Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-07-26 / 59. szám
2. oldal. 1933. július 26. »KOMAROMI LAPOK« Meghalt a Tóni bácsi... Egész Csallóköz így, Tóni bácsinak ismerte Deák Antal nyugalmazott karosai plébánost, akit még pár héttel ezelőtt toló kocsin láttunk végig haladni a komáromi Nádor uccán. Egy csallóközi nő tolta a kocsiját, akinek a jó Tóni bácsi megígérte, hogy kikeresi a régi elkallódott családi birtokra vonatkozó iratokat itt Komáromban. Hiába mondottuk szegény Tóni bácsinak, hogy bajos dolog lesz azt a Mátyás király korabeli birtokot visszaszerezni, de Tóni bácsi és az érdekelt nő, akiről látszott, hogy sokat álmodozik a régi nagybirtok visszaszerzéséről, hitt a visszaszerzésben. A birtokot Mátyás király egyik zenésze, Sipos (innét van Siposkarcsa) kapta volna a királytól, már amint ezt az a csallóközi család szentül hiszi és azt is, hogy egyenes leszáármazottjai annak a királyi zenésznek. Ekkor láttuk utoljára a kedves és népszerű Tóni bácsit. Persze hiába járt itt Komáromban, a család tovább szőheti ábrándjait az ősi nagybirtokról, mint ahogyan nincs Csallóközben olyan falu, ahol ne ábrándoznának ilyen elúszott ősi birtokról. Szegény Tóni bácsi Csallóköz közepéről, idáig jött tolókocsin, ami hatvan -ide és hatvan vissza, öszszesen százhúsz kilométeres útnak felel meg. A tolókocsit a nagybirtok egyik várományosa tolta idáig és viszsza, mert szegény Tóni bácsi már beteg és béna volt. Ahol megesteledtek, betértek valamelyik ismerőshöz, ott szívesen látták őket. A vacsorái beszélgetésnek bőven volt témája, a Mátyás király adta ősi birtok kalandos elvesztése és visszaszerzése volt a beszéd tárgya, amelyben a vendéglátó gazda is belekeverte a maga ősi földigényét és aztán akkor volt mit hallgatni annak, aki nem dicsekedhetett azzal, hogy az ő egyik őse szintén kapott Mátyástól ilyen nagy birtokot. Szegény Tóni bácsival ekkor beszéltem utoljára. Itt a Kultúrpalota előtt. Megígérte, hogy a Csallóközi Naptár számára beküld valami jóízű csallóközi történetet. Aztán elváltunk. Éjszakára a bencés székházban talált vendégszerető ellátásra az öreg. akinek most kaptam halálhírét és aki most már örökre adós marad a Csallóközi Naptárnak Ígért kézirattal. Pedig jó dolgokat szokott írni Mátyás király Karcsáiról, e történetek központja egy csallóközi kislány, aki Mátyás királyba, — aki vadásznak járta be Csallóközt, — bele szeretett, mint Vörösmarthy Szép Ilonkája. Isten veled Tóni bácsi! Sok kedves emlék támad föl bennem, a Te neved hallatára. Sajnos, hegy a nevedet a halálhíreddel kapcsolatban kell hallanom. Egyszer annyira túlbecsültél, hogy verset írtál a tiszteletemre. A verssorok kezdőbetűi összeolvasva kiadták a vezeték és keresztnevemet. Régente szokás volt az ilyen verselési forma. Akkor megígértem, hogy majd énis írok rólad valamit kedves Tóni bácsi. Akkor még nem gondoltam, hogy a nekrológod lesz az. A te napsugaras lelked ezért bizonyára nem fog megharagudni és vélni hallom, mintha mondanád, hogy — Örülj, hogy te írod meg pajtás az én nekrológomat, mint ha én írnám meg a tiedét. Hát ki tudja kedves Tóni bátyám, hogy melyik volna jobb? De most már Isten veled Tóni bátyám! Legyen neked könnyű ez a csallóközi föld, amelyet Te annyira szerettél! (bj.) * Amint részvéttel halljuk, Deák Antal, nyugalmazott karcsai plébános, akit egész Csallóköz ismert és szeretett, 63 éves korában elhunyt. 1896- ban szentelték pappá. Először hitoktató volt Budapesten, majd segédlelkész Dunaszerdahelyen, Hidaskürtön, Drégely palánkon, 1905-ben az egyházkarcsai plébániára választották meg, amelyet súlyos betegsége miatt 1921- ben elhágy. Egyideig a pozsonyi irgalmas rend székházában él, mint súlyos beteg, majd visszakivánkozik Egyházkarcsára és ott marad haláláig. Nemcsak mint kiváló lelkipásztor, jó szónok, hanem a társadalom agilis szereplője is, igen sok barátot és tisz-Mifelénk ezt igy neveznék: „az államfő tanácsadói.“ Így is mondhatnánk: „az elnök bizalmas emberei“, faluhelyen viszont egyszerű szóval igy illetik ezt: „kupaktanács“. Amerikában, ahol minden fogalmat legérthetőbben az üzleti élet köréből vett elnevezésekkel tesznek szemlélhetővé, ott agytröszt a neve. Öt kiváló férfiú alkotja az újfajta trösztöt, azzal az egyszerű céllal, hogy megváltja az Egyesült Államokat szenvedéseitől. Félre ne értsük: nem lelki szenvedésektől, sem világnézleti nehézségektől, hanem csupán a csökkent business által lefelé hajlott materiális értelmű grafikont akarja megjavítani. Ez a nép, amelynek lelki problémáit elintézi a mozi, amelynél a nagy átlag műveltségi színvonalát a detektivtörténetek s a hollywoodi pletykák jelentik, amelynél a vallás sokszor nem belső meggyőződés, hanem külső reklám és szenzáció, — ez a nép semmiféle boldogulási módszert nem fogad el helyesnek, ha az nem a legtisztábban anyagi oldalról közelit feléje. A kiváló szellemek agytrösztje is Amerika anyagi megváltását keresi. Aszkétikus lélek, lobbanó vágy, szellemi elméleteket adó izgatott keresés nem bántja az agytröszt tagjait, — noha előkelő tudósoknak s magas értelmeknek jelzi őket a híradás. Az agytröszt valóban a gabonaeladás és az arany-kérdés kizárólagos megoldására törekszik, célja: fenntartani azt a mesterséges anyagi színvonalat, amely tulmagas az átlagos európai számára, de amelynél alacsonyabban a tehnikai meglepetésektől elkényeztetett amerikai el sem tudja képzelni életét. Az agytröszt, amellyel Roosewelt körülveszi magát, dolgozik. A tehnikához Saját tudósítónktól. Leininger József 48 éves tatabányaibányatelepi aknász, a vértestolnai vadásztársaság egyik tagja, csak nem rég lépett be a vadásztársaságba és még sohasem volt künn a vadászterületen. A szabadságát vette ki és úgy gondolta, hogy a szabad idejében szórakozni fog azzal, hogy kimegy vaddisznólesre. Nem ismervén még a vadászterületet, elindulás előtt beszólt vadásztársához, Goldschmiedt Antal vértestolnai kisbirtokoshoz, a vadászterület főbérlőjéhez, aki egyben a vadásztársaság elnöke is. Arra kérte, hogy menjen ki vele vaddisznólesre, mivel az elnök jól ismeri a vaddisznók járását. Goldschmiedt engedett a kérésnek és ketten kiballagtak az erdőbe, ahol Leininger a községi dűlő közelében telepedett lesre, Goldschmiedt pedig kissé odább keresett tanyát. A kijelölt helyet azonban egyik se tartotta meg, és vadász szenvedélyüktől űzetve, az Eszterházy erdő felé húzódtak abban a reményben, hogy ott nagyobb szerencséjük lesz. E két vadásztól függetlenül egy másik vadásztárs, Schänder János kisbirtokos is kiballagott ez erdőbe vaddisznó lesre. A nagy hiba ott volt, hogy ez utóbbi telőt szerzett az elhunytnak, akinek a temetése nagy részvét mellett ment végbe. szokott ember kész az agytröszt munkálkodását úgy elképzelni, hogy napi öt órán keresztül ez az agytröszt nagy füstölgések között dolgoztatja szellemét, járatja agy-csavarait, kollektive erőlködik s lombikokba süriti az agytekervények izzadságát, amelyből aztán a megváltó eszmék öltenek testet. Sajnos, az agytröszt látható eredményeit nekünk nem mutogatják, csupán egyegy borsos európai utiszámla pikáns kérdése bizonyítja, hogy az agytröszt egy tagja sem tagadja meg amerikai mivoltát s az agytröszt étheri szellemű tagjai értik, hogyan kell az állammal megfizettetni a kirándulás költségeit. Az elnevezés jellemző: Amerikában az agyvelők is trösztökbe tömörülnek, mert igy jobban értékesíthetik önmagukat Jele volna ez annak, hogy Amerika is jelentős lépéseket tett a szellemiség felé? Avagy újból csak a régi módszereit űzi s ha eddig olajból, földből, fából, izomból kifacsarta a legnagyobb adagu lehetőséget, úgy most a szellemet is anyaggá változtathatja s menthetetlenül berántja a maga érdekköröcskéibe? Az bizonyos, hogy mint ilyen, ez első eset az Egyesült Államokban. Ha az eszme jó, itt is kipróbáljuk, valószínűleg alkalmas lesz trösztté alakulásra a csallóközi ész is. Néhány város költségvetését esetleg megmenteni lehetne különféle agytröszt segitségégével. Válasszunk agytröszt-tagokat! S remélhetőleg nem lesz messze az idő, amikor ilyen névjegyekkel fognak kopogtatni az országos hivatal megfelelő referenseinél: HÖLGYE ERÁZMUS a förgepatonyi agytröszt működő tagja... Komárom, július 25 vadász nem tudott arról, hogy két vadásztársa már kint van az erdőben, szintén lesen. Így történt azután, hogy amikor Leininger aknász az eredeti helyét elhagyta és a grófi erdő felé vonult, a zörejre figyelmes lett Schunder János kisbirtokos és a sötétben azt hitte, hogy vaddisznó halad az erdőben. Este tiz óra felé járt már az idő és igy képzelőtehetsége erősebben működött és fölkapta fickóval, szeggel és ólomdarabokkal megtöltött puskáját és rálőtt a vaddisznónak hitt előre haladó alakra. Velőtrázó sikolytás rázta meg az erdő éjszakai csendjét. Schunder megdermedve ébredt a rettenetes tévedésre, hogy vaddisznó helyett emberre lőtt. Azonnal a rémes sikoltás irányába rohant, ahol Leininger aknászt borzalmas állapotban találta: mindkét lábát összeroncsolta a lövés. A szerencsétlenül járt vadásztársat Goldschmiedt és Schunder az első segélynyújtás után még azon éjszaka beszállították szekéren a tatabányai kór'2E SEC .1 5. E> Agytröszí. (S2. V.) Megrázó vadászszerencsétl enség egy vaddisznólesen Aki vaddisznó helyett emberre lő. — Nem jó, ha több vadász les a vadkanra, de egyik sem tud a másikról. A vidám szórakozás szomorú vége, házba, ahol dr. Szabó István bányaorvos vette a szerencsétlen embert kezelés alá. A szegény aknász a lövés következtében nem kevesebb, mint kilenc helyen sebesült meg súlyosan. A szerencsétlenséget növelte, hogy a piszkos ólom vérmérgezést okozott és térden felül amputálni kellett a lábát. A másik lábát sok kimetszés árán tudták csak az amputálástól megmenteni. Leininger a sok vérveszteség miatt állandóan élet-halál között lebeg, az orvosok azonban remélik, hogy meg tudják menteni siró családjának a kenyérkereső apát. Izsánál fogták ki a vizbefult komáromi gimnazistát Hírt adtunk arról, hogy Károlyi Pál második gimnáziumi tanuló a Vág és p Duna összefolyásánál veszedelmes sodrásba került s belefulladt a folyamba. A kisfiú holttestét napokig kutatták, míg jónéhány kilométerrel lejebb, az izsai partoknál fogták ki tegnap holttetemét. Nagy részvéttel temették el Izsán, kedd délután. A temetésen a hozzátartozókon kívül diáktársai és tanárai is megjelentek. Nagy Katót láttuk néhány estén keresztül a moziban. Végre egy szép, jó film a tucatfilmeknek ebben a kánikulai áradásában! Micsoda távolság ez a Harry Piel-fcle ostobaságoktól, mennyi báj a játékban, kedvesség a jelenetekben és derű végig az egész filmen. Ötletes szövegkönyv: végre, hogy nemcsak pompázatos várkastélyokat és csupafrakkokat látunk, hanem egy kis kacérkodást a való élettel is. Kissé hajlott ugyan a mesejátékok felé a Nagy Kató filmje, de a mi mindennapjainkból való volt, rokonnak éreztük magunkat a szereplővel ,nem választott el akkora távolság a filmtől, mint egy káprázatos hollywoodi alkotástól, ainely sokszor már az idegekre megy. — A kisérő kulturfilm is végre az, amit mindig várunk és sürgetünk. Érdekes, ismeretterjesztő, jól fényképezett film volt ez is, — mentsen meg bennünket az Ég a buta egyfélvonásos amerikai vígjátékoktól, amelyek, nem tudjuk melyik prágai filmkölcsönző penészes raktárából kerülnek felszínre ,hogy a vidéket boldogítsák. Már az »alsóparlament« sem tud üvolte ni a láttukon, ez pedig baj. Kulturfilmet mindig szívesen látunk. Hiradó-jilmeket is szívesen, abban az esetben, ha a film ilyenkor, júliusban, nem a nyujorki hóviharról szól, sem pedig Briand temetését nem látjuk, mint szenzációt. Hanem az elkoptatott gramofónlemezek égyike-másika helyett szeretnénk váltást, igen recsegnek a rumbák. ADY összes versei Harmadik kiadás *572 oldal 1044 vers Egészvászonkötés Olcsó, propaganda ára csak 60 Kő. Kapható a Spitzer-féle könyvesboltban Komárno—Komárom.
