Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)
1934-05-05 / 36. szám
4 oldal »KOMAROMI LAPOK« 1934. május 5 életet. Az Igóék boldog családi élete valóságos közmondássá vált Komáromban és öröm nézni őket, amikor a boldog anya és apa együtt sétál a a két gyermekükkel, mert boldog házasságukat két derék fiúval áldotta meg az ég, mind a kettőjükre büszkék lehetnek a boldog szülők: Igó Elek dr. budapesti igazságügy miniszteri osztálytanácsos, Igó Aladár dr., Komárom városának rendőrkapitánya, mind a kettő az előzékenység, az udvariasság és a figyelmes szolgálatkészség megtestesült mintaképe, közszeretetnek és köztiszteletnek örvendenek ők is kedves szüleikkel együtt. A nyolcvanadik életévét betöltő kedves Igó bácsit bizonyára a szerencse ésjőkivánatok özönével fogják elárasztani, a jókivánságok közé csatoljuk a miénket is, amelynél talán szebb szavakba öltöztetettek lehetnek az üdvözletek között, de őszintébbek, szívből jövőbbek aligha. (bj) A komáromi vasúti pályafelügyelóség szives figyelmébe! A vasúti hidról veszélyeztetik a Dunán csőnakázók testi épségét-Komárom, május 4. A komáromi vasúti pályafelügyelőség figyelmét kívánjuk felhívni arra a különös körülményre, hogy a Vágduna vasúti hídján, — a rendelettel s a tilalommal ellentétben, valóságos gyermek és ifjú-hadak szoktak olykor tanyázni. Különösen ünnepnapokon, vagy vasárnap délután. így május elsején keresztül-kasul szaladgáltak a hídon, a partról nagyobb köveket hozlak föl, összegyűjtötték a sínek mellett s amikor egyegy evezős csónak elhaladt alattuk, pontosan célozva a csónak utasait dobálták meg. Tekintve a magasságot s a kövek nagyságát, egy-két komoly sérülést is okoztak. Veszélyeztették a csónak utasainak testi épségét, a csónakban elhelyezett tárgyakat s magát a csónakot is. Minden egyes csónaknál nagy örömmel ismételték meg ezt a játékot s a csónak utasainak fenyegetését hasonló fenyegető mozdulattal viszonozták. Hasonló eset — bár szórványosabban előfordult a Vágduna másik hidján is. A vásott gyermekek ellen állandóan sok panasz merül föl. Mivel tudunk olyan rendeletről, hogy a vasúti pályatesten járni tilos, liszteleltel arra kérjük a vasuli pályafelügyelőséget, s a rendőrséget, hogy a hatáskörébe tartozó hidaknál szigorú ügyeletét tartson, hogy hasonló életveszélyes támadásoknak a nyári, fürdőző és evező közönség Tdtévc ne legyen, mert akkor az egész dunai viziélet problematikus lesz és számtalan sebesüléssel tarkított. Az evezős sport örvendetes nekilendüléséről számolhatunk be Komáromban, egyre több a »week-endház«, a csónak-telep, viszont nagy baj lenne, hogyha a komáromi sportéletnek éppen a vásott gyermekek lennének megakadályozol. A hid alatt az evezősök már csak ügyes manőverezéssel mernek elmenni, a kődobáló gyermekek megfenyítése pedig nem lehetséges, mert mire kiköt a csónak s a kövekkel megdobált evezős utánacredne a kölyöknek, hogy a maga bíráskodásában legalább egy pofonnal intézze el az ügyet, a derék kölyök már hetedhéthatáron van s fügét mutat a tehetetlen evezősnek. Tudunk esetet, május elsején, amikor egy kő véres sebet okozott az egyik evezős fején. Tisztelettel kérjük a hidaknak felügyeletét, különösen a vasúti vonalon! Zsigárd község lepipálta az egész Szlovenszkót! Megépítették Szlovenszkó első forgószinpadát. Tessék példát venni a jó és áldozatkész zsigárdiaktól! Saját tudósítónktól. Komárom, május 4. Komáromban és mindenütt, meszsze vidéken, a szinielőadásoknál, legyen az műkedvelők vagy hivatásos színészek munkája, egy nagyon kellemetlen dolog rontja le a hatást: a rémségesen hosszú felvonásközök. Komáromban igen nagy a színpadok száma, de mindegyik nagyon kicsi és a díszletezés a szűk színpadokon nagyon nehéz és lassú munka, amelynek végét kivárni a felvonásközökben igazán kínos dolog. A mai divatos operettek és revük pedig rengeteg felvonásból, képekből és színváltozásból állanak, mert a közönségnek változatosság és látványosság kell. A mai kor operettírói eleget is tesznek a közönség és a szinidirektorok kívánságának és írnak olyan darabokat is, melyekben minden öt percben szinváltozás van. Könnyű az íróknak, mert ők a fővárosok színpadainak írnak, ahol már nagyon gyakori a forgó szinpad, de mit csináljanak a szegény vidéki társulatok, műkedvelő gárdák? Az ő közönségüknek a közóhaja a fővárosi Ízlés után megy, nekik is olyan darabok kellenek, amelyekhez forgószinpadolc szükségesek és amelyeknek kis színpadon való előadásuk valóságos kínszenvedés. Hivatásos társulatok, ahol van elég személyzet, a színváltozást úgy oldják meg, hogy az előfüggönnyel eltakarják a változást végző munkásokkal megrakott színpadot és az előfüggöny előtt valami táncvagy énekszámot mutatnak be és addig énekelnek és táncolnak, amig készen vannak a színváltozással, a szinpad elsötétül, az előfüggöny fölmegy és ott áll a nézők előtt az új színt és így a gyakori és hosszú fölvonásközök unalmassága eltűnik. Ezt a szellemi forgószinpadot csak hivatásos színészek tudják megcsinálni, de mit csináljanak a műkedvelő gárdák rendezői, akiknek elég volt magát a darabot betanítani a szereplőkkel. Most aztán egy vidéki község, Zsigárd, iskolát csinált, megalkotta az első szlovenszkói forgószinpadot. Megváltjuk őszintén, hogy amikor először hallottunk erről a dologról, azt hittük, hogy a hét legjobb viccét akarják velünk elhitetni, de hamarosan kiderült, hogy itt komoly kultúrmunkával állunk szemben. A zsigárdi forgószinpad ötletes és aránylag könnyen megoldható tervét Erdélyi Kálmán mérnök készítette, az építési akciót pedig Munka Jenő zsigárdi igazgató-tanító irányította. Rajtuk kívül még főleg Klinszkó Vladomér állatorvos, Nyitray József kántortanító fáradoztak sokat a nemes ügy érdekében. De résztvett ebben a kultúrmunkában az egész község, az iparosok ingyen munkával, a gazdák ingyen anyagszállítással segítették elő a nemes munkát. Az első bemutató előadás a forgószinpadon pompásan sikerült és többször meg kellett 'ismételni. A zsigárdiak derék és úttörő munkáját kövessék a többi községek is, ha csak egy kicsit is törődnek a magyar kultúrával. — Mielőtt gyermekkocsit vásárol, tekintse meg ELBERT „Hiko“ gyári raktárát. Sport 70 KC-tól, Szekrény 219 KC-tóI. Két megható udvardi gólyatörténet Amikor az udvardi gólyák „ki a legény a csárdában“ féle legénykedéssel rontanak egymásra - Egy özvegy gólya, amely a párját keresi. - Mátyás király komáromi gólyái, mint jósok Komárom, május 4. Saját tudósítónktól. A jó Bonfini mester, a dicső Mátyás király olasz történésze megemlíti írásaiban, hogy amikor az ő szereiéit ura, az igazságos Mátyás király 1489. március havában Bécsből hajón Budára utazik és Komáromnál kiszáll, hogy megnézze kedvenc komáromi tündérpalotáit, furcsa esetet figyelt meg a tudós olasz. A komáromi várkapu tornyának a csúcsán — írja Bonfini — egy gólyafészkel pillantottam meg, amelynek régi lakóit négy idegen gólya kimart a fészekből, de amikor a jogos tulajdonosokat kimarták, akkor meg egymás között marakodtak a fészek birtokáért. A gólyák állandó veszekedése olyan föltűnő volt, hogy a király figyelmét is magára vonta és nem egyszer el-elnézte a gólyák párbaját. Ekkor én — írja tovább a jó Bonfini mester — megjósoltam barátaimnak, hogy meg fog halni a mi jóságos urunk, Mátyás király és országa fölött hamarosan négy király fog marakodni. A király betegeskedése hitelt adott Bonfini jóslásának, amely hamarosan be is teljesedett. Ilyen, hasonló gólyapárbaj játszódott le Udvard községben. Az udvardi gőzmalom kéményére rászállott két gólya és ott, mint szerelmes gólyapárhoz lilik, vidáman szórakoztak, enyelegtek és kelepeitek. Úgy látszik, a szerelmeskedő gólya önagyságának kecses bájai megtetszenek egy másik gólyának is, amely nem sokáig tudta tétlenül nézni ezt az enyelgést és elkezdte kelepclni gólyanyelven, hogy »Ki a legény a csárdában?« és azt, hogy »Megverek valakit, vagy engem valaki«. Ilyen dalos kedvvel rontott neki a gyárkémény tetején enyelgő gólya úrfinak. Fölszállt ő is a kémény tetejére és marn ikezdte a riválisát. Ezúttal azonban az udvardi gólya Don Juan póruljárt, mert a megtámadott hímgólya hölgye szolidáris volt a megtámadott társával és ketten összefogva úgy helyben hagyták a szerelmes, féltékeny gólyát, hogy az holtanapjáig megemlcgeti. Talán nem is eléggé jól hangsúlyoztam, hogy helyben hagyták, mert tényleg nem csak helyben, hanem mindjárt a gyárkéményben is hagyták. A két gólya ugyanis annyira marta, taszigálta a közéjük tolakodott gólyát, hogy az szépen belepotytyant a gyárkémény üregébe és ott is maradt egy jóidéig. Ennek a párabjnak is sok nézője akadt, akárcsak 445 esztendővel ezelőtt a komáromi gólyák párbajának. Ezzel azonban a dolognak nincs vége. A megfigyelők észreyették, hogy a póruljárt gólyának szerető hitvese is volt, aki nem sejtvén férje-ura kelepcébe jutását és még kevésbbé sejtette hűtlenkedését, ostoba asszony fejével keresni kezdte elveszett gólyaurát. Bár környezete már özvegynek tisztelte a pár napig egyedül búsuló gólyaténsasszonyt és az özvegyi gyászév be nem tartására csábította nem egy gólyaúrfi. Az asszonyi hűség mintaképe azonban dühös kéz, akarom mondani csőrcsípéssel elhárította magától az udvarlókat és csak tovább kereste eltűnt párját, nem Is sejtvén, hogy a hűtlen bitang ezt nem érdemelte meg. Keresés közben fölszállt az udvardi malom kéményére is, amelyből ismerős, panaszos hangok törtek elő. Az odaszorult párja küldött feléje panaszos hangokat. A párját megtalált gólya olyan szánalmasan kerepelt, hogy az emberek segítségére siettek és nagy nehezen kiszabadították szorult helyzetéből a hűtlenkedő gólyát. Leirhatatlan az az öröm, ahogyan ez a két madár örült, kerepelt egymásnak. Az Isten büntetése látható jelekben látszott a gólyán, mert alaposan bekormozta magát. Ez a korom-jel tette lehetővé, hogy megállapítsák az udvardiak, hogy a kéménybepottyanással még nem fejeződött be az Isten büntetése, mert másnap ez a kormos gólya nekirepült a villamosvezetéknek és azt el is szakította. Az erős ütéstől megszédült, földre bukott, de aztán fölszállt és elrepült, talán a párja vagy újabb kalandok után. Ki tudja? Istenem, ha az emberi társadalomban is úgy lenne, mint ennél a gólyacsaládnál, hogy minden hűtlen férj kéménybe pottyanna bele és villanyvezetéket szakítana el, nem volna elég a világ összes kéménye és villanydrótja ... De hát az embereknél nincsen úgy, mint a gólyáknál!... —ayjó— Mit nyújt a budapesti vásángazolvany ? A belföldön és 23 külföldi államban 60 közlekedési vállalat vonalán J5-r/5 l0-ig terjedő utazási kedvezményt: vasúton, autón, folyam- és tennerhajón, valamint repülőgépen. Utólagos vízumot kedvezményes áron, díjmentes belépést a vásár területére és számos kedvezményt szórakozási, kirándulási, valamint gyógyulási alkalmakra. Ezenkívül minden vásárigazolvány három kedvezményes vidéki utazásra is jogosítja a küljöldi vásár látogatót. A vásárigazolványok beszerezhetők a m kir. követségek, konzulátusok vásári tb. képviselők, valamint a menetjegyirodák utján. A világ legfigyelmesebb felesége. Még a válóperrel sem zavarja a férjét William Seiter filmrendező mindenkinek eldicsekedett Hollywoodban, hogy neki van a világon a legfigyelmesebb felesége. Az ő felesége: Laura La Plante filmsztár, aki jelenleg Európában tartózkodik. William szerint olyan figyelmes, hogy sohasem engedi nyugtalankodni. Minden héten levelet ír neki, mindig megírja, hogy hol jár, kivel beszél, mit csinál. Egy napsütéses reggelen megnyúlt William ábrázata. Barátai nem értették. Mi történt? Talán nem írt Laura? William legyintett. Dehogy nem. A felesége pontosan írt és mindenről beszámolt. Csak a levele végére odajegyezte, hogy nem bríta a magányt és elvált tőle Rigában. Máshoz megy feleségül... Laura 1926 november 14-én esküdött meg Williammal. Laura akkor kezdő, kis színésznő volt. William híres és nagyfizetésű rendező. Laura lassan sztár lett, William kezdett letünedezni. Laura elutazott. William egyedül maradt. Laura most kiszállt Rigában és könnyhullatás nélkül elvált imádott férjétől. Laura nyilatkozott európai újságíróknak: feleségül fog menni Irving Asher-hez, aki a Warn érék londoni stúdiójának a feje. május 4—14. 50°j0-os utazási kedvezmény április 28-tól május 22-ig a vásárigazolvány felmutatása ellenében
