Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)

1933-08-05 / 62. szám

1933. augusztus 5 »KOMAROMI LAPOK* 5. oldal. A város adósai. Komárom, augusztus 4. A Komárom várost illető állami adórészesedést a járási választmány legutóbb tartott ülésén 70 százalék erejéig letiltotta és pedig olyképen, hogy a városnak a Zemská Bankánál levő eredetileg 3 millió koronát kitett tartozásának hátralékos annuitására az adók 30 százalékát, a pozsonyi vá­rosi takarékpénztárnál fennálló szin­tén 3 milliós 15 éves amortizációs köl­csön hátralékának letörlesztésére pe­dig az adórészesedés 40 százalékát tiltotta le. Az állami adórészesedésből tehát 30 százalékot kap ezentúl a vá­ros. A járási ' választmány, mely úgy látszik különösképen szivén viseli Ko­márom hitelezőinek sorsát, már a múlt évben is letiltotta az adórészese­dést, akkor azonban nem állapította meg százalékszerint a két bank javára járó részletet, hanem az adórészese­dést száz százalékban a hitelező ban­kok javára utaltatta ki. A két intéz­kedés között az a különbség, hogy amig 1932-ben az összes adórészese­dést a hitelezőknek kellett kifizetni, addig az 1933. évben 30 százalék sza­badon marad a város részére, és igy a járási választmány határozata tulajdonképen kedvezőbb az idén Komáromra nézve, mint volt a múlt évben. Mindazonáltal nem valami meg­nyugtató a városra nézve az, ha egyik legfőbb és legbiztosabb jövedelmétől felsőbb hatósági intézkedés következ­tében tartósan elesik, mert e helyett újabb bevételi forrás már nem áll rendelkezésére, a meglévő források pedig szintén csak a legnagyobb ne­hézségek mellett csurgatnak némi kis bevételt a város pénztárába. Pedig meg lehet állapítani, hogy a városnak majdnem annyi a kintiévá jogos követelése, mintáz adóssága, csakhogy amig a város hitelezőinek érdekében azonnal kész a járási vá­lasztmány intézkedni, addig a város súlyos helyzetének sza­nálására még csak kezdeménye­zése vagy javaslata sincs a fel­sőbb hatóságnak, hanem minden támogatás nélkül en­gedik a várost vergődni kétségbeesett állapotában s legfeljebb a kormány­­biztosi intézmény bevezetésére gondol­nak azok, akik meg akarják menteni a várost. A városnak több olyan függő ügye van a különböző minisztériumokban, amelyek ha elintézést nyernének, ele­ven, lüktető, forgalmas életet terem­tenének Komáromban, a város szám­talanszor megsürgette már ezeknek az ügyeknek elintézését, azonban ered­mény nélkül. De hogy ezekben az ügyekben, a járási hivatal segítségére lett volna a városnak, arról nem tu­dunk, pedig talán kötelessége lett vol­na a járásnak támogatást nyújtani, a régóta húzódó ügyek elintézésének kisürgetésében. Amint a város az egyes minisztériumokban nagy nehezen elér, azt a keveset is a város maga járja ki a nagy költségeket fölemésztő inter­veniálások által, azonban ez nagyon csekély eredmény. Maguk a minisz­tériumok sem rendelkeznek pénzzel, a pénzügyminiszter engedélye nélkül egy fillért sem lehet kiutalniok és tiszta szerencse, hogy az egészségügyi minisztérium olyan nagy jóindulattal viseltetik a várossal szemben, amely­nek a kórházi betegápolási kiadásait rendszeresen és idejében megtéríti és minden alkalommal legelőzékenyebb magatartást tanúsít a várossal szem­ben. Az elszámolási viszonyban levő hivatalok közül pedig a kerületi mun­káspénztárról lehet elmondani, hogy elismerésre méltó módon igyekszik fizetési kötelezettségének eleget lenni. De ezen a fehér hollón kívül azután hiába reménykedik Komárom, hogy megkaphassa jogos követelését. Természetes, elsősorban a vele leg­közvetlenebb kötelezettségben levő bér­lők és adófizetők jönnek itt számítás­ba, akik több millióval tartoznak a városnak és akik nem teljesítik fizetési kötelezettségeiket. Nem mai keletűek azok az óriási hátralékok, amelyekkel tartoznak, évekkel ezelőtt már elma­radtak a fizetések, amelyekre számta­lan halasztást adott a város vezetősé­ge, azonban az adósok a halasztási határidőt nem tartották be és még olyanok is, akik tudtak vol­na fizetni, — mert hiszen életmódjuk és kerese­tük ezt igazolta, — egyszerűen megfeledkeztek a fi­fizetésröl és mivel a város a saját polgáraival szemben nem akart az ultima ráció­hoz nyúlni, az adómorál alapjáról le­tért, indolens adófizetők milliókra ru­gó adóhátralékkal lettek megterhelve, amelyek napról-napra növekednek. Mivel pedig a várost hitelezői szorít­ják, sőt perelik, s mivel a biztos jö­vedelmi forrásától is megfosztják, kénytelen arra az útra lépni, ami kt serű ugyan, de most már kikerülhe­tetlen. A tanács minapi ülésén évek óta tartó halogatás után elhatározta, hogy a lakbérhátralékosokkal szem­ben, ha egyáltalában nem fizetnek, a kilakoltatást fogja kérelmezni. A tör­vény szerint az a lakó, aki a lakbért nem fizeti meg, kilakoltatható, tehát komoly a helyzet. De a városnak a hátralékos adófizetőkkel szemben is erélyesen kell fellépnie, ha azt nem akarja, hogy csődbe kerüljön. Mert ma már úgy áll a helyzet, hogy a vá­roshoz adó címén naponkint alig fo­lyik be pár száz korona, holott csak a fölvett adósság törlesztése és kamata naponkint több mint 3000 koronába kerül a városnak! Ha a város a tizenkettedik órában nem lép föl a legerélyesebben adósai ellen, akkor az esetleg eljövendő kor­mánybiztos fogja a császármetszést megcsinálni. És pedig könyörtelenül. A kormánybiztos nemcsak hogy a város fölösleges és ráfizetéssel fenn­tartott üzemeit szünteti be, hanem bizony befogja hajtani az adókat is és aligha fog adni újabb halasztáso­kat a makacs nemfizetőknek. Sőt fel­hatalmazásával teljes mértékben élve, a legszigorúbb módon fog eljárni tisz­tében. Jól meggondolandó tehát, hogy nem volna-e helyesebb, ha a város kimos helyzetéből saját polgárai se­gítségével kerülne ki, semmint hogy olyan eszközök felhasználásával ren­deződnének a viszonyok, amelyek egész életre szóló keserűséget és fáj dalmas emléket szereznének az adózó lakosságnak. — Minden család öröme Nagy Imre brilliáns vicclapja „Az Ojsag*. Csehszlovákiában 1 50 Kő. Kapható a Spitzer-féle könyvesboltban Nádor-u. 29. HÍREK A titokzatos hegedű. Péntek van, zenészek (már olyan Pihegőről származó zenészek), kérege­­tők, néma nénik és üres tenyerüket mutogató gyerekek napja. Érkeznek a házikoldusok, házimuzsikusok, be­jönnek lakásba, üzletbe, irodába, is­merik a jó helyeket. Az egyik boltot szorgalmasan láto­gatják a cigánygyerekek. Hegedűvel jönnek s elhúzzák az uraságok nótá­ját. A boltban mindig élénk derült­séget szokott kelteni a kis cigánygye­rekek szereplése, mert egyik sem tud hegedülni, a tudomány éppen csak egy pénteki nap igényeit meríti ki. Amit húznak, nem lehet fölismerni, ahogy húzzák, borzalmas. Ezt ők jól tudják s szándékosan, ha lehet, még cudarabbul húznak, mert akkor azon­nal kikergetik őket, pénzt is kapnak jutalmul, csak hallgassanak el. Pénteken reggel bejön a boltba egy ilyen kis mezítlábas és hegedülni kezd. Még jóformán el sem kezdi, már tolo­gatják kifelé. Valaki pénzt akar ad­ni neki. De a kölyök élelmes és üz­leti alapon fogja fel a kérdést: — Ne pénzt tessék adni, hanem egy hegedűcsavart... A boltban éppen van raktáron he­gedűcsavar, adnak neki egyet. Két perc múlva újabb gyerek. Ha lehet, még borzalmasabb hangokat csal ki hegedűjén. — Egy hegedűcsavart kérek! — mondja hirtelen. Kap ő is. Újabb két perc, újabb kölyök. Még el sem kezdi a nótát, máris bejelenti, hogy a művészet ellenértékeképen he­gedűcsavart kér. Ez már gyanússá kezd válni. Az egyik alkalmazott megnézi a hegedűt. Fekete színű. Az előbb is fekete he­gedűvel jártak... Itt valami nincs rendben, vagy nagyon is rendben van. Újabb művész jelentkezik, ismét csak fekete hegedűvel. De ez már húrt kért. így derült ki a ravaszság. Valami féltucat cigánygyerek sorakozott az uccasarkon s egy hegedűjük volt csak. A közös hegedűvel jártak be a boltba s lassankint összeszedték az egész fel­szerelést. Végül már az is hóna alá kapta a hegedűt, aki még a vonót sem tudta keresztülhúzni a húrokon... Van még élelmes, nagy ész a ko­máromi Pihegőben! — Személyi hírek a komáromi hivatalokból. A komáromi járás fő­nöke, Novotny Richárd, közigazgatási főtanácsos, valamint a komáromi rendőr­ség vezetője, Macháéek Pál rendőr­tanácsos most tértek vissza szabadsá­gukról s újból elfoglalták hivatalukat. Dr. Fodor Adolfot, a komáromi járás közigazgatási főbiztosát a belügyminisz­térium Érsekújvárra helyezte, az érsek­­újvári járási főnökséghez, ugyanolyan minőségben. Helyette dr. Risztics Di­­mitrij jön Érsekújvárról. Dr, Fodor Adolf hivatalát szeptember elsején fog­lalja el. Soltész Pál közigazgatási biz­tos, a rendőrségnek és a járási hiva­talnak az elmúlt hónapon át vezetője, szabadságát most kezdte meg. Szabad­sága leteltével uj állomáshelyére, Prágába, a belügyminisztériumba köl­tözik. — Szabadságon. Sándor Ernő vá­rosi főszámvevő és Hölczl Gyula városi adóügyi főtitkár augusztus 7-én kezdik meg négy hétre terjedő szabadságukat. — BIELICZKY KÁLMÁN ÉRSEK­­ÚJVÁRI JÁRÁSI FŐNÖK. Az érsekuj­­váriak népszerű járási főnöke, Sándor István, elérvén hatvanadik életévét, nyugalomba vonul. Helyére dr. Bie­­leczky Kálmánt, rózsahegyi járási fő­nököt nevezte ki. Dr. Bieleczky Kál­mán Nyitrán, majd Komáromban mű-j ködött a közigazgatás terén. — Eljegyzés. Langsádl Böske és Mdcsik Sándor póstatiszt jegyesek. (Nitra most Komárno). — Orvosi hir. Dr. Rothschildné- Szóbel Etel orvosnő rendeléseit nő- és gyermekbetegek részére Komáromban, Thaly K. u. 10. sz. alatt újból meg­kezdette.- EGYHÁZMEGYEI TANÜGYI BIZ. ÜLÉS. A komáromi református egyházmegye tanügyi bizottsága aug. hó 7-én, hétfőn, délelőtt fél 10 órakor Komáromban, a Kollégium kistanács­termében ülést tart. A bizottsági ülés tárgysorozata: 1. Elnöki megnyitó. Mondja Fekets Sándor ref. lelkész, egyházmegyei tanácsbíró. 2. Elnöki előterjesztések. 3 .Jelentés az 1932/33, tanévben iskolába járt tanulók okta­tásügyéről. 4. A nem református jel­legű iskolába járó ref. vallású tanu­lók hittani előmeneteléről elnöki je­lentés. 5. Egyes egyházaknak az eddigi iskolai körből való kivonása és másik iskolai körbe való beosztása. 6. A bizottság elnökségének és tisztikará­nak mandátuma lejárván, jelentés az egyházmegyéhez a tanügyi bizottság­nak újra való megalakítása iránt. 7. Netáni indítványok tárgyalása.- HÓNAP, VASÁRNAP: A PROT. NŐEGYLET JÓTÉKONYCÉLU »KÓS­­TOLŐ«-JA. Hosszú évtizedek óta min­denkor a legsikerültebb nyári mulat­ság szokott lenni a Komáromi Pro­testáns Jótékony Nőegylet »Kóstol­ja, amely az emberbaráti szeretet je­gyében minden év augusztus havának első vasárnapján zajlik le a Dalegye­sület nádor uceai kerti helyiségében. A jótékonyság gyakorlásában elévül­hetetlen érdemeket szerzett ezen ér­demes nőegyesület áldozatos nagy munkájába belevonja a város és kör­nyékének nemesgondolkozású és érző szívű közönségét, hogy az elaggott szegények és az iskolásgyermekek megsegítésére irányuló akcióját a tőle telhető módon támogassa és humánus célú derék vállalkozását eredményes­sé tegye. Az egyesület tagjainak jó­szívű adományai lehetővé teszik ez­úttal is azt, hogy a kedves, családia­sán zártkörű mulatságon felsereglő kö­zönséget a konyhaművészet változatos remekeivel s a legjobb italokkal szol­gálhassa ki s a vacsora után vidám tánccal fejezze be a magyar hangu­lattal teljes poetikusan szép mulat­ságot. A vasárnapi kóstolóra szintén a legnagyobb odaadással és önzetlen­séggel készülődik a Prot. Jótékony Nő­egylet elnöksége és választmánya s remélhető ,hogy a mulatság ismét ese­ménye lesz az idei nyári szezonnak, amelyből mindenkor magasan szokott kiemelkedni. A Kóstolóra belépődíj személyenként 5 Ke és 1 Ke vigalmi adó. A felajánlott ételneműeket és egyéb adományokat a mulatság nap­ján délután 2—5 óráig veszi át a Dal­egyesület éttermében a rendezőség. Kezdete este 6 órakor, vége tánccal hétfőn reggel 4 órakor. Nemes ember­baráti cselekedetet gyakorol mindenki, aki a Prot. Jót. Nőegylet e hagyomá­nyos hírű szép mulatságán résztvesz.- ÖSSZEIRÄSI SZÁMOKKAL LÁT­JÁK EL A HÁZAKAT. Évek óta sür­getik a felsőbb hatóságok, hogy te­gyen eleget a város annak a minisz­teri rendeletnek, amely szerint a há­zakat el kell látni új számokkal. Ezek a számok, tekintet nélkül arra, hogy már egy ízben el lettek-e látva ucca­­számozással, valamennyi házra és te­lekre ki lesznek függesztve és pedig egytől végig folyószámmal látják el azokat, hogy nyilvántartásuk áttekint­hetőbb legyen. A város már évek óta foglalkozik ezzel az üggyel, de mivel igen drága, több Ízben hirdetett pá­lyázatot a számtáblák szállítására s végül is ia múlt évben megrendelte. A vá' os épííészeti hivatala csütörtökön kezdte meg a házak folyószámozását, amely több napig fog tartani, mivel több mint 3000 számot kell felszögezni a házak falára. Az összeirási számok fehérszinűre festett vaslemezen vörös számokból állanak, a számozás a vá­rosházán kezdődött, amelytől azután a Városház uccán és a Jókai uccán folytatódik a számozás. Az összeirási ' számok hasznos szolgálatot fognak , tenni a város új uccáibau, amelyek a »Kiséri dűlőben, a Singellőben, a régi |szérüskertekben, a cigánymezőn, a jBenőben és Partosujtelepen épültek ki s amelynek lakói sokat panaszkod­tak eddig hogy sem a hatóság meg­­f. kereséseit, sem a postai küldeménye­iket nem kapják idejében kézhez, a [számozatlan házakban. P — Nyugdíjazás. Saschboth jár.os -uszeri állomásfőnököt a vasutigazgató­­-ság e hó elsejével nyugdíjazta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom