Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)

1934-01-03 / 1. szám

1934. január 3. »KOMÁROMI LAPOK« 8. oldal. Komáromi Színház Dr. Lipscher kórházi Igazgató 1934 január 4. óta Dunárakpart 9. házban lakik Horváth-vendéglő mellett. számú 516 Szombat este nyitotta meg Földes Dezső nyugat­­szlovenszkói színtársulata kapuit a Legényegylet épületében, hogy meg­kezdje kéthónapos sziniszezonját. Prózai darabbal kezdte a színház, majd rátértek az operettekre, — hi­szen vidéken vagyunk s itt a könnyű zenének, könnyen emészthető szini­­tápláléknak nagyobb sikere van. örömmel állapítottuk meg az első előadások alkalmával már, hogy az idei társulat jobbnak ígérkezik, mint a tavalyi. Biztosabbak az erők, egy­öntetűbb a játszás a tavalyinál is, — azt vesszük észre, hogy lassankint egy jól kinevelődött, szép együttes alakult ki a színháznál, a régi tagok játéka kiforrottabb, az újakban pedig nyereségünk van. Bizakodással né­zünk a színház elébe. Ezeken a hasá­bokon beszámolunk lelkiismeretesen a darabról s a színész játékáról, ám­de helyzetünk nem könnyű. A dara­bot hosszasabban már csak azért sem kritizálhatjuk, mert a fővárosi siker rájuk nyomta elismerő bélyegét s fö­lösleges dolog lenne egy többé-ke­­vésbbé elismert darabot nálunk, kis­városban megbírálni. El kell fogad­nunk a darabokat, mert nagyobb színházi városok is elfogadták már s mi főképen a színészek munkájá­nak megbírálására szorítkozhatunk. Ez sem könnyű feladat akkor, ami­­kor napról-napra ugyanazok a szí­nészek játszanak s méltatásuk jelzői a harmadik hét végén elfogynak. Szokás Komáromban, hogy minden nyilvánosság előtt való szereplést az egekig dicsérünk, — vidéki újságok­nak ez a sorsa s bizony — kénytelen­kelletlen feladata is. Vannak idők, amikor a ijságíró szótárában nin­csen elég fellengzős jelző, amellyel •fi tudnál elégíteni a szereplők am­­óját. Ha tehát most, amikor hiva­ss színészek érkeznek hozzánk, a dicsérő jelzőket néha lalán módjával fogjuk használni, tesszük ezt azért, mert a színészi munka megbírálását lelkiismereti kérdésnek és nem társa­dalmi kérdésnek fogjuk fel. Dicsé­retünk viszont őszinte és komoly lesz, szeretnénk a színészt munkájában se­gíteni. szeretettel, együttérzéssel. Mi magunk azt kívánjuk, hogy a nyu­­gatszlovenszkói színház mindig ma­gas helyet foglaljon el a magyar vi­déki színészet épületében. Szeretnénk a színészi munka elbírálásánál meg­jegyezni, hogy a darabok szép és stí­lusos kiállítására, a díszletekre és az öltözetekre szintén sokat adunk. El­múltak azok az idők, amikor seksz­­piri színházzal célt érni lehetett. A zenés darabok kiállítást kívánnak. — örömmel jegyezzük föl, hogy az ed­dig látott néhány darabban a kiállí­tással meg lehettünk elégedve. Kis színpadunk nem engedi meg a nagy­­arányúságot s a tobzódó fényt, de meg voltunk elégedve az adottakkal s szeretnénk remélni, hogy a tavalyi Ütő Endre ügyes kezének nyoma ma­rad az idén is. A kelléktár ruhái­ban beállott gazdagodást mindig örömmel figyeljük. Mihályi Ernőnek bosnyák-egyenruhája azonban a Kék Lámpás-ban illuziórontó volt, ezt vál­toztatni kell. Dicséretes próbálkozása volt a szín­igazgatónak az a tény, hogy a be­mutatóra komoly tárgyú drámai da­rabot tűzött ki és ezzel akarta rá­­kapatni a közönséget, hogy ne csak a könnyű fajsúlyú operetteket nézze meg, hanem a drámai alkotásokat is és a szezont Boross Elemér hatal­mas drámájával, a »Forgószél« című tragikomédiával nyitották meg. Saj­nos, a kísérletezés nem vált be, ta­lán a másnapra hirdetett »Kék lám­pás« operettre tartogatta áldozatkész­ségét a közönség, talán azért, mert ezt a darabot már adták itt az előző évadban. Nagyon gyér közönség, de lelkes és megértő hallgatóság gyö­nyörködött a minden tekintetben ki­fogástalan előadásban. A szereposz­tás nagyrészt a tavalyi volt. Újak voltak Kabina Margit (Merán Elza), akinek erőteljes, színes játékát na­gyon rokonszenvesen fogadta a kö­zönség, ifj. Mihályi Ernő, Szenes, Kelembéri stb. kis szerepeikben is erősségei voltak az előadásnak. A fő­szerepeket régi ismerőseink adták: Mihályi Vilcsi (Méránné), ez az izig­­vérjo művésznő, aki egyformán pom­pás úgy a komikusj mint a drámai szerepekben, dr. Honti (Merán Mik­lós), akinek minden alakítása a fi­nom művészi tudással és tehetséggel jár karöltve, Reményi (Fülöp, öreg pincér), aki drámai erőtől lüktető játékot nyújtott most is. E három szereplő játéka maradandó emléke­ket hagyott a nézők lelkében. A töb­bi ékről: Ross, Sárossy Mici, Jancer Annus, Németh Juci, Maár, Prónay, Kabina alakításáról is csak jót mond­hatunk. Vasárnap délután a »Pirosbugyellá­­ris«, hétfőn délután pedig az »Obsi­tos« került színre kis közönség előtt, kissé megkurtítva, de elég jó elő­adásban. Vasárnap este és hétfőn este a »Kék lámpás« című operett ment, pergő, kellemes előadásban, hatalmas számú közönség előtt. Mindjárt azzal kell kezdenünk, hogy végre egy pri­madonna, akinek alakja, arca, ruhája és hangja, csengő hangja van! A primadonna: Csillag Ilus és a szub­­rett: Gergely Irma, azokhoz a szí­nésznőkhöz tartoznak, akiket, még mielőtt játszani kezdenének, a »jó rá­nézni« jelzővel illetünk. Bocsánat, hogy itt, nyilvánosan a hölgyek ex­teriőrjéről is szó van, de ez már a métier-hez tartozik s a siker egyik feltétele a színpadon ez is. Ami a Csillag Ilus hangját illeti, arról egy­­szersmindenkorra s fölösleges jelzők nélkül állapítsuk meg: pompás ének­hang, kulturált, kellemesen csengő s a szinházbajáró közönség élvezettel fogja hallgatni. Játéka nyugodt, ele­gáns, — aránylag kis szerepe volt — toalettjei elsőrangúak. (Ez a nők meg­állapítása.) Gergely Irma szintén kel-Ködösen és sárosán kezdődött ez az ujesztendő, itt-ott verekedéssel tar­kítva a Szilvesztert. Komárom arány­lag kevés megrázkódtatáson ment ke­resztül az újévi fordulón: a Duna jegét nem kellett felrobbantani, az a néhány pofon, amely a kocsmák­ban s a kávéházban elcsattant, való­ban nem alapjában rázta meg a vá­rost: látott Komárom már nagyobb viharokat is. A nagy sár és a ködös idő meg­fosztott bennünket a fehér és havas hangulatú Szilveszter élvezésétől, — valljuk be, kissé fásultak vagyunk s bizonyos közönyösséggel, az apátia félreismerhetetlen jelével vettük tu­domásul, hogy 33 helyett ezentúl 34-et kell írnunk. A kéz még nem szokta meg s önkéntelenül is vissza­visszacsúszik a régi évszámra, a nap­tár azonban befogadta az új évet s reménnyel vegyest kétségekkel néz szemünk a most érkezettnek elébe. Mi újat s mi jobbat hozhat, mint az előző volt? Tart-e a krízis, avagy elmúlik: ez most a legnagyobb kérdés, mintha bizony a gazdasági állapotok változá­sa, a lelkek megújhodása függene az évszámoktól! A tavalyi év mindeneseire érdeke­sen és vonzóan végződött: vasúti katasztrófával és panamákkal. Az idei már kezdetben megmutatta körmeit: bestiális gyilkosságokkal és bomba­merényletekkel. Mit várhatunk egy jövevénytől, aki ilyen udvariatlanul kezdi? Csendben hívnánk tetemre az óévet, de mit használna már az'? Az ujesz­tendő bizonyosan nem okul a régi bűnein. B. u. é. k! Bizony, Ugandába Én Kimennék! lemes jelenség színpadon, jól táncol s ha nem fog később a karzat felé kacsintgatni, komoly sikere lesz. —­­Nagy Gábor szintén szimpatikus, jó színész, örömmel láttuk s reméljük, ezt az örömet későbbre is tartalékolja nekünk. Nyugodtan játszik. Ifj. Mihá­lyi Ernő jó figurája megnevettetett mindenkit (a fináléban levő játékot elhagyhatta volna), meg kell emlékez­nünk Sárossi Mici élénk, tempera­mentumos, sokat fejlődött játékáról, Maár figurájáról, a kis Jancer Annus és Szenes László igen ügyes táncai­ról. (sz. v.) * Földes Dezső színigazgató társulatá­nak előadásai a Kát. Legényegyletben: Szerdán és csütörtökön: Ä Rótschil­­dok, operett. Pénteken: A pénz nem minden, élet­kép. Délutáni helyárakkal. Szombat délután: Kék lámpás, operett. Szombat este: Egy csók és más semmi, operett. Mihályi Lici és Földes Dezső fölléptével. Vasárnap délután: Rotschildok, operett. Vasárnap est°: Egy csók és más semmi. Hétfőn: Bűn 'és bünhódés. dráma. Kedden: Konto X, zené* ’'igiáték. A prózai darabokat ezentúl délutáni helyárakkal fogja adni a színtársu­lat. Pénteken a Pénz nem minden című életkép már délutáni helyárak­kal kerül szinre. El, kifelé Ugandába, messzi afrikai bozótok közé, ahol nincsenek vér­szomjas emberek, ravaszok és számí­tók, csak egyszerű, becsületes orosz­lánok vannak, barátságos négerek, akiknek testük fekete és a lelkűk gyermeteg, mig minálunk a lélek szí­nével nem 'tudunk tisztába jutni, ha a test fehérre ápolt is ... Avagy: Bár Utasítanák Életünket Kedve­sebbre ... Dehát hova folyamodjon az ember? Lehetne ezt is mondani: Bárgyú Utódok Éktelen Küzdelme. Ez a mondás áll az egész mai világ­képre. Néhányan talán tiltakoznának a kifejezés erőssége ellen, de ragasz­kodnunk kell hozzá. Bizonyosan ezt mondaná egy véletlenül feltámadó ősünk is, sőt még szívesebb szava­kat használna, ha megtudná, hogy Brazíliában kávét dobálnak a moz­dony kazánjába, Kanadában búzát égetnek el, mialatt ötmillió orosz éhenhal a termékeny rónaságon. Az­előtt azért haltak az emberek, mert kevés volt a termés, most azért kell meghalniok, mert nagyon is sok van. Mit tehetsz tehát az újévben, is: Butául Ugrosol És Keringesz Bár Unokáid Évei Keserűbbek... Bizony, Uraságaink Évtizedekre Ki­békülhetnének Barátilag, Úgy Élvezhetnénk Kéz­fogásaikat! De a felelet mindig ez: Bármennyire Ugrálsz, Én kinevet­lek ... tjí Az pjévi ajándékok közül néhány időszerűt ajánlhatunk. Itt van például a gázmaszk, a legújabb játékszer. Igen Ízléses csomagolásban kaphatod: egy­szerűbb kivitel százötven koronáért, dúsabb kivitelezésben, sujtásokkal, elől-hátul felgombolható, külön bajusz­pedrővel és pótüveggel hatszázötven korona. Gyermekek felét fizetik. Na­gyobb rendelésnél két darab ingyen jegyet ad a gyár a krematóriumba... Itt van a legújabb halálgáz. Nem öl hirtelen, hanem részletekben. Másfél­órai lassú pörkölés után a zsírodat sercegteti finoman. Elevenen kop­­paszt. Kaphatók legújabb vasúti jelzőbe­rendezések. Jelzi a halottakat egyesé­vel tucatjával és százával. Rögtön csomagolja és gödörbe helyezi. Anyagyilkosok számára vasdoron­gok, férjgyilkosok számára díszes kivi­telű fejszék kaphatók. A finom cizel­­lálásról s a többnyelvű lelkesítő fel­iratokról gondoskodott a gyár. Magya-­­rok számára derekas bunkók, ame­lyekkel egymást üthetik. Pletykázók számára acélnyelvek. Sikkasztásokhoz ötlet, betörésekhez fúrógép, becsületsértésekhez külön kormányozható és felette rugékony be­csület eladó. Külön akváriumot gyárt egy gyár a vízvezetéki vizekben fel­lelhető ázalagok és uszonyok számá­ra. A komáromi uccák bővebb kisáro­­zása érdekében az Egyenlítő vidéké­ről kapunk erre a célra áztatott tró­pusi sarat. Minden van ehhez az újévhez. Most még csak a jókívánatból a boldogságot kell előtalálni.,. (sz. v,'\ Amikor a zsebtolvaj dicsekszik. Menyhért Vince vágkirályfai gazdi: a peredi vásáron egy ügyes zsebtol­vaj alaposan kifosztotta. Közel kétezer korona készpénzét vette el. A csendőr­ség nyomozott a tettes után, de ered­mény nélkül. Közben jelentkezett a csendőrségnél Pasztorek Jakab gép­­ügynök és elmondotta, hogy a na­pokban a vonaton megismerkedett egy miskol :i illetőségű egyénnel, aki kissé be volt szeszelve és illuminált állapotban eldicseke­dett azzal, hogy a peredi vásáron kifosztott egy gazdát. A gepügynök pontos személyleirását adta a dicsekvő utasnak és annak alapján le is tartóztatták Schmidt János közismert zsebtolvajt, akinek ezúttal balul ütött ki a dicsekvése.----—imTmirntr A legjobb jazz szerepel a Kuliurpaiota szombati teaestjén. A Jókai Egyesület és a Jótékony Nőegylet a múlt év őszi szezonjában pompásan sikerült teaestet rendezett. Ezt a teaestet megismétli a két Egyesület szombaton, Vizkereszt tinr.e én, d. i. 5 órai kezdettel, 5 koronás belépődíjjal. A rendezőség­nek sikerült biztosítani u legjobK dzsessz-zenekart, amely városunk»­­működik: a Dallos Miklós zen karáu Már maga a pompás zenekar is biz­tosítja a jó hangulatot és a tánc síké rét. _____ ea&ätBssswm wr iinw—rr niwrii—imw y mm — Verd égszereplés. Vizkereszt napján igen sikerültnek Ígérkező dal­estély lesz Perbetén, amikpr is az érsekujvári vasas dalárda megy oda vendégszerepelni nemcsak az ének­karral, hanem a műkedvelőgárdával is Nyolc karének, három bohózat és eg}' vígjáték kerül műsorra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom