Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)

1934-04-11 / 29. szám

2. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1934, április 11. József országos magyar titkár, tanár­parancsnok elnökletével. Megnyitójá­ban hangoztatta a cserkészeknek testvéri közös­ségét, együttérzését, hangsúlyoz­ta az eszmei kötelességvállalás szükségességét, a kollektív érzést, amely tulajdonságoknak meg kell lennie a jó cserkészvezetőben. Ifjúságunk sorsa van a vezető kezébe letéve. A vezető kincses ember kell, hogy legyen, aki szétszórja a .cserké­szet értékeit, harcos, kemény ember, egyúttal melegszívű és feltétlenül stabil. Ehhez a cserkészlétekhez még hig­gadtság, bölcsesség és pedagógiai ér­zék is kell. hogy megadhassák aszer­­készeknek azt a világot, amelyről ál­modnak. Majd bejelenti az elnök, hogy a csehszlovákiai magyar cserkészek is rendeznek Erdei Iskolát, hogy jó vezetőket képezhessenek ki, az angliai Gilwell-park mintájára. Az erdei is­kola vezetője Beszédes Lajos volt ko­máromi cserkész lesz, magyar előadói llornyák Odiló, Kocsis Károly, Mrénna József, Biró Lucián, Wurm Gusztáv. Az Erdei Iskolát a Magas Tátrában. a komáromi cserkészek tábora mellett rendezik, julius 5-től 17-ig. Ide várják a magyar tanítóságot is. Nagy vita volt a magyar titkárság és a Központ közötti viszonyról, amely soha sem volt teljesen megfelelő, de a dzsembori óta javult. A Szövetség belátta, hogy a ma­gyar cserkészekkel való együtt­működés reális. Éppen ezért meg is köszönte a magyar alosztálynak, hogy tetemes számmal vett részt a dzsemborin. Mrenna Jó­zsef bejelentette, hogy Szlovenszkón 1550, Podkarpatszká Ruszban 500 ma­gyar cserkész van s egyre alakulnak új rajok. A cserkészek jó vezetőt vár­nak. És megnyugodva vette tudomá­sul a gyűlés, hogy a cserkészek egyik új prágai főparancsnoka határozott programmal jött s új lelket akar vinni a cserkészetbe. Az új főparancsnok kijelentette, hogy nagyobb állami támogatást kér a cser­készet részére, mivel az állam a szo­­kol-egyesületeket hatalmasan támo­­getta, míg a cserkészek támogatására, — a főparancsnok saját szavai sze­rint, — »nem kaptak többet, mint amennyi hét és fél ló eltartására ele­gendő.« A gyűlés egyébként állást foglalt a totemkultusszal szemben is és az ideális cserkészliliomot jelölte meg szimbólumul. Elhatározták teljes cserkészkézikönyv kiadását is. A gyűlésen különben Po­zsony, Komárom, Érsekújvár, Rima­szombat, Losonc, Léva. Galánta, Nyíl­ra, Ipolyság, Rozsnyó, Szene, Garam­­lök kiküldöttei vettek részt. Legjobb brOnniI SZÖVETEK (kiváló minőség) férfi és ml újdonságok poiztógyíri lerakat Palacky-tér 12 , I. emelet. I EIv&natra mlnt&k Ingyen és bérmenve J Legnagyobb választék! 105 Legolcsóbb árak ! A nagyközönség panaszkönyve. Néhány szó a vasúti közleke­désről Délszloveiiszkón. Igen tiszteli Szerkesztő úr, — a na­pokban olvastam, hogy a »Komáromi Lapok« is foglalkoznak az új menet­renddel. A többi olvasóval együtt én is feszülten várom, hoz-e javulást az új menetrend számunkra, avagy me­­gintcsak vidéki visszamaradottságban leszünk? Helyeslem a menetrend meg­javítását célzó intézkedéseket, helyes­lem azt a törekvést, hogy Érsekúj­várról a Csallóközbe menő utas ne legyen kénytelen várni órákig Ko­máromban az átszállásnál, hanem, ha Érsekújvár és Pozsony között tud­nak jó járatokat csinálni a Vágduna balparlján, akkor legyen lehetséges egy érsekujvár—pozsonyi közlekedés a Csallóközön keresztül is. Helyeslem azt, hogy az egyébként jó és bevált week-end-jegy rendszereket térben és időben kiszélesítsék s lehessen hét­végi jeggyel utazni szombat reggeltől hétfő délutánig, helyeslem azt a kí­vánságot, hogy a vonatokban kitett, utazást propagáló folyóiratokban ma­gyarnyelvű cikkek is legyenek, hiszen sok a magyar anyanyelvű utas, aki­vel szemben lehetne a vasút udvarias. Kifogásolom azl is, hogy kevés a komáromvidéki autóbusz s az egyet­len, amelyik jár, az sem közlekedik kielégítően. A Csallóközben; s a Duna mentén több autóbuszjáratot lehetne beállítani: Párkány—Madar, Szentpé­­ter—Hetény—Bátorkeszi lehetne a néhány főbb állomás. A Csilizközbe való eljutás lehetősége is nehéz. — Hogy a menetrend milyen küzdel­mes utakra kényszeríti az embert, arra álljon itt egy élénk példa: Zse­­lizről kellett hazajönnöm, a Csalló­közbe. Mivel hétvégi jegyem Párká­nyon át szóll, ezen a vonalon kel­lett vissza is jönnöm. 'Elindultam Zselizről reggel nyolc órakor. Csa­tán egy negyedórás várakozás után jött az ipolysági vonal. Egy kis men­­degélés után Párkányba értünk, itt egy és háromnegyed órát kellett vár­ni. Dél lett, mire Párkányból elin­dultunk, de Érsekujvárott megint megrekedtem, itt egyenesen két óra hosszat kellett várnom a komáromi vonatra, mert a komáromi személy­vonal egyébként húsz perccel előt­tem ment el. Komáromban megint kelleti várnom a csallóközi vonatra. Majdnem este lett, mire hazaértem. Az egész út alig tesz ki többet száz­húsz kilométernél, rendes körülmé­nyek között három óra alatt lenne megtehető. Én reggel nyolctól dél­után hatig utaztam. Ez az egyik. A másik egy derűs jelenet, amely egyik hétfői délután a komáromi állomá­son játszódott le. Tudvalevő, hogy a hétvégi jegyekkel hétfőn délig haza kell indulni. így aztán a délutáni vo­natra senki sem maradt. Megtörtént tehát az, hogy a délutáni csallóközi vonal egy mozdonyvezetővel, egy fű­tővel s két kalauzzal indult, utas nél­kül. Nagy mulatság volt, mert a rossz nyelvek szerint még öt percig vár­tak a vonat indulásával, hátha jön valaki, aki hajlandó utazni, egyedül a vonatban. Biztosan azért késett ez a valaki, mert fegyverengedélyt vál­tott éppen, tekintettel arra, hogy félt egyedül utazni. A vonat utas nélkül indult cl. Hol itt a hiba? Nehéz len­ne kikutatni, ezt csak érdekesség vé­gett mondom. Tisztelettel egy hétvégi utas. A komáromi kereszténv­­szocialista szervezetek műkedvelőinek műsoros estje. Komárom, április 10. A komáromi keresztényszocialista szakszervezetek jelentős lépésre szán­ták rá magukat: műkedvelőgárdái szerveztek s első szereplési alkalmid szombaton, április 7-én műsoros vi­dám estet rendeztek a Kath. Legény­­gyesü-let nagytermében. Dicsérelre­­méltó kezdeményezés, amely remél­hetőleg folytatódik s további sikerek­re vezet: keresztényszocialista mun­kásság megmutatta készségét s erős hajlandóságát a kulturális megmozdu­lásokkal szemben, megmutatta a té­liét őségét egy jó műkedvelői gárda fe j­lesztésének s ebbe a gárdába néhány jó műkedvelő színészt adott. A komá­romi műkedvelői színpadokon állandó­an szükséges az utánpótlás és az uj tehetségek felfedezése, nos, a szombat­­esti előadás is lehetővé tette azt, hogy egy-két színjátszóra felfigyelhessünk s őket többször is lássuk. Derfinyák Gusztáv titkáré az érdem, hogy meg­szervezte a műkedvelőket és lelkes kis csapatot alakított belőlük, segít­ségére volt ifj. Török János a jó ren­dezésben. A műsoros est első pontja Uttó Antal hatásos szavalata volt, Sik Sándornak > Vér az uccám című köl­teményéi adla elő lendületes erővel. Kellér Dezső kis tréfájában különösen Paál Edith tűnt föl, ösztönös színját­szó tehetség, jól mozog, jó megjele­nése van, rutinnal a komáromi színpa­doknak erőssége lesz. De helyt állott Droszt Ágnes, Szmicsek Lajos, Rich­ter Sándor. Dobis Sándor. Uttó Antal és Jancsó András is szépen. A móka helyesen pergett. Békeffy László egy tréfájában Paál Gyula, líroszt József, Paál Edit, Molnár Béla játszottak, míg a Torockói szél című Kellér-trefát Paál István, Kollár Magda, Dobis Sán­dor, Droszt József, Molnár Béla, Csap­iár Mihály, Uttó Antal, Gulvássy Jó­zsef játszották, külön ki kell emelni itt Richter Sándor játékát, jól meg­érezte a kis jelenetben meghúzódó per­­sziflázsl. Dr. Borka Géza tréfája pilá­cséi; kitanítja Sajót« címmel igen si­került, vidám bohóság volt s benne Uttó Antal, Paál István és Paál Gyula szerepeltek. A Borka-féle tréfa után ráadásnak előadtak még egy Vadnai­­féle Hacsek-Sajót is, ezt el lehetett volna hagyni, mert a benne levő tré­fák már idejüket múlták, örömmel jegyezzük fel a keresztényszocialista munkásság kulturális megmozdulását, kísérletnek az előadás beválott s re­mélhetőleg, a gárda egyre erősbödni fog és még több sikert is elkönyvel­het. Ötödik zsidó kulturakadémia. Zsúfolt ház, nagy siker. Komárom, április 10. A komáromi zsidó hitközség ötödik kulturakadémiáját a komáromi Makábi sport- és kulturszakosztályai rendez­ték meg. Hozzátehetjük: a legnagyobb sikerrel. A Makábi vasárnap délutáni műsora nívót képviselt, művészetet nyújtott a szó tehetséges műkedvelői értelmében s valahogyan az iljúság törhetetlen erejét és lelkesedését mu­tatta minden pillanatában s ez a lel­kesedés átáradt a zsúfolt nézőtérre is. Schwartz Imre nyitotta meg az aka­démiát stílusos, aktuális mondaniva­lókkal. A Hátikvah eléneklése után Kincs Miklós tartolta meg »Melyik a helyes úl?« című felolvasását. Magvas, lényeget megvilágító, igen intelligens felolvasás volt, melynek biztosan vá­rosunk zsidósága körében legalább is ifjúságunk munkája felé pedagógiai eredményei lesznek. A »Kék herceg« gyermekszindarab meseszerű, fantáziadús, de reális célú darab. Waldhauser Edit játszotta a kék herceget, finoman beszélt, stílu­sosan kapcsolódott a meseszerűségbe. Fischer Otti Bubi főszerepben igen tehetséges, szépenbeszélő, hangulatos szereplő volt. Ugyanezt mondhatjuk el Bubi két barátjáról, a két öntudatos cserkészről, akiknek szerepében Kra­­usz Pali és Waldhauser Pali kaptak sok tapsot. Bubi persely-szelleme Róth Klári volt, aki síró monológját meg­lepő természetességgel mondta. Kali cselédet kedvesen alakította Fleisch­­marrn Magda. Krausz Manci,. Seidner Anna, Spielmann. Ica és Vica, Weit Kató, Wohlstein Miklós. Haár László, Pinkusz György, Neumann László ját­szottak még nagyon jól. A lányok szépen táncolták a borát. Radó Annus a ‘»Zsidó szabadság« című verset szavalta, nagy hatást ért el. Élethű volt az erőteljes részeknél s lélekhez simuló a fájdalmas sorokban is. Igazán tehetséges szavaló. A kis gyermekek korlátgyakortatái­ban a nagyon ügyes előtornász, Neu­­hauser Bandi vezetésével tornásztak: Schlesinger László. Weisz Dezső, Wohlstein Endre, Pajzs György. A sportmunkában nagy fejlődést muta­tott ez a szám. Művészi kivételit volt a . mozgásmű­vészeti csoport táncprodukciója. Schwartz Erzsi, Grosz Bözsi, Grosz Anna. Grünhut Lili és Rózsi, Singer Frida vettek részt e számban. Stílusos volt a fekete selyem pizsama és a reflektorozás. A Makábi szavalókórusa, mint moz­gókórus aratott átütő sikert. A való­ban eredeti elgondolású mozgókórus a komáromi kulturéletben úttörő ese­mény volt s úgy értesülünk, hogy a Makábi szavalókórusa meghívást ka­pott több szlovenszkói város kultur­­egyesületétől, sőt pozsonyi egyesület­től is. A táncokat Stein Ili tanította be mo­dern ízléssel. Weil Ilus zongorázott. Waldhauser István tanította be a gyer­mekcsoport korlátmutatványait és élő­képét. Zsúfolt ház és őszinte lelki találko­zás. Referens. A NOBEL DÍJAS(iRÓ t£Gü- JA8P R/E MEK MÜVE DEJÖ MAGYAR-és AMERIKAI KIADÁS Ara kötve 36 — Ke. Kapható a SPITZER-féle könyves­boltban Komárno-Komárom,

Next

/
Oldalképek
Tartalom