Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-08-02 / 61. szám
1933. augusztus 2 »KOMÁROMI LAPOK« 5. oldal. Fekete elefántcsont... Még mindig virágzik a rabszolgakereskedés — 5 millió rabszolga Arábiában és Abessziniában — Embervadászat luxushotelek közelében — Rabszolgakaravánok, rabszolgahajók és rabszolgavásárok — A „fekete elefántcsont0 ára. A Komáromi Első Hitelintézet igazgatósága, felügyelőbizottsága és tisztikara mély gyásszal tudatja, hogy igazgatóságának buzgó tagja Balogh Dávid úr múlt hó 30-án elhunyt. Intézetünk érdekeit szivén viselő igazgatósági tagunknak emlékét hálás kegyelettel fogjuk mindenkor megőrizni. ; oo A rabszolgakereskedés, valamennyi borzalmával együtt nem eimult korszakok történelmének szomorú emléke. Ez a szörnyű ipar még ma is virágzik Afrika különböző pontjain és a rabszolgavásár még ma is élő valóság "kincses Arábia városaiban. Körülbelül ötmillióra tehető azoknak a szerencsétleneknek a száma, akik a rabszolgaság sötét hadseregéhez tartoznak. Abesszínia, Eritrea, Hedzasz, Libéria, Marokkó és Dél-Tripolisz előkelő polgárainak rabszolgaházaiban élnek ezek a szerencsétlenek, akiket a fehér civilizáció minden erőfeszítése sem tudott igazán emberi sorsba emelni. A rabszolgaüzem folyik tovább Afrikában és Ázsiában akárhányszor a modern civilizáció tőszomszédságában, szinte a nagyhatalmak szemeláttára és hatalmas, messzeágazó szervezetével szemben tehetetlenek a Vörös tengeren úszó hadihajók épúgy, mint az afrikai sivatag szélén őrködő francia gépfegyverek. A Népszövetség előtt tíz év óta folyik a harc a rabszolgakereskedő államok ellen. Vaskos kötetekre nőttek meg a Népszövetséghez intézett beadványok és azok a jelentések, amelyeket európai utazók és hivatalos vizsgálóbizottságok tagjai juttattak el Genf be. Tragikus és sötét kép tárul az érdeklődő elé a jelentések és beadványok rettentő adataiból. Mint régi időkből ittmaradt sötét kísértet, úgy tűnik fel ismét a rabszolgahajó, amint feketén, leoltott lámpákkal úszik éjszaka a Vörös tengeren; újra látjuk az embervadászat iszonyatos részleteit, a felégetett benszüiött-falvakat és a rabszolgaságba hurcolt Lenszülöttek menetelését az afrikai dsungel szélén... Legújabban Anglia indított irtó harcol a szervezett rabszolgakereskedő bandák ellen, amelyek egyre vakmerőbben törnek be a Kenya Colony területére és hurcolják el a benszülötteket. Az embervadászok — írja az egyik jelentés — előre kiszemelik azt a benszülött falut, amelynek a lakosságát el akarják hurcolni. Pontosan ki kell számítani a támadás idejét. Az angol járőrök elég gyakran jelennek meg ezen a vidéken és a támadást olyan időpontra kell tenni, amikor az angol patrul legalább háromnapi távolságra van. A támadók éjszakának idején lepik meg a falut. Stratégiájuk még ma is pontosan ugyanaz, mint száz meg száz évvel ezelőtt. Hangtalanul közelítik meg a benszülöttek kunyhóit, két csoportba oszolva bekerítik a kis falut, amely körül teljes kört húznak. Miikor a kör bezárul, felgyújtják a benszülöttek kunyhóinak zsupfedeles tetejét. Percek alatt hatalmas lángoszlop világít bele a trópusi éjszaka sötétjébe és a felriadt benszülöttek gyerekeikkel és asszonyaikkal kétségbeesve próbálnak menekülni. Pontosan tudják, hogy mi vár rájuk, hiszen nem először érnek meg hasonló támadást. A menekülés útja azonban el van zárva. Minden oldalról fegyvertűz fogadja őket és a harcosok dárdája mitsem ér a modern lőfegyverrel szemben. < Harminc percen belül az egész szörnyű dráma lejátszódik. A lakosságot a kör közepére terelik, kiválogatják a betegeket, öregeket és gyengéket, néhány perc alatt lemészárolják őket, a többiekkel pedig nyomban indulnak az abessziniai határ felé. A támadók nem valami szadisztikus hajlamtól kergetve rendezik ezt a vérfürdőt. Ez egyszerűen hozzátartozik az üzlethez. A betegek vagy a gyengék is elérhetik a legközelebbi benszülött falut, üzenetet küldhetnek az angol járőrnek és akkor a támadó csapat minden egyes tagja az életével fizet a vállalkozásért. A szomorú menet egy órán belül elindul északnak. Erre az egy órára azért van szükség mert a támadók magukkal viszik a falu egész eleségraktárát is és főleg elefántcsontkészletét, amit rendszerint néhány harcos őriz. A fehér elefántagyar épúgy aranyat ér, mint a black ivory, a fekete elefántcsont, az elfogott rabszolgák csapata, amellyel erőltetett menetelésben sietnek az embervadászok Észak felé. Mielőtt a menet elindul, kötelet hurkolnak az elfogott benszülöttek nyakába és a kötél végét a támadó csapatnak egyik fegyveres katonája tartja a kezében. Tiz-tizenöt embert hajt egy fegyveres. A legnagyobb óvatossággal vigyáznak arra, hogy valamelyik fogoly meg ne szökhessék. Előfordul akárhányszor, hogy az elfogott néger falu egyik-másik fiatal harcosa kibújt a hurokból és hatalmas ugrással bevetette magát a dsungel sűrűjébe, amely a kis ösvény mellett húzódik el. A szökési kísérletre azonban nyomban fegyvertűz a válasz. Az ok ismét: az angol járőrtől való félelem. A csapattól senki nem maradhat el. Aki nem bírja az út fáradalmait: lelövik. A halottak nem fecsegnek ... Körülbelül negyvennyolc óra hoszszat tart az út az abessziniai határig. A százötven fogolyból, amellyel az emberkereskedők elindultak a kétnapos útra, alig száz érkezik meg. A többieket le kellett lőni útközben. Megtörténik természetesen, hogy valamelyik fogoly mégis megszökik, eljut a legközelebb faluig, amely futárokat küld az angol őrjárathoz. Ha az őrjárat még angol területen eléri a rettentő karavánt, a rabszolgák megmenekülnek, ellenben az embervadászokból nem marad életben egy sem. A tettenért emberkereskedőket a gyarmati törvények értelmében azonnal felakasztják. Az Abessziniai határon túl azonban már biztonságban vannak. Ide nem követheti őket semmiféle angol katona. Az erőltetett meneteknek vége, a rabszolgák többnapi pihenőt kapnak, mielőtt átadják őket a rabszolgaszindikátus fejének, aki darabszámra fizet a behozott áruért és gondoskodik róla, hogy a fogolycsapat eljusson eritreai területen keresztül a Vörös tengerig. Miután az utóbbi időben az olaszok is fegyveres őrjáratokat tartanak az eritreai területen, az emberkereskedők szívesebben viszik az áruikat a francia Szomáli-földön keresztül. Itt nem járnak erősebb patrulok és nem kell tartani az elfogatásiéi. Homokos sivatag szélén vezet el az út a francia Szomáli-földön át. A karavánt mohamedán rabszolgahajcsárok kísérik, egyik kezükben puskával, másik kezükben hosszú bőr-ostorral. A tengerparthoz érve, nincs szükségük arra, hogy kikötőbe jussanak. A rabszolgahajó már várja a társaságot egy előre megállapított ponton. A tengeri út rövid: egy éjszaka. Este, napszáltakor, beszállítják az »árut« a hajó fenekébe. Megkötözve, egymásra dobálva fekszenek a szerencsétlenek, akik szörnyű szenvedéseket állnak ki a tengeri út alatt, mert mindegyikük tengeri beteg. Annál jobb a rabszolgakereskedőnek: így legalább nem kiéli a rabszolgának enni adni. A 12 órás út alatt még egy veszedelem fenyegeti a kereskedőket: a Vörös tengeren találkozhatnak angol ágyúnaszáddal, amely megállíthatja őket és követelheti a hajó papírjait. Ez a veszedelem azonban igen távoli, mert a rabszolgahajó sötéten, kioltott lámpákkal halad az éjszakában és már messziről látja az esetleg közeledő ágyúnaszád reflektorát. Megváltást jelent a rabszolgáknak, amikor végre kihajózzák őket Arábiában. A rabszolgakereskedőnek itt már nem kell titkolóznia, mert az itteúi törvények értelmében a rabszolgakereskedés törvényes üzlet. Legfeljebb arra kell vigyázni, hogy európaiakkal ne találkozzék. Ha mégis meglátna egy-egy európai utazó egy ilyen sötét rabszolgakaravánt, kérdezősködésére azt a felvilágosítást kapja, hogy zarándokok igyekeznek Mekka felé. Érdekes, hogy (a legtöbb rabszolgavásárt valóban Mekkában tartják, ha nem is nyílt piacon, mint száz évvel ezelőtt, de külön e célra épült házak termeiben. Viszont nyílt és rendszeres rabszolgavásárok vannak Hodeldahban, Yemen egyik tengerparti városában. Az árak 200-tól 400 dollárig váltakoznak fejenkint. A legmagasabb árakat női rabszolgákkal érik el a rabszolgakereskedők. Ez a magyarázata annak, hogy az arábiai parthoz érve nyomban különválasztják a nőket, kiválogatják a legcsinosabbakat és ezeket hónapokon keresztül jómódban tartják. A kereskedőknek eminens érdeke, hogy az áru minél jobban tessék a vásárlónak. Az angol kormány újabban rendkívüli rendszabályokat foganatosított a Kenya Colony területén lakó szerencsétlen benszülöttek védelmére. Mindenekelőtt példátlanul éleshangú jegyzékeket intézett Haile Selassiehez, Abesszínia uralkodójához és azzal fenyegette meg hogy rabszolgakaravánok üldözésénél az angol csapatok a jövőben nem fogják respektálni az abessziniai határt. Viszont Abesszíniában jól tudják, hogy mindez csak fenyegetés, mert Anglia nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy egy véres és esetleg évekig tartó gyarmati háborúba keveredjék Abesszíniával. Ilymódon az embervadászat tovább folyik, néha alig egy pár napi járóföldre Kenya Colony modern luxushoteléitől, amelyeknek a halijában estélyiruház hölgyek és tropikus szmokingba öltözött urak táncolnak a Legújabb amerikai sláger muzsikájára... A Komáromi Református Keresztyén Egyház presbitériuma az egyház temetőjében, az általa kiválasztott tervek alapján létesítendő ravatalozó épületre versenytárgyalást hirdet. Az ajánlatok zárt és lepecsételt borítékban legkésőbb 1933. augusztus hó 11-én, délelőtt 11 óráig, a komáromi ref. lelkészi hivatalban (Kollégium épület, földszint) nyújtandók be, a beérkezett ajánlatok az ugyanazon napon délután 5 órakor tartandó presbiteri ülésen bontatnak fel. A tervek aug. 1-től a lelkészi hivatalban megtekinthetők. Az ajánlatok csakis az egyház által kibocsátott eredeti ajánlati iveken tehetők meg. Ajánlati költségvetési ivek példányonként 40 Kő árban kaphatók a ref. lelkészi hivatalban a hivatalos órák (d. e. 9—11-ig) alatt. A pályázaton az arra képesített építészek és építőmesterek vehetnek részt. Az egyház az ajánlatokért semmiféle költséget nem térit meg és fentartja magának a jogot, hogy a beérkezett ajánlatok közül tekintet nélkül az ajánlati összegek nagyságára, szabadon választhasson, vagy azok mindegyikét minden indokolás és kártérítés nélkül figyelmen kívül hagyhassa. Komárom, 1933. augusztus 1. Komáromi Ref. Egyház 302 Presbitériuma. Két szobás adómentes ház eladó. Cim: Eötvös-utca 48B. Nem szenved a melegtől, ha ésszerűen táplálkozik. Tápszerek és kész ételek tápértéke, • tápanyaga, só és vitamintartalma. Ez a tabella tartalmazza mindazt amit tápszerekről tudnunk kell. Pontosan megmutatja, hogy tápszereink úgy nyers, mint feldolgozott állapotban mennyi fehérjét, zsirt, szénhydrátot, sós, kalóriát, vitamint tartalmaznak. Pontos táblázat arról is, hogy egyes tápszerek mennyi idő alatt ürülnek a gyomorból és pontos útmutatás a csecsemő és a gyermekkosztra vonatkozólag. A felsorolásban az összes tápszerek szerepelnek u. m.: húsok, hentesáruk, húskonzervek, zsirok, tojás, tej, tejtermékek, sajtok, zöldfőzelékek, lisztes tápszerek, maggyümölcsök, cukor, befőttek, édességek, italok, hús- és tojásételek, köretek, levesek, főzelékek, mártások, tészták és desszertek, csecsemőtápszerkészitmények. Mindenkinek fontos 1 Aki hizni, vagy fogyni akar, aki gyomor, vese, vagy szívbeteg, de ép oly fontos minden egészséges ember számára is. aki ésszerű táplálkozással egészségét megakarja őrizni. Fontos minden konyhában! Ára 7 80 Ké Kapható: a SPITZER-féle könyvesboltban Komárno—Komárom, Nádor u. 29. A szerkesztésért a (őszerkesztő a felelőt. Lapkiadó: Spitzer Béla. Nyomatott Spitzer Sándor könyvnyomdád Jóban Komárom. Halászati-jog bérbeadása, 1156/933. sz. Alulírott hivatal 1934 január hó 1-től kezdődőleg bérbe adja a halászati jogot a következő községekben: 1 Ebed, 334 kát. hold terjedelemben, 2. Izsa, 218 kát. hold terjedelemben, 3. Muzsla, 467 kát. hold terjedelemben, 4. Dunamocs, 345 kát. hold terjedelemben. A bérlet 6 évre szól és az írásbeli ajánlatok 1933. szeptember hó végéig alulírott hivatalnál nyújtandók be. A szerződési feltételek a hivatalos órák alatt ugyanott megtekinthetők A kát. egyházi nagybirtokok erdészeti hivatala Bajé. 299 (Lesny úrad kától, cirkev. vei kostatkov v Bajéi)
