Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-12-23 / 102. szám
4. oldal. »KOMAROMI LAPOK« 1983 december ■ 2$. Hozzátartozóinak örömet szerez praktikus ajándékkal Anyukának ruha vagy pongyola . Apukának . Kő 19 munkás nadrág . . . Öcsémnek . Kő 15 elsőrendű nadrág . . Nővéremnek . Kő 6 szép ruha ................... Kő 9 415 Egész családnak Ke 49 ruhaszolgálat Komárom, J3aross-u. 2. I. em., Baí’a-palota Vasárnap egész nap nyitva tartunk. Anyukának blúz vagy szoknya . . . Ki 59 Apukának jó pumpnadrág sétára . . Kő 39 Öcsémnek iskolai pumpnadrág . . Ke 29 Nővéremnek iskolai ruha . . . . . Ki 15 Egész családnak Kő 1<2 És a szent tűz harminckét éven át ki nem aludt, lobogott akkor is, amikor a temető fogadta már magába a Sándor bácsi élete párját. örömtűzből áldozati gyászlánggá változott a szent tűz. Am gördültek a hónapok, eltelt a gyászesztendő, Sándor bácsi, inimái valóban »bácsi«, ismét fellobbanni érezte lelkében a szent tüzet. Most is szőkeség felé lobogott az a láng. Ez a szőkeség nem volt törékeny, nem voll büszke, nem volt kérlelhetetlen. Ez a szőkeség erőtől duzzadó, piros-pozsgás volt. szolid volt és rajongó természetű. Sándor bácsi híre-neve, országos nimbusza, babérkoszorús költői tekintélye megfogta a rajongó leányka lelkét' és ezért azt a karosszéket, mely ott állott az ablak mellett, gondosan szokta letörülgetni Milike, hogyha betér majd egy kis pihenőre Nanica nénihez Sándor bácsi, méltó hellyel kínálhassa meg. Mert Sándor bácsi — mondom most is daliás férfiú volt és köcsög kalapjában és fehér porcellánban végződő fekete kabátjában igen vonzó és előkelő ural mutatott. De űr voll ö egyébként is. Lelkében is. És bár hatvanegyszer búcsúzott már cl Szilveszter apótól, hatvanegyszer köszöntötte az újévet, hatvanegyszer csöndültek már éjféli misére a sümegi kápolna harangjai életében, de nem érezte ezt a hatvanegy ével, meri lelkében fiatal maradt. Annyira fiatal, hogy szerelmes verseket irogatolt a Milike emlékkönyvébe. Sőt még ennél is fiatalabb, amennyiben Milike szíve nagyot dobbant, valahányszor Sándor bácsi elment az ablakjuk Komárom, december 22. Lapunk legutóbbi számában egyes prágai és szlovenszkói lapjelentések alapján írtunk arról a hihetetlennek látszó hírről, hogy a komáromi törvényszéket megszüntetik. Erre a kérdésre lapunk egyik munkatársa, aki legtöbbel foglalkozott ezzel az üggyal és a kérdés egyik legalaposabb ismerője, a következőket írja: A komáromi törvényszékről, azaz kerületi bíróságról már sokat írtunk lapunk, a Komáromi Lapok hasábjain. A Damoklész kardja ugyanis itt lóg Komárom feje fölött és sose tudjuk, mikor szakad a nyakunkba. A komáromi törvényszéknek Érsekújvárra való átviteléi törvény mondja ki és az ellen hiába minden kérés, kilincseiéi* deputációjárás. a törvényszéket elviszik innét, ez bizonyos, csak az nem biztos, hogy mikor? Az érsekujvári igazságügyi palota felépítéséhez pénz kell, nagyon sok pénz és ennek a nagy összegnek a hamarosan való előteremtése nem történhetik meg máról holnapra és ebben rejlik a komáromiak reménysége. A Komáromra nézve valóságos halálos csapást mérő kérdés végrehajtása nem történhetik meg máról holnapra, pedig az érsekujváriak ugyancsak kilincselnek Prágában, bogy a kormány folyósítsa az építkezési költségeket, hogy a palota minél előbb felépüljön. de a komáromiakra nézve — hála Isten — a deputációk leginkább .üres kézzel jönnek haza. Erre a témára most azért térünk rá, mert a Losonci Hírlapban és az Érujvár és Vidékében.,olvasunk egészen alatt, hát még mikor a szöllőben lenyíi'ott, kései rózsabimbókból kötött csokrot is hozott magával. És így lön, hogy most egy számon nem tartott centennáriumrgl szólhatunk. Mert ne záruljon le ez a sok nyomorúsággal teljes és történelmi eseményekkel túltömött 1933. esztendő anélkül, hogy ne gondoljunk amaz egyszáz esztendő előtti másodvirágzásra. amikor is özvegy kisfaludi Kisfaludy Sándor, sümegi szöllőbirtokos és koszorúzotl köllő, a Magyar Tudományos Akadémia asessora, az »örökös Magyar Teátrum -nak Széchenyi István clőlülősége mellett bizottsági tagja, a Márki nagypréposttól kibocsátott dispenzációs levéllel örök hűséget esküdött a sümegi kápolnában Vajda Ignác hétszemélynök és törvénytudós szőke, szelíd cs rajongó lelkű leányának. És figyelmesen szemlélte ezt az eseményt a sümegi várrom és mikor eljön a csend és lágyan susogott az esti szél, ezt az üzenetet küldte a bodros felhőkkel ismerőseinek és kollégáinak : — Badacsony, Csobánc, Tátika, Szigliget, mind, ahányan vagytok, örvendjetek, bár nem Szigligetben, de Sümegen fognak élni — de szerelmükben boldogan . És a bodros felhők elmentek, elvitték az üzenetet és másnap tiszta kék égről ragyogott le a kelő nap és bearanyozta sugaraival a tájat, a sümegi várromot, a sümegi kápolna keresztjét. Csak az új pár szívébe nem kellett bevilágítania, meri oil már fénylett, ragyogott a boldogság napja. Kis Péter Pál. ■nMESBBMHnHMMMHiíMKSBfMHMK! furcsa híradást a komáromi törvényszékről. Az érsekujvári laptársunk Különös hírek a komáromi törvényszékről'.: cint alatt a következőket írja: .4 Losonci Hírlap szerint a kékkői s a feledi járásbíróságok megszűntetésével egyidejűleg illetékes helyen foglalkoznak a rimaszombati s a komáromi kerületi bíróságok megszüntetésének a gondolatáml is. (!) Ezt a hihetetlennek látszó tényt megerősíteni látszik az a hír, hogy a: 193í-es állami költségvetésben e két törvényszék kiadásait már nem is vették fel. (?) Ez a hír igen yalószínűtlenül s csaknem a l hctellenséggcl határos, hogy ha január 1-től valóban meg akarnák szüntetni a komáromi törvényszék működését, úgy két héttel újév elölt még hivatalosan ne hozták ihatna ezt a döntést a nyilvánosságra. Alighanem valami félreértés okozza ezt u híradást. Egyidejűleg érdekesnek tartjuk megemlíteni, hogy Penes dr. külügyminiszter érsekujvári tartó z kodá.sá i >al ka pcsol a loset n Hiába h. városblró memorandumot adott át a külügyminiszternélc s ebben gazdasági, szociális, egészségügyi s földrajzi szempontokra való hivatkozással sürgették az érsekujvári kerületi bíróság megépítését. A Sl. Juh tegnapi száma első oldatán foglalkozik ezzel a kérdéssel s energikusan követeli az új kerületi bíróság felépítését s rámutat arra, amivel az Érsekújvár és Vidéke csak a minap foglalkozott, hogy a járásbíróság mai épületében egyenesen tűrhetetlen az állapot. A fenti sorokból nyilvánvaló és a szövegben látható és zárójelbe tett fölkiálló és kérdőjel világosan mutatja, hogy maguk az érsekujváriak is dajkamesének tartják a törvényszék gyors és meglepetés-szerű áthelyezését Komáromból Érsekujvárrra. A dolog annyira nem érett meg a kivitelre, hogy Ben est ott jártakor memorandumban kérték föl, hogy mielőbb építtesse föl az érsekujvári igazságügyi palolát. Iía az áthelyezés belátható időnbe-A JESZO kiállításon tanultam ezt a címet s amíg Karmos Károlynak abban az ötletes festményében gyönyörködtem, mely ezt a címet viseli, többféle gondolat volt az, ami éppen eszembe jutott«. Most is csak azt juttatom ezekből eszembe, hogyha lehet ezt az ötlet egy festménynél« a szellemes témája, miért ne lehetne címe és tárgya egy cikknek vagy akár egy rovatnak az újságban? Ha ki lehet fejezni ecsettel azokat a futkározó apró gondolatokat, amik úlon-űtfélen időtlenek előttünk, miért ne lehelne megfogni őket írótollal is? Ha megbírja a vászon, megfogja a papiros is, legfeljebb nem lesz olyan színes, olyan művészi a mozaik. A második ami éppen eszembe jutott az, hogy a festőknek, szobrászoknak könnyebb dolguk van. mint az íróknak, zenészeknek, mert azok a térben dolgoznak, mig emezek az időben. A képzőművészek alkotását egy pillanat alatt rögtön egé szil e n látja a szemlélő, már egyszeri megtekintéskor az egésznek egységes hatása érvényesül, mig a részletekre bontás már fokozása az elmélyedésnek. a műélvezetnek, az élménynek, amire ugyan nem mindenkinek van ideje és türelme, de azért az első benyomás befejezett egész. Ellenben az író, költő, zenész művészetének élvezéséhez idő kell. A pillanat csak egy-egy kis részletét adja az író vagy zenész produktumának s ezeket a pillanatnyi részleteket az olvasónak, a néző vagy hallgató közönségnek kell lelkében, gondolatában összeraknia, hogy egységes képet. élményt szerezzen, amihez megint idő és türelem kell, de ez fejtétlenül, mert e nélkül nincs egységes megértés, nincs egész. A sorrend fordított, mint amazoknál. A mai kor gyorsan rohanó emberének azonban semmihez sincs türelme, ami időbe telik. Ezért jöttek divatba az újságokban a fotóriportok. S ezért nem fogják végigolvasni ezt az ami éppen eszembe jutott« okoskodást mert nincs hozzá kép, idő és türelem. *> Vasárnap reggel. Kinézek az ablakon. Gyönyörű téli képet látok. A háztetőket vastag hólakaró fedi. A fák csupasz ágaira, a házak, ablakok párkányaira erős fehér vonalat húzott a tél. Közben egy-egv fatörzs, egy-egy kémény úgy feketéink, mintha mindez csak azért volna így, hogy a természet megmutassa az ő nagy rajztudását. De inig ezt nézem, azalatt is hull a hó és a félméteres hóréteg még emelkedik. Erről aztán igazán anynyi minden juthat az eszünkbe, hogy válogatni lehet közülök. Például: jó, hogy ilyen meleg lióréteg borítja a szántóföldeket, nem fagy el a vetés. De ha mezőgazda vagyok, akkor az jut eszembe, hogy lül remélhető volna, akkor pár szóval megnyugtathatta volna Benes a türelmetlen érsekújváriakat, de hát ezt nem tette, mert 6 tudja legjobban, hogy ez a kérdés még nagyon is messze van a megvalósítástól. Érsekújvár és Vidéke című laptársunk a legalaposabb ismerője ennek a kérdésnek, mert hiszen állandóan felszínen tartja, ha tehát ez a sajtóorgánum ilyen kétkedéssel veszi a hírt, mi komáromiak nyugodtan áthatunk, mert a törvényszék áthelyezéséről egyelőre szó se lehet. már elég is ebből a sok hóból, mert az ősz is nagyon nedves volt és a fagyástól való védelemre kevesebb hő is elég, különösen ott, ahol a szántást-vetést is megakadályozta az időjárás. Ha pedig a szegény munkanélküliekre gondolok, az jut eszembe, hogy legalább lesz egy kis keresetük a hólapátolással, kihordással. Csakhogy itt meg az a baj, hogy a városnak »nem jut eszébe a hó eltakarítlatása az uccákról, vagy ha eszébe jut is, nincs rá pénze. Kell a munkanélküli segélyre, az ingyen népkonyhára, meg egyebekre. Elszoktunk a munkától és munkáltatástól. A munka elvesztette az értékét, becsülését, tisztességét. Nehéz lesz újra rászoktatni az embereket, hogy csak a munkából igyekezzenek megélni. Itt a karácsony. Holnap este már meggyujtják mindenfelé a karácsonyfák gyertyáit s a pislogó lángok örömtől ragyogó gyermekszemekben fognak tündöklő fényességre gyulladni a Jézuska ajándékaitól. Ez a legszebb, a legpoétikusabb legenda, amit az emberi elme produkált eddig. De amellett a szülői önzetlenségnek a legkétségtclenebb, lcgmeghatóbb megnyilvánulása. Egy kis altatással lemondani a fáradságnak, az áldozatkészségnek ellenértékéről: a köszönetről és háláról s ezt mind áthárítani másra, örülni tisztán és önző számítás nélkül a gyermek örömén: erre csak a szeretet képes. A szeretet még a hazugságot is erénnyé változtatja. (+) Karácsonyi előadás a Legényegyletben. A Mária Kongregáció és a Legényegylet folyó évi december hó 25-én délután 1 órakor nagyszabású karácsonyi előadást rendez a Legényegylet nagytermében. Színre kerül a »Szobalány című 1 felvonásos kacagtató vígjáték, amelyben a Kis Kongregáció legjobb játékosai fogják csillogtatni színpadi művészetüket. A Nagy Kongregició és a Legényegyelet szereplő pedig »A karácsonyi újjáéledés« című •1 felvonásos karácsonyi darabbal lepik meg a komáromi publikumot A mű szerzője P. L. Mattoska gyönyörűen oldja meg a munkás-kérdést — karácsonyi hangulatban. Jóllehet, maga a darab nagyon is komoly szociális problémákat feszegei, mégis megszól altalja a humor húrjait is. Az öreg komornyik »Mihály« és a szobalány, Kali« szerepei tele vannak vidámnál vidámabb jelenetekkel. A darab a legmodernebb karácsonyi színjátékok közé tartozik. Amint értesülünk, úgy a Legényegylet mint a Kongregáció ezekben a darabokban szeretné magát kihúzni , azért a legjobb erőit fogta munkába. Az előadás rendezését Uhereczky O. tanító és ifj. Yindisch K. vállalták. Még egyszer a komáromi törvényszék áthelyezéséről Különös hirek a komáromi kerületi bíróságról Mit írnak a vidéki lapok ? — Most az egyszer még az érsekujváriak se hisznek a dologban Sok hűhó semmiért. Mit ir az érsekujvári sajtó ? Ami éppen eszembe jutott.
