Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)
1934-03-21 / 23. szám
4. oldal »KOiMÁROMI LAPOK« 1934. március 21. A Délszlovenszkói Ipar* társulatok küldöttségei a Villamos Műveknél. Komárom, március 21. Az érsekujvári, párkányi, ógyallai, nyitrai és komáromi ipartársulatok elnökeiből és megbizottaiból álló küldöttség járt folyó hó 19-én a öélszlovenszkói Villamosművek igazgatóságánál. A küldöttséget Kunovjanek József, a Délszlovenszkói Villamosművek vezérigazgatója fogadta, akinek Ludvik István, az érsekujvári ipartársulat elnöke adta elő a jövetel célját, majd Koczor Gyula, a komáromi ipartársulat elnöke részletezte az iparosok és kereskedők kívánságát. Az iparos- és kereskedő társadalom általánosságban a villany szolgáltatás olcsóbbá tételét kívánja. Kifogásolja az órabérek magas voltát, mert például túlzott ármegállapítás az, amikor egy 150—1(50 koronába kerülő villanyóra után évi 36 korona kölcsöndíjat kell fizetni. A kölcsöndíjnak 50 százalékkal való leszállítását tartja kívánatosnak az iparos és kereskedő társadalom, mert hiszen 15 év alatt, kamatostól, így is letörlesztődik annak ára, az óra élettartama pedig sokkal nagyobb és az 5 évenként történő hitelesítés jóformán semmi kiadást nem jelent, javítások pedig alig fordulnak elő. A lakásoknál számított 3.50 Ke árannlíjat is magasnak tartják és épp a fogyasztás érdekében látják szükségesnek ennek leszállítását. A kirakat, reklám célokra felhasznált áram, a mai díjszabás szerint csakis a nagy áruházaknak jeleni kedvezményt, illetve olcsóbb áramot, a kisebb üzemek azonban ennek semmi hasznát sem látják. Kérik a díjszabás olyképpen való megváltoztatását, .hogy azt a kisebb üzletek is előnyösen használhassák. Ezért a minimális fogyasztás díjának csökkentését kérik. Az üzletek, műhelyek és kirakatok világítására kérik a villanynak az ipari áram díjszabása szerint való szolgáltatását. Ezenkívül több visszásságra mutattak rá, melyeknek kiküszöbölése úgy a közönségnek, mint a Villamosművek érdekében áll. Kunovjanek vezérigazgató előzékenyen adott föl világosi tást a fölvetett kérdésekre, sajnos azonban ez a válasz az áramszolgáltatás olcsóbbá tételét illetőleg nem nyújt elegendő reményt. Az órák kölcsöndíjára vonatkozólag kijelentette, hogy azoknál a mindenütt szokásos, a beszerzési ár után számított 20 százalékot számítják és e tekintetben, esetleges leszállításra vonatkozólag csak a múlt évi mérleg összeállítása után nyilatkozhatna. A lakások világítását illetőleg leszállítást nem helyezhet kilátásba, mert a minisztérium is tárgyalt már ebben az ügyben és nem látja túlzottnak az áram árát. Reklám célokra illetve üzlet és műhely világítási céljaira szolgáltatandó áram olcsóbbá tételét esetleg kivihetőnek látja. Nem valószínű ugyan, hogy az eddigi 300 wattos követelményt reklámcéloknál, az iparosok és kereskedők kívánsága szerint 100 wattra szállíthatnák le, de valószínű, hogy 150 wattban állapíthatják ineg. A műhelyek és üzletek olcsóbb világítására vonatkozólag csak a zárszámadások összeállítása után tudnak végleges számvetést csinálni. Általánosságban az elhangzott kívánságokra végleges, számszerűleg is kifejezett választ csakis a zárszámadások teljes összeállítása után adhat, ami kb. egy hónap múlva várható. Az iparosok és kereskedők kiküldöttei tudomásul vették a vezérigazgató kijelentéseit, azért köszönetét mondottak, de kérték, hogy nagyon mérlegeljék az elhangzott kívánságokat, miután az áram magas ára ma leghatározottabban akadály a fogyasztás növekedésének és a közönség a mai viszonyok között szintén tulmagasnak tartja az árakat, és várja azok leszállítását. Az iparos és kereskedő társadalom reméli, hogy ezen barátságos lépések megfelelő eredményekkel fog járni és nem szeretné, ha úgy a közönség, mint önmaga érdekében elhangzott káraiméi megvalósításáért harcot kellene folytatnia. A dalai lámáról. A dalai láma, Tibet uralkodója, 58 esztendős korában, meglehetősen mozgalmas élet után, meghalt. Ngawang Lobzang Toudben Gyaslo-nak hívták, ő volt a tizenharmadik dalai láma. Hívei, akiket kegyelt, siratják őt, ellenségei, akik zsarnoksága alatt nyöglek, örülnek pusztulásán. Az elhunytat kevéssé ismerték a hazáján kívül. Idegent alig engedtek a közelébe. Alexandra David Neel-l azonban gyakran fogadta. 0 most számot ad benyomásairól á Revue de Paris-bau. Azt írja, hogy a dalai lámáról meglehetősen téves fogalmak keringenek nyugaton. Azt hiszik róla, hogy a buddhizmus pápája«, vagy Buddha földi megtestesülése. Erről szó sincs. A fölhevíti L képzeletek odáig merészkedtek, hogy kétségbevonták a dalai láma létezését is s azt állították, hogy ez az uralkodó, aki gyakran fogadott angol államférfiakat, nem is élt és helyette egy viaszbáb ült a trónszékén. Ebből természtesen szó sem igaz. A dalai láma nem kerülte az embereket. Sőt két ízben külföldön is volt. 1904-ben Kínába menekült, amikor az angol csapatok megszállták Tibetet. 1910-ben pedig az angoloktól a Himalájában kért menedéket, amíg alattvalói a kínaiak ellen küzdöttek. Amíg Kínában bolyongott mint száműzött, a dalai láma kevés rokonszenvet kelteit. Kísérete 500 főből, állott. Körülbelül ugyanennyi leve cepelte podgyászát és jelentős lovasság, testőrség követte őt. A dalai láma azt hitte, hogy az élelem és a szállás is kijár karavánjának az egész út során és sehol semmit se kell fizetnie. Megkövetelte a feltétlen tiszteletet is. A tibeti vallási hagyomány előírja, hogy a dalai lámának, amikor utazik tilos áthaladnia egy íven, vagy egy boltozaton. De a kínai városok kevés kivétellel bástyafallal vannak körülvéve, s hogy Valaki álhaladjon azokon, egy boltíven kell keresztülmennie. Amikor a dalai láma olyan városokat éjiéit útjába, melyek síkon vollak, kísérete megkerülte az erődöket, de amikor az erődök szűk völgyben helyeződtek el teljes hosszukban s a falai a heggyel érintkeztek, az egyetlen út a boltív alatt vezetett. Ennélfogva a dalai láma azt követelte, hogy a falvan törjenek neki rést, mert csak szabad ég alatt haladhat át. Néha engedtek szeszélyének, megtörtént azonban, hogy kereken visszautasították furcsa kívánságát. A kínaiak, akik nagy tisztelettel fogadták, csakhamar ráuntak s követelődzései miatt meglehetős közönyösen búcsúztak et fejedelmi vendégüktől. — Vizumnélküli kedvezményes utazás Magyarországba. Március 16-tól 26-ig az Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásárra való tekintettel vizumnélküli, 50°/0-os menetjegykedvezménnyel lehet Magyarországba és vissza (április 1-én 24 óráig) utazni. Vásárigazolványok beszerezhetők darabonként 35.— (postai szétküldés esetén 38'—) Ké árban lapunk kiadóhivatalában, Nádor-u. 29. — Szerencsétlenség Nagymegyeren. Morva Vendel gazdálkodó Géza nevű fia lovat paíkoltatni ment D. U. kovácshoz. A kovácssegéd vigyázatlansága következtében a körömfaragó kés beleszaladt a ló lábát tartó fiatalember karjába, melyből kivágott egy darabot és a főeret is elvágta. Azonnal Komáromba szállították, ahol dr. Lipscher kórház-igazgató végzett műtétet rajta. Newyork, az álhirlapirók városa. Régente azt mondták Budapestről, hogy az álhirlapirók városa. A botrányok egész sorozata igazolta is ezt a kellemetlen tapasztalatot, amelynek hőse mindig és mindenkor a piszkos kis anyagi előnyökért törtető, pökhendi modorú „szerkesztő ur“ volt, akiről a közelebbi vizsgálat során többnyire kiderült, hogy semmi köze a sajtó munkájához. Most még ebben is lepipálta Budapestet a végtelen lehetőségek hazája, Amerika. Mert nemcsak a legnagyobb gyártelepek, a legmagasabb házak és a legeslegnagyobb betörők hazája az Unió. Newyork az álhirlapirók száma tekintetében is vezet. Amidőn LaGardia, az új polgármester átvette hivatalát elődjétől, Jimmy Walkertői, akiről különben azt beszélik, hogy a világ öszszes polgármesterei közül a legjobb — jazzénekes, a nagy tisztogatás közben csodálkozva tapasztalta, hogy Newyorkban nem kevesebb, mint 5581 rendőri riporterigazolvány van forgalomban s mintegy 1300 fényképésznek is van olyan igazolójegye, amellyel akkor és ott járhat, ahol éppen kedve tartja. Azt is megállapította az uj polgármester, hogy ezek közül mintegy 4000 személy nem is ujságiró, csak afféle érdeklődő, aki valahogyan riporterjegyet koldult ki magának a rendőrségtől. Szóval ennyi fél-ál-hirlapiró van Newyorkban. Mennyi lehet akkor a valódi, komoly, hivatásszerű álhirlapirók száma? Úgy látszik, az amerikai sajtóljanditák száma olyan nagy, hogy talán minden második ember titkos riporter már. Megdöbbentő dolog ez, de azért mégis van benne egy bájos, ártatlan, gyermeki vonás. Mert a newyorki jelentés megjegyzi, hogy a négyezer talmi ujságiró csakis azért szerzett igazolványt, hogy kielégítse kíváncsiságát: hogy a kordonon belül láthassa n tűzoltást, vagy az eleven maharadzsát, esetleg Greta Garbót ... Az álhirlapiró tehát, aki nálunk az élősdiek legalacsonyabb osztályához tartozik és hivatásán kivüli idejét a Markóban, vagy más hasonló erkölcsi gyógyintézetekben tölti, Amerikában nem egyéb kiváncsi, gyermekes nézelődőnél. Azt már megértük, hogy az újságok beszélgetéseket közöltek az amerikai betörőkirályokkal. Remélhetőleg rövidesen az álhirlapiró is elfoglalhatja az őt megillető helyet. Talán szobrot állítanak neki. i—■■ >■ ini—mii mii iwii i ni »■iiiiiimm Törvénykezés (§) A „vén paraszt“. Érdekes körülményei voltak egy öreg udvardi magyar elítélésének. Pintér István udvardi gazdálkodót hivatalosan „okirathamisítás“ vétségével vádolta a komáromi ügyészség. Pintér István az ógyallai járásbíróságon „szerepelt“ egyízben s jegyzőkönyvet vett fel vele a járásbíróság fogalmazója. Hogy, hogy nem, az öreg Pintért a fogalmazó „vén parasztnak titulálta. Megharaguvék erre Pintér uram, jobb hijján fogta a nevezetes és sok fejtörést okozott jegyzőkönyvet s kettérepesztette. Meg lett a baj: okirathamisitás vádját emelték ellene. Erős felindulásával védekezett Pintér uram a törvény előtt, a bíróság alkalmazta az enyhítő szakaszt, de három hónapot s 200 korona pénzbüntetést mégis kapott az öreg udvardi. (§) Hatósági közeg ellen bűnözött Krozma István hídvégi legény. Erősen beszeszelt s útnak indult a falujában hazafelé. Alig megy néhány görbe lépést, találkozik Maly Vencel pénzügyőrrel. Ugylátszik, Krozma nem szerette a fináncokat s összeszólalkozott a finánccal, torkonragadta, megverte, még a kezét is megharapta. Maly ellökdöste magától a harcias legényt, de a legény egyre támadt, amire a pénzügyőr kirántotta oidalfegyverét s megszúrta Krozma István. A verekedő legény egyhónapi fogházat kapott. (§) A fadöntögető tolvaj. Sok irányban „dolgozott“ egy Rigó Mihály nevezetű munkanélküli Komáromban és vidékén, mig csendőrkézre nem került. Több viselt dolgai mellett uj kerékpárt vásárolt egy komáromi cégnél részletre, de csak az első részletet fizeite meg, a kerékpárt máris továbbadta s megkárosította a céget, majd újra akkor került a hatóság figyelme elé, amikor a robogó vonatról nagymennyiségű szenet dobált le néhány társával együtt s a szenet később összeszedték és eladták. A széniopáshoz valóságos bravúr kellett. Ugyanebben az időben azzal is foglalkozott, hogy uíszéli gyümölcsfákat „emelt ki“ s a komáromi országúton többek között öt cseresznyefát lopott el. Ebben a minőségében úttörő volt. A komáromi kerületi bíróság jogerősen háromhónapi fogházra Ítélte. (§) Hétrendbeli lopás bűntettével vádolva állott a bíróság előtt Szvitok János és Balog Béla lévai lakos, akik félévig tartó „működésűk“ alatt gazdag zsákmányt ejtettek Léván baromfiakban s veteményekben. 3—3 hónapi fogházat kaptak. (§j Az orvhalászok. Hatósági közeg elleni erőszak bűntettével volt vádolva Farkas József kovács, Orel Lipót munkás és Balogh Vilmos szabósegéd, érsekujvári lakos, akik Bajcs község határában jogtalanul halásztak. Mikor Szalai Béla védőr tettenérte őket, nyitott késsel támadtak rá, úgy, hogy a védőr revolverével védekezett, majd, mikor kerékpárjára ült, kővel dobálták meg. A bíróság 3-3 heti fogházbüntetést és 50—50 korona pénzbüntetést szabott ki rájuk. — A római expressz. Irta Ruth Alexander, fordította Telkes Ernő Elejétől végig vágtatva rohanó, kaleideszkópszerü váltakozó, színes eseményekkel teli, kalandos olvasmány, amely az érzelmek legellentétesebb húrjait szólaltatja meg az olvasóban. A regény elején kissé tán meg is botránkozunk: házasságtörő, kalandra készülő szerelmespár?! Az iró azonban hihetetlen leleménnyel és humorral kezeli alakjait és alapos lecke után, végül is eltéríti őket eredeti szándékuktól. Sokszor úgy érezzük, mintha borotvaélen táncoltatná alakjait s velük együtt az olvasót is. Izgalommal lessük a fejleményeket, amikor esetleg utat engedhetünk erkölcsi megbotránkozásunknak, de újra meg újra csalódásba esünk: az iró csak játszik a kényes helyzetekkel Kémikus felsülések, megdöbbentő bonyodalmak, az emberi gonoszság és megindító jóság, élvhajhászó gyönyör és önfeláldozó szerelem tragikus megnyilatkozásai szövik át a fordulatos események láncolatát. Mikor pedig az Írónak már sikerült mindent fejtetőre állítania, az izgalmak végső tetőfokán egészen váratlanul jövő, könnyed fordulattal oldja meg a helyzet lélegzetfojtó feszültségét. Az egész regény valósággal hemzseg a pompásan megrajzolt s az élet elevenségét éreztető alakoktól, akiknek egyéni életébe való bepillantás, a bonyodalom során uj meg uj meglepetéseket jeient az olvasónak. A Palladisnak ez a legújabb regénye, az irói lelemények és szellemes humornak olyan bőségével árasztja el az olvasót, hogy a felfrissülés jóleső érzésével tesszük le a könyvet, de csak akkor, amikor már egyfolytában végig elolvastuk. A fordítást ügyes tollal, színes nyelven Telkes Ernő végezte. Ara 3.80 Ke. Kapható a Spitzer-féle könyvesboltban, Komárno-Komárom, Nádor-u. 29. Közgazdaság' X Kényszeregyezségek és csődök Szlovenszkóban és Ruszinszkóban. Freund Ármin és neje Ilona, úri és női divatüzlet Tapolcsány, ifj. Durjancsik János vásáros Nyitra, Pilka Lajos kőművesmester Homonna, Ipovitz János papirkeresk. Guta, Stefanec Klement vegyeskeresk. Verebély. — Csődök: Ster G. és Tsa (túl. Spitzer Sándor) szállítócég Pozsony, Nákupné dru£stvo, épitési anyag raktár Eperjes, Sebes'a Gottlieb faktresk. Kamienk, Kassa inellett, „Ibis“ Grosz Ábrahám fiizőkeresesk. Ungvár, Hanuska József asztalos, Zólyom.
