Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-07-22 / 58. szám
1933. július 22. »KOMAROMI LAPOK« 3. oldali. Ruha teszi az embert „Ne her a11 csinálja a ruhát í Nagy árleszállítás női ruhákban! l9.- 29.- 39.- 59.- Re. Látogasson meg minket! ruhaszolgálat. Komárom Bat’á-palota I. emelet Ezelőtt! Most! 79.-59.— Ke 99.— T&.- „ 129 — 99 - „ 159.-139.- „ A ref. tanulók hittanvizsgálata jún. 17-én volt a Kollégium nagytermében, melyen megjelent Soós Károly esperes és Külöp Zsigmond egyh. főgondnok. A róm. kath. tanulók hittanvizsgája jún. 26-án volt az iskola helyiségében. .Megjelent ezen Benye Ferenc esperes-tanfelügyelő. Az évzáró ünnepély és a jutalmak kiosztása június 27-én ment végbe, mely után kiosztották a bizonyítványokat. Június 28-án reggel tanévzáró hálaadó istentiszteletre mentek a tanulók. A jövő tanévre a beiratások! június 28. és 30-án voltak. Meglepő volt, hogy váratlanul igen sok tanuló iratkozott be. Eddig 70 tanulóval nagyobb már a beírlak létszáma, mint a most befejeződött tanévben voll, úgyhogy az igazgatóságnak nagy gondot fog okozni a sok tanuló elhelyezése. Annál is inkább, mert tovább; osztályszaporításról már szó sem lehet, mivel az összes termek el vannak foglalva. Különösen meglepő az egyéves tanfolyamra beírt tanulók aránylag nagy száma a múlt tanévihez képest (eddig 46), ami a tanfolyam életrevalóságát bizonyítja. A túlzsúfoltság miatt kénytelen volt az igazgatóság több vidéki tanulót elutasítani s az első osztályba való felvételnél a törvényben biztosítóit információs vizsgát bevezetni azon tanulóknál, akik az elemi iskola V. osztályát gyenge eredménnyel végezték el. E réven is több tanulót kellett az elemi iskola V. osztályába visszaküldeni. Ez okok arra késztetnek bennünket, hogy felhívjuk a város vezetőségének és a tanfelügyelőségnek figyelmét arra, hogy az állami polgári leányiskolának mulhalatlanul szüksége van új iskolaépületre, amelyben nagyszámú — Azt ugyan várhatod! Elbújt előled jőidőre. — Keletről jön. Hajnal lesz... Aszszonyt hoz!.. Többen is odaérlek már. Egy mérnök jókedvűén kiáltotta: — Mi az, tisztelt urak? — Schulz a napot várja. A mérnök komoly arccal állt meg: — Ismét egy! Nézze, Schulz, mondok magának valamit: Az ivás csúnya dolog. Részeg lesz tőle az ember. De azt mondom magának, inkább igya le magát a tenger fenekéig mint napot meg asszonyt várjon! Nincs! — Nincs? — motyogta Johann Schulz. — Nincs! A derengő misztikus kék fény mindinkább erősödött. Mint a szalag: futott végig a horizonton. S megállóit, mint a függöny. Schulz kinyújtotta a kezét. — Ott jön... A hangja halk volt s a szavak szárazon koppantak ki belőle. — Jön! — ismételte fanatikusan. S megindult. — Schulz! — Mi az? ! — Hová mégy? — A nap után... A tavasz jön! Asszonyok jönnek! Illatos nők érkeznek a nagy hajón ... Vad szél sivított közibük. A hó erősebben kezdett hullani. A kék derengés lassan kúszott vissza. Schulz ment, amerre az égi fény tünedezett el. — Schulz! Szerencsétlen! növendékét a pedagógia követelményeinek megfelelő módon el tudja helyezni, mert a mostani épülete már erre nem alkalmas. Arra a néhány Saját tudósítónktól. Az országos hivatal f. évi július hó 10-én kell 27.000/eln. 1933. sz. rendeletével azonnali érvénnyel beszüntette a magyar nemzeti párt kebelében szervezés alatt levő valamennyi »Fiatal magyarok munkacsoportjónak« működését. Ezen rendelet szerint, melyet Országit János országos elnök írt alá, ezen egyesületeknek létezése és működése jogellenes, amennyiben nincs láttamozott alapszabályuk és a Szlovenszkó teljhatalmú minisztere által kiadott s 1926. aug. 30-án kelt 760 sz. rendeletének 1. §-ába ütközik. E lilló rendeletet Soltész Pál közgazg. biztos, a szabadságon levő rendőrfőkomiszárius helyettese határozatban közölte Koczor Gyula országos helyettes elnökkel, Fülöp Zsigmond helyiszervezeti elnökkel és Kalitza Sándor kerületi titkárral és felhívta őket, hogy a rendőrkomiszáriátus kiküldötteinek De már nem állt meg. Az apró házak lassan tünedeztek el mögötte, a tenger mellett haladt. Fagyott és hóvalborított volt a tenger, szél rohant rajta metszőn. A hó minderősebben vagdosta a jéghegyeket. Johann Schulz csak ment. Kezét előrenvujlva, emelt fővel szaladt, kiáltozod. Kelet felé, ahonnan a nap jön és az asszony. Bukdácsolt. El-elzuhant a hóba. De nem érezte, hogy fázik. Csodálatos víziók kergetőztek előtte. Lángok incselkedtek vele s asszonyok. S felettük mosolygón, melegen sütött a nap. Kövér felhő vetett árnyékot olykor, — A nap! A nap! — kiáltott bele a sivatagba. Hangját tompán visszavisszadobta a szél. Sötét volt. Sehol, semmi élő. Kegyetlen vihar döntögette a lábáról s a hó, mint gyűlő hólabdára télen, Szásrországban. egyre súlyosabban nehezedett rája. Bukdácsolt. Egy ember futott az örök havas éjszakában. * A »Grönland« nevű nagy bálnavadászhajó már hónapok óta nyögött jégtáblák közé fagyva az öböl égjük elhagyott sarkában. Véletlenül maradt itt: a kapzsiság huzta-halasztotta a hazatérés napjait s égj' szép reggelen, —• vagy talán este volt, — nem tudott tovább moccanni többé. Állt és unatkozott. S benne tucatnyi ember. S a kutató mérnökkel az asszonya is. Szép, magas szőke svéd asszony. Ott rekedtek a fekete, féléves éjszakában. tanteremre, amelyet jelenleg elfoglal, égető szüksége lenne a szintén mindinkább népesedő és terjeszkedő községi elemi iskolának. (—i) Komárom, — július 21. haladéktalanul adják át a magyar nemzeti párt komáromi »Fiatal magyarok munkacsoport«-jának minden írásbeli anyagát és vagyonát. Július 20-án, délelőtt 9 órakor megjelent Uhrovcsik István rendőrfogalmazó a városházán a városbírói hivatalban és olt Fülöp Zsigmond h. városbírónak kézbesíletle a rendőrkomisszáriátus 968/1933. sz. alatti, fent ismertetett határozatát és egyben felszólította, hogy mint a magyar nemzeti párt helyiszervezetének elnöke, adja át a fiatal magyarok munkacsoportjának szervezésére és működésére vonatkozó iratokat és okmányokat. Fülöp Zsigmond kijelentette, hogy a komáromi szervezetnek ilyen csoportja nincsen, az még eddig nem alakult meg s így erre vonatkozólag semmiféle iratot vagy okmányt nem adhat át. * A rendőrfogalmazó arra kérte ekkor a helyi elnököt, hogy menjen el vele a Deák uccai partirodába, hogy ott jégtáblákon át. Maga sem tudta, miért, hová. Az asszony ott reszketett érte. Második napot mutatott a naptár és a kronométer. A bozontos szakállú, éhesszemű tengerészek rá vicsorítottak az asszonyra s esetlen kézzel, merev derékkal udvarolták körül. Vad hímek lettek s nem tagadták. A hajóbordák recsegtek! s a kifeszített drótkötelek között hihetetlen dallamokat játszott a szél. S az asszony elindult. Lopva, félve, hogy senki ne lássa, ereszkedett a jégtáblákra, prémes bundáját magához szorítja idomtalan keztyüjével, sötét tömeg mozog a sötétségben. Kietlen, félelmetes minden. Nincs egy hang a szél visításán kívül. Kövér hópelyhek neszeinek. De megy az asszony. Vad kétségbeeséssel fúr ja magát előre. A széles hómezőn két ember halad. Johann Schulz és az asszony. Sötét van. Hó hull. Az asszony gyenge hangja beleremeg a végtelen időbe: — Hahó! Hahó! Semmi. Senki. A két ember útja egy szögben metszi egymást egy hegyes hódomb mögött. — Hahó! Hahó! A szél egy pillanatra eláll. Libegős, emberi libegős tör egymásnak. Johann Schulz megáll. Arca belemered a sötétbe: — Ember! Asszony! Állj meg! Valaki jön, szembe. Vékony, elfúló hangon kiáltja: megbízását végrehajthassa. A Deák uccai pártirodában Pruzsánszky és Fischer detektívek kíséretében jelent meg a rendőrfogalmazó, aki előbb Kalitza Sándor kerületi titkárnak, majd amikor néhány perccel Koczor Gyula országos helyettes elnök és kerületi elnök megérkezett, neki is kézbesítette a rendőrkomiszáriátus határozatát. Koczor Gyula tiltakozott a házkutatás ellen, kérte az ügyészségnek a kutatásra vonatkozó végzését, a rendőrfogalmazó azonban hivatkozott a »sürgős közérdek«-re vonatkozó rendeletre és a házkutatást végrehajtotta. A rendőrség az irodában levő valamennyi Íróasztalt megnézett, minden fiókot átkutatott és az ifjúsági mozgalomra vonatkozó iratokat (alapszabályok, levelek stb.j lefoglalta és mayával vitte. * Mint ismertes, a magyar nemzeti párt ifjúsági szakosztálya május 15-én alakult meg országos keretekben az akkor tartott országos nagygyűlésen. A nagygyűlés Jaross Andor ügyvezető elnök indítványára kimondotta, hogy »a szervezeti szabályzat 39. §-a alapján megalakítja a párt nyolcadik szakosztály át, az ifjúsági szakosztályt, mely ifjú magyarok munkacsoportja néven fog szerepelni.« Az ifjúsági szakosztály programjában a politikai, kulturális és gazdasági önképzés szerepel kitűzött célként s tagjai a párt legfiatalabb szavazókorosztályaiból rekrutálódnak. A párt ezen szakosztálya több szervezet keretében megalakult és működése szigorúan az alapszabályok értelmében, indult meg. — Erre! Küzködés, topogás a hóban. A vihar uj erővel csap beléjük. — Asszonyom! — Hahó! S akkor értek egymáshoz. A vad sötétségben csak a szemük lámpása fénylett. S akkor megáll mind a kettő. — Henrik! — Igen, Henrik vagyok, Johann vagyok! Minden vagyok, érted vagyok! Asszonyomnak jöttél és hozod a napot! Ugy-e, utánad a nap is előbujik...? Szakadozott, remegő beszéddel állt meg a férfi az asszony előtt. — Úgy féltem. Vártalak. Keresni indultam, téged... A férfi közelebb erőlködött. A hó kegyetlenül viharzik körülöttük. Kezét -nyújtja s megtapogatja az aszszonyl. Kezei, szőrmekeztyüs, alaktalan tapogatók, végig kúsznak az aszszony bundáján. — Nem látlak ... — Siessünk ... sír az asszony. S mennek, amerre az asszony huzza a férfit. Az vad örömmel, kigyuló testtel botorkál utána. Aztán elbotlik. — Henrik! — Megyek! A nap leié ... Kézenfogva tapogatóznak a térdigérő hóban. Egyszer aztán elbotlik az asszony. Vonszolják, húzzák magukat. A szél csufondárosan sivít körülöttük s egy hatalmas ránditássai betaszítja őket a puha hóba. A nő belekarol a férfi nyakába. Betiltották a magyar nemzeti párt ifjúsági szervezkedését. Rendőri házkutatás a párt komáromi kerületének Deák-uccai irodájában. Lerázla őket. A vad hideg kétszeres erővel csapott beléjük. Imbolygó lámpák fénye kisérte Schulzot. Aztán egyik legyintett: — Majd megáll! Az unalom^ s a jgjTötrő tétlenség hajtotta őket hihetetlen utakra a hóhegj-iek közé. A mérnök már napok óta fásult szívvel ült a kis kabinkályha telőtt s egy nyugodt napon elindult a — Hahó! Hahó! Johann Schulz testén izzadság fet végig. És reszket. — Merre? —- Én emberem... — sóhajtja, alig is hallhatón. Aztán nem is kelnek fel többet...
