy tréfálkozni is mertek Feledyn, akit, mint szegény megboldogultat emlegettek, bár Aladárnak néha elborult a kedve, ha arra gondolt, hogy a gyűlölt úrfi nemsokára újból hazatér és elölről fog kezdődni minden. — Marhaság! — mondta erre Makróczy, mikor Komárom, május 18. Amiért a városi szocialista rezsim felelős és ami ellen most már védekezni kíván: ez a tömegeknek a városba való nagy bevonulása. Keletkezése a földreformmal van összefüggésben, az uradalmakat felosztották (Komárom közvetlen szomszédságában tízezer holdat) és mig vadonatúj szláv nemzetiségű falvak keletkeztek, a régi cselédek, részmunkások, hajléktalanná váltak és igyekeztek a munkaalkalom felé, be a városba. Ez az urbanizálódás nem új valami, megtaláljuk ezt már a régmúltban is, mikor tolnai, megyercsi, keszegfalvai, bagotai jobbágyok menekültek Komáromba a török elől. Most a menekülésnek szociális okai vannak. A baloldali pártok ezt a települést minden aggodalom nélkül nézték, sőt annak örvendeztek, hiszen megnövekszik ezekből a baloldal szavazó tábora. Csakugyan meg is növekedett és ma a baloldal az úr a városházán, ahol a közteherviselőket kezdik már senkinek se hívni. Azonban a baloldalnak is látnia kell, hogy ha ez a beszivárgás sokáig tart, ennek jó vége nem lesz, mert a város mai gazdasági erejével képtelen a szociális gondoskodásnak olyan mértékét nyújtani, amit idáig nyújtott, de be kell látnia azt is, hogy a nyomortanyák tenyésztése nem lehet prominens városi feladat, mert első sorban munkaalkalomra lenne szükség, amit azonban sem a
